Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-11 / 41. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2015. október 11. ► 5 Mit jelent ma evangélikusnak lenni? Hatodik svéd-magyar lelkészkonfereneia ► A Déli Evangélikus Egyházkerület 1997 óta ápol testvérkapcsolatot a svédországi Linköpingi Egyházkerülettel. Valódi, élő ez a kapcsolat, amelynek eredményeként a tizennyolc év során egyházvezetők és lelkészek egyaránt lehetőséget kaptak a találkozásra, lelki épülésre. Kiemelkednek a találkozók közül a 2005 óta tartó, kétévenkénti svéd-magyar lelkészkonferenciák, melyeknek hol a hazai, hol pedig a skandináv evangélikusok a házigazdái. Szeptember 30. és október 4. között Vadstenában találkoztak ismét a Gáncs Péter és Martin Modéus püspökök által vezetett küldöttségek. A téma a lutheri teológia és spiritualitás gazdagságának felfedezése volt, melyet az inspirált, hogy a reformáció egyházai mindenütt lelkesen készülnek az ötszáz éves jubileumra. Vadstenában különleges módon nyilvánul meg az a kettősség, hogy a lutheri teológiát valló svéd lelkészek számára is mennyire meghatározó lelki példakép a 14. században élt szent, Brigitta. A festői szépségű Váttem tó partján fekvő, egykor eleven kolostori életet ismerő kisváros ma a Svéd Egyház népszerű zarándokközpontja. Az 1346-ban épült apátsági templom ma is nyitva áll az elcsendesedni vágyók előtt, és naponta többször is felkínálja a rövid imaalkalom, illetve az úrvacsorás istentisztelet lehetőségét. Magyar lelkészként nem mindennapi élmény átélni akár napi öt imaórát, illetve három nap alatt háromszor is részt venni úrvacsorái közösségben. „Mutasd meg nekem a te utadat, Uram, és tégy késszé, hogy járjak rajta” (Visa migherre din vág ochgör mig viliig att vandra den) - így hangzik Brigitta imája, amely nem csupán felirat, hanem sokak fohásza is azon a helyen. Szívünkbe vésődött nekünk, magyaroknak is, hiszen ombergi zarándoklatunkat is végigkísérte. A dombos, erdős vidéken tett, néhány órás túra ugyanis, melyre Lars Cederlöw lelkésznek, a zarándokközpont vezetőjének irányítása mellett került sor, lehetőséget kínált lelki kincseink végiggondolására és egymással való megosztására. Nagy hangsúlyt kapott, hogy amit ott átélhettünk, az mind egyéni lelki életünknek, mind pedig gyülekezeti, egyházi szolgálatunknak megújulására válhat. E lelkészkonferencia mindenkitől aktív részvételt kívánt, hiszen az áhítatok és előadások megtartásában mindkét nemzet tagjai egyformán részt vállaltak. Kiváló alkalom volt ez egymás igehirdetői gyakorlatának megismerésére, ám ennél is nagyobb jelentősége volt annak, ahogyan érezhető volt a Szentlélek munkája a felelgetős formában tartott liturgia, az egész lényünket megérintő igehirdetés vagy éppen a szabad ég alatt, a lankás hegyoldalon ülve átélt áhítat során. A lutheri teológia aktualitására és a lutheránus spiritualitás fontosságára hívták fel a figyelmet az előadások. Isten igazsága és saját, egyszerre igaz és bűnös voltunk; a hinni akarás olykor görcsös szándéka és a Krisztusban kapott kegyelem ajándéka; az Isten hozzánk lehajtó szeretete és a nehéz helyzetben lévőkön való segítés feladata; a mélységből kiáltó szó és az Úrral való kapcsolat áldásai; a teológiai szakirodalom fennköltsége és a zsoltáros imáinak őszinte egyszerűsége - mind o N cc NJ co < fontos elemei lelki életünk elméleti és gyakorlati vonatkozásainak. Az egész Európát érintő aktuális helyzet természetesen mindannyiunk gondolataira hatással van, ezért nem lehetett megkerülni a menekültekről és bevándorlókról szóló közös gondolkodást sem. Keresztényként nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Szentírás útmutatását, mely a bajbajutottakhoz való odafordulásra indít, ugyanakkor a téma összetett volta sok kérdést felvetett és differenciált bennünk. (A püspökök által megfogalmazott közös nyilatkozat a szomszédos hasábokon olvasható.) Ami a továbbiakat illeti: megvan a szándék és az elkötelezettség a kapcsolat jövőbeli folytatására, melynek lehetőségei három területen már körvonalazódnak: a 2016. évi Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozóra az északi ország fiataljait is várjuk; egy lelkészakadémiai kurzuson a vadstenai zarándokközpont vezetője lehetne a meghívott előadó; és 2017-ben a svédmagyar lelkészkonferenciának a Déli Egyházkerület lesz a házigazdája. ■ Hulej Enikő A svéd Linköpingi Evangélikus Egyházkerület és a Déli Evangélikus Egyházkerület közös nyilatkozata Nagy kihívással szembesülünk, amikor a háború és a szegénység elől menekülő emberek érkeznek Európába, országainkba is. Ebben a helyzetben fontos, hogy elérhetők legyünk a szükséget szenvedők számára. Szolgálnunk kell Isten igéjének és szeretetének továbbadásával. Ahogyan Assisi Szent Ferenc megfogalmazta: „Mindig hirdetnünk kell az evangéliumot, ha szükséges, szavakkal is.” Helyzetünk sok tekintetben eltérő. A Svéd Egyház többségi egyház. Svédország sok menekült számára a végső célállomás. A magyarországi evangélikusság kisebbségi helyzetben él. Magyarország tranzitország, amelyen átvonulnak a menekültek. A minket érő kihívások sok tekintetben különbözők, de alapvetően ugyanazokkal a spirituális feladatokkal kell szembesülnünk. Az együttérzés és az emberi méltóság keresztény értékeiért szállunk síkra, üdvözölve minden embert, hiszen mindenki Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. A menekültek is testvéreink. Keresztényként az embert kell meglátnunk mindenkiben, aki átíépi határainkat. Ezzel a küldetéssel bízott meg minket az Úr. Hisszük és reméljük, hogy Isten akaratából ez a globális válság segítségünkre is lehet közös identitásunk, gyökereink és küldetésünk felfedezésében. Együtt imádkozunk azokért az emberekért és közösségekért, akik és amelyek áldozatos munkát végeznek a rászorulók között, a felelős döntéshozókért és magunkért, hogy Krisztus követeiként minél inkább őt tudjuk képviselni ebben a kihívásokkal teli időszakban. Vadstena, 2015. október 3. Gáncs Péter püspök és Martin Modéus püspök Két világ határán Elindult a Kötőszó evangélikus közéleti blog Október t-jén elindult a Kötőszó evangélikus közéleti blog. Ezen a felületen aktuális társadalmi kérdésekben igyekszünk állást foglalni az evangélikus teológiai gondolkodás mentén, és szeretnénk megmutatni, hogy a kereszténység, benne az evangélikus egyház is sokszínű, érdekes és értékes emberek közössége. Arra törekszünk, hogy új nézőpontot csempésszünk az egyházi és a világi média világába egyaránt, hogy segítsük a kibeszéletlen sérelmek és történelmi tapasztalatok megfogalmazását, hogy hidakat építsünk a különböző nézetek és vélemények, egyház és világ, társadalom és kereszténység, ember és ember között. Magyarországon azt tapasztalhatjuk, hogy az egyházi médiumok - bár ez alól evangélikus egyházunk sajtótermékei képeznek leginkább kivételt - nem elég bátrak ahhoz, hogy égető kérdésekkel vagy róluk a világi médiában megjelenő hírekkel foglalkozzanak. Ugyanígy az is alapvető tapasztalat, hogy a világi média viszont túlságosan bátran nyúl az egyházi témákhoz, gyakran tájékozatlanul, megfelelő háttérismeretek nélkül, általában féligazságokból vagy aktuális botrányokból táplálkozva. Úgy ítéltük meg, hogy a két világ között alig létezik átjárás. Aligha tudhatja az internethasználó, hogyan látjuk mi, keresztények a világot. Mit gondolunk a hírekről, különböző közéleti aktualitásokról? Ugyanígy azt sem tudjuk pontosan, hogyan lát a világ minket. Tud-e egymásról ez a két nézőpont? Mit tudnánk egymás világképéhez hozzáadni? A Kötőszó szerzői és szerkesztői úgy gondolják, hogy nagyon sokat. Ugyanakkor ez ingoványos terep, és nagyon sok a tennivaló. A magyarországi vitakultúra - főként az internetes - egészen rémisztő mélységeket képes bejárni, a világhálós hozzászólások között az emberi rosszindulat, a bántó személyeskedés és a gyűlöletbeszéd terjesztésének példáit is megtaláljuk. Ennek tudatában a béke hangját keresni már önmagában felrázó lehet. A béke keresése azonban nem jelent megalkuvást. Igyekszünk minden oldalról rákérdezni a vitás helyzetekre, hiszen így válunk hitelessé magunk és a világ számára is. A Kötőszó Facebook-oldala négy nap alatt 350 követőre és összesen 4200 oldalelérésre tudott szert tenni. Ezek a kezdő számok azt mutatják, hogy nagy szükség van olyan, közéleti aktualitásokra reagáló keresztény, evangélikus nézőpontú véleményekre, elemzésekre és dialógusokra, amelyeket irányként meghatároztunk. Vagy ahogyan egyik olvasónk megfogalmazta Béres Tamásnak A menekülők ajándéka című, október 2-án megjelent írásával kapcsolatban: „Sok ehhez hasonló értelmes cikkre lenne szükség a jövőben, hogy helyesen tájékozódjunk ebben a szövevényes világban.” De ha a közéletet választottuk, valószínűleg nem úszhatjuk meg a politikai szekértáborok acsarkodását sem. Ezért forftosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a blog elsősorban nem politikai kérdésekkel, hanem ügyekkel szeretne foglalkozni, de adott esetben konfrontativ módon teret adna a különböző (politikai) álláspontoknak egy-egy aktuális kérdésben, mivel valódi párbeszéd csak a sérelmek kibeszélésén keresztül indítható. Állandó szerzőink (a teljesség igénye nélkül): Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora, Fabiny Tamás médiáért (is) felelős püspök, Fábri György társadalomtudós, az Északi Egyházkerület felügyelője, Kertész Botond egyháztörténész (aki állam és egyház szövevényes kapcsolatáról ír cikksorozatot), Kása Balázs, a korábbi El Mondo keresztény közéleti blog szerkesztője, Kovács Barbara evangélikus teológushallgató, valamint egyházi és világi újságírók, szakemberek, lelkészek és laikusok. ■ Laborczi Dóra, a Kötőszó szerkesztője Társadalom és egyház Kereszténység és közélet Krisztus és a 21. század A világ (nem csak) lutheránus szemmel/ - jg Kötőszó - Rákérdez, következtet, összekapcsol. Olvassa, kövesse és ossza meg! kotoszo.blog.hu
