Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-27 / 39. szám
Országos presbitériumi határozat kiemelt célú offertóriumról A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma megköszöni az országos iroda diakóniai osztályának a menekültek között végzett szolgálatát, és az egyház háztartásáról szóló 2000. évi I. törvény 10. § (2) bekezdése alapján 2015. szeptember 27. napján az üldözöttek és menekültek megsegítésére offertóriumot hirdet. Kéri az egyházközségeket, hogy a befolyó összegeket az országos egyház által nyitott, elkülönített, 11707024-20478070 számú bankszámlára utalják. [107/2015. (IX. 17.)] Menekülők ■ Gazdag Zsuzsanna Menekülők. Menekülök. Mindössze egy betű eltérés, és mégis micsoda különbség... Egy hónappal ezelőtt, amikor még Budapesten éltem, közel laktam a Keleti pályaudvarhoz, így ha nagyon akartam, bármikor szembesülhettem a migránsok kisebb-nagyobb csoportjainak látványával. Most már nem a fővárosban lakom, de a róluk készült képek így is elérnek hozzám a televízió, illetve a világháló jóvoltából. Barátaim, ismerőseim körében akadnak olyanok, akiket „idegesít” ez a nagyon nehéz, mostanra egyenesen megoldhatatlannak tűnő helyzet, vagy ha nem is idegesíti őket, de belefáradtak, belefásultak már a rémült tekintetekbe, a segítséget kérők látványába, a végeláthatatlan, folyamatosan özönlő emberáradatba. És védekezésképpen el is menekülnek a menekülők elől... Bizony, mennyi minden elől elmenekülünk. .. Elfutunk a konfliktushelyzetekből - ha csak tehetjük. Ne ránk haragudjon a főnök, és ha lehet, ne rajtunk töltse ki mérgét megfáradt házastársunk... De persze az is lehet, hogy belemenekülünk valamibe, legtöbben - főként a férfiak - a munkába... Vagy azért, mert valóban sok a teendő, vagy azért, mert addig sem kell hazamenni és szembesülni otthoni problémáinkkal vagy épp önnönmagunkkal. Ám a menekülés nemcsak negatív, de pozitív előjelű is lehet: oda is lehet menekülni valakihez - szerető nagyszülőhöz, szülőhöz, és természetesen Istenhez is. Mert Isten az a valaki, akinek mindig van elegendő ideje és türelme. Elfogad mindenkit úgy, ahogy van. Meghallgat minden keserűséget, problémát, nehézséget, és előbb vagy utóbb a válasz is megérkezik, például egy találkozás, egy könyv, egy bibliai vers formájában. Az égi eszköztár ebben kimeríthetetlen. Max Lucado amerikai lelkész is írt egyszer valakiről, egészen pontosan Jeremiás prófétáról, aki nehéz helyzetbe került, és akkor Istenhez menekült. Hadd idézzem az ő gondolatait: „Jeremiás depresszióval küszködött, és le volt törve, mint egy nyakfájós zsiráf. Jeruzsálem ostrom alatt állt, országa pedig fogságban volt. Világa összeomlott, mint egy kártyavár a forgószélben. Istent okolta az érzelmi hullámvölgy miatt. És Istent okolta testi bajai miatt is. »Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat« (JSir 3,4) - olvassuk a Bibliában. Teste fájt. Szíve beteg volt. A hite gyenge... Rádöbbent, milyen gyorsan képes elsüllyedni, így másra emelte a tekintetét. »De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom« (JSir 3,21-24) - áll a Szentírásban. »De ha újra meggondolom...« Az elcsüggedt Jeremiás megváltoztatta a gondolatait, másra terelte a figyelmét. Szemét levette viharos világáról, és Isten csodájára nézett. (...) Szinte látom magam előtt, amint az öt ígéretet az ujjain számolja le. 1. Isten rendíthetetlen szeretete soha nem fogy el. 2. Irgalma soha nem ér véget. 3. Minden reggel megújul. 4. Nagy a Te hűséged. 5. Az Úr az én örökségem. A vihar nem múlt el, azonban Jeremiás csüggedtsége igen.” Kívánom, hogy életünk nehéz pillanataiban nekünk is legyen erőnk ahhoz, hogy ne elmeneküljünk, hanem odameneküljünk az Istenhez. Köszönöm, drága Megváltóm, hogy szereteted rendíthetetlen irántam. Köszönöm, hogy irgalmad minden reggel megújul. Köszönöm a hűségedet, nemcsak irántam, hanem az egész emberiség iránt, a teremtés első napjától kezdve. Ámen. EPOT - 2015 Tóltekezésre is szolgált az evangélikus presbiterek országos találkozója ^ Egyházunk sokszínű, és benne sokan sokfélék vagyunk - ez mutatkozott meg a Magyarországi Evangélikus Egyház által rendezett evangélikus presbiterek második országos találkozóján (EPOT). A rendezvényen nemcsak a különböző helyzetben lévő gyülekezeteket, intézményeket lehetett megismerni, de személyes kapcsolatokat ápolni, véleményeket cserélni, gondolatokat közölni is alkalom adódott. Szeptember 19-én az ország számos pontjáról érkeztek buszokkal és autókkal a presbiterek a budapesti Tüskecsarnokhoz, hogy megújítsák a ciklus félidejéhez érkezett közös szolgálatukat, és feltöltekezzenek a 2017-ben esedékes jubileumnak, a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának megünneplésére. Gáncs Péter elnök-püspök íPt 4,10 („Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai”) igevers alapján tartott áhítatában hangsúlyozta: „Mindannyian karizmáiddal megajándékozottak vagyunk, és ezt újra fel kell fedeznünk magunkban, a megajándékozottság tudatában kell lennünk. Miben vagyunk megajándékozottak? Istentől kapott sokféle adottságunk lehet. A plakáton látható bicskamotívum a megosztás és a megnyitás eszköze lehet. Egy bicskával fel lehet szeletelni egy vekni kenyeret, egy rőf kolbászt, bármit, amit megoszthatok másokkal. Szomjasan ki tudok nyitni egy üveg italt. Isten csodálatos eszköztárat adott, hogy legyen mivel megosztani az ajándékokat.” Kiemelte: „Szolgáljatok egy-másnak!” Felhívta a figyelmet arra, hogy jelenlegi helyzetünk mekkora lecke lehet számunkra abban a tekintetben, hogy mit osztunk meg a másikkal. Feltette a kérdést: a megosztást miért is végezzük? „Isten jó sáfárai ülnek itt, ebben a sportcsarnokban. Ő a tulajdonos. Nem attól vagyunk jók, mert jónak születtünk, mert kiképeztük magunkat, és mindent tudunk. Mi az elhívó Úrtól lehetünk szebbek, jobbak. Mert az hívott el bennünket, aki a káoszból rendet és jót teremtett.” Nyeremény az, hogy mi Isten jó sáfárai lehetünk - hangsúlyozta. „Ne kényszerből legyünk presbiterek, ne csak azért, mert nem volt más, aki elvállalja, mert elvárás volt felénk. Legyen kitüntetés, öröm számunkra, hogy jó sáfárai lehetünk Istennek!” - zárta gondolatait Gáncs Péter. W Folytatás a 13., „Presbiteri” oldalon Régi szeretet, új otthon Ünnepi házszentelő Máriaremetén Sztojanovics András igazgató lelkész átveszi a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon új épületének kulcsát ^ Tudósítás az 5. oldalon „Az egyházi médiamunkás egyszersmind lelkigondozó is, sőt az egyetemes papság elvének gyakorlója. Vagy azzá kell érnie.” Egy „médiapartizán” gondolataiból !► 9. oldal „Rávilágított: tovább nem kell erőlködnöm, hogy a sikeres ateistából teljesítményorientált vallásos keresztyén legyek, sokkal inkább rá kell bíznom magamat az Atya iránymutatására, és szem előtt kell tartanom Krisztus elénk élt példáját.” Beszélgetés Somody Imrével W 11. oldal „2025-ig százötvenezer alá csökkenhet a nyilvántartott egyháztagok száma, s ötvenezer alatt lesz a választói névjegyzékben szereplő evangélikusok száma! Mindez tehát nem egy távoli jövőben bekövetkező, ijesztő vízió, hanem tíz év múlva esedékes - ha nem fordul meg a trend.” Szekciószemle w 13. oldal Bétheltől az új Sareptáig W- 5. oldal Akiben Isten lelke munkálkodott 1* 6. oldal A közösség áldásai W- 7. oldal Ars Sacra a Fasorban !► 7- oldal Médiaoktatás - protestáns szemmel W 8-9. oldal Ébredjetek! - Poszt-európai csapdák 10. oldal
