Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-09-20 / 38. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2015. szeptember 20. *• 7 Protestáns médiaműhely Oktatás és reformáció mottóval a re­formáció születésének ötszázadik évfordulójára hangoló idei tematikus évhez kapcsolódva szervezte meg őszi médiaműhelyét a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz) - az új­ságíróképzés, kommunikációokta­tás mai helyzetét véve górcső alá. A balatonföldvári Bethesda Baptis­ta Üdülő és Konferencia-központban szeptember 11-13. között rendezett ta­nácskozáson a mintegy negyven részt­vevő neves szakemberek, a tárgyban il­letékes tanárok bevonásával elemezte az egyházi sajtó színvonalát is érintő helyzetet. A Médiaoktatás - protes­táns szemmel című konferencia azt az alapkérdést is vizsgálta, hogy egy­általán tanítható-tanulható-e az új­ságírás iskolai keretek között, avagy a zsurnalisztika fogásai igazán csak műhelymunka során, a gyakorlatban sajátíthatók el. (Az elhangzottakról bővebben lapunk következő számá­ban számolunk be. - A szerk.) Képünkön Komlósi Gábor, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének el­nöke, a Komlósi Oktatási Stúdió ügy­vezetője és Osztovits Ágnes, a Heti Vá­lasz főmunkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. ■ Marosi Nagy Lajos felvétele „Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni?” Az evangélium örömhír és jó hír Is­ten megváltó szeretetéről. Erre min­dig szükségünk van. Különösen is olyan időkben, amilyenekben élünk. Percenként öntik ránk a rossz híre­ket. Sokan emiatt bizonytalanok, és félnek a jövőtől. Az evangelizáció az az alkalom, amikor sűrítetten, célirányosan hir­­dettetik Isten igéje. Erre van szüksé­günk, hiszen ami Istentől jön, életet ad, és megtart kísértésekben, harcok­ban, gyengeségekben. A beteg, bűnös világnak az evangélium a gyógysze­re. Isten ezt adta. Ennek hallgatásá­ra és megbeszélésére hívjuk testvé­reinket az október 10-én a Deák té­ri templomban tartandó nagy talál­kozóra. A fő témát Kosztolányi Dezső jól is­mert verssora adja: „Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni...?” (Akarsz-e játsza­ni?) Minden jóérzésű ember igennel válaszol egy ilyen kérdésre. Ugyanak­kor tudjuk, hogy a hétköznapokban milyen nehéz is ez. Szívünket, szemé­lyiségünk középpontját sok minden terheli, és néha tépi, sebesíti, piszkol­­ja. Jézus szerint azok a boldogok, ál­dottak, akiknek a szíve tiszta. Kérhet­jük ezen a napon is majd azt, amit a bukott hívő király, Dávid imádkozott: „Tiszta szívet teremts bennem, Iste­nem...!” (Zsolt 51,12) Az igehirdetés mellett tanúságté­teleket hallgatunk majd, és különbö­ző szekciókban lesz lehetőség a be­szélgetésre. Idén szervezünk egy csoportot siketek számára is. Gon­doskodunk jeltolmácsolásról a templomban, és a többi szekcióval párhuzamosan nekik is tartunk bib­liakört. Budapesten működik egy si­­ketgyülekezet, őket is meghívjuk erre a napra. A Deák téri személyes találkozás reményében munkatársaim nevé­ben is küldöm köszöntésemet. Erős vár a mi Istenünk! ■ SzEVERÉNYI JÁNOS országos missziói lelkész élni?” Budapest, Deák téri evangélikus templom 2015. október 10., szombat, 10-16 óra PROGRAM 9.40: Éneklés a Korál-sziget zenekarral - Smidéliusz Gábor 10.00; Köszöntés, ima - Szemerei János és Szeverényi János Tanúságtétel - A miskolci Luther kórus Igehirdetés - „Boldogok a tiszta szívűek” - Ittzés István 11.15: Szekciók, bibliakörök Boldogok a tiszta szívűek - Ittzés István (templom) A növekedés boldogsága - Bozorády András (gimnázium, 12. terem) Áldás és boldogság - Sándor Frigyes (gimnázium, 15. terem) A boldogság Jézus ajándéka - Zászkaliczky Pál (gimnázium, literem) A megtérés boldogsága - Verasztó János (gimnázium, 18. terem) A boldogság forrása - D. dr. Harmati Béla (gimnázium, 21. terem) A boldogság Jézus szerint - Bakay Péter(gimnázium, 22. terem) A tisztaság boldogsága - Grendorf Péter (gimnázium, 24. terem) Tisztán a világban - Deák László (gimnázium, 27. terem) Aktuális-e a Hegyi beszéd? - Szemerei János (gyülekezeti terem, I. emelet) Boldogok az üldözöttek (?) - Jó András és Kim Pjl (tornaterem) A szív tisztasága a háziorvos szerint - dr. Koch Béla (díszterem) Tiszta szívvel a misszióban - dr. Garádl Péter (gimnázium, 23. terem) Taníts minket imádkozni! - Malik Péter (gyülekezeti kisterem, I. emelet) Siketcsoport - Bokros Andrea és Ponicsán Erzsébet (gimnázium, 26. terem) Boldogok a házasok - Endrefíy Géza (gimnázium, 28. terem). 15.00: Igehirdetés - „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem!" - Sándor Frigyes Úrvacsora - Genf iné dr. Brebovszky Éva Gyermekfoglalkozás lesz a Kisdeák óvoda termeiben a gyülekezeti és missziói osztály munkatársainak vezetésével Gyülekező az I. emeleten Az alkalomra mindenkit szeretettel vár a Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói Bizottsága 12.45: Ebédszünet (az egyház szerény vendéglátást biztosít) 14.00: Tanúságtétel Börtön után szabadon - Boros Lajos Dr. Somody Imre közgazdász, a Centrál kávéház tulajdonosa Mandák-sziget ► Ülök a Mandák-villa teraszán. A meteorológiai szolgálat az egész or­szágra vörös riasztást adott ki a ki tudja, hányadik hőhullám miatt. Uborkaszezon lévén, a hőség mellett a hírek a különböző helyeken tar­tott, különféle néven futó, ám lényegében ugyanarról szóló fesztivá­lok eseményeiről tudósítanak. Bár meleg van, de a fáknak és a kert­nek köszönhetően nem érzem elviselhetetlennek a hőséget, és a töb­bi hír sem tud megérinteni. Rájöttem, hogy egy sziget közepén ülök. A Mandák-otthon eredetileg nagypol­gári villa volt, amely léptékében legin­kább egy kisebb méretű vidéki kúriá­ra hasonlít. Ötven ember kényelmesen elfér benne, de ha lejjebb adjuk az igé­nyeinket, akár hetven is. Öreg fákkal szegélyezett, jókora kert veszi körül, így lényegében eltűnik Fót közepén, csak úgy véletlenül nehéz rátalálni. Olvasmányélményeim alapján tu­dom, hogy a szigeteken furcsa, külön­leges emberek élnek. A Mandák-szi­get lakói is valódi hipsterek, akik min­denféle divattal szembemennek. Gye­rekek, fiatalok és a velük foglalkozó fel­nőttek olyasmivel töltik itt az idejüket, amiről a Mandák-szigeten kívül még csak nem is nagyon hallottak, és olyan körülmények között élnek, ami a „kontinentális” emberek számára el­képzelhetetlen. Tizenöt-húsz harmonium és négy orgona folyamatos zúgása, egyházi énekeink hangjai, esetleg egy kis szol­­mizálással vagy más hangszerek hang­jaival fűszerezve, a pingponglabda ál­landó ostinatójának kíséretével (kor­társ zeneszerzők számára aranybá­nyával felérő hangzatokat produkálva) festi alá mindennapjaikat. Teljesen hétköznapinak tűnő fiatalok önként vetik alá magukat a napi hangszeres és énekóráknak, énekkarnak, szolfézsnak, gyakorlásnak, és még igehirdetést is hallgatnak reggel és este. Ahelyett, hogy három nap után zokogva haza­menekülnének, a legtöbbjük alig vár­ja, hogy egy év múlva visszatérjen. És a lelkesedés nem múlik el, valóban visszajönnek, hozva testvért, rokont, barátot. Tanáraik sem hétköznapiak; sokan közülük már évtizedek óta a Mandák­­sziget „állandó ideiglenes” lakói, annyi tiszteletdíjért vállalva 17 x 24 órás munkát és szolgálatot, amennyitől a legrosszabbul fizetett diák- vagy köz­munka is nagyságrend távolságban van. Úgy tűnik, mindez nem érdekli az egyetemistát, a zenetanárt, az óvó nénit, az erdészt, a borászt, a törté­nészt, az egyetemi professzort - egy­szóval a Foton tanító kántort. Az ökológusok szerint a szigetek a biodiverzitás fontos részei, hiszen nagy részüket máshol nem található fajok népesítik be. Egy-egy szigeten önmagában azonban nem sok faj ta­lálható. Első ránézésre Mandák-sziget csak egyféleképpen járul hozzá egyházunk lelki gazdagításához. Kántorokat képez, akik templomaink hangszerei mellé ül­ve próbálnak segíteni abban, hogy szomorúan énektelenné lett korunk­ban ne váljunk végképp érdemtelen­né az „éneklő egyház” szépen hangzó címre. Aki azonban mélyebben is­meri Mandák-sziget lelki ökosziszté­máját, az tudja, hogy számos teológus, lelkész, felügyelő, presbiter, hétközna­pi (és nem csak vasárnapi) egyháztag rajzott és rajzik ki a kántorképzőből. Úgy tűnik, Luthernak igaza van: az Ige után tényleg a zene az, amely meg­tart Isten közelében. A Mandák-szige­ten pedig évtizedek óta ismerik, gon­dozzák és terjesztik azt a fajta zenét, amely már öt évszázada segít túlélnünk, megmaradnunk, megújulnunk. Kevés a gazdag, anyagiakban biztos lábon álló sziget a világon. Legtöbbjü­ket monokultúra jellemzi, jólétüket egy-egy termék biztosítja, jövedelme­ik a természet alig kiszámítható és a vi­lággazdaság teljességgel kiszámíthatat­lan változékonyságától függnek. Ha turista látogat Mandák-sziget­re, sokszor irigykedik: jó lenne nekünk (reformátusoknak, katolikusoknak, ortodoxoknak, baptistáknak stb.) is egy ilyen hely, ahol csak a zenénkkel foglalkozhatunk. A szemmel látható anyagi körülmények már kevesebb csodálatot váltanak ki. Kicsit kopott, kicsit zsúfolt, kicsit korszerűtlen, egy­házunkban sem nehéz szebb, jobb, modernebb, kényelmesebb helyeket találnunk. Persze akik járatosabbak Mandák­­sziget (gazdaság)történetében, azok tudják, hogy volt itt sokkal rosszabb is a helyzet, és az utóbbi években is gyarapodott a kántorképző. Ennek ellenére szembetűnő, hogy a lelkileg oly igen üdítő korszerűtlenség sajnos anyagilag is meghatározza a Man­­dák-szigetet. A szigetek önmagukban elsor­vadnak, szükségük van a szárazföld gondoskodására. Meghálálják a fi­gyelmet, olyan kincseket adva a kontinenseknek, amelyek máshol nem lelhetők fel. Mandák-sziget is elvadulna, elsor­vadna egyházunk gondoskodó és sze­rető odafigyelése nélkül, de a ma­gyarországi evangélikusok is szegé­nyebbek, szürkébbek lennének, ha nem volna fóti kántorképző. Ránk bí­zatott, rajtunk kívül senki sem fog gon­doskodni róla. Ki más érthetné meg, hogy miért is fontos az, ami itt törté­nik? Kockás papíron sohasem fogja tud­ni bizonyítani életképességét, EU-s szabványokba nem fog beleférni egy olyan hely, amely nem minősül akkre­ditált oktatási, idegenforgalmi vagy szociális intézménynek. Mi azonban is­merünk másik írást is, amely nem csak a számok vagy a minőségbiztosítási normák nyelvén beszél. Közeledik az ősz, Mandák-sziget jórészt lakatlanná válik. Ne feledkez­zünk meg róla, hogy nyáron újra hall­hassuk a hangját. Segíteni fog abban, hogy egyházunk hangja se némuljon el. ■ Kertész Botond HIRDETÉS MEGÚJULÁS REMÉNYE %*özé letú^ „A megújulás reménye a keresztény társadalmi jelenlétben" Ökumenikus közéleti konferencia Budapest, 2015. szeptember 25-26. 25-én i6.oo-24.oo:„ifjúsági nap": szekciómunka, ökumenikus zenés ima (Sapientia Főiskola), állófogadás, party (Café Pio kávéház) 26-án 9.30-14.00: plenáris tanácskozás a DMRE-székházban (Ráday u. 28.). Pódiumbeszélgetés Baritz Sarolta Laura, Bolyki Balázs, Borókai Gábor, Horváth János, Novotny Zoltán, Velkey György részvételével. Részletes program, szekciótémák, regisztráció: megujulasremenye.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents