Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-10-25 / 43. szám

Evangélikus Élet

OKTÓBER A REFORMÁCIÓ HÓNAPJA

2015. október 25. » 5

Jelen idejű reformáció

A Protestáns Újságírók Szövetségének konferenciája

I*- Folytatás az 1. oldalról

Közös felelősség

„Akik szóval szolgálnak, azoknak kritikát is meg kell fogalmazniuk, hogy formálják az embereket. A ma elterjedt rossz hírekről szóló tudósítások mellett azonban felelősség, hogy jó hírekkel is szolgáljunk, hiszen az utóbbi az, ami a lelket építi, formálja" - hívta fel a figyelmet

scher Károly többek között a nyelvezet mai használatában, a fiatalos lendületben és a teológiailag pontos fogalmazásban jelölte meg.

„Letesszük-e az asztalra a 21. század protestáns értékeit?" - tette fel a kérdést, és kritikusan fogalmazva megjegyezte: „Amennyiben az egyház szüntelen megújulása elmarad, akkor nem az Istentől rendelt utat követjük.” Az ökumenikus kontextusBalla Péter. A KRE rektora köszöntőjében hangsúlyozta, hogy míg a Római Birodalomban az evangélium szóval a jó hírekről való beszámolót jelölték, addig a kereszténység a szót egyes számban, Isten embermentő szeretetére kezdte el alkalmazni. „E kettő ötvözete lehet a keresztyén újságírás alapja, azaz Isten szeretetéből az emberek között fellelhető jó hírekről való hiteles, olykor kritikus megfogalmazások alkalmazása. Ez vezet az egyházon belüli együttes szolgálathoz, mely egyént, nemzetet és egyházat egyaránt épít”- mutatott rá a rektor.

„A reformáció nem lezárt esemény, hanem állandó, szüntelen megújulás" - hangsúlyozta köszöntőjében Novotny Zoltán. A Prúsz elnöke kifejtette, hogy az „egyedül hit által” reformátori tan olyan alap, melynek szellemisége a mai szociális ellátásra, kultúrára, valamint a művészetre is hatással van. „A polgárosodás is a reformációval vette kezdetét” - állapította meg. Mint elmondta, a szövetség idén jelentette meg Faggyas Sándor és Korányi András közös kötetét 500 éve reformáció címmel.

„Van megújító erőforrás”

Nosztalgia helyett jövőépítés; 500 évvel ezelőtt - 500 év után címmel tartott előadásában Hafenscher Károly arra mutatott rá, hogy nemcsak a reformátorok emlékének az ápolására van szükség, hanem állandó szellemi, teológiai és lelki megújulásra is felekezeti, ökumenikus és egyéni szinten egyaránt.

Ha elvágjuk a gyökereket, múlt nélküli emberekké válunk, akkor az emberi mivoltunk inog meg. Ha nem tudunk megújulni, csak a múlt talajából szívjuk az éltető nedvet, akkor szintén gond van. Régi és új összetartozik, ennek szemléletében van lehetőségünk az örök távlatába tekinteni- fogalmazott a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, az állami Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa. Hangsúlyozta: „A jelen kihívása, hogy egyrészt ismerjük meg a múltat, tudjuk meg, hogy mit tanított Luther, Kálvin vagy Zwingli - ugyanakkor a reformáció tanítását nem elég ismerni, azt élni is kell.” Az élő egyház képét Hafensal kapcsolatban a miniszteri biztos kifejtette: „Alapvetően véti el az az utat, aki azt hiszi, hogy 2017 a protestánsok ünnepe. Az ökumené igazi alapja a stabil, hitvalló élet, hiszen önmagunkat ismerve tudunk a másikkal dialógust folytatni, egyúttal az egész egyház részévé válni.”

Jelen van-e a reformáció a mai Európában?

Az „itt állok, másként nem tehetek” lutheri fordulatot - bár egymásnak gyökeresen ellentmondva - Angela Merkel és Orbán Viktor egyaránt használta a közelmúltban. Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője, az Emberi Erőforrások Mi' nisztériumának helyettes államtitkára szerint ez azt jelzi, hogy „a politikai és publicisztikai közbeszédben Luther és Kálvin mondatai az előző koroktól eltérően ma egyre népszerűbbek”.

Az országos felügyelő kiemelte, hogy az 1521-es wormsi birodalmi gyűléshez kötött mondat olyan megnyilatkozás, mely a reformáció alapvetésének megmásíthatatlanságáról szól.

Az előadó a lutheri tanítás elterjedésének egyik meghatározó háttereként emelte ki a tanítás és a politikai érdekrendszer összefüggését. Max Weberre hivatkozva kifejtette: „Aweberi szemlélet rámutat, hogy a felhalmozás olyan célra fordítandó, melynek társadalmi haszna is van. A lutheri és kálvini elvek alapján lehet úgy a pénzhez, hitelhez és kamathoz viszonyulni, hogy az társadalmi fejlődést és egyéni gyarapodást egyaránt jelentsen. Ez a mentalitás tette Európa gazdaságilag ma is meghatározó államaivá azokat, ahol a protestantizmusnak mély gyökerei vannak.”

„Vajon létezne-e ma a magyarországi protestantizmus, ha nincs az Oszmán Birodalom?” - tette fel a kérdést az országos felügyelő. Az ellenreformáció idejéről szólva rámutatott, hogy amíg az ország egyes részein üldözték a protestánsokat, addig a török megszállók vallási tekintetben türelmet gyakoroltak irányukban.

A migrációval kapcsolatban hangsúlyozta: „Ma a menekültkérdésben mindkét politikai oldalról kettős beszéd érzékelhető. A vallásos ember

feladata, hogy felismerje: össze kell egyeztetni a keresztény szeretetet és segítségnyújtást a keresztény közösség védelmével.” Német-, Finn- és Svédországot említve példaként a felügyelő kifejtette: „Míg a maguk szempontjából felelősen gondolkodó politikusok akár jogosan is mondják, hogy a migráció terheit el tudják viselni, addig a társadalom, a választók ebben nem partnerek.” Luther kettős kormányzásról szóló tanítását említve Prőhle Gergely hangsúlyozta, hogy „csak addig képes valaki a másikhoz fordulni, amíg ereje van. Európa teherbíró képessége véges, ezt veszi figyelembe a kormány, ezért teszi meg intézkedéseit.”

Akik ma az európai liberalizáció zászlóvivői - mutatott rá ugyanakkor -, azok a bevándorlás elősegítésével az európai értékrendet próbálják felhígítani. A civilizációs kihívások között a reformátori keskeny mezsgyét kellene követni ahhoz, hogy valós és eredményes társadalomformálódás történjen.

Reformáció és kommunikáció

A reformáció korában az információáramlás nemcsak a könyvnyomtatás elterjedésének eredményeként, hanem a hálózatosság, azaz a nyomdászok, prédikátorok együttműködése által is gyorsult fel - fogalmazott Fábri György társadalomkutató, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, az Északi Egyházkerület felügyelője. Kiemelte, hogy a reformáció hatása azon túl, hogy a gazdasághoz való viszonyban is érzékelhető, a művelődés területén is el nem hanyagolható változást eredményezett: „A reformáció korában a hagyományos skolasztikus stúdiumokhoz képest megjelentek új tantárgyak, többen jártak egyetemre, így többen jutottak minőségibb tudáshoz.”

Az egyetemi docens kiemelte, hogy a közösségi média kezdetének - a hitvitákra gondolva - a reformáció korát is tekinthetjük. „Ma a személyes és közösségi tartalmak teljes spektruma együtt válik a diskurzus tárgyává. Érdekes párhuzam, hogy a reformáció iratai nemcsak a hitről beszélnek, hanem lényegében az élet szinte minden rezdülése megjelenik bennük.” Az előadó szerint a tartalomszolgáltatási monopólium felbomlása lehetőséget teremt arra, hogy az egyetemes papság elvét követve aktívan alakítsuk környezetünket.

A 2015 első felében végzett szociológiai kutatásról szólva Fábri György arról számolt be, hogy a válaszadók egyharmada vallotta magát hívőnek, és a teljes lakosság egyötöde venné figyelembe az egyházak tanítását. A kutatás egy másik eredménye szerint a magasabb iskolázottság szorosan együtt jár a vallástalansággal. A bibliaolvasási szokásokra kérdezve a válaszadók tíz százaléka mondta, hogy legalább hetente olvas Bibliát, míg a Szentírás megismerését ugyanakkor a megkérdezettek közel fele fontosnak tartja.

Az egyház mai kommunikációjával kapcsolatban a kerületi felügyelő kiemelte: „Sem a közmédiában, a nyomtatott sajtóban, sem az internetes oldalakon, biogokon nem vagyunk hatékonyak. Kommunikációképes érték, valódi megszólítás, krisztusi erő szükséges ahhoz, hogy ez megváltozzon.”

Az egyház társadalmi kérdésekben való megszólalásairól az előadó kritikusan jegyezte meg: „Amennyiben ilyen kérdésben szólunk, akkor gyakran méricskélünk, kinek hogy fog ez tetszeni. A kettős beszédet műveljük, ahelyett hogy az egyetlen beszéd érdekelne minket.” Fábri György példaként a menekültkérdést említette: „Az első hetek semmittevése mutatja, hogy az egyház méricskél. Kifejezetten rémisztőnek tartom, hogy egyházi oldalról olyan hangokat hallani, melyek kirekesztőek és indulatkeltőek. Ilyenek Krisztus-követőktől nem hangozhatnának el!” - fogalmazott.

A kerületi felügyelő Vladár Gábor jogtudósnak, igazságügyi miniszternek az életútját említve példaként mutatott rá arra, hogy az egyháznak nem dolga a pártpolitikai értelemben vett politizálás, sokkal inkább feladata a társadalomformálás.

A szolgálat útjai

A reformáció és Isten igéje címmel tartott előadást Steinbach József református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Kiemelte: „A reformátorok hangsúlyozták: akkor tudhatunk valamit Istenről, ha ő megmutatja magát, azaz a kijelentés - a revelatio generalis és a revelatio specialis vonatkozásában is - felülről jön.”

Isten akarata a Szentírás napi olvasása által közelíthető meg, ezért a püspök ennek gyakorlására buzdított. „Isten igéjének hirdetése az istentisztelet centruma, minden más erre irányul. Ezzel szemben ma egyre inkább nem merjük elmondani, hogy hiszek az igehirdetésben.” Isten igéjét csak hűséggel lehet magyarázni, nem kell semmiféle technikát alkalmazni ahhoz, hogy az ige célhoz érjen. „Az az igehirdetés szól a ma emberéhez, ami egyszerű mondatokban és tisztán hirdeti Isten kijelentését” - fogalmazott.

Az egyetemes papság elvével összhangban végzett szolgálatról szólva Steinbach József elsősorban a családban, házasságban, gyermeknevelés közben végzett hitoktatás fontosságát emelte ki. Mint mondta, a gazdasági közösségben is fontos kommunikálni az evangéliumot.

A kulturális közösségen túl a református püspök Kálvin alapján a politikai közösséget hangsúlyozta: „Aki Isten dicsőségére él, az az alatta levőket támogatja, a felette levőket tiszteli, és amit tud, megtesz a maga helyén.” Steinbach József a megújulást az egyházi értékekben való stabilizálódásban látja, az ahhoz vezető úttal kapcsolatban pedig elmondta, hogy „ma nem mérlegelni kell, hogy alkalmas-e az idő, hanem élni kell a kairosszal”

Hit és vizualitás

„A templom a közvetítés helye, és nem a reprezentációé!” - hívta fel a figyelmet Fekete György -, hangsúlyozva, hogy a reformáció is erre irányult. A templomi díszesség vonatkozásában a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnöke hangsúlyozta, hogy „nem lehetett véletlen, hogy Jézus istállóban született, nem pedig csillogó katedrálisban”.

Az értelmiségi szerepvállalásról szólva az elnök kiemelte, hogy az értelmiségnek nagyon nagy felelőssége van: minél szélesebb körben szólna felelősen, annál nagyobb hatással lehetne a nemzetre és annak döntéshozóira. Fekete György az értelmiség és az egyház párbeszédével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy „az egyházi létben lévő értelmiségi lét lehet a jövő, hiszen ezáltal az értéktelenség felett is hamarabb járna el az idő” Ismert, hogy míg

a tudomány azzal foglalkozik, ami van, addig a művészet annak megismerésére és megteremtésére is képes, ami nincs. „A művész nemcsak önmagát képes átlépni, hanem jelenét is. Egy kontaktus az Istenhez vagy az Isten éllen. Utóbbira ma sok a példa” - fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy milyen a viszonyuk a protestáns egyházaknak a művészetekhez, Fekete György kifejtette: „A protestáns művészet puritanizmusából nem fejlődött ki új és meghatározó irányzat. Ez nemcsak a művészetnek, hanem az egyháznak is a hiánya.” Egy korábbi tanulmányútjára hivatkozva kiemelte, hogy az egyházon belüli művészet reformálására is szükség lenne: „A több mint kétszáz, általam megtekintett református templomban nem a szegénység volt a szembetűnő, hanem az igénytelenség. Meggyőződésem, hogy eljött az ideje annak, hogy a protestáns templomok világa újragondolásra kerüljön” - szögezte le.

A reformáció és a nyilvánosság új szerkezete

„Míg a reformáció idején a könyvnyomtatás által a gondolkodás nyilvánossága köszöntött Európára, addig a 21. század technikai lehetőségeivel a manipuláció korszaka jött el” - fogalmazott Tőkéczki László. A történész hangsúlyozta, hogy a reformátori hit és tudás egységének szellemisége az európai kultúra alapját fogalmazza meg, mely ma is hordozza azt a szabadságot, hogy az ember elgondolkodjon saját magáról, nemzetéről.

„Meg tudjuk-e védeni magunkat azzal a szabadsággal, amink van?” - tette fel a kérdést a történész, aki szerint a migráció kérdésében az ember felelőssége csak a saját mértékéig van. A nyitott, befogadó Európával szemben figyelmeztetett: ha beengedjük a muzulmánokat, akkor ők fel fognak lépni a zsidóság ellen, tanításukból, kultúrájukból eredően a nők szabadsága is veszélybe fog kerülni.

A Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka hangsúlyozta, hogy „a protestantizmus hatása, hogy megengedi az egyénnek a keresés jogát.” Tőkéczki László az evangéliumi tanítás megerősítésére, az arról való tanúságtételre buzdította a jelenlévőket.

Oktatás és hálózatosság

Keresztyén egyetem, református kollégium, peregrináció ma címmel Sepsi Enikő, a KRE Bölcsészettudományi Karának dékánja az egyetem kínálta lehetőségekre hívta fel a figyelmet: „Arra törekszünk, hogy hallgatóink legalább fél évet töltsenek ösztöndíjon, vegyenek részt más egyetemek képzésében, hogy megismerjék az ottani szellemiséget, és azt a későbbiekben építsék be munkájukba.”

Hangsúlyozta, hogy a reformátori eszme képviseletét prioritásnak tekintik, így a külföldi ösztöndíjakkal is az a céljuk, hogy hallgatóik a legjobbat sajátítsák el, és azt hozzák haza. „A külföldi tapasztalatszerzésen túl - a KRE százhuszonegy európai egyetemmel áll együttműködésben - szakkollégiumot is indítottunk, ahol a testi és lelki egészségre figyelő közösség eszméjét képviseljük” - fogalmazott a vendéglátó egyetemi kar dékánja a Prúsz október 17-i konferenciáján.

■ Galambos Ádám Evangélikus.hu