Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-09-27 / 39. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. szeptember 27. ► 13 Szekciószemle Hogyfest a jövőnk a számok, a statisz­tika tükrében? - tette fel a kérdést nagy érdeklődéssel kísért előadásának címében dr. Fábri György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, az Északi Egyházkerület felügyelője a délutáni első szekcióblokk egyik hely­színén, a csarnoktérben. „Számokba zárt hitünkről" a Központi Statiszti­kai Hivatal (KSH) 2012-es népszám­lálási adatai, valamint saját kutatásai, egyházszociológiai elemzései alapján tudatosan provokatívnak szánt vita­indító, gondolatébresztő beszámolót tartott. A számok, a tények, a tendenciák nem vidámak; a nyílt beszéd, a szembenézés velük elkerülhetetlen. A problémakört - a magukért beszé­lő diagramokat - az egyházvezető három alcím alá rendezve mutatta be: 1. Tegyetek tanítvánnyá minden népet; 2. Isten, haza, család; és 3. Lát­hatóan evangélikus. A találkozó programfüzetében közreadott ismertető sorok előre je­lezték, hogy nem lesz könnyű a szembenézés olyan statisztikai ada­tokkal, amelyeknek azért (is) hihe­tünk, mert a szemünk is azt látja, amit a diagram, a trendvonal mutat... Kezdetnek itt van a 2012-ben meg­ismert sokkoló adat: a korábban a né­pesség 3%-át kitevő evangélikusság 2%-ra való csökkenése. Ugyan lehet ezt azzal magyarázni, hogy más módszertannal kérdeztek 2011-ben, mint a korábbi népszámlálások alkal­mával, de ezzel csak eltoljuk magunk­tól a felelősséget, például az azon va­ló elgondolkodást, hogy Magyaror­szág népességének felé miért határo­lódik el attól, hogy bármelyik feleke­­zethez tartozzon. Figyelemre méltó adatok sora bi­zonyítja, amit eddig is tudni vél­tünk, hogy a korosztályi megoszlás tekintetében a fiataloknál csökken, az időseknél nő a vallásosság. (Mi, evan­gélikusok vagyunk a legidősebbek a más felekezetekkel való összehason­lítást bemutató ábrán: 35% az idősek aránya!)A fővárosból „kiszoruló" is­tenhit, az egyre komolyabb méretek­ben tapasztalható szekularizáció vagy a heti templomba járás drasz­tikus (8%-ról 4%-ra való) csökkené­se mind arra mutat: valamit tenni kell, mert ha így megy tovább, a jö­vő egyházáról tíz év múlva egészen szűk körben fogunk csak tudni egy­mással beszélgetni... A saját népmozgalmi trendek, trendvonalak a téma szakértője sze­rint azt mutatják: 2025-ig százötven­­ezer alá csökkenhet a nyilvántartott egyháztagok száma, s ötvenezer alatt lesz a választói névjegyzékben sze­replő evangélikusok száma! Mindez tehát nem egy távoli jövőben bekö­vetkező, ijesztő vízió, hanem tíz év múlva esedékes - ha nem fordul meg a trend. Feltétlenül figyelmet érdemel az az adat, amely minden lelkészt, presbi­tert országszerte el kell, hogy gondol­kodtasson, s amelyet Fábri György egyházunk egyik legnagyobb nyomo­rúságaként jellemzett: miként lehet­séges, hogy a KSH 215 ezret számlá­ló evangélikusával „szemben” a saját nyilvántartásunk 185 ezer főről tud? Hol van az a 30 ezer ember, aki evangélikusnak vallja magát, „szeret­ne” az lenni, de nincs a látókörünk­ben, nem találja velünk a kapcsola­tot? Hová bújtak el 2011-ben? Ezt a figyelmeztető jelzést meg kell halla­ni, látni - és kezdeni kell vele vala­mit... Ahol a leginkább van mit tenni: konfirmandusaink megszólítása, összegyűjtése, megtartása a gyüleke­zet közösségében, hiszen kétharma­dára esett vissza a számuk a statisz­tika tükrében. Egyébként a kazuális szolgálatok (keresztelés, esketés, te­metés) iránt is csökkent az igény. A „vallás a mindennapokban” al­cím alatt bemutatott számok sem biztatók, az országos mintán gyűjtött adatok akár a vallásos szóhasználat, akár a bibliaolvasás terén negatív irányba mozdultak el. Az etnikum és vallásosság kérdése is felvet egy fon­tos kérdést: egyházunk van ugyanis a legkevésbé jelen a hazai roma né­pességben. A német és szlovák etni­kum pedig a korfa miatt lassan el fog tűnni. Fábri György sok táblázattal, diag­rammal, adatsorral vitt egyre köze­lebb a realitáshoz, végül pedig kér­désfelvetések formájában ösztönöz­te hallgatóságát a nyílt, közös együtt gondolkodásra. Miben áll a gyüleke­zetek fontossága? Miért lényeges, hogy az egyház csak ott vegyen át vagy indítson el egy intézményt, ahol az élő, működő gyülekezeti hát­tér is biztosítva van? Lépést tart-e egyházunk a mai mobil (időben és térben értve a szót) világgal? Jól ke­zeljük-e közösségeink differenciált­ságát? Képesek vagyunk-e egy plat­formra hozni az egyházat jellemző többszólamúságot, az értékrendek különbségét? Készen állnak-e ezek­re a feladatokra a lelkészek és a pres­biterek? Megannyi kérdés, és hogy őszinte válaszok szülessenek, egyházunk nyo­morúságaival is szembe kell nézni. A hálózatosság mint megoldási mód jelent meg az utolsó kivetített táblák egyikén: életszerűbb egyház­szervezeti forma, a hitmegélés közös­sége, a közösségmegélés lehetősége, az együttműködés kultúrája - hiszen a lényeg, amiért imádkozunk, amiért aggódunk, amiért dolgozunk, amiért a szolgálatunkat, a talentumainkat összeadjuk: ez az egyház a miénk! Ajándék, felelősség, lehetőség, ott­hon, feladat. ■ Stifner-Kőháti Dorottya Folytatás az 1. oldalról Prőhle Gergely országos felügyelő kö­szöntésében arra hívta fel a figyelmet, hogy sok előkészület előzte meg a ta­lálkozó létrejöttét. „A reformáció kez­detének ötszázadik évfordulója azon­ban nagyszerű apropót ad az együtt­­létnek, hiszen világtörténelmi össze­függésbe helyezi a találkozót” - mond­ta. Az országos felügyelő utalt a világ­ban elindult óriási emberáradat kihí­vásaira. „Ez jelzi európai civilizációnk, életünk sérülékenységét, és jelzi azt is, hogy mennyi kötelezettségünk van. Mennyi mindenen kell elgondolkod­nunk ahhoz, hogy egyszerre tudjuk vé­gezni feladatainkat a keresztény közös­ségben, és tudjunk keresztényként odafordulni felebarátainkhoz.” Utalt a presbiterek civil foglalkozá­sának és egyházi szolgálatának kettős­ségére, mint ahogyan saját munkáját és szolgálatát is kettősség jellemzi. Hangsúlyozta, hogy mindannyiunk értéke a különböző tapasztalat és sokszínűség. Tudatosan építeni kell azokra a tapasztalatokra, amelyeket a presbiterek mindennapi munkájukból hoznak, és összhangba kell kerülni a munkahelyen is a keresztény tanítás elvárásaival. Az ötszáz éves reformátori hagyo­mány tükrében példát kell mutat­nunk keresztény felelősségünkről a vi­lágban, gyakorlatiasságunk és elvi el­kötelezettségünk segítségével. Az or­szágos felügyelő a találkozó plakátjá­ra utalva a svájci bicska sokféle felhasz­nálhatóságára hívta föl a figyelmet. „A bicska arra is jó, hogy »leszalámiz­­zanak« bennünket. Lehet a különbö­ző lelkiségek, anyagi érdekek kapcsán leszalámizni egy egyházat, lehet lel­kész és gyülekezet összefüggésében le­szalámizni egy közösséget, lehet po­litikai összefüggések terén leszalá­mizni egy közösséget. De legyen ez a bicska a gyülekezeti és missziói osz­tály szimbólumának, a termékeny gránátalmának a felszeletelésére hasz­nálatos eszköz! Becsüljük meg a sok­féleséget, ne hagyjuk leszalámizni magunkat, hanem azt érezzük meg, hogy bár sokféle lehet az egyház né­pe, de ez a valódi érték. Ezt kell kife­lé is megmutatni, hogy láttathassuk egyházunk értékeit!” Prőhle Gergely figyelmeztetett, hogy a félidőben sok kérdést át kell EPOT - 2015 Tóltekezésre is szolgált az evangélikus presbiterek országos találkozója gondolni: jó-e a struktúránk, tu­­dunk-e élni az elénk táruló lehetősé­gekkel. „Ötszáz éve együtt lévő közös­ség vagyunk, világméretű összefüg­gésekben is tudtunk olyat mondani, ami bizonyított erejű volt. Feladatunk, hogy a következő évtizedekre ennek a felelősségnek a tudatában örömmel tervezzünk.” Jeszenszky Géza történész, az An­­tall-kormány külügyminisztere, koráb­bi nagykövet előadásában a refor­máció történelmi mérlegét vonta meg. Bemutatta, milyen tényezők alapozták meg a lutheri reformációt, miért tudott olyan gyorsan elterjed­ni Európában, miben formálta át az európai gondolkodást Luther. Ele­mezte a reformáció szerepét Európa gazdaságának megerősödésében. Utalt a reformáció és a pluralista gondolko­dás alapjaira, a protestáns irányzatok sokszínűségére, és a vallásháborúktól ívet rajzolt egészen a vallási türelemig. „A reformáció éppen úgy járult hozzá az egyetemes kereszténység megtisztulásához, hibái levetkőzésé­­hez, ahogy a kapitalizmus bírálta, megreformálta és megmentette a pi­acgazdaságot. A reformáció egyes dogmái lehetnek túlhaladottak, de szelleme, eszméi ma is érvényesek, hatnak, illetve ha már nem hatnak, an­nak az egész emberiség fogja súlyos következményeit viselni” - állapítot­ta meg Jeszenszky Géza. A délelőtt hátralévő részében a résztvevők megtekintették a Zákeus Médiacentrum és az Evangélikus.hu kisfilmjeit, amelyekből egy-egy gyüle­kezet és intézmény életét ismerhették meg egy-egy személy életén és mun­káján keresztül. Szabó Bálintné a Pod­­maniczky János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola, Molnár Istvánné a Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda, Duszka József a Tótkomlósi Evangélikus Szeretetszolgálat, Kovács Barbara Luca és Hajduch-Szmola Patrik az Evangélikus Hittudományi Egyetem, Cselovszkyné Tarr Klára pedig az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályának életét és mun­káját mutatta be. Pódiumbeszélgetés is zajlott - fel­kért hozzászólók közreműködésé­vel — a filmekről, Mesterházy Balázs lelkész moderálásával. Lakatosné Hachbold Éva, a Soltvadkerti Evan­gélikus Egyházi Óvoda vezető óvó­nője, Majorosné Lasányi Ágnes peda­gógiai szakértő, az Evangélikus Peda­gógiai-szakmai Szolgáltató és To­vábbképző Intézet igazgatója, Pán­­gyánszky Ágnes, az Evangélikus Hit­­tudományi Egyetem lelkésze, Greger­­sen-Labossa György lelkész, egyhá­zunk diakóniai bizottságának elnöke és Fabiny Tamás értékelte a látotta­­kat-hallottakat. Fabiny Tamás déli imádsága, majd a közös ebéd után szekcióülésekkel folytatódott a program. Ugrin Erzsébet pszichopedagógus, szupervizor, mediátor vezette a gyü­lekezet és lelkész közötti konfliktuso­kat, illetve konfliktuskezelési lehető­ségeket tárgyaló fórumot. Ezen szó esett a konszenzuson alapuló konflik­tuskezelésről, kiemelve az egymásra és egymás érdekeire figyelést, egymás rében? címmel az egyházunk által vezetett statisztikákról, elemzések­ről tartott vetített képes bemutatót. Kodácsy-Simon Eszter, az Evangé­likus Hittudományi Egyetem adjunk­tusa az iskolai hitoktatás és a gyüle­érzéseinek és gondolatainak megér­tését, a partnerséget és az emberi mél­tóság tiszteletét. A presbiterképzés jövője volt a té­mája a dr. Hafenscher Károly zsinati elnök vezette csoportnak, míg a re­formáció kezdetének ötszázadik év­fordulójára való kormányzati elő­készületekről Birkás Antal politoló­gus, teológus, pedagógus adott tájé­koztatást. Fábri György északi egyházkerületi felügyelő, egyetemi docens Hogy fest a jövőnk a számok, a statisztika tűk-LU —I LU LU > —I LU U_ o N cc kezet kapcsolatáról, míg Körösi Krisz­tina lelkész az idősek gyülekezeti helyzetéről referált. Vetítéssel egybekötött beszélge­tésben volt részük azoknak, akik a Lu­­ther-rajzfilm előkészületeiről tájéko­zódtak Richly Zsolt rajzfilmrendező és Fabiny Tamás püspök vezetésével. Az élő gyülekezet ismérveit, a gyü­lekezeti élet szakaszait elemezte Sef­­csik Zoltán lelkész, a megnyerni, meg­tartani, felkészíteni, elengedni, kikül­deni szavakhoz kötve. A szekcióülések után Radosné Len­gyel Anna déli egyházkerületi fel­ügyelő segítségével a szekciók egy-egy résztvevője értékelte a hallottakat. A rendezvény Szemerei János nyu­gati (dunántúli) egyházkerületi püs­pök áldásával, Mészáros Tamás kerü­leti felügyelő és Prőhle Gergely zársza­vával ért véget. A találkozón végig nyitva volt a Le­hetőségek és ehetőségek piaca, ahol kü­lönböző gyülekezetekkel, egyházi in­tézményekkel, alapítványokkal, ki­adványokkal ismerkedhettek az érdek­lődők. Az Evangélikus központi fúvós­együttes kísérte gyülekezeti énekein­ket; kántorizált és az énekeket vezet­te Bence Gábor karnagy. Az országos iroda gyülekezeti és missziói osztálya által szervezett alkalom háziasszonya Molnár Lilla lelkész volt. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Evangélikus.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents