Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)

2015-09-13 / 37. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. szeptember 13. *• 5 Test és lélek harmóniája Találkozás dr. Fischl Vilmossal, a MEÖTfőtitkárával ► Az utóbbi hetekben többször is felfigyeltem volt teológustarsam Facebook-bejegyzeseire, amelyekben a Ma­gyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára nem öltönyben-nyakkendőben, hanem sportfelszerelésben látható a fotókon, s arról számol be, hogy átúszta vagy körbebiciklizte hazai tavainkat, éppen lefutott egy fél maratont. Amellett, hogy az ember örül és gratulál egy-egy ilyen komoly sporttelje­sítményhez, a kérdések is sorjáznak rögtön, hiszen a téma érdekes, gondolatébresztő: ha ugyanis egy lelkész, illetve jelenleg már egy ökumenikus egyházi szervezet vezetője tesz hasonlókat, annak példaértéke lehet. Egy­ház és sport viszonya, a sport kultúrtörténete bővebb kifejtést igényel, mint a keresztény ember és a test ápo­lásának kérdése, ezért jelen interjúnkban maradjunk az ismert páli igénél beszélgetésünk kezdetekor: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a ma­gatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” (íKor 6,19-20)- Egyetértek a Szentírással. Az Újszö­vetségben az említett ige mellett ol­vassuk azt is Pálnál, hogy „Ama ne­mes harcot megharcoltam, foltosomat elvégeztem, a hitet megtartottam...” (2Tim 4,7) Pál többször is használ a sportból vett hasonlatokat, a sport és a hit tehát összekapcsolódik. A ke­resztény ember ha sportol, olyan fi­zikumra tesz szert, amelyen keresz­tül jobban fel tudja dolgozni azokat a lelki élményeket is, amelyeket a Szentírásban megtapasztal. A mun­kám fontos részének tartom, hogy sportoljak, és valóban, a közösségi ol­dalra is feltettem, hogy a Velencei-ta­vat megkerültem biciklivel, a Balatont és a Fertő tavat is; átúsztam a Bala­tont, most jön majd a Tisza-tó. Mert ezek azok az elemek az életemben, amelyeken keresztül olyan kiegyen­súlyozottságra tudok szert tenni, amely a munkám elvégzését nagy­mértékben segíti.- Az igazi sportban az élet tükröző­dik. A siker, a kudarc, a győzelem fe­letti öröm, a vereség miatt érzett fáj­dalom, a fent és lent - ami mind az élet része. Lelkészként Ön is átéli mindeze­ket sportolása közben?- Igen. Én nem a versenyzés miatt csinálom ezeket, hiszen a Balaton át­­úszásakor körülbelül a hatezer-ötszá­­zadik voltam. Nem ez a mérvadó az életemben, hanem az, hogy azt a távot, amelyet kitűztem magam elé, teljesí­teni tudjam. Ez az emberben olyan aka­raterőt hív elő, amely egyértelműen se­gítheti a munkáját. Ezért tartom fon­tosnak, hogy ne féljünk elkezdeni sportolni. Az se tartson vissza, ha nem érünk el eredményt, az a fontos, hogy tegyük meg, amit az ember meg tud tenni a lelki fejlődéséért.- Egyébként egy lelkész másként küzd, mint egy civil? Amikor le kell győznie a másikat, meg persze önma­gát is, akkor mi játszódik le belül? Be­lefér a lelkészről a közvélekedésben élő képbe, hogy izzadton, lihegve, futva, küzdve, mindent feledve tör a cél felé? A versenytársait fél szemmel látva a periférián, a célszalag felé törekszik?- A küzdés belefér egy lelkész éle­tébe. Belefér az izzadság is - de hoz­zá kell tennem: nem mindegy, hogy hol izzad, és hol küzd. Amikor gyülekezeti lelkész voltam Csőváron, egy faluban, akkor a saját gyülekezetem területén, a faluban nem futottam nyilvánosan „mint lelkész” Lehet, hogy ezzel nem mindenki ért egyet, de én így láttam helyesnek. Tudták, hogy sportolok, el is jártam máshova futni. A gyülekeze­tem előtt én a lelkész voltam, és úgy éreztem, megvannak a feladataim, amelyeket el kell látnom. Persze lehet a fiatalokkal sportfoglalkozást, egy-egy rendezvényt szervezni alkalmanként, de hogy egy kis közösségben rendsze­resen fussak, ezt akkor ott nem vállal­tam fel. Most, hogy az ökumenikus ta­nács főtitkára vagyok, más a helyzet, itt a fővárosban több a lehetőség. A ver­senyszellem is belefér egyébként egy lelkész életébe, már csak azért is, mert ez a személyiség fejlődésére-fejleszté­­sére is nagyon jó hatással lehet, inspi­rálóan hathat. Nem tartom ördögtől valónak a versenyszellem átélését!- A fair playt bemutató játékos ma­gatartása pedig példamutatás a sport­­tevékenységen túli életünkben is, s er­re az ügyeskedést, a korrupciót, a trükközéstfélig-meddig legalizáló, de legalábbis felettük cinkosan összeka­csintó korunkban nagy az igény. Hi­szen: „közöttetek ne az legyen a rend" - mutassuk fel a jézusi értékeket sza­badidőnkben csakúgy, mint hivatásunk gyakorlása közben.