Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-10-11 / 41. szám
2 -m 2015. október 11. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP - EF 4,17-28 Dicsőítünk téged! ► Cantate rovatunk mostani témája Isten dicsérete és a hálaadás. A Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnapon, az őszi aratási-betakarítási hálaadó ünnepségek idején leginkább a Gloria eleje („Dicsőítünk téged! Áldunk téged! Imádunk téged! Magasztalunk téged! Hálát adunk néked nagy dicsőségedért!”) fejezi ki a hálát mindazért a jóért, amelyet Istentől kaptunk. Három, mára kiválasztott gyülekezeti énekünk csupán válogatás, hogyan is beszélheti el hálatelt szívünk ezt az ujjongást. Ó helyett új bárkin és bármin, és igazolhatja tetteit azzal, hogy ilyen a világ, ez csupán üzlet, vagy hogy joga van hozzá, hogy úgy éljen, ahogy akar. Megteheti, és akár egész életén át figyelmen kívül hagyhatja a tényt: ha másként élne, más lenne ez a világ. Az persze más kérdés, hogy Isten mit gondol erről az életfelfogásról! Keresztényként más mércéhez igazodhatunk, az Isten szerintihez. Nem azért, mert Isten igéje korlátozni akar személyes szabadságunk-A VASÁRNAP IGÉJE ban, hanem azért, mert a helyes mederbe szeretné terelni az életünket, és ő tudja igazán, mi válik javunkra. Isten nagyon szeret, és jót akar nekünk; bíznunk kell benne, és követnünk kell az ő útmutatását. Krisztus eljött közénk, vállalta emberi sorsunkat, és kereszthalálával kiutat kínált a bűnökből. Ha komolyan vesszük értünk hozott áldozatát, akkor ez kötelez bennünket a változásra, megújulásra. Arra, hogy levessük az óembert, és felöltsük az újat. Legyen változás! Az igehirdetés alapigéje az elméleti alapozás után gyakorlati példákkal is segít. Gondoljunk csak arra, melyek azok a bűnök, amelyek jelen vannak mindennapjainkban, és megmérgezik kapcsolatainkat! Hazugság, harag, lopás! S mielőtt felháborodottan tiltakoznánk, hogy minket ilyenekkel ne vádoljon senki, vegyük figyelembe: Pál apostol az efezusi gyülekezetnek címezi ezeket a sorokat. Nem az Isten nélkül élő pogányoknak, hanem a Krisztusban hívő keresztényeknek írja, hogy ezektől a bűnöktől meg kell válniuk. „...vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak” (25. vers) Nagy kísértés a hazugság bűne. Nem hazudunk, csak néha füllentünk. Csak kicsit megszépítjük a történteket, hogy jobb színben tüntessük fel magunkat. Az igazságnak csak egy részét mondjuk el, mintha jogunk lenne visszatartani bizonyos információkat... Jó lenne, ha ilyenkor eszünkbe jutna: Isten gyermekei vagyunk, egy testnek a tagjai, s ami érinti az egyik tagot, az bizony hatással van az egész test működésére. „Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek.” (26-27. vers) A harag sokszor indulatból, sértettségből fakad, mert önző érdekeink vezérelnek. Olykor pedig a kialakult helyzet, a szokássá vált bűnök miatt vagyunk dühösek... Jó lenne minden este számba venni: indulatainkkal, rendezetlen dolgainkkal nem adtunk-e szállást szívünkben, otthonunkban egy hívatlan, mindig ajtónk előtt leselkedő „vendégnek”? Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked azért, hogy Fiadban felvállaltad az emberiség keresztjét. Köszönjük, hogy Jézus magára vette mindannyiunk életének terhét, és halálig menően harcolt értünk. Köszönjük neked, hogy benne olyan mesterünk lehet, aki nem egyszerűen csak irányt mutat, hanem a legvégsőkig elkísér és vezet bennünket, és amit mi képtelenek vagyunk elérni, azt egyedül is megvívja értünk. Ő biztatott bennünket, hogy bizalommal tárjuk eléd könyörgésünket. [Lektor:] Kérünk téged egyházadért. Add, hogy az élet sűrűjében járva ne veszítse el azt az ízt, amelyet neki adtál. Ne engedd, hogy az erőtlenül múltba révedés vagy a megfelelési kényszer vezesse tetteit, szavait, életét. Kegyelmesen térítsd vissza újra és újra arra az útra, amelyre te elhívtad és összegyűjtötted. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk ezért az országért, amelyben élünk. Ne engedd, hogy egymásnak feszülő indulataink tönkretegyék azokat a lehetőségeket, amelyeket nekünk is megadtál. Kérünk, segíts, hogy közös sorsunk legfontosabb kérdéseiben tudjunk őszintén, nyitottan párbeszédet folytatni egymással. Adj bölcsességet és jóakaratot azoknak, akik tehetnek azért, hogy közéletünkben visszaszoruljon a gyűlölködés, a vádaskodás. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk sok sebből vérző földünkért. Te szabj határt az emberi felelőtlenségnek, közönynek és rombolásnak, amelyekkel tönkretesszük teremtett világodat. Kérünk, munkáld bennünk a törekvést, hogy az utánunk jövő generációknak is hagyjunk a föld, a levegő, a víz, az élelem tisztaságából. Ne engedd, hogy kizárólag az olcsóság és a kényelem határozza meg azt, ahogyan élünk nekünk ajándékozott javaiddal. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk téged minden szenvedőért. Azokért, akik tehetetlenül vergődnek életük terhe alatt, akiket elhagytak, megcsaltak, akiket kínoznak. Te látod, hogy mennyi szenvedést tudunk okozni egymásnak. Add, hogy tudjuk szeretni a mellettünk élő embereket, akik teremtettségük és megváltottságuk okán testvéreink, még akkor is, ha olykor oly nehéz elviselni őket. Kérünk, te légy a betegek, a megkeseredettek, a reményvesztettek lelkének orvosa. Szólítsd meg őket is életet adó szavaddal. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Végül könyörgünk önmagunkért. Ne engedd megszoknunk ajándékaidat, amelyeket hitünkben adtál nekünk. Tölts el újra bennünket az első szeretet melegével, hogy tetteinkben, szavainkban, gondolatainkban téged dicsőítsünk, és eszközei legyünk mindeneket üdvözíteni akaró kegyelmednek Jézus Krisztus, a mi Urunk által. [Gyülekezet:] Ámen. Előtte - utána. Fodrászatok kirakatában gyakran látható egy-egy kép Előtte - utána felirattal. Ugyanaz a személy, de a különbség óriási. Egy átlagos kinézetű ember, akiből vonzó szépség válhat. Csak jöjjön be hozzánk, majd mi megszépítjük! Ez nem csak ígéret, hiszen bámulatos, mire képes egy jó fodrász, s ha elég gyakran élünk a felkínált lehetőséggel, akkor állandósulhat a tetszetős külső. Volt egy ember, hajléktalan, alkoholista. Sokan ismerték, és segítették is egy kis alamizsnával. Aztán valaki rábeszélte egy alkoholbetegeket segítő csendeshéten való részvételre. Megismerte Krisztust, és megszabadult. Kis szobájában ma már rendszeresen együtt imádkozik az Úrban kapott testvéreivel. S mindig elmondja, Isten kegyelméből milyen volt, és milyen lett. Vannak emberek, akik kereszténynek vallják magukat. Elhagyták a pogány szokásokat, levetették az óemberüket, és felöltötték az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Hatalmas változás, amely valóságos, látható. Éljünk Istennek tetsző életet! A mai igében Pál apostol arra figyelmezteti az Efezusban élő keresztényeket, hogy a hívő ember életének különböznie kell a nem hívők életétől. Aki nem törődik Istennel, sok mindent megenged(het) magának, hiszen nem az Úr törvényéhez, hanem saját elgondolásaihoz és érdekeihez igazodik. Lehet hiábavaló a gondolkodása, kemény a szíve, tompa az erkölcsi érzéke, motiválhatja tetteit a gátlástalan nyereségvágy. Átgázolhat Énekeskönyvünk első dicséretét, a Jer, dicsérjük Istent (EÉ 40) koráit Martin Rinckart (1586-1649) verselte meg Nun danket alle Gott (EG 321) kezdettel. Nyomtatásban először 1636-ban jelent meg. Rinckart egy későbbi kiadásban említi, hogy a hálaének 1630-ban keletkezett a Confessio Augustana (Ágostai hitvallás) centenáriumi ünnepségére. A lelkész-költő a Biblia egy apokrif iratából - amelyet Luther Vulgatán alapuló bibliafordításában is megtalálunk - három verset szedett rímbe, így az ének három versszaka Sirákfia könyve 50. fejezetének 24-26. verse, Simon főpap áldozati adománya fölött mondott dicséret Istennek. A bibliai idézetek megverselését Rinckart paródiának hívta. A17. században kedvelt strófaformához - ai3 (6 + 7), ai3 (6 + 7), bi2 (6 + 6), bi2 (6 + 6) - Johann Crüger (1598-1662) írt dallamot; ez 1647-ben jelent meg a német nyelvterület 17. századi legjelentősebb énekeskönyvében, Crüger Praxis pietatis melica című gyűjteményében. Az ének harmadik strófája mostani énekeskönyvünk 5. énekverses rendjében Gloria Patriként is használatos. Az Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! (EÉ 57) korálunk eredetijét - Lobe den Herren den mächtigen König der Ehren! (EG 317) - Joachim Neander (1650-1680) református prédikátor írta a 103. zsoltár alapján; az ének mottójául a zsoltár első versének első pár szavát használta fel. Talán az egész kereszténység legelterjedtebb, legismertebb éneke lett. A korán elhunyt lelkipásztor a 17. század egyik legnagyobb gyülekezeti énekköltője, a pietizmus vezető egyénisége. Halálának évében, 1680-ban jelent meg hálaadó énekeinek gyűjteménye. A Lobe den Herren dallamát Neander egy húsz évvel azelőtt megjelent gyűjteményből vette át (Ahasverus Fritsch Hastu denn, Jesu, dein Angesicht gänzlich verborgen kezdetű éneke). Annak rendhagyó (ai4, ai4, b4, b7, a8), rejtett ötsoros strófaformájára korrektül ráillesztette saját hálaénekét. Neander neve máshonnan is ismerősen csenghet, hiszen gyakran prédikált a Düsseldorf melletti Düsselpatak szorosánál, s az ott lévő barlangot hamarosan Neander-barlangnak hívták. A19. században pedig a szoros a Neander-völgy nevet kapta, az itt megtalált csontvázdarabokból pedig Neander-völgyi ősemberre következtettek. Talán a természet adta lehetőség, a visszhangeffektus köszön vissza ebben az énekben. Összesen öt versszakát Zábrák Dénes (1852-1913) evangélikus lelkész fordította magyarra, a biblikus kifejezéseket pedig a mai egyházi életnek megfelelően mással cserélte fel. Az 1911-es énekeskönyvben az egyetemes liturgikus rendben a szentháromsági vasárnapok istentiszteleti rendjébe is felvették az ének 1. és 5. versszakából összegyúrt szöveget. Lássunk most egy strófát a 18. századi fordításból is. „Dicsérd az Urat, ki mindent oly szépen vezérel, / Az tégedet sas szárnyain olyan bátran visel, / Ki segített, / Amint tenéked tetszett, / Hát erről nem emlékezel?” (Új zengedező mennyei kar, 1743» 500., 2. versszak) Harmadik énekünk az Adjunk hálát az Úrnak (EÉ 336). Eredetijét, a Nun laßt uns Gott dem Herrent (EG 320) Ludwig Helmbold lelkész és énekköltő (1532-1598) írta 1575-ben Mühlhausenben. Eredetileg evés utáni köszönőimának szánta, s ezzel ő teremtette meg a hálaadás műfaját. Egyszerű, jambikus strófafelépítéséhez - a7, a7, b7, b7 - Nikolaus Selnecker (1530-1592) reformátor és énekköltő komponált dallamot, amely egy 1587-ben kiadott gyűjteményében jelent meg. Más formában viszont már korábban is ismert volt, eddigi kutatások szerint 1575-ös változata a legrégebbi. Alighanem ezt a régebbi formát alakította át a már említett Johann Crüger a ma ismert változattá. A műfajt, metrumot és dallamot Paul Gerhardt (1607-1676) is átvette, a német énekeskönyvben máig megtalálható a Nun laßt uns gehn und treten (EG 58) kezdetű korái az óév estéjére. „A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek." (28. vers) Elhozunk dolgokat a munkahelyünkről, csak egy részét valljuk be a jövedelmünknek, nem vigyázunk a természeti erőforrásokra, nyugodt szívvel elvesszük, használjuk azt is, ami nem a miénk... Jó lenne, ha megfordulna az irány, s nemcsak gyűjteni, de adni is tudnánk! A megújulás lehetősége valódi. Bárcsak olyan könnyű lenne szabadulni a bűnöktől, amilyen könnyedén ezt Pál apostol írja: eddig tetted, ezután ne tedd! Bárcsak tényleg olyan lenne ez, mint az öltözködés: ledobjuk a piszkos ruhát, és magunkra kapjuk a tisztát! Bárcsak ne kellene újra és újra megtapasztalnunk, hogy elbuktunk a bűnökkel való napi küzdelemben! Miért buzdít az ige megújulásra, ha ez lehetetlen feladat számunkra? Fontos felismernünk: a megújulás Isten ajándéka. Bármennyire is igyekszünk, a magunk erejéből nem leszünk képesek Isten igéje szerint élni. Mégis felölthetjük az új embert, és megújulhatunk lelkűnkben és elménkben, hiszen az Úr Jézus a mi Megváltónk. Ő segít abban, hogy bűneink ellen harcoljunk, a szeretetben növekedjünk, és a hitben megálljunk. S hogy ez valóban tartós, életre szóló megújulás legyen, annak egyetlen titka az, ha Krisztus bennünk él, és naponta kezelésbe vesz bennünket. Nemcsak külsőleg, „frizuraigazításra” hanem belülről, szívet-lelket átjárva. ■ Hulej Enikő Imádkozzunk! Urunk, érezzük azt, milyen nagy szükségünk van a megújulásra! Kérünk, segíts, hogy tetszésed szerint éljünk!Ámen. CANTATE Helmbold versét magyarra Payr Sándor lelkész és kutató (1861-1938) fordította az eredeti szöveg figyelembevételével, így lehetséges, hogy - míg a legtöbb éneknél a német énekeskönyv jóval több versszakot tartalmaz, mint a magyar — a német hat versszaka helyett énekeskönyvünk nyolc strófát közöl. A három éneket, illetve annak fő mondanivalóját a 19. századi nagy evangélikus zeneszerző, Felix Mendelssohn Bartholdy (1809-1847) egyesítette 2. szimfóniájában (valójában szimfóniakantátájában, op. 52), a Lobgesangban, amelyet 1840-ben írt Johannes Gutenberge miékére, a könyvnyomtatás feltalálásának négyszázadik évfordulójára. Mendelssohn leginkább azért volt hálás Gutenbergnek, mert találmánya a Biblia sokszorosítását is lehetővé tette, s ezzel lezárta a „sötét középkor” tudatlanságát. Művében dicsérő-hálaadó zsoltárok mellett (köztük a 103. is szerepel) a kórus ajkán külön tételben csendül fel a Nun danket alle Gott korái. Hálát adni mindig van okunk: az aratásért, az elmúlt időszak esküvői dömpingjéért, de akár a tanévkezdésért is, amikor a gyermekek körében egyre terjed az örömhír, s a nyári szünidő és nyaralások után mi is intenzívebben figyelhetünk befelé. „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!” (Zsolt 103,1) ■ Halász-Táborszky Györgyi
