Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-12 / 28. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. július 12. » 3 Együtt az úton Lelkészavatás Tabon t Férje szolgálatba állítása után egy évvel Arató Eszter Dóra hatodéves teológushallgató lelkésszé avatására is a tabi gyülekezetben került sor július 4-én, szombaton. Az ünnepi istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában dr. Varga Gyöngyi, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, valamint Arató Lóránd helyi beosztott lelkész működött közre. Megható pillanat volt, amikor prédikációja elején a püspök arra kérte a lelkészjelöltet, forduljon meg, és nézzen körül, hogy láthassa mindazok arcát, akik idáig kísérték. Ezután Eszter választott igéje, Zsolt 25,4-5 alapján Szenterei János többek között arról beszélt, hogy a lelkészi szolgálat nem turistaút, nem öncélú utazás. Nagy segítség, hogy van Istentől kapott térképünk, és hogy az úton nem vagyunk egyedül. „Hirdethetjük, hogy van újratervezés - ez a lelkészi szolgálat leggyönyörűbb üzenete. Nagy ajándék, hogy erről beszélhetünk” - mondta. Arató Eszter Dóra (leánykori nevén Ciliké Eszter Dóra) Nagyatádon született. Balatonszárszón nőtt fel, itt végezte általános iskolai tanulmányait is, majd a Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákja lett. 2008-ban felvételt nyert az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakára. Ösztöndíjjal fél évet a finnországi Joensuuban töltött, majd két évre megkapta a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület ösztöndíját. Ezen időszak alatt a kerület számos gyülekezetében végzett szolgálatokat. Az eskütétel, az ordináció és a személyes áldások ünnepélyes perceit követően a frissen felavatott lelkész ragyogó arccal osztotta az úrvacsorát a templomot megtöltő híveknek. Az istentiszteletet szeretetvendégség követte. Itt került sor az ordinációs oklevél átadására, illetve a gratulációkra. Köszöntőt mondott többek között Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő, dr. Hári Tibor, a Somogy-Zalai Egyházmegye felügyelője, Varga Gyöngyi egyetemi docens, Pongrácz Máté kaposvári lelkész, valamint Végh Szabolcs, a balatonszárszói Andorka Rudolf Evangélikus Konferencia-központ igazgatója. A tabi református lelkész házaspár, illetve a helyi római katolikus plébános is örömét fejezte ki az ünnep alkalmából. ■ Adámi Mária Teológushallgatóként többször vállalt feladatokat a nyári időszakban a balatonszárszói evangélikus konferencia-központban is. Ötödéve alatt már hittanórákat tartott a tabi egyházközségben, és segédkezett a gyülekezeti munkában. Hatodéves gyakorlatát Kaposváron végezte Pongrácz Máté mentor mellett. A szárszói konferencia-központban ismerte meg Arató Lórándot, 2014 őszén kötöttek házasságot. Arató Eszter ordinációját követően férje mellett, a tabi gyülekezetben folytatja szolgálatát beosztott lelkészként. Ünnep Szlovákiában ^ A Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház nyugati kerületében július 5-én, vasárnap tartották a kerület népének hagyományos találkozóját. Megemlékeztek Cirill és Metód áldásos tevékenységéről, Húsz János megégetésének hatszázadik évfordulójáról, valamint az ellenreformáció korának protestáns mártírjairól is. A program több helyszínen zajlott. A nap a Podbranc és Podzámok település szomszédságában található Branc (Berencs) várában szabadtéri istentisztelettel vette kezdetét, melyet az országos rádió is közvetített. Az eseményen - a hőség ellenére - mintegy ezren vettek részt. Az ünnepségen PetrPivonka Csehországból érkezett esperes végezte az igehirdetés szolgálatát. A liturgiában Milan Krivda nyugati kerületi püspök mellett a szlovák egyház egyetemes püspöke, Milos Klátik is közreműködött. Az egyházi vezetők az istentisztelet végén koszorút helyeztek el az ellenreformáció idején itt fogva tartott református lelkészek emlékét megörökítő oszlopnál. Az alkalmat követően köszöntőt mondott Szemerei János, egyházunk Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületének püspöke, valamint Palcsó Attila, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese (képünkön). A podzámoki kultúrházban felszolgált gulyás elfogyasztása után a hívek egy csoportja útra kelt Brezová (Berezó) felé, ahol a helyi kulturális központban került sor a Húsz Jánosról és koráról készült tanulmánykötet bemutatójára. Dél után még a dunaszerdahelyi színtársulat előadásában egy Tranovszky György (Tranoscius) életéről készült darabot tekinthetett meg a mintegy kétszáznegyven érdeklődő. A nap zárásaként a Husz-emlékműnél - amely Szlovákiában egyedül Brezován található - Milan Krivda püspök áhítat keretében emlékezett meg az előreformátor életéről és munkásságáról. Végül a jelen lévő esperesek, lelkészek és Szemerei János püspök segítségével elültette a reformáció fáját. Ez a szimbolikus esemény annak a projektnek a része, amelynek során a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve ötszáz fát ültetnek el a szlovákiai evangélikus gyülekezetekben. ■ AM Készülünk 2017-re, a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára. A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) legutóbbi genfi tanácsülésén hivatalosan is bejelentettük, hogy éppen egy évvel a jubileumot megelőzően, vagyis 2016. október 31-én a svédországi Lundban találkoznak a Vatikán és az LVSZ magas rangú képviselői. Ma még nem tudni, hogy pontosan milyen tartalommal sikerül ezt az alkalmat megtölteni, de abban mindenképpen bízhatunk, hogy egyházunk megerősödését és az ökumené ügyét egyaránt szolgálja majd ez a találkozó. Ezt a reményt azért is merem megfogalmazni, mert a közelmúltban tanúi lehettünk annak, hogy két úgynevezett előreformátori mozgalom megítélését miképpen értékelte át a római katolikus egyház. A valdens és a huszita irányzatról van szó: az előbbi mozgalom Pietro Valdo (Petrus Valdes), az utóbbi Jan Hus nevéhez fűződik. Isten e két áldott embere nélkül nem vagy nem így végezhette volna el a hitújítás munkáját Luther, Kálvin és a többi reformátor. Magyarosan Vald Péternek és Húsz Jánosnak mondjuk e két kiváló személyiséget. Az elmúlt hetek két kiemelkedő ökumenikus eseménye volt, hogy Ferenc, „a meglepetések pápája” a katolikus egyház nevében nyilvánosan bocsánatot kért azért a bánásmódért, amelyben e két előreformátornak és mozgalmuknak része volt. A 12. század második felében egy vélhetően zsidó származású lyoni nagykereskedő fia, bizonyos Pietro Valdo sajátos megtérésen ment keresztül. Ennek alapvetően két oka volt. Előbb a szeme láttára esett Két pápai bocsánatkérés távlatai ÉGTÁJOLÓ össze és halt meg legjobb barátja, s ez az esemény súlyosan megrendítette őt. Ezt követően prédikációk hallgatása nyomán azt is megértette, hogy miképpen függ össze a halál az emberi bűnnel. „A bűn zsoldja a halál”, hallotta meg Róm 6,23 üzenetét. Azután pedig lelkészétől Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett szavait hallotta: „...menj el, add el vagy ónodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben..!’ (Mt 19,21) A gazdag lyoni ifjú - apja haragját is kihívva - így cselekedett, és elengedte adósai tartozását, majd rendszeresen ételt osztott a rászorulóknak. Szolgálatát hamarosan lelki ébredés követte, és mind több követőre talált, akiket előbb „lyoni szegényeknek” később pedig valdenseknek neveztek. Nem akartak elszakadni az egyháztól, de a pápa megtiltotta nekik az igehirdetést, a veronai zsinat pedig átokkal sújtotta őket. Sokan az üldöztetés ellenére megmaradtak a hitben. Franciaországból hamarosan Itáliába helyezték át központjukat, és az egységes Olaszország megalakulását követően számos gyülekezetét és intézményt hoztak létre. Rómában teológiai főiskolát működtetnek, egyik legnagyobb templomuk Torinóban van. Ma is névadójukhoz méltó szociális tevékenységet végeznek, egyebek mellett a Földközi-tengeren tömegesen az olasz partokra vergődő menekültek és migránsok körében. Valdóhoz hasonlóan Jan Hus is fellépett a szerinte túlzottan nagy hatalmat élvező pápasággal szemben. Prédikációiban folyamatosan támadta az egyház vagyonosodását. Az apostoli szegénység tanítása hamar rokonszenvre talált az egyszerű nép körében is. A husziták azt vallották, hogy az oltáriszentséget mindenki két szín alatt veheti, vagyis a laikusok is részesedhetnek Krisztus vérében. Zászlójukon az úrvacsorái kehely szerepelt, ezért mozgalmukat kelyheseknek is nevezték. Magyarországon is hamar követőkre találtak: bizonyos Bálint és Tamás papok nemcsak Húsz szellemében prédikáltak, de a bibliafordítás .terén is sokat fáradoztak. Huszt - miután a prágai egyetemen nyilvánosságra hozta téziseit - eretneknek ítélték. Ügyével kapcsolatban zsinatot hívtak össze a németországi Konstanzba. Bár a zsinaton elnöklő Luxemburgi Zsigmond előzetesen menedéklevelet adott Húsznak, mégis halálra ítélték. A vesztőhelyen még visszavonhatta volna tanításait, de amikor felszólították rá, ezt mondta: „Isten a bizonyságom, hogy én azt, amivel vádolnak, sohasem tanítottam. Örömmel halok meg az evangélium igazságában, amelyet írással, tanítással, prédikálással hirdettem.” Éppen hatszáz éve, 1515. július 6-án lobbant fel a máglya tüze. Egy későbbi legenda szerint halála előtt még ez a talányos mondat is elhagyta a száját: „A ludat ma ugyan megégetitek, száz év múlva azonban egy hattyú jön, akit nem égethettek meg.” E jövendölés megértéséhez tudnunk kell, hogy a hús csehül ludat jelent, a hattyút pedig bizonyos nyelvjárásokban úgy mondják, hogy lutter. így rögtön érthetővé válik: Húsz Jánosban Luther Márton elődjét látták. Tény és való: a reformátort már erőszakkal sem tudták elhallgattatni. Jézus ezt mondta az evangélium szerint: „. ..eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez...” (Jn 16,2) Ám úgy tűnik, eljött annak órája is, hogy a katolikus egyház képes belátni tévedését. Évszázadok múltán sokat változott a világ. Az elmúlt hetekben Ferenc pápa előbb a huszitáktól kért bocsánatot, majd a valdenseket követte meg. Cseh egyházi küldöttséget fogadva Huszt az egyház jelentős igehirdetőjének és megreformálójának nevezte, és II. János Pál 1999-es bocsánatkérését megismételve ezt mondta: „Az irgalommal uralkodó Isten adjon kegyelmet nekünk, mellyel bűnösnek ismerhetjük el magunkat, és képesekké válunk megbocsátani egymásnak.” A torinói valdens templomban pedig ezt mondta Ferenc pápa: „A katolikus egyház nevében bocsánatot kérek tőletek azért a keresztyénietlen, mondhatnám, embertelen magatartásért, amelyet veletek szemben tanúsítottunk a múltban. Krisztus nevében bocsássatok meg nekünk!” Hitviták és vallásháborúk idején mindenki adott és kapott sebeket. Évszázadok múltán azonban ki lehet, ki kell engesztelődni. Torinói beszédében Ferenc pápa utalt a közelmúlt szép gesztusaira, amikor a helyi valdensek misebort ajándékoztak a torinói katolikus egyházmegyének. Ő mintegy viszonr^c t zásul kenyeret ajánlott fel a protestáns közösségnek, hogy az úrvacsorában fogyasszák el. Ez a két szép megnyilvánulás talán előrevetíti annak megvalósulását, hogy katolikusok és protestánsok együtt vehetjük magunkhoz Krisztus testét és vérét. Közeleg 1517, a reformáció ötszáz éves jubileuma. Hiszem, hogy nem a szembenállás alkalma, hanem a közeledés, sőt az egymásra találás ünnepe lesz. Talán az oltár körül is. Ha ez megvalósul, akkor nem eláruljuk, hanem éppen hogy megbecsüljük Vald Péter, Húsz János és Luther Márton örökségét. Ők ugyanis valamennyien az egyház radikális megújítását akarták elérni. Ennek módja Jézus bátor követése. A remélt közös úrvacsora igazi erőforrás lehet a további útra. Urunkkal és egymással lehetünk közösségben. Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