- A tisztességes küzdés, a másikra való odafigyelés, a sportszerűség - ezek mind-mind részei annak a ke­resztényi életnek, amelyen keresztül másokat is be tudunk vonzani a ke­resztény közösségbe! Ha a tetteink összhangban vannak a szavainkkal, ak­kor azzal másokat is tudunk a közös­ségbe hívogatni.- Apropó, vonzani a keresztény közös­ségbe: olykor látni a tévében, hogy spor­tolók, amikor kimagasló eredményt ér­nek el például az olimpián, vagy ami­kor egy focista hatalmas gólt rúg akkor az égfelé tekint, halk imát mond, keresz­tet vet, vagy összekulcsolja a kezeit. Ezeket a képeket a média szereti megmu­tatni, és ez jó. Üzenet, hogy az a sporto­ló tudja, hogy a teljesítmény, amelyet el­ért, nem csak neki köszönhető, ezért a Te­remtőjének ad hálát.- Vannak olyan emberek, akik hí­vők, és ott vannak a sport élvonalában. Ha ők nem titkolják el, hogy müyen gyökereik vannak, azzal megmutatják más keresztény fiataloknak, hogy Is­ten segítségével és a saját szorgalmuk­kal el lehet érni rendkívüli eredménye­ket. Hiszem, hogy egy sportered­mény elérése nem egyszerűen a test fi­zikumából kipattanó teljesítmény, ha­nem azon a felkészülésen, azon a munkán ott van az Úristen áldása is. Nekem ez meggyőződésem. Ezek a sportolók, akik a hatalmas eredménye­ket elérik, tudják, hogy honnan jön­nek, és hogy amit elértek, kinek kö­szönhetik meg.- Egyház és sport - a MEÖT főtit­káraként milyen ökumenikus alapon szerveződő sporteseményekről tud be­számolni, esetleg mi az, amit éppen Ön a sportszeretete által fog katalizálni?- Létezik évek óta papi foci: kato­likus papok és protestáns lelkészek csapata küzd meg egymással. Ki­mondottan protestáns találmány a reformációi futás» amely az október 31-i ünnepi eseményhez kapcsolódik. A reformáció hónapjában 1517 métert vagy 15,17 kilométert lehet teljesíteni - többféle változata létezik már gimnáziumok, egyházmegyék szer­vezik. Szeptember utolsó hete és ok­tóber első vasárnapja között, a te­remtés hetében például lesz egy ko­moly, az egész országon átívelő ke­rékpározás, többek között azzal a cél­lal, hogy összekössük a sportot a te­remtésvédelem gondolatával. Cso­dálni a természetet, a teremtett vi­lágot, végigmenni biciklivel az orszá­gon nagyszerű őszi program. Ha össze tudjuk kötni az egyházi gon­dolkodást a sporttal, az csak jó ered­ményeket hozhat. ■ Stifner-Kőháti Dorottya Tanévnyitó Nyíregyházán Ismét összevont tanévnyitó ünnepséget tartottak Nyíregyházán az evangélikus oktatási intézmények számára augusztus 31-én, 16 órá­tól. A Nagytemplom zsúfolásig megtelt a Túróczy Zoltán Evangélikus Óvoda és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, az Evan­gélikus Kossuth Lajos Gimnázium, a Luther Márton Kollégium, va­lamint az Evangélikus Roma Szakkollégium diákjaival. A szabolcsi me­gyeszékhelyen, az egyik legjelentősebb hazai evangélikus gyülekezet városában az oktatás-nevelés minden szintjén - az óvodától a felső­oktatásig - jelen van intézményfenntartóként egyházunk. A közös tanévnyitó ünnepségen meg­jelent Abaffy Zoltán, a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház Zsinatának nemlelkészi elnöke, valamint a helyi diakóniai intézmények és gyülekeze­tek vezetői, képviselői. Krámer György országos irodaigazgató és Varga Már­ta oktatásiosztály-vezető félútról küldték jókívánságaikat, mert bár elindultak, nem várt akadályok miatt nem érkeztek meg az alkalomra. A 2000-es évek elején bevett gya­korlat volt a közös nagytemplomi tanévnyitó Nyíregyházán, amikor az intenzív növekedés egyszer csak véget vetett a szép szokásnak. Akko­riban az intézmények a külön épít­kezést érezték időszerűnek. Pedig va­lóban szívmelengető látni, hogy te­le van a templom gyerekekkel - mutatott rá a szószékről Fabiny Ta­más, az Északi Egyházkerület püspö­ke, aki ezt követően az intézmé­nyek névadóiról beszélt. Luther Már­ton hitújító munkásságának épp a ta­nítás volt a lényege, tanító egyházat hozott létre. Kossuth Lajos is evan­gélikus volt, akinek fontos volt a hi­te, és örömmel adta nevét még éle­tében a nyíregyháziak által életre hí­vott intézménynek. Túróczy Zol­tánt áldott emlékű igehirdető püs­pökként tartjuk számon, akinek azonban a felnövők mindig fontosak voltak. Az ő álmaik nyomán vannak itt az oktatási intézmények, melyek tudnak együttműködni - hangsú­lyozta Fabiny Tamás, hozzátéve, hogy tisztességes, erkölcsös, jó ké­pességű emberek kellenek, akik va­lóra váltják az álmokat. Ezek egyike Pampuch Zoltán, aki mint „saját nevelésű játékos" lett most a Luther Márton Kollégium igazgató­ja. A tanévnyitón beiktatott, igen fia­tal igazgatót harminchárom évvel ez­előtt az a Laborczi Géza keresztelte meg a Nagytemplomