Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-25 / 43. szám
6 -m 2015. október 25. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Megélt érzelmek „Szeretetkör”- negyedszer ► A Csillaggyertyafény Alapítvány és a Rákosszentmihályi Evangélikus Egyházközség negyedik országos szakmai konferenciáját tartotta október 15. késő délutánjától a Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház nagytermében. Az alkalomra pedagógusok, mentálhigiénés szakemberek érkeztek, ám kevesen gondolnák, hogy még a főváros XVI. kerületének természetjáró csoportjában is érdeklődést keltett az esemény. „Pál Feri nevét láttuk a kultúrház plakátján, hát eljöttünk” - árulta el izgatottan egy sportos, középkorú hölgy. Az alapítvány elnöke, Börönte Márta evangélikus lelkész és a kuratórium tagjai - remek érzékkel - mindig olyan előadókat hívnak meg országos konferenciáikra, akiknek az ismertsége vonzza azokat is, akik máskülönben talán nem éreznének késztetést részt venni egy olyan alkalmon, amelynek idei témacíme például így szólt: Jer velünk gyöngyöt fűzni az érzésekből! Pedig a szakmai találkozókon kifejeződésre jutó üzenet roppant fontos. Az élet teljességének megtapasztalásához elengedhetetlen, hogy érzéseinket meg tudjuk fogalmazni önmagunk számára, s meg tudjuk osztani egymással. E mellé a jó ügy mellé állt két évvel ezelőtt Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, a Károli Gáspár Református egyetem professzora, a harmadik szakmai fórum fővédnöke s egyben előadója, akinek akkor elhangzott gondolatait videofelvételen hallhatták az idei konferencia résztvevői közvetíentil Kovács Péter kerületi polgármester köszöntő szavait követően. Bizonyára egyetlen olvasó számára sem ismeretlen Pál Ferenc római katolikus pap, mentálhigiénés szakember személye (felső képünkön). Közérthetősége, közvetlen előadói stílusa révén nem véletlenül vált többek „Pálferi”-jévé. S egy ország ismerte meg, amikor elnyerte a 2013-as esztendő Prima Primissima közönségdíját. Október 15-én délután szinte zsúfolásig megtelt az Erzsébetligeti Színház nézőtere, hogy hallhassák őt a szakmai konferencia főelőadójaként. Közel nyolcvanperces tanítását e két kérdés köré fűzte fel: Mit tesznek velünk az érzelmeink? Mi mit teszünk az érzelmeinkkel? Felhívva a hallgatóság figyelmét arra, hogy az érzéseink ősibbek a gondolatainknál, előadásában négy emberi alapérzéssel foglalkozott: öröm, félelem, szomorúság, harag. Hangsúlyozta, hogy érzéseink hamarabb jeleznek, mintsem agyunk felfogná és tudatosítaná a bennünket ért hatásokat. Az ősembert hozta példának, aki hamarabb menekülni kezdett, minthogy ténylegesen találkozott volna a veszéllyel. Érzéseinkben cselekvési programok rejlenek, tettekre motiválnak. Ezért fontos, hogy érzéseinket megéljük. Mentális sérülés okozója lehet, ha az ember elfojtja az érzéseit. Még akkor is, ha az történetesen a harag. Álkeresztény magatartás az, ha valaki nem engedi működni magában a jogos érzéseit, vagy más, úgynevezett parazita, helyettesítő érzelmekkel igyekszik elnyomni őket. Ám Pál Ferenc atya különbséget tett a megélt és a kiélt érzelmek között, ez utóbbiakat negatívumként tüntetve fel. A kiélés ugyanis azt jelenti, hogy az érzést ápolom, dédelgetem. Nem csupán harag, hanem haragtartás van bennem. „Az érzéseinkért nem tartozunk felelősséggel, hiszen nem áll szabad akaratunkban gátolni őket - összegezte az előadó -, de a haragvó érzéseink tudatos ápolása már erkölcsi hiba.” A Pál Ferenctől hallottakat - a gyermekdalokat megszólaltató Mosolygók együttes produkcióját követően - két műhelymunka-csoportban mélyíthették el a résztvevők. Az egyik helyszínen a Csillaggyertyafény Alapítvány által készített, az érzéseink megfogalmazásában segítő, úgynevezett Dobó Bobó társasjátékot ismerhették meg és próbálhatták ki az érdeklődők. A nagyteremben