Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-10-11 / 41. szám

2 -m 2015. október 11. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP - EF 4,17-28 Dicsőítünk téged! ► Cantate rovatunk mostani témája Isten dicsérete és a hálaadás. A Szent­­háromság ünnepe utáni 19. vasárnapon, az őszi aratási-betakarítási há­laadó ünnepségek idején leginkább a Gloria eleje („Dicsőítünk téged! Áldunk téged! Imádunk téged! Magasztalunk téged! Hálát adunk né­ked nagy dicsőségedért!”) fejezi ki a hálát mindazért a jóért, amelyet Istentől kaptunk. Három, mára kiválasztott gyülekezeti énekünk csu­pán válogatás, hogyan is beszélheti el hálatelt szívünk ezt az ujjongást. Ó helyett új bárkin és bármin, és igazolhatja tet­teit azzal, hogy ilyen a világ, ez csu­pán üzlet, vagy hogy joga van hozzá, hogy úgy éljen, ahogy akar. Megtehe­ti, és akár egész életén át figyelmen kívül hagyhatja a tényt: ha másként élne, más lenne ez a világ. Az persze más kérdés, hogy Isten mit gondol erről az életfelfogásról! Keresztényként más mércéhez igazodhatunk, az Isten szerintihez. Nem azért, mert Isten igéje korlátoz­ni akar személyes szabadságunk-A VASÁRNAP IGÉJE ban, hanem azért, mert a helyes mederbe szeretné terelni az életün­ket, és ő tudja igazán, mi válik ja­vunkra. Isten nagyon szeret, és jót akar nekünk; bíznunk kell benne, és követnünk kell az ő útmutatását. Krisztus eljött közénk, vállalta emberi sorsunkat, és kereszthalálá­val kiutat kínált a bűnökből. Ha komolyan vesszük értünk hozott áldozatát, akkor ez kötelez ben­nünket a változásra, megújulásra. Arra, hogy levessük az óembert, és felöltsük az újat. Legyen változás! Az igehirdetés alapigéje az elméleti alapozás után gyakorlati példákkal is segít. Gondol­junk csak arra, melyek azok a bűnök, amelyek jelen vannak mindennapja­inkban, és megmérgezik kapcsolata­inkat! Hazugság, harag, lopás! S mi­előtt felháborodottan tiltakoznánk, hogy minket ilyenekkel ne vádoljon senki, vegyük figyelembe: Pál apostol az efezusi gyülekezetnek címezi eze­ket a sorokat. Nem az Isten nélkül élő pogányoknak, hanem a Krisztusban hívő keresztényeknek írja, hogy ezek­től a bűnöktől meg kell válniuk. „...vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a feleba­rátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak” (25. vers) Nagy kísértés a hazugság bűne. Nem hazudunk, csak néha füllentünk. Csak kicsit megszépítjük a történteket, hogy jobb színben tüntessük fel magunkat. Az igazságnak csak egy részét mond­juk el, mintha jogunk lenne visszatar­tani bizonyos információkat... Jó lenne, ha ilyenkor eszünkbe jutna: Is­ten gyermekei vagyunk, egy test­nek a tagjai, s ami érinti az egyik ta­got, az bizony hatással van az egész test működésére. „Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal, he­lyet se adjatok az ördögnek.” (26-27. vers) A harag sokszor indulatból, sér­tettségből fakad, mert önző érdeke­ink vezérelnek. Olykor pedig a kiala­kult helyzet, a szokássá vált bűnök miatt vagyunk dühösek... Jó lenne minden este számba venni: indulata­inkkal, rendezetlen dolgainkkal nem adtunk-e szállást szívünkben, ottho­nunkban egy hívatlan, mindig ajtónk előtt leselkedő „vendégnek”? Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked azért, hogy Fiadban felvállaltad az emberiség kereszt­jét. Köszönjük, hogy Jézus magá­ra vette mindannyiunk életének terhét, és halálig menően harcolt értünk. Köszönjük neked, hogy benne olyan mesterünk lehet, aki nem egyszerűen csak irányt mu­tat, hanem a legvégsőkig elkísér és vezet bennünket, és amit mi kép­telenek vagyunk elérni, azt egye­dül is megvívja értünk. Ő biztatott bennünket, hogy bizalommal tár­juk eléd könyörgésünket. [Lektor:] Kérünk téged egyhá­zadért. Add, hogy az élet sűrű­jében járva ne veszítse el azt az ízt, amelyet neki adtál. Ne en­gedd, hogy az erőtlenül múltba révedés vagy a megfelelési kény­szer vezesse tetteit, szavait, éle­tét. Kegyelmesen térítsd vissza újra és újra arra az útra, amely­re te elhívtad és összegyűjtötted. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk ezért az or­szágért, amelyben élünk. Ne en­gedd, hogy egymásnak feszülő in­dulataink tönkretegyék azokat a lehetőségeket, amelyeket nekünk is megadtál. Kérünk, segíts, hogy közös sorsunk legfontosabb kér­déseiben tudjunk őszintén, nyi­tottan párbeszédet folytatni egy­mással. Adj bölcsességet és jóaka­ratot azoknak, akik tehetnek azért, hogy közéletünkben vissza­szoruljon a gyűlölködés, a vádas­kodás. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk sok sebből vérző földünkért. Te szabj határt az emberi felelőtlenségnek, kö­zönynek és rombolásnak, ame­lyekkel tönkretesszük teremtett vi­lágodat. Kérünk, munkáld ben­nünk a törekvést, hogy az utánunk jövő generációknak is hagyjunk a föld, a levegő, a víz, az élelem tisz­taságából. Ne engedd, hogy kizá­rólag az olcsóság és a kényelem határozza meg azt, ahogyan élünk nekünk ajándékozott javaiddal. Jé­zus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk téged min­den szenvedőért. Azokért, akik tehetetlenül vergődnek életük terhe alatt, akiket elhagytak, megcsaltak, akiket kínoznak. Te látod, hogy mennyi szenvedést tudunk okozni egymásnak. Add, hogy tudjuk szeretni a mellettünk élő embereket, akik teremtettsé­­gük és megváltottságuk okán testvéreink, még akkor is, ha olykor oly nehéz elviselni őket. Kérünk, te légy a betegek, a meg­keseredettek, a reményvesztettek lelkének orvosa. Szólítsd meg őket is életet adó szavaddal. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Végül könyörgünk önmagunkért. Ne engedd meg­szoknunk ajándékaidat, amelye­ket hitünkben adtál nekünk. Tölts el újra bennünket az első szeretet melegével, hogy tette­inkben, szavainkban, gondolata­inkban téged dicsőítsünk, és eszközei legyünk mindeneket üdvözíteni akaró kegyelmednek Jézus Krisztus, a mi Urunk által. [Gyülekezet:] Ámen. Előtte - utána. Fodrászatok kiraka­tában gyakran látható egy-egy kép Előtte - utána felirattal. Ugyanaz a személy, de a különbség óriási. Egy átlagos kinézetű ember, akiből von­zó szépség válhat. Csak jöjjön be hoz­zánk, majd mi megszépítjük! Ez nem csak ígéret, hiszen bámulatos, mire képes egy jó fodrász, s ha elég gyak­ran élünk a felkínált lehetőséggel, ak­kor állandósulhat a tetszetős külső. Volt egy ember, hajléktalan, alko­holista. Sokan ismerték, és segítették is egy kis alamizsnával. Aztán vala­ki rábeszélte egy alkoholbetegeket se­gítő csendeshéten való részvételre. Megismerte Krisztust, és megszaba­dult. Kis szobájában ma már rendsze­resen együtt imádkozik az Úrban ka­pott testvéreivel. S mindig elmond­ja, Isten kegyelméből milyen volt, és milyen lett. Vannak emberek, akik keresz­ténynek vallják magukat. Elhagyták a pogány szokásokat, levetették az óemberüket, és felöltötték az új em­bert, aki Isten tetszése szerint való­ságos igazságban és szentségben te­remtetett. Hatalmas változás, amely valóságos, látható. Éljünk Istennek tetsző életet! A mai igében Pál apostol arra figyelmezteti az Efezusban élő keresztényeket, hogy a hívő ember életének külön­böznie kell a nem hívők életétől. Aki nem törődik Istennel, sok min­dent megenged(het) magának, hiszen nem az Úr törvényéhez, hanem sa­ját elgondolásaihoz és érdekeihez igazodik. Lehet hiábavaló a gondol­kodása, kemény a szíve, tompa az er­kölcsi érzéke, motiválhatja tetteit a gátlástalan nyereségvágy. Átgázolhat Énekeskönyvünk első dicséretét, a Jer, dicsérjük Istent (EÉ 40) koráit Mar­tin Rinckart (1586-1649) verselte meg Nun danket alle Gott (EG 321) kezdettel. Nyomtatásban először 1636-ban jelent meg. Rinckart egy ké­sőbbi kiadásban említi, hogy a hála­ének 1630-ban keletkezett a Confes­sio Augustana (Ágostai hitvallás) centenáriumi ünnepségére. A lelkész-költő a Biblia egy apok­rif iratából - amelyet Luther Vulga­­tán alapuló bibliafordításában is megtalálunk - három verset sze­dett rímbe, így az ének három vers­szaka Sirákfia könyve 50. fejezetének 24-26. verse, Simon főpap áldozati adománya fölött mondott dicséret Is­tennek. A bibliai idézetek megverse­­lését Rinckart paródiának hívta. A17. században kedvelt strófafor­mához - ai3 (6 + 7), ai3 (6 + 7), bi2 (6 + 6), bi2 (6 + 6) - Johann Crüger (1598-1662) írt dallamot; ez 1647-ben jelent meg a német nyelvterület 17. századi legjelentősebb énekesköny­vében, Crüger Praxis pietatis melica cí­mű gyűjteményében. Az ének harma­dik strófája mostani énekeskönyvünk 5. énekverses rendjében Gloria Patri­­ként is használatos. Az Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! (EÉ 57) korálunk ere­detijét - Lobe den Herren den mäch­tigen König der Ehren! (EG 317) - Joachim Neander (1650-1680) református prédikátor írta a 103. zsoltár alapján; az ének mottójául a zsoltár első versének első pár szavát használta fel. Talán az egész kereszténység legelterjedtebb, leg­ismertebb éneke lett. A korán elhunyt lelkipásztor a 17. század egyik legnagyobb gyülekezeti énekköltője, a pietizmus vezető egyé­nisége. Halálának évében, 1680-ban jelent meg hálaadó énekeinek gyűj­teménye. A Lobe den Herren dallamát Neander egy húsz évvel azelőtt meg­jelent gyűjteményből vette át (Ahas­­verus Fritsch Hastu denn, Jesu, dein Angesicht gänzlich verborgen kez­detű éneke). Annak rendhagyó (ai4, ai4, b4, b7, a8), rejtett ötsoros stró­faformájára korrektül ráillesztette saját hálaénekét. Neander neve máshonnan is isme­rősen csenghet, hiszen gyakran pré­dikált a Düsseldorf melletti Düssel­­patak szorosánál, s az ott lévő barlan­got hamarosan Neander-barlang­­nak hívták. A19. században pedig a szoros a Neander-völgy nevet kapta, az itt megtalált csontvázdarabok­ból pedig Neander-völgyi ősember­re következtettek. Talán a természet adta lehetőség, a visszhangeffektus köszön vissza ebben az énekben. Összesen öt versszakát Zábrák Dénes (1852-1913) evangélikus lel­kész fordította magyarra, a biblikus kifejezéseket pedig a mai egyházi életnek megfelelően mással cserél­te fel. Az 1911-es énekeskönyvben az egyetemes liturgikus rendben a szentháromsági vasárnapok isten­­tiszteleti rendjébe is felvették az ének 1. és 5. versszakából összegyúrt szöveget. Lássunk most egy strófát a 18. századi fordításból is. „Dicsérd az Urat, ki mindent oly szépen vezérel, / Az tégedet sas szárnyain olyan bátran visel, / Ki segített, / Amint te­­néked tetszett, / Hát erről nem em­lékezel?” (Új zengedező mennyei kar, 1743» 500., 2. versszak) Harmadik énekünk az Adjunk há­lát az Úrnak (EÉ 336). Eredetijét, a Nun laßt uns Gott dem Herrent (EG 320) Ludwig Helmbold lelkész és énekköltő (1532-1598) írta 1575-ben Mühlhausenben. Eredetileg evés utá­ni köszönőimának szánta, s ezzel ő teremtette meg a hálaadás műfaját. Egyszerű, jambikus strófafelépíté­séhez - a7, a7, b7, b7 - Nikolaus Sel­­necker (1530-1592) reformátor és énekköltő komponált dallamot, amely egy 1587-ben kiadott gyűjte­ményében jelent meg. Más formában viszont már korábban is ismert volt, eddigi kutatások szerint 1575-ös vál­tozata a legrégebbi. Alighanem ezt a régebbi formát alakította át a már említett Johann Crüger a ma ismert változattá. A műfajt, metrumot és dallamot Paul Gerhardt (1607-1676) is átvette, a német énekeskönyvben máig megtalálható a Nun laßt uns gehn und treten (EG 58) kezdetű korái az óév estéjére. „A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze mun­kájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek." (28. vers) Elhozunk dolgokat a mun­kahelyünkről, csak egy részét valljuk be a jövedelmünknek, nem vigyá­zunk a természeti erőforrásokra, nyugodt szívvel elvesszük, használ­juk azt is, ami nem a miénk... Jó len­ne, ha megfordulna az irány, s nem­csak gyűjteni, de adni is tudnánk! A megújulás lehetősége valódi. Bárcsak olyan könnyű lenne szaba­dulni a bűnöktől, amilyen könnyedén ezt Pál apostol írja: eddig tetted, ez­után ne tedd! Bárcsak tényleg olyan lenne ez, mint az öltözködés: le­dobjuk a piszkos ruhát, és magunk­ra kapjuk a tisztát! Bárcsak ne kelle­ne újra és újra megtapasztalnunk, hogy elbuktunk a bűnökkel való na­pi küzdelemben! Miért buzdít az ige megújulásra, ha ez lehetetlen feladat számunkra? Fontos felismernünk: a megújulás Isten ajándéka. Bármennyire is igyek­szünk, a magunk erejéből nem le­szünk képesek Isten igéje szerint él­ni. Mégis felölthetjük az új embert, és megújulhatunk lelkűnkben és el­ménkben, hiszen az Úr Jézus a mi Megváltónk. Ő segít abban, hogy bű­neink ellen harcoljunk, a szeretetben növekedjünk, és a hitben megálljunk. S hogy ez valóban tartós, életre szó­ló megújulás legyen, annak egyetlen titka az, ha Krisztus bennünk él, és naponta kezelésbe vesz bennünket. Nemcsak külsőleg, „frizuraigazítás­ra” hanem belülről, szívet-lelket át­járva. ■ Hulej Enikő Imádkozzunk! Urunk, érezzük azt, milyen nagy szükségünk van a meg­újulásra! Kérünk, segíts, hogy tetszé­sed szerint éljünk!Ámen. CANTATE Helmbold versét magyarra Payr Sándor lelkész és kutató (1861-1938) fordította az eredeti szöveg figyelem­­bevételével, így lehetséges, hogy - míg a legtöbb éneknél a német éne­keskönyv jóval több versszakot tar­talmaz, mint a magyar — a német hat versszaka helyett énekeskönyvünk nyolc strófát közöl. A három éneket, illetve annak fő mondanivalóját a 19. századi nagy evangélikus zeneszerző, Felix Men­delssohn Bartholdy (1809-1847) egye­sítette 2. szimfóniájában (valójában szimfóniakantátájában, op. 52), a Lob­­gesangban, amelyet 1840-ben írt Jo­hannes Gutenberge miékére, a könyv­­nyomtatás feltalálásának négyszáza­dik évfordulójára. Mendelssohn leg­inkább azért volt hálás Gutenbergnek, mert találmánya a Biblia sokszorosí­tását is lehetővé tette, s ezzel lezárta a „sötét középkor” tudatlanságát. Művében dicsérő-hálaadó zsoltárok mellett (köztük a 103. is szerepel) a kó­rus ajkán külön tételben csendül fel a Nun danket alle Gott korái. Hálát adni mindig van okunk: az aratásért, az elmúlt időszak esküvői dömpingjéért, de akár a tanévkezdé­sért is, amikor a gyermekek körében egyre terjed az örömhír, s a nyári szünidő és nyaralások után mi is intenzívebben figyelhetünk befelé. „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!” (Zsolt 103,1) ■ Halász-Táborszky Györgyi

Next

/
Thumbnails
Contents