Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-11-01 / 44. szám
2 41 2015- november i. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Köszönjük szeretetedet, amellyel naponta átölelsz bennünket. Segíts mindnyájunkat, hogy az egymás iránti szeretet gazdagodjék szívünkben. Némítsd el ajkunkat, ha szánkból irigység, gúny vagy harag szólna. Ne a közöny, az ellenszenv uralkodjék szívünkben, hanem megértéssel tudjunk odafordulni embertársainkhoz, és tudjunk osztozni mások terheiben. Kérünk, adj szívünkbe alázatosságot, hogy ne ítélkezzünk könnyelműen mások felett. Adj engedelmes és benned bízó lelket, amely képes követni a te akaratodat. Köszönjük neked egyszülött Fiadat, Jézus Krisztust, akinek érdeméért hajlandó vagy megbocsátani mindazt a sok-sok vétket és bűnt, amelyekkel ellened és embertársaink ellen vétünk. Add, hogy szívünk ne legyen kemény, és mi is meg tudjunk bocsátani másoknak, akár hetvenhétszer is. Könyörgünk hozzád a családokért, a gyermekekért, szülőkért, nagyszülőkért. Azokért, akik szeretetre és megértésre vágyakoznak. Add, hogy a szülőknek a sok gondoskodás és tennivaló mellett legyen elég idejük gyermekeikre, megérezhessék a családi otthon meghitt, meleg, békés hangulatát. Légy az árván maradottakkal, az egyedülálló szülőkkel, adj a házastársaknak egymás iránt hűséges szívet. Kérünk, légy azokkal, akiknek élete veszélyben van, és oltalmazd meg őket. -Kérünk, vedd körül oltalmazó kezeddel azokat, akiket a magányosság és a kirekesztettség érzése nyomaszt. Irgalmas szereteteddel éreztesd velük, hogy te vagy védelmezőjük és őrzőjük. Légy a betegekkel, tekints a szenvedőkre, biztasd és bátorítsd őket a te erőddel, és vigasztald őket szereteted melegével. Adj gyógyulást testnek és léleknek egyaránt. Köszönjük, Urunk, hogy velünk vagy a gyász és az elmúlás pillanataiban is, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Add meg nekünk, hogy soha ne feledkezzünk el hálát adni értük - azokért, akiknek köszönhetjük életünket, akik előttünk jártak, akik példát mutattak nekünk saját életükkel, akiknek oly sok mindent köszönhetünk. Kérünk, adj szívünkbe békességet, hogy elfogadjuk a te akaratodat, és bízzunk a te bűnbocsátó kegyelmed ajándékában. Mennyei Atyánk! Köszönjük neked, hogy Jézus Krisztust feltámasztottad a halálból, hogy legyőzze a bűn és a halál erejét. Add, hogy életünkben őt kövessük, benne bízzunk, és általa éljünk. Hallgasd meg könyörgésünket a mi Urunkért, Jézus Krisztusért. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Mivel pedig mi mindannyian naponként körül vagyunk véve mindenféle veszedelemmel, s végül meg kell halnunk, ezért az irgalmas Istennek szívünk mélyéből és alázatosan hálát kell adnunk azért, hogy olyan kegyelemteljes jegyet adott nekünk, amellyel - ha hitünkkel ragaszkodunk hozzá - a halálon és minden veszedelmen átvezet, és magához Krisztushoz és az összes szentekhez von minket.” M Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezsőfordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 22. VASÁRNAP - FIL 1,3-11 A VASÁRNAP IGÉJE Az igazság gyümölcsei Az őszi időszak életünk többrétű metaforája. Szólhat éppen úgy az elmúlásról, mint a felkészülésről. Van, akit a színek kavalkádja az élet sokszínűségére emlékeztet, van, akit a borongós idő búskomorságba dönt. Ebből most csak egyre figyeljünk: sok-sok gyümölcs ekkor érik be. Az apostol szavai a n. versben arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a keresztyén ember életében is elérkezik a gyümölcstermés ideje. Ahogy a természetben roskadásig hozhat termést a fa, ugyanúgy a lelki életben sem