Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-10-25 / 43. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. október 25. *• 3 ■HHHBIHH A journey through the Bible for migrants j Egyházmegyei találkozót tartottak Pápán ► „Bízzatok, én vagyok...” (Mk 6,50b) - ez a jézusi biztatás adta az igei mottóját a veszprémi egyházmegyei evangélikusok október 18-án, va­sárnap tartott találkozójának. A negyedik alkalommal megrendezett együttlétre a pápai városi sportcsarnokban került sor. Mintegy nyolcszázan gyűltek össze a környező gyülekezetekből, hogy együtt töltsék a napot. A program a pápai Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola diákja­inak és tanárainak műsorával vette kezdetét. Istentisztelettel folytatódott, amelyen Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában a jelen lévő lelkészek segédkeztek. Az énekek zenei kíséretét a Magyar Honvédség Légierő fúvószenekara látta el. Szemerei János Mk 6,45-51 alap­ján tartott prédikációjában arról be­szélt, hogy a tanítványokkal együtt Jé­zus mesterkurzusán vehetünk részt. Sokszor érezzük az egyházban is, hogy reménytelennek tűnő küzdel­met folytatunk. A Mester azonban látja fáradozásunkat, és jön, hogy megsegítsen minket. Szabadulást készít a legnagyobb mélységből, a bűn és a halál fogságából. A szervezők nevében Polgárdi Sándor esperes köszöntötte az egy­begyűlteket, majd a marcaltői Kmety György Evangélikus Általános Isko­la tanárai és tanulói adtak színvona­las zenés műsort. Ezt a Takácsi Ken­derszer Hagyományőrző Egyesület fellépése követte. Az Arany Páva dí­jas hagyományőrzők bakonyi népda­lokkal és kalocsai néptáncokkal ked­veskedtek a nézőközönségnek. Dr. Hafenscher Károly, a Magyar­­országi Evangélikus Egyház Zsinatá­nak lelkészi elnöke, az állami Refor­máció Emlékbizottság miniszteri biz­tosa arról tartott előadást, hogy mit jelent számunkra a reformáció kez­detének ötszázadik évfordulója. Be­szélt a reformáció történelmi jelentő­ségéről, illetve arról, hogy ez a meg­újulási mozgalom ötszáz év alatt mi­lyen gyümölcsöket hozott. A jubile­umi készülődés kapcsán a személyes feladatokra irányította a jelenlévők fi­gyelmét, az evangélium továbbadásá­nak fontosságára. „2017 nagy lehető­ség, amikor erőt gyűjthetünk, és in­dulhatunk - fogalmazott. - Váljon számunkra ez a megerősödés évévé!” A tartalmas előadást a csikvándi Fe­hér Akác Nyugdíjasklub műsora kö­vette, majd a malomsoki Szivárvány ifjúsági együttes lépett színpadra. A sportcsarnok mellett felállított sátorban elköltött ebéd után a rép­­celaki Vekker együttes koncertjével folytatódott a program. Ezt követő­en került sor a nyolcvanadik évfolya­mát jegyző Evangélikus Élet tiszte­letére tartott fórumbeszélgetésre, amelyen T. Pintér Károly főszer­kesztő és Szemerei János püspök mellett Polgárdi Sándor esperes, Henn László egyházmegyei felügye­lő, Szamosi Attila egyházmegyei másodfelügyelő, valamint Venczel Gondolom, lassan már mérgezé­sünk, de legalábbis csömörünk van a menekült/migráns témától. Az utóbbi hetekben, hónapokban túl sokat beszéltünk, nyilatkoztunk ró­la, és viszonylag kevés történt, ami a válság valódi megoldását segítené. A krízis kezelésének kérdése szin­te minden fórumon előkerült, ahol az utóbbi időben megfordultam. A sze­gedi Tágas tér ökumenikus fesztivá­lon éppúgy, mint a svéd-magyar lelkészkonferencián Vadstenában. Missziói lelkészi gyökereimet tuda­tosan felvállalva mindkét helyen be­dobtam a vitába a migráció és a misszió kényes kérdését, amelyekről még egyházi körökben is megoszla­nak a vélemények. Vannak, akik már a két kifejezés egymás mellé állítását, összekapcsolását is provokációnak tartják. Úgy látják, hogy nem szabad „visszaélnünk" rászoruló embertár­saink kiszolgáltatott helyzetével és rá­juk erőltetni az evangéliumot... Való igaz, az erőszakos „térítge­­tés” Jézus missziói parancsának fél­reértése lenne. Ugyanakkor észre kell vennünk, hogy milyen különle­ges helyzetbe kerültünk: ezúttal nem mi indultunk el széles e világ­ba az evangéliummal, hanem a szé­les világ sokféle nyelvű, hitű népe ér­kezik hozzánk, akiknek tartozunk az evangélium felkínálásával. Termé­szetesen ez nem lehet feltétele az ir­galmasság cselekedeteinek: segítek, ha meghallgatsz, ha elfogadod, amit, akit én hiszek... Az erőszakos „áru­­kapcsolás” az agresszív misszió nem Jézus útja! Az viszont megkerülhetetlen kér­dés, hogy miként adjuk tovább az evangéliumot, ha azt Luther Márton szellemében ma is, ötszáz év után is az egyház legfőbb kincsének tartjuk. Erre a döntő kérdésre adandó lehet­séges válaszként került elő vadstenai konferenciánkon Assisi Ferenc kissé provokatív gondolata, amely sze­ezt a minden erőszakos térítési szán­déktól mentes útikalauzt. Meggyőződésem, hogy egyházunk lassan formálódó, csiszolódó misszi­ói stratégiájában komolyan kellene foglalkoznunk a tartósnak ígérkező migránshullámból következő új missziói feladatokkal is. Jó Andrásnak, az Interserve nem­zetközi missziói szervezet eurázsiai régiója igazgatóhelyettesének októ­ber 4-i blogbejegyzése már a címé­vel is (Nemzetek mozgásban - Krisz­tus egyháza hitvallási helyzetben; Missziói szempontok a történelmi helyzet és szerepünk helyes értékelé­séhez) erre a közös és felelős gondol­kodásra és cselekvésre indít. Idé­zem bevezető gondolatait: „Eleink latinul »status confessio­­nisnak«, azaz hitvallási helyzetnek nevezték azokat a történelmi pillana­tokat, amikor Krisztus népe nem tehette meg, hogy ne szólaljon meg. »Itt állok, másként nem tehetek...« - mondta annak idején Luther. A je­len történelmi pillanat is ilyen »kai­­rosz« állomás. Az emberek félnek, ta­nácstalanok, és várják a reális hely­zetértékelésen alapuló biblikus taní­tást, mely megítéli a bűnt, és rávilá­gít a szeretet evangéliumának radi­kális üzenetére, arra, hogy a vajúdó világnak ma sincsen más reménye, csakis Krisztus és az ő üzenete. E különleges kegyelmi pillanatban benne van a megújulás és megerősö­dés esélye, de az egyház feloldódásá­nak és eltűnésének veszélye is Euró­pában. Válaszút előtt állunk. Megte­hetjük, hogy figyelmen kívül hagyjuk a jeleket, és úgy teszünk, mintha min­den mehetne tovább a régi kerékvá­gásban, vagy hogy újra Istenhez for­dulunk, odafigyelünk a menekül­­tek/migránsok üzenetére, és kitartó­an imádkozni kezdünk megújulá­sért.. .” (http://magyarmisszio.blog­­spot.h u/2015/10/nemzetek- m ozgas­­ban-krisztus-egyhaza.html) Csaba, a pápai egyházközség fel­ügyelője vett részt. A megújuló Evangélikus Élet koncepciójának is­mertetésén túl szóba kerültek az egyházi élet aktuális kérdései is.. Zárásként ismét a malomsoki ifjú­sági zenekar állt a színpadra, és a Pol­gárdi Sándor esperes által elmondott úti áldással ért véget a találkozó. ■ AM Migráció és misszió ÉGTÁJOLÓ belefáradt nyugati kereszténység sze­reti az ilyen jól hangzó aforizmá­kat... A valódi evangelizáció ezek szerint cselekvés, és csak néha szó. Nem beszélni kell, hanem tenni, és csak ha tényleg szükség van rá, akkor beszélni. Austin és Searle (a beszéd­­aktus-elmélet kidolgozói) végső soron tévednek: nem a beszéd cselekszik, hanem a tett beszél. A jó evangelizá­ció is ilyen. Legalábbis Szent Ferenc aforizmája szerint. De bölcs gondo­lat ez? Nos, az biztos, hogy felszaba­dító azoknak, akik szorongva, szé­gyenkezve gondolnak az evangelizá­ció feladatára...” (http://divinity.sza­­badosadam.hu/?p=77S2) Pál apostol viszont arról vall, hogy „nem a félelem lelkét adta nekünk Is­ten, hanem az erő, a szeretet és a józan­ság lelkét” (2Tim 1,7). Ha ezért a Léle­kért könyörgünk, megtalálhatjuk azt a józan, bölcs és szelíd módot, ahogyan felülről kapott kincseinket megoszt­hatjuk úton levő embertársainkkal, akik nemcsak testi kenyérre, meleg ta­karóra szorulnak rá, hanem lelki táp­lálékra, vigasztaló, gyógyító, élő re­ménységet ajándékozó szóra is. Erre mutatott működő példát a szegedi Tágas tér fesztivál mene­kültkérdéssel foglalkozó fórumbe­szélgetésén Pécsük Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára, aki kézbe ad­ta a Francia Bibliatársulat ízletes lel­ki útravalóját, amelyet angol, francia, arab és fárszi nyelven adtak ki. Az an­gol fordítás elérhető a bibliatársulat honlapján: http://bibliatarsulat.hu/ A kilencvenöt oldalas, olvasmá­nyos könyvecske harminchárom bib­liai migránstörténet segítségével pró­bál spirituálisán is utat mutatni mindazoknak, akik otthonuk elha­gyására kényszerülve új hazát keres­nek a nagyvilágban. A főtitkár el­mondta, hogy tapasztalataik szerint az úton lévők, akik gyakran kénysze­rülnek rövidebb-hosszabb várakozás­ra, többségükben örömmel fogadják Magam is úgy látom, hogy a me­nekültválság - mint minden krízis az életünkben - esélyt kínál a megúju­lásra. Gyakran hangsúlyozzuk ma­napság, hogy nem csupán emlékez­ni akarunk a 498 éve elindult egyház­­újulásra, hanem hisszük és valljuk, hogy közel ötszáz éve folyik a refor­máció az egyházban. Ha ez több jól hangzó, de üres lózungnál, akkor bátran szembesüljünk a migráció és a misszió konkrét kihívásaival! S ha kell, merjük továbbgondolni, némileg áthangolni Szent Ferenc felhívását: Mindig hirdetnünk kell az evangéli­umot - szavakkal és cselekedetekkel! Ennek szükségessége nem attól függ, hogy van-e rá igény, kereslet, pi­ac. Jeremiás óta tudjuk, tapasztaljuk, hogy Isten élő és ható igéje perzse­lő tűzzé válik a szívünkben, amelyet nem hallgathatunk el. Pál apostollal együtt valljuk: „Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!” (xKor 9,16) Ebből a pünkösdi szikrá­ból lobbant lángra a reformáció tü­ze Í517. október 31-én, és éghet to­vább ma is bennünk, általunk és kö­zöttünk. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület rint: „Mindig hirdetnünk kell az evangéliumot, ha szükséges, sza­vakkal is.” Ez a jól hangzó mondat ugyan be­lekerült a Martin Modéus püspök által és általam aláírt közös nyilatko­zatba, de már a konferencián is vitát kavart, hogy miként értsük helyesen a népszerű szentnek tulajdonított gondolatot. A reformáció ünnepére készülve kívánatos és egészséges, hogy kellően érzékenyek legyünk az ilyen, teológiailag könnyen félreért­hető és félremagyarázható frappáns kijelentésekkel szemben. Vajon arról van szó, hogy az evangéliumot nem kell feltétlenül hirdetni, csak ha „szükséges”? De ki dönti el, hogy mi­kor szükséges, és mikor nem?! Elgondolkodtató, amit ezzel a mon­dattal kapcsolatban Szabados Ádám blogjában olvashatunk: „A szavakba

Next

/
Thumbnails
Contents