pedig azok gyűltek össze, akik a gyászfeldolgozáshoz szerettek volna gyakorlati tanácsot kapni. John W. James e témában megjelent könyvét (The Grief Recovery Method -A bánatból való gyógyulás módszertana), illetve Magyarországon is bevezetett módszerét két szegedi szakember, Sarungi Emőke pszichiáter és Varga Hedvig pszichológus mutatta be, valamint Várkonyi Ágnes közgazdász, aki Budapesten indított önsegélyező csoportot. Az alkalom „szeretetkörrel” zárult. Ebben a konferencia résztvevői egyszavas, személyes vallomással „igazolhatták” hogy az alkalom segítette őket abban, hogy érzéseiket meg tudják fogalmazni, s mások felé is tudják közvetíteni. ■ B. Pintér Márta Költészet és textilképek találkozója ► Szép számban gyűltek össze barátok, érdeklődők a budapest-zuglói evangélikus hajlékban október 16-án, amikor kézművesség és költészet adott itt randevút egymásnak. Ez alkalommal mutatták be ugyanis Sólyom Irén, Varga Gyöngyi és Csorba István Ünnepvárás - ünnepvarrás című könyvét. A bemutatónak a gyülekezeti terem volt a helyszíne, míg a kiadványban fotókon látható művek eredetijeiből készült kiállítás a templomban lesz látható néhány hónapig. Sólyom Irénnek nem ez az első olyan kötete, amelyet a textilképeiről készült fotók díszítenek, mégis újszerűén hat ez a szép kiállítású - útmutató módon gyülekezeti kiadásban megjelent - kiadvány. Bizonyára nem ismeretlenek az olvasók előtt a versek szerzői sem, hiszen Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense és Csorba István karnagy is hosszú évek óta jelen van az evangélikus könyvkiadásban irodalmi, verses munkáival is. S hogy ezekre az egyház népének körében van kereslet, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rendre elfogynak a műveik. Varga Gyöngyi mély hitről tanúskodó, ihletett írásai igazi harmóniában állnak Sólyom Irén kézműves munkáinak szellemiségével. Szó és kép tökétesen kiegészítik egymást, és ugyanígy illeszkednek a sorba Csorba István írásai is. Dr. Harmati Béla László művészettörténész, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója meleg szavakkal méltatta a könyvbemutatón a kiadványt, azt a kérdést vizsgálva, hogy mi lehet a közös egy fizikusban, egy egyházzenészben és egy teológiai tanárban. A választ pedig abban találta meg, hogy meghívott emberek hitből fakadó alkotásairól van szó. A művészettörténészi elemzést versek követték: Nagy Anna színművész - akit nem csupán ünnepi alkalmakkor láthatnak a gyülekezet tagjai - Dsida Jenőnek és Reményik Sándornak a kötetben szereplő verseit idézte meg szuggesztív előadásban, míg Csorba István saját szonettjei közül mutatott be kettőt. Külön színfolt volt Tamásy Tamásáénak a méltatása, aki nemcsak mint műélvező kapott szót, hanem mint a kiállításnak és a rendezvénynek otthont adó gyülekezet lelkésze is. Sólyom Irént nem csupán mint régi barátot, mint alkotót, de mint gyülekezeti szolgálattevőt és mint presbitert is köszöntötte. S hogy a címben is említett találkozó teljesebb legyen, még egy művészeti ág, a zene is bekapcsolódott az összejövetelbe. A prózát felváltva Finta Gergely orgonaművésznek, a hittudományi egyetem docensének orgonajátéka gyönyörködtette a közönséget. A szerzők meghatottan köszönték meg a méltatásokat, csakúgy, mint a támogatók bizalmát, segítségét, hiszen sokak áldozatvállalása kellett, hogy a kiadvány boltokba, illetve az otthonok könyvespolcaira kerülhessen. A bemutatón lehetőség volt kézbe is venni a szép kiállítású könyvet, amely minden bizonnyal sokaknak fog örömöt szerezni, mikor meglátják a karácsonyfa alatt. Az együttlétet jókedvű beszélgetés és szeretetvendégség zárta. ■ Gyarmati Gábor Ünnepvárás - ünnepvarrás. Textilkép, áldás, vers. A Budapest-Zuglói Evangélikus Egyházközség kiadása, 2015. Ára 1890 forint. Dr Harmati Béla László kiállításmegnyitó beszéde Tisztelt Sólyom Irén, Varga Gyöngyi, Csorba István, kedves zuglói gyülekezet! Mi a közös egy fizikusban, egy egyházzenészben és egy teológiai tanárban? - tehetjük fel a kérdést. Első hallásra nehéznek tűnik a kapcsolatot megtalálni, azonban ez a most megjelent kötet és a gyülekezeti teremben hozzá fűződő kiállítás talán választ ad a feltett kérdésre. Biztosan választ ad rá! Sólyom Irén munkái és a kötetben hozzájuk írt versek és írások Varga Gyöngyi és Csorba István tollából több gondolatot is ébresztettek bennem, melyeket most önökkel is szeretnék megosztani. Művészettörténészként, az evangélikus egyházban dolgozó szakemberként mindig is fontos volt számomra az alkotásokhoz vezető mozgatórugók vizsgálata. A múltban és a jelenben keletkezett alkotások indító katalizátorainak vizsgálata. A most megjelent kötetben 63 képből 31 szimbólum! Keresztyén szimbólum, azaz üzenethordozó. A szimbólumok az ókeresztyén kortól kezdve mindig is a hittartalom látványszerű, összesűrített kifejeződései voltak. Ha nem használjuk őket, tartalmukat vesztik, és kiüresedhetnek. Ma sokszor illetik az egyházakat azzal a váddal, hogy nem képesek a mai embereknek utat mutatni a láthatótól a láthatatlanig. Az egyházművészetnek napjainkban - ha ugyan lehet még ilyenről beszélni - szintén nehezére esik megtalálni a transzcendens és a mai ember közötti kapcsolatot. Valóban, sosem volt könnyű láthatóvá tenni a nem láthatót, mert ahhoz valódi átélés, a kapcsolat őszinte megélése szükséges. A most megjelent könyvben a szimbólumokon kívül kiemelt szerepet kapnak az ünnepekkel és a történelmünk válaszútjaival kapcsolatos alkotások. A képekhez kapcsolódóan pedig verseket, írásokat olvashatunk Varga Gyöngyin és Csorba Istvánon kívül még Túrmezei Erzsébettől, Gárdonyi Gézától, Reményik Sándortól, Dsida Jenőtől, Sarkady Sándortól és az Evangélikus énekeskönyvből. Sólyom Irén munkáinak műfaja a varrott gobelin; ennek elsajátítása egyszerűbb, mint a sok tanulást igénylő szövött gobeliné. Azonban a szemlélőnek elsőre nem ez, a technika jut az eszébe, hanem ahogy Csorba István írja: ezek a művek „hitből fakadó alkotások, kitárnak egy ablakot Isten felé, ember felé”. Maga a könyv pedig egy felszólítás: „Jöjjön el hozzád Isten életed mindennapjaiba, legbelsőbb álmaid és árnyaid világába” - írja Varga Gyöngyi. Tisztelt zuglói gyülekezet, kedves testvéreim! Mi a közös egy fizikusban, egy egyházzenészben és egy teológiai tanárban? - tettem fel a kérdést megnyitóm elején. Egyházban dolgozó művészettörténészként mindig is foglalkoztatott az a kérdés, hogyan lehetne megfogalmazni azt, hogy mi is az egyházművészet. Sólyom Irén, Varga Gyöngyi és Csorba István közös munkája azonban rámutat a lényegre. Az egyházművészet nem más, mint az élő evangéliumra adott válasz. A megszólított, megérintett gyülekezeti tagok válasza a szószékről hirdetett élő evangéliumra. Itt van a közös pont a szerzők között, és nagyon remélem, hogy közöttünk is. Kedves testvérek, a most megjelent könyv másik erénye, hogy a tárgyak kiválóan vannak fotózva. A tetszetősen és találóan készült fotók Benkóczy Péter lelkész testvérünk keze munkáját dicsérik. A kötetet az ábrázolt szimbólumokat bemutató, magyarázó függelék zárja. A kötetet mint hitet erősítő könyvet ajánlom a hallgatóságnak, mely megerősíthet bennünket életünkben, választott életutunkon. Ugyanakkor nemcsak a könyvet vehetjük a kezünkbe, hanem a gyülekezeti teremben élőben is megnézhetjük a kötetben szereplő alkotásokat. Fonalak-szálak, életfonalak-életszálak, egy fizikus, egy gazdasági vezető, anya, nagymama, presbiter, pénztáros - összességében egy megérintett ember, egy cselekvésre mindig kész ember alkotásait láthatjuk. Kívánok neki sok erőt a folytatáshoz, a nézőknek pedig ihletet, elmélyülést és továbbgondolkodást. ■ Dr. Harmati Béla László A SZERZŐ FELVÉTELE