lehetünk terméketlenek. Valaki elkezdte. Hogyan juthatunk el a lelki termőképesség állapotába? Talán saját intellektuális képességünk segíthet hozzá? Vagy érzelmi intelligenciánk a gyümölcstermés záloga? Ezek mind fontosak lehetnek a belső, új ember számára is, a kezdet azonban nem itt keresendő. Volt, aki elkezdte bennünk a munkát (6. vers). Másképp fogalmazva: valaki elkezdett velünk foglalkozni. Emberi fejlődésünk szempontjából sem közömbös, hogy ki és mennyit foglalkozik velünk. Ennek áldása vagy hiánya egy életen keresztül elkísér minket. Ezeken túl azonban felismerhetjük: születésünkkel, keresztségünkkel, Szent Lelke segítségével Isten elkezdte bennünk a jót. Ennek következménye, gyümölcse minden az életünkben. Ugyanakkor hihetetlen szabadságot is jelent annak felismerése, hogy velem foglalkozik az Isten. Nemcsak magamnak kell megkeresnem a belső utakat, a fejlődés irányait, hanem ő „szocializál” a szeretet erejével. Meggazdagít a szeretetben. Az elkezdett jó munka mellett Isten a szeretetben is megtud gazdagítani. Ez a meggazdagodás a felismerésben és fogékonyságban mutatkozik meg. Rendkívül tanulságos, hogy az apostol a mi fogalmaink szerint össze nem illő szavakat használ. A szeretethez mi nem a felismerést és a fogékonyságot társítanánk. Ezek az értelmi képesség számára lekötött fogalmak. Ez a szóhasználat figyelmeztet bennünket arra, hogy a bibliai látásmód nem választja el egymástól az értelmi, érzelmi képességeinket, hanem szerves egységben látja emberségünket. A szeretetnek is szüksége van felismerésekre, értelmi reflexiókra, fogékonyságra. Az értelem nélküli szeretet ártalmas lehet, a szeretet nélküli értelem pedig pusztító erővé válik. Ezért van szükségünk arra, hogy maga Isten gazdagítson meg minket ebben a szeretetben. Különben könnyen járunk úgy, mint Lázár Ervin meséjének egyik szereplője, Dömdödöm. „Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: »Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!...« Mi az, hogy »de ha még egyszer« - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. »Ejha!« - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Otl éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. »Én szeretem az embe reket - ordította a poroszló, és zitty a somfa pálcával -, de azt nem tűrhe tem...« - óbégatta a poroszló, éi zutty! a somfa pálcával. »Már megin ez a szó, már megint ez a szeretni szók- mormogott Dömdödöm, és elgán csolta a poroszlót, s amíg őkelme fel tápászkodott, ő is meg a rongyos gye rek is kereket oldott. S úgy futás köz ben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány Egy fiú éppen azt mondja a másiknak »Én a világon a legjobban a pirított tök magot szeretem.« Erre már igazán elkeseredett Döm dödöm, de ez nem volt elég, mert ak kor meghallotta, ahogy a ligetben égi lány azt mondja egy fiúnak: »Én iga zán szeretlek.« »Mi az, hogy igazán ?- háborgott magában Dömdödöm. - Akkor talán olyan is van, hogy nen igazán? Ha nem igazán, akkor az mái nem is szeretet. S ha szereti, akkor mi ért kell hozzá az az igazán? Vagy sze rét valakit az ember, vagy sem.« S akkor elgondolkozott ezen a sze retni szón. Mit is jelent igazából? Mi jelentett annak az asszonynak a szájá ból? Mit a poroszlóéból? Mit a tök magevő fiúéból, és mit a ligetbeli Iá nyéból? Mit? De már akkor oda is ér ahhoz, akit megszeretett. Megáll előtte, rápillantott, és azt mondta »Dömdödöm.« Azóta se hajlandó mást mondani csak ennyit, hogy dömdödöm.” (Lázái Ervin: A négyszögletű kerek erdő. Be mutatkozunk.) Keresztül a tengeren. A következe fontos lépés ezen az úton a vélemény alkotás képessége és felelőssége. A 10 vers szerint az apostol azért imádko zik, hogy a filippibeli keresztyénéi megítélhessék, mi a helyes. Sem az el ső évszázadban, sem a reformáció idején, sem napjainkban nem könnyű jelenségeket megvizsgálni, mérlegelni, majd azt követően véleményt mondani. A lustaság, az előítélet, a felgyorsult élet mind-mind ellentmond ennek. A felszínes benyomás után a gyors reagálás, ügyes kommunikáció sokkal hatékonyabb fegyvernek tűnik. Pál itt azt a szót használja, amelynek van egy olyan jelentése is, hogy valaki keresztülmegy a tengeren hajóval. Ez szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, mi a helyes. Keresztyénként is gyakran esünk a felszínes ítélkezés kísértésébe. A gyümölcs éréséhez hosszú folyamatra van szükség. Az igazság gyümölcse is így érlelődhet bennünk. Az igazság gyümölcse úgy válhat zamatossá, ha az isteni napfény mellett ott van a hála. Pál hálás a gyülekezet hitéért, segítőkészségéért. Isten szabadítására adott válasz - a hála - adhat jó ízt életünknek ideig- és örökkévaló értelemben. ■ Laborczi Géza Imádkozzunk! Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy tefoglalkozol velünk, mint szülő a gyermekével, mint tanár a tanítványával, mint mester a segédjével. Köszönjük, hogy ezzel is formálni, téríteni akarsz bennünket. Te gazdagíts meg a szeretetben, mert a mi emberi szeretetünk csak megnémít bennünket. Te segíts a helyes véleményalkotásra, mert magunktól csak Káin-bélyegeket ragasztunk egymáshomlokára. Te adj nekünk hálás szívet is, és így tedd életünket alkalmassá arra, hogy teremjük az igazság gyümölcseit. Ámen. Reformáció ► Idén a Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap november í-jére, mindenszentekre esik, azonban evangélikus egyházunkban még kiemelkedőbb ünnep október 31., a reformáció emléknapja. A kettőt Luther Márton (1483-1546) és társai kapcsolják össze, mai három énekünkkel rájuk emlékezünk. Keletkezése alapján első énekünk, a Lásd meg a mennyből, Úristen szövegét (EÉ 257) 1523 végén vagy 1524 elején írta Luther. Ekkor latin miséjéhez (Formula missae, 1523) hét zsoltárt dolgozott fel német nyelven, ebből az Ach Gott, vom Himmel sieh darein - Salvum mefac (EG 273) szabad zsoltárparafrázis. A reformátor a 12. zsoltár (műfaja alapján panasz- és bizalomzsoltár) kilenc versét hat versszakba foglalta, és saját gondolataival egészítette ki. A szöveg 1524-ben egyszerre három énekeskönyvben is megjelent, ám közülük csak az erfurti Enchiridionban szerepel ezzel a dallammal. A hétsoros (a8, b7, a8, b7, c8, c8, b7), Bar formájú (AAB) fríg dallam megalkotásában Luthert egy reformáció előtti világi dal (Begirlich in dem hertzen min, 1410) ösztönözte. Az ének magyarul először Huszár Gál (1512-1575) 1560-61-es énekeskönyvében 0 úristen tekents hozzánk kezdettel jelent meg, s sokáig hozzátoldott két verssel énekelték. Az ének ma ismert magyar fordítása Vietórisz József (1868-1954) tollából származik, először az 1955-ben kiadott Keresztyén (Dunántúli) énekeskönyv Új részében jelent meg (Dt 745). Mostani, 1982- ben megjelent énekeskönyvünk Vietórisz fordításának hat versszakából csupán hármat közöl. A korái hamar az evangélikusság hitvalló énekévé vált, már tíz évvel a wittenbergi várkapura kiszegezett 95 pont után hátramaradt néhány tudósítás, miszerint hitvitáknál a hívek ezzel a korállal buzdítják magukat, és állnak ellen a katolikusságnak. Lübeckben az „énekpárbaj” 1529-ben hágott tetőfokára, amikor két kisfiú kezdeményezte az éneket a katolikus misén, majd a polgárság nagy része csatlakozott az evangélikus tüntetéshez. A mozgalom egyre terebélyesedett, s elérték, hogy katolikus elöljáróik visszahívták mindkét elűzött lelkészüket, és engedélyezték az evangélikus istentiszteleteket. Hasonló helyzet állt elő Baselben és Frankfurt am Mainban. Az éneket a zenetörténetben is sokat idézték. Johann Sebastian Bach (1685-1750) második lipcsei évében, az ének kétszáz éves jubileumán, 1724-ben megírta azonos című kantátáját (BWV 2) a perikóparend szerint a Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnapra. Biztosan sokaknak a fülében cseng Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) Varázsfuvolája, ahol az őrök oktávpárhuzamban éneklik az ősrégi dallamot - az eredeti koráihoz képest egyetlen pici változtatással, a két első sor ismétlése nélkül és a végén egy sorral megtoldva. Az irodalomban sem ritka a koráiból idézni hol evangélikus, hol német nemzeti felhanggal (Ernst Moritz Arndt, Louise Otto-Peters). Második énekünk, a Tarts meg Urunk, szent igédben (EÉ 255) szövege - németül Erhalt uns, Herr, bei seinem Wort (EG 193) - ugyancsak Luthertől származik. A reformátor a koráit 1541-ben, Buda elestének évében írta, eredetileg gyermekdalnak szánta, mivel az elkeseredett, megfélemlített keresztyénség utolsó bizodalma az ártatlan gyermekek imája volt („Ein Kinderlied, zu singen wider die zween Ertzfeinde Christi und seiner heiligen Kirchen, den Papst und Türcken”). Luther már egy 1529-es írásában említette, hogy legfőbb ellenségének a pápát és a törököket tekinti. Itt meg is énekelte (az eredeti második sor: „und steur des Papsts und Türcken mord”), s ezzel harcias hangot kölcsönzött a koráinak. A reformációellenreformáció során számtalan protestáns, katolikus, sőt világi átszövegezést ért meg az egyszerű - a8, a8, b8, b8 - strófaformájú ének. Johann Sebastian Bach kantátájában (BWV 126) a vitatott második sor a belső és végső ellenségre, azaz a halálra vonatkozik. A korái dallamát is Luther írta egy ambrózián adventi-karácsonyi himnusz, a Veni redemptorgentium nyomán; amiből egyébként a Jöjj, népek Megváltóját (EÉ 131) fordította és formálta énekké. Az ének magyarra fordításakor Huszár Gál a három versszakot hatra bővítette (Atya Isten, tarts meg minket), s így élt egészen a ma ismert - az 1955-ös Dunántúli énekeskönyvben megjelent - fordításig (Túrmezei Erzsébet [1912-2000]; Dt 747). CANTATE Eged lilén diczeriinc. Az Ó, maradj velünk, Krisztusunk (EÉ 259) a Tarts meg Urunk dallamára íródott. Német eredetijét, az Ach bleib bei uns, Herr Jesu Christ (EG 246) kezdetű, kilenc versszakos koráit Nicolaus Seinecker (1530- 1592) írta Lk 24,29 alapján, amely szerint az emmausi tanítványok kérlelték Urunkat, töltse az éjszakát is velük. Selnecker már tizenkét évesen orgonista lett Nürnbergben, majd Philipp Melanchthonnál (1497-1560) tanult teológiát Wittenbergben. Neve leginkább az 1577-ben aláírt, az Ágostai hitvallást elismerő úgynevezett egységesítési szabály (Konkordienformel) előkészítése miatt ismert, amely végleg lezárta a protestánsok közti nézeteltéréseket. Az 1911-es Dunántúli énekeskönyvben Payr Sándor (1861-1938) Maradj velünk, mi Krisztusunk (Dt 255) fordítását találjuk; Payr nem a régi magyar szövegek alapjául szolgáló három verset fordította le, hanem a teljes éneket. A ma ismert hat versszakos ének Payr fordításának Bodrog Miklós lelkész és pszichológus (1929- 2009) általi átdolgozása. A reformáció ünnepén kérjük mennyei Atyánkat, hogy az ellenségeskedések, pártoskodások helyett az ő közelében maradhassunk, és az emmausi tanítványokkal együtt mondhassuk: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” (Lk 24,29) ■ Halász-Táborszky Györgyi
