Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-10-11 / 41. szám

4 ◄! 2015. október ii. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Az igazi indíttatás !► Folytatás az 1. oldalról A magyarországi református, evan­gélikus, baptista, metodista és pün­kösdi egyház egy-egy főpásztora mellett külföldi vendége is volt a reformáció hónapját megnyitó is­tentiszteletnek. Az esemény házigaz­dája, Fabiny Tamás evangélikus püs­pök mutatta be a Norvég Egyház püs­pök asszonyát, IngeborgMidttommét, aki az Északi Evangélikus Egyházke­rület morei testvér-egyházkerületé­ből érkezett. Az egyesített baptista és refor­mátus kórus, a Lutheránia énekkar, valamint a Pesterzsébeti baptista ve­püspök. Kiemelte, hogy a kereszté­nyek gyakran csak az első parancsig jutnak, az Isten szeretetéig. A mig­­ránsok tömegeire utalva is hangsú­lyozta, hogy felebarátainkat távolról könnyen lehet szeretni, közelről már jóval nehezebb. De az emberek, a fe­lebarátaink szeretete nélkül „a keresz­tény altruizmus meddő és üres ló­zung” lesz. Az igazi reformációs in­díttatás, ha megértjük, hogy a két pa­rancsolat összefügg, együtt érvénye­sül, e kettőben teljesül ki a legfőbb törvény - szögezte le Bogárdi Szabó István. A Magyar Pünkösdi Egyház zene­missziója és a Psaltericum Hungari­gyes kar szolgálata után Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarorszá­gi Református Egyház Zsinatának lel­­készi elnöke hirdette Isten igéjét Mt 22,34-46 alapján (képünkön). A két legfőbb parancsolatról, a sze­retet törvényéről szólt a református cum vegyes kar koncertje után a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak lelkészi ve­zetői és a norvég püspök imádkoztak az egységért és a krisztusi szeretet ki­áradásáért. ■ -walkó -Egyre több az önkéntes A Karitatív Tanács üléséről tájékoztatott a területért felelős államtitkár ► A migrációról, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciá­jának (HÖOK) feladatvállalásáról és a kárpátaljai helyzetről egyeztet­tek a karitatív szervezetek a Karitatív Tanács szeptember 29-i ülésén. Az egyeztetésen elhangzottakról Soltész Miklós, az egyházi, nemze­tiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár tartott saj­tótájékoztatót az Emberi Erőforrások Minisztériumában. A Karitatív Tanács tagjai - a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat, a Magyar Református Sze­retetszolgálat, az Ökumenikus Se­gélyszervezet, a Baptista Szeretetszol­gálat és a Magyar Vöröskereszt -, továbbá a Johannita Segítő Szolgálat, a Szent Lukács Görögkatolikus Sze­retetszolgálat vezetői arról számol­tak be, hogy egyre több önkéntes csatlakozik hozzájuk, így el tudják lát­ni az elmúlt időszakban megsok­szorozódott feladataikat. Az államtitkár közlése szerint a ka­ritatív szervezetek nemzetközi segít­séget is kapnak, magánszemélyektől és intézményektől egyaránt, ennek el­osztását sokszor a határon átnyúlva, Horvátországban és Szerbiában is végzik. Soltész Miklós beszámolt arról, hogy a megbeszélésen egyeztettek a HÖOK vezetőivel is. A leendő nyelv­tanárok, nyelvészek, orvostanhallga­tók, szociális munkás szakon tanu­ló diákok a tolmácsolásban, a csalá­dok, fiatalok ellátásában tudnak majd segíteni, továbbá a hallgatói szerve­zet felajánlotta egy-egy terület meg­tisztítását, rendbetételét is. A Karitatív Tanács tagjai azt kér­ték a HÖOK vezetőitől, hogy a kari­tatív szervezetek munkájába bekap­csolódva, az ő irányításukkal dolgoz­zanak, hiszen így biztosítható, hogy a fiatalok szakszerűen, rendszeresen és folyamatosan segítsenek. Soltész Miklós szólt arról is, hogy továbbra is nagy figyelmet fordítanak Kárpátaljának és Ukrajna más része­inek a helyzetére: „Nem szabad, hogy a migrációs válság elfedje a kár­pátaljai, illetve ukrajnai segítség­­nyújtás szükségességét” - hangsú­lyozta. A megbeszélésen a segélyszer­vezetek döntöttek arról, hogy folytat­ják a rászoruló emberek, valamint az egyházak számára az élelmiszer- és pénzadományok gyűjtését. Ezeknek eljuttatása sokszor nehézségekbe üt­között az ukrán vámhatóságok miatt, de végül mindig célba értek az ado­mányok. A fűtés- és kazánvásárlási támogatás folyósítása is folytatódik, erre az idén télen is nagy szükség lesz. Ukrajnában a politikai közgon­dolkodás pozitív irányban mozdult el Magyarország tekintében, a magyar állam, illetve magánemberek és ka­ritatív szervezetek segítsége sokat számít a kialakult nehéz helyzet­ben. A magyar, ukrán és ruszin gyer­mekek számára szervezett magyar­­országi és kárpátaljai táborok és programok is nagyon kedvező vissz­hangra találtak - hangsúlyozta az ál­lamtitkár. Az Evangélikus Élet kérdésére válaszolva Soltész Miklós elmond­ta, hogy a migránsok számának ala­kulása a téli hónapokban bizonyta­lan, a tavalyi adatok alapján nem le­het csökkenésre számítani. Az Eu­rópai Uniónak végre meg kellene tennie azokat az intézkedéseket, amelyeket az európai közvélemény nagy többsége elvár. A háború súj­totta területeken kell megoldást nyújtani, egyrészt a béke megterem­tése, másrészt az ottani táborok se­gítése révén. A szíriai és az iraki ke­resztény vezetők visszajelzései alap­ján a keresztény családok nagy része a háború végeztével vissza szeretne költözni az otthonába, nem akarnak útnak indulni. A téli ellátásra vonatkozó kérdé­sünkre adott válaszában az államtit­kár a nemzetközi és a magyar kap­csolatokra alapozott felkészülést emelte ki. Ezt azonban sem egy állam, sem a karitatív szervezetek nem tud­ják önmagukban megoldani: olyan nemzetközi összefogásra van szük­ség, amely végre rádöbbenti az álla­mi vezetőket, hogy az eddigi erőfe­szítéseket magasabb szintre kell emelni. ■ W.Á. Potyautasok mindig is voltak Interjú Kékesi Márkkal, a szegedi MigSzol egyik alapítójával ► A szeptember 25-27. között megrendezett szegedi Tágas tér fesztivál egyik legizgalmasabb programja a Határsértő, bevándorló, migráns - de hol az ember? című kerekasztal-beszélgetés volt, amelyen a mig­­ránsválságot járták körbe egyházi, civil és szakmai szempontból. La­punk az egyik résztvevőt, Kékesi Márkot, a szegedi Migrant Solida­rity Group - Migránsszolidaritás Csoport (MigSzol) egyik alapító ön­kéntesét, a Szegedi Tudományegyetem tanársegédjét kérdezte első kéz­ből szerzett tapasztalatairól és a szervezet további céljairól.- Hogyan alakult meg a szegedi Mig­Szol?- Ez év június végén jött létre, öt ember indította el. Az alapítóknak a múltban mindnek volt valamilyen ci­vil vagy közéleti tevékenységük. Kö­zös kapcsolódási pont egy helyi non­profit adó, a Rádió Mi volt, mind az öten részt vettünk a műsorok szer­kesztésében, készítésében. Az első akciónk teaosztás volt a vasútállomá­son, másnap hoztuk létre a Facebook­­csoportot. Az egyik alapító, Hajnal Edina ismerte a budapesti csoport szervezőit, így csatornázódott be a szegedi kezdeményezés egy nagyobb mozgalomba, helyi változatként. Később ebből lettek nehézségek, mert a budapesti MigSzol inkább de­monstrációk szervezésével foglalko­zott, belenyúlva már a politikába, a kormány kritikájába is. Mi nem akar­tunk a nagy politikai kérdésekben ál­lást foglalni, a migránsok segítése volt a fő cél. Jogi hátterünk nincs, állam­polgárok civil hálózataként műkö­dünk.- A migránsok útvonala megvál­tozott, most már Horvátország irá­nyában mozognak. Megmarad-e a szegedi MigSzol a jelenlegi formájá­ban, vagy más célokkal folytatja a működését?- A vasútállomás mellett felállított faházat, amely az akciók központja volt, és egyfajta szimbólummá is vált, nemrég bontották el, mert az új helyzetben már nincs rá szükség. A városi önkormányzattól kaptuk egyébként június végén, itt gyűjtöt­tük és tároltuk, illetve osztottuk szét az adományokat, de most ez a fajta segítség okafogyottá vált. A határzár felállításáig kaotikus volt a helyzet, napi szinten rengeteg migránst kel­lett ellátni, néha az ezret is megha­ladta a pályaudvaron áthaladó embe­rek száma. Az elmúlt hónapokban kétszáz-kétszázötven szegedi ön­kéntes csatlakozott hozzánk, és vett részt a segélyakciókban. Jelenleg nagyon kevés a mene­kült Szegeden, ők legális úton, tehát a tranzitzónán keresztül érkeznek és regisztrálnak. Akad olyan is, aki ille­gálisan jut át a határon, és a román határ felől is jönnek néha-néha. Mindössze napi egy-két tucat mene­kült bukkan fel, nekik továbbra is se­gítünk, információkkal és ellátással. Az eddigi infrastruktúrát viszont ennyi embernek nem tudjuk és nem is érdemes fenntartani. Raktáron van nagyon sok adomány, főleg ru­hák, pokrócok, hálózsák és ágynemű. Ezeket most az önkéntes segítőink ki­válogatják, és amit nem tudunk fel­használni, azt továbbítjuk különbö­ző karitatív szervezeteknek, hogy a hazai rászorulók kapják meg. Nem tudjuk, hogy mi lesz, eddig is volt egy-két váratlan fordulat a migránsválságban, készen állunk, ha újra szükség lenne a segítségünkre. De ha tartósan rendeződni látszik a helyzet, felajánljuk a készleteinket a segélyszervezetek számára - Szerbi­ában, Horvátországban vagy akár a Dunántúlon.- Terveznek-e határon átnyúló akciókat?- Már korábban is voltak ilyen ak­ciók, jelenleg pedig mintegy tucatnyi szegedi önkéntes dolgozik a horvát határnál, bérelt autóbuszokkal viszik oda az adományokat. De a szerbiai oldalon, Horgos és Kanizsa térségé­ben is vannak még menekültek, oda is szoktunk ételt, sátrakat, takarókat vinni.- Milyen segítséget nyújtottak az egyházak, hogyan jelentek meg a he­lyi gyülekezetek?- Mi úgy próbálunk működni, hogy nem keresünk meg senkit, vi­szont mindenkitől elfogadunk se­gítséget. A római katolikus plébáni­ák sokat segítettek, használhattunk egy közösségi konyhát, lehetővé tet­ték a raktározást, sokszor ételadomá­nyokat küldtek. A református gyüle­kezettől is többször kaptunk ételt, evangélikus részről pedig ifi. Cserhá­ti Sándor volt nagyon aktív, az elejé­től fogva szinte mindennap jelen volt. Nagyon karakteres és jó képvi­selője volt az ügynek, amelyet a MigSzol is magáénak vall. A magyar és külföldi önkéntesek, akik ebben a világi, civil szerveződésben részt vet­tek, az ő személyében korrekt és messzemenőkig hiteles egyházi em­bert ismerhettek meg. Az evangéli­kus egyházról, de az egész magyar­­országi kereszténységről is - mivel a laikus segítők nem nagyon tudnak különbséget tenni a felekezetek kö­zött - nagyon pozitív benyomás ala­kult ki a részvétele révén. A Tótkomlósi Evangélikus Szere­tetszolgálat pár alkalommal Röszkén segített: takarítottak, szemetet szed­tek, pont azokat a munkákat végez­ték el, amelyeket kevesen szerettek volna.- A hazai közvélemény meglehető­sen felfokozott érzelmekkel viszonyul a migránsválsághoz. Mit tehet egy ci­vil szervezet, hogy józanabb, objektí­­vebb helyzetértékelés alakuljon ki az emberekben?- Az elejétől fogva - a segítség­­nyújtással párhuzamosan - meg­próbáltunk hatni a közvéleményre. Nem manipulációra gondolok: a szándékunk az volt, hogy jelenjen meg egy másfajta kép és szemlélet is a migránsokról, árnyalni akartuk a propagandát. Többek között szociál­pszichológiát tanítok a Szegedi Tu­dományegyetem Bölcsészettudomá­nyi Karán, szakmai szempontból is felelőtlennek és károsnak tartom, ha összemosódik a bevándorló, a menekült, a terrorista, a bűnöző, a betegségek hordozója... Az idegen­től való félelemre építeni nagyon káros. A migránsok elhagyják majd Magyarországot, Szegedről már el is mentek, de a feléjük irányuló bizal­matlanság és kirekesztés itt marad közöttünk. Ennek beláthatatlan kö­vetkezményei lehetnek hosszú távon. Elsősorban a helyi sajtón keresz­tül tudtunk üzenni, főleg a szegedi­eknek - ez fontos, mert az elején a la­kosság nagyon gyanakvóan nézte a tevékenységünket, megosztó volt a je­lenlétünk. Kaptunk csúnya megjegy­zéseket, sokszor hallottuk, hogy mi­ért nem inkább a magyar hajléktala­nokat segítjük. Hirtelen megnőtt a re­noméja ennek a leginkább lenézett és az utóbbi időben kriminalizált réteg­nek, ez nagyon érdekes jelenség volt. A taxisofőrök komoly hasznot húztak a menekültekből - átverték őket -, ők különösen élesen kritizáltak min­ket, mert felhívtuk a migránsok fi­gyelmét, hogy a regisztrációnál ka­pott papírral ingyen mehetnek vonat­tal. Két-három hónap alatt viszont el tudtuk magunkat fogadtatni a taxi­sokkal is. A közösségi oldalakon, a sajtón ke­resztül az egyedi esetek leírásával kö­zelebb kell hozni az emberekhez a migránsokat, az önkénteseknek és a tevékenységüknek a bemutatásával tudatosan formálni és tájékoztatni kell a közvéleményt. A migránsvál­ságban emberekről van szó, akik az életveszély vagy a reménytelenség miatt keltek útra. El szeretnénk érni, hogy ne a kitaszítottságba érkezze­nek meg. Mutassa meg Magyaror­szág és Európa, hogy befogadó közeg. Nem tagadhatjuk meg a segítséget a valóban rászorulóktól csak azért, mert a több százezer ember között tagadhatatlanul vannak „potyauta­sok" - ez mindig is így volt. ■ Walkó Ádám

Next

/
Thumbnails
Contents