Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-25 / 43. szám
október 25. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk Istenünk, csak a te szavad teheti teljessé töredezett életünket, szakadozott világunkat. Ezért könyörgünk hozzád. [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért és a földön élő összes keresztényért. Segíts bennünket, hogy közösen, egy szívvel tanúskodjunk rólad, keressük akaratodat, és példát mutassunk a szeretetben minden embernek. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért és benne önmagunkért. Add, hogy jól használjunk fel minden lehetőséget, amikor veled találkozhatunk, akaratodat megismerhetjük, szeretetedet átélhetjük. Segíts bennünket testvérként szeretni egymást és a tőled kapott képességeinket a közösség szolgálatába állítani. Ajándékozz meg nyitottsággal azok felé, akik a mi gyülekezetünkben keresnek téged. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk hazánkért és benne minden emberért. Segíts mindnyájunkat tisztességesnek maradni mindennapi küzdelmeink közepette, és adj bölcsességet azoknak, akik életeket befolyásoló döntéseket hoznak. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk minden szükséget szenvedőért. Azokért, akik betegek, és azokért, akik betegeket ápolnak. Azokért, akik gyászolnak, és azokért, akiknek közeli halálukkal kell szembenézniük. Azokért, akik megélhetési gondokkal küzdenek, és azokért, akiknek nyugalomra, békére és elfogadásra lenne szükségük. Azokért, akiknek családi problémáik vannak, és azokért, akik csak vágynak családra, de egyedül élnek. Minden szükségünkben te tudsz megajándékozni minket, gazdagabban, mint kérnénk vagy gondolnánk. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindenkiért, aki téged keres, és mindenkiért, akinek életfeladata a te szavaid hirdetése: hittantanárokért, gyülekezeti munkásokért, lelkészekért és minden elhívott keresztényért. Könyörgünk önmagunkért is, hogy egész életünkben kutassuk szavaid kincsestárát, és kapcsolatban lehessünk veled most és az örökkévalóságban. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hitet teremtő, vigasztaló, erőt adó, gyógyító szavaid erejére bízzuk magunkat és az egész világot. Ámen. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 21. (BIBLIA ) VASÁRNAP - JN 20,30-31 Az evangélium célja Mindössze két vers a mai igehirdetési alapige, mégis sok, elmélkedésre késztető gondolatot tartalmaz. Az evangéliumokban nincs másik hely, amely jobban összefoglalná, miért is íródott meg az örömhír, mint ez a két vers. Az evangéliumok a lényegről írnak. A nyáron össze kellett gyűjtenem a legnehezebbet: édesanyám életét, egy oldalban. El kellett tőle búcsúznunk. A temetésre készülve megpróbáltuk a szűk családdal az igazán lényegeset a legszebb mondatokba önteni: ki is volt ő, és mennyi mindent tett értünk. Szinte lehetetlen volt leírni a tények mellett az érzéseket, a gondoskodását, a rendkívüli törődését. Aztán ami elhangzott, mind őszinte és igaz, megható visszaemlékezés volt. De természetesen sok minden nem férhetett bele a beszédbe. Ami bekerült, mind őt mutatta be, élete lényegét, úgy, hogy aki akkor hallott róla először, az is megértse, lénye mit adott a családjának, szeretteinek. Amikor az evangélisták Jézus életét próbálták leírni, ők sem tudták megírni az életrajzát napról napra, óráról órára. Válogattak a legfontosabb történések közül, amelyek visszaadják, megmutatják, ki is volt Jézus: milyen volt, és mit tett. A lényegre törekedtek, és arra, hogy aki először olvassa majd, az is megértse, lénye mit adott a környezetének, a betegeknek, a tanítványoknak, a gyerekeknek és mindazoknak, akik találkoztak, akik kapcsolatba kerültek vele. A VASÁRNAP IGÉJE Az evangélium elgondolkodtat. Ha elmegy tőlünk szerettünk, el kell hinnünk, hogy nincs vége történetének. Nem csak ennyi volt - van tovább is. Ebben talán segít egy példa: ha ránézünk egy hóval borított tájra, vajon tudunk-e arra gondolni, hogy pár hónap elteltével csupa-csupa virág borítja majd? Talán olyannyira megváltozik majd minden, hogy rá sem ismerünk. Elsőre nehéz ezt elképzelni, de aztán mégiscsak lehetséges a továbbgondolás. Jézust az evangélisták úgy akarták bemutatni, hogy aki olvassa a visszaemlékezést, bátran gondolja tovább Jézus életét: ő meghalt értünk, majd feltámadt, és velünk van. Mindez mit jelent? Mi következik mindebből? Az, hogy Jézus jelenlétében nincs több félelem, nincs több aggodalom, mert a szeretete legyőzte a halált. Jézus a Megváltó, a Mester, az Úr. Az evangélisták nem pusztán informálni akartak az ő életéről, hanem át akarták adni, milyen az igazi és valóságos élet: leírták, mit jelent új életben járni Jézussal, a feltámadottal. De innen már nekünk kell tovább gondolkodni. Az evangélium célja: értelmet nyerjen az életünk. Mit ér az a hit, amely megtorpan a halállal szemben? Mit ér, ha megadja magát a végső búcsúzáskor? Semmit. Eldobható. Nem kell. Amihez ragaszkodni kell, az az a hit, amely az evangéliumokban Jézus életét olvasva bátran kapaszkodik azokba a tényékbe, amelyek róla megtudhatók, és a mi életünkben is lényegessé, nélkülözhetetlenné, sőt éltető erővé válnak. Tovább tudjuk-e gondolni Istennek irántunk való szeretetét? Megértjük-e, mit jelent Jézus értünk való szeretete, halála és feltámadása? Jézus tanítását, beszédeit és gyógyításait átgondolva megtaláljuk-e őbenne a szeretet forrását, életünk értelmét? (Óra) átállítás ► A Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapon, Biblia-vasárnapon Isten igéje kerül a középpontba. Ez alkalommal három gyülekezeti énekünket vizsgáljuk meg abból a szempontból, hogy különböző nemzetek és korok miként értelmezték a Szentírás szavait. Első énekünk az Itt az Isten köztünk (EÉ 280). Az eredeti szöveg, a Gott ist gegenwärtig (EG 165) Gerhard Tersteegen (1697-1769) tollából származik. Tersteegen a pietizmus idején a keresztény miszticizmus (amely az isteni üdvtörténetet állítja előtérbe) református ágát képviselte. Amint Jézus a samáriai asszonynak mondta: „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4,24), Tersteegen is ezt vallotta egész életművében. E szövegben a költő a Biblia „Szüntelenül imádkozzatok!” (iThessz 5,17) felszólítását fogalmazta újra saját szavaival: nyolc versszakon keresztül csak variálja, ismétli mondanivalóját, meghívást Isten közelébe, felhívást az imádatára. A dallam alapján tízsoros strófaszerkezetre következtethetnénk, de a vers a rímek alapján egy igen ritka nyolcsoros formát ad ki - ai2, a8, bi2, b8, C3, C3, d6, d6. A melódia és a vers különböző sorszerkezetét az magyarázza, hogy Tersteegen a szöveget egy már meglevő dallamra alkalmazta. Ezt a dúr dallamot pedig Joachim Neander (1650-1680) pietista református prédikátor 1680-ban megjelent, Bundes-Lieder und Danck-Psalmen (Az isteni szövetség énekei és hálazsoltárok) című gyűjteményéből vette át, amelynek egy későbbi kiadásához saját maga irt előszót. (Neandernek a Düsseldorf melletti, a Düssel patak szorosánál fekvő kedvenc prédikálóhelyéről kapta nevét a Neander-barlang és a Neander-völgy.) Mind Neander prédikációiban, mind énekeiben - élve a természet adta lehetőséggel - kiemelt szerep jutott a visszhangnak. A tipikus visszhangeffektust ebben az énekben is megtalálhatjuk az utolsó két dallamsorban. Énekeskönyvünk a reformátusok énekeskönyvének 1948-as kiadása nyomán vette át a szöveget, így az 1955-ben megjelent bővített Dunántúli énekeskönyv csak öt versszakot közöl (Dt 750). A Van örök kincsünk, becsesebb (EÉ 286) koráit eredetileg svéd nyelven írta Johan Ludvig Runeberg (1804-1877) finnországi svéd költő 1857-ben (En dyr klenod, en klar och rerí). Runeberg ugyan svéd nyelven írt, költeményeinek mondanivalója és érzelemvilága miatt mégis a finnek nemzeti költőjévé vált, s nemzeti himnuszuk is az ő verse. Énekét 1860-ban fordította finnre Knut Legat Lindström (1809-1879) tanár, rektor és himnuszok költője, a finn himnuszbizottság tagja. A fordítás a finn énekeskönyvben a mai napig megtalálható (On meillä aarre verrate«, 183). Túrmezei Erzsébet (1912-2000) diakonisszánk fordította magyarra mind a hét versszakát, s szintén az 1955-ös Dunántúli énekeskönyv közölte először (Dt 760). Nyolcsoros strófaformája - a8, b7, a8, b7, c8, d7, c8, d7 - a fordításban sajnos nem mindig érvényesül. Az ének dallama jóval korábban keletkezett, mint a szöveg: 1553-ban írta a regényes életű Burkhard Waldis (1490 körül -1556), aki kezdetben Rigában a ferences szerzetesrend tagja volt, majd a püspök kérésére Rómában V. Károly császárhoz fordult, hogy megerősítést kérjen az egyre terjedő reformáció ellen. 1524- ben a protestánsok fogságába került, s itt evangélikus hitre tért. Szabadulása után megházasodott, kétkezi munkával, mesteremberként kereste kenyerét, majd ötvenéves fejjel nekilátott a wittenbergi teológiai fakultásnak, s élete végén evangélikus lelkészként szolgált Hessenben. Áll az Úristen temploma (EÉ 288) kezdetű énekünk dán eredetű, a dán énekeskönyvben ma is megtaláljuk: Kirken den er et gammelt hús (323). Nicolai Frederik Severin Grundtvig (1783-1872), a „pünkösdi költő” igaz keresztény családban nőtt fel, édesapja lelkészként is nagyon ragaszkodott az evangéliumi igazsághoz. Nicolait a koppenhágai egyetem teológiáján a költészet és a mitológia érdekelte nagyon. Viharos és ellentmondásos pályafutását házitanítóként kezdte, aztán édesapja kérésére az ő asszisztense lett Udbyban. Itt szülőjének halála után élete végéig első lelkészként szolgált, de közben két prédikációja miatt tizenhárom évre el kellett hagynia a szószéket is. Egyes teológiai álláspontokat bátran megkérdőjelezett. . Isten igéjét hangsúlyozó himnuszköltészete volt a legjelentő-Az evangéliumhoz nem közelíthetünk úgy, mintha történelmet olvasnánk, de úgy sem, hogy életrajzot látunk benne. Ha az evangéliumot Istent kereső lélekkel olvassuk, csak akkor nyugszunk meg a nehézségek közepette. Ha Istennel vágyunk találkozásra, az evangélium olvasása által válaszokat találunk, biztonságra lelünk, és akkor aztán minden értelmet kap az életünkben. És akkor az is előfordulhat, hogy a legnagyobb veszteség is a csodával való találkozás lesz az életünkben. ■ Balog Eszter Imádkozzunk! Urunk, adj erőt, hogy kezünkbe vegyük a Bibliát. Segíts csendben lenni, nyugalmat találni. Add, hogy figyelni tudjunk, amikor igéddel foglalkozunk, amikor Jézus életét olvassuk. Segíts nekünk megérteni, hogy az igéddel való csendesség nem elvesz az életünkből, időnkből, hanem hozzátesz: megalapozza életünk stabilitását, gondolataink összerendezését. Köszönjük az evangélium tisztaságát és erejét, útmutatását és megerősítését. Köszönjük a szeretetek amelyet tőled kapunk, és köszönjük életünk célját: hogy az evangéliumot jó megélnünk, és jó továbbadnunk. Segíts meglátni, hogyan tehetnénk mindezt a lehető legjobban. Ámen. CANTATE sebb: mintegy ezer himnuszt hagyott hátra, köztük ezt az éneket is. 1837- ben (más források szerint 1836-ban vagy 1853-ban) - lelkészségének kényszerű szüneteltetése idején - írta a hét versszakos költeményt. Szokatlan, hétsoros strófaformája a8, b8, a8, b8, c8, c8, d8. Magyarul először az 1952-ben napvilágot látott Laudamus (a Lutheránus Világszövetség kiadása, 90) közölte Túrmezei Erzsébet fordításában öt versszakkal. Az igen nagy ambitusú dallam szintén rendhagyó, hiszen régies dór hangnemben íródott. Ludvig Mathias Lindeman (1812-1887) írta 1840- ben, röviddel azután, hogy bátyjától átvette az oslói katedrális orgonistaposztját, amelyet élete végéig, negyvennyolc évig ellátott. Emellett a népi értékek felismerésének hajnalán, Liszttel egy időben norvég népdalgyűjtőként és népdalfeldolgozások szerzőjeként volt ismert. Kívánom, hogy e három ének segítségével a mai napon ne csak óráinkat, hanem egész bensőnket állítsuk át, hangolódjunk teljes mértékben az Úrra és szent igéjére, éljünk az ő jelenlétében! Hiszen ő maga ígérte meg, hogy velünk lesz mindig. A bibliaolvasó Útmutató által mára kijelölt verssel szólva: „Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében!” (Ézs 50,10b) ■ Halász-Táborszky Györgyi HIRDETÉS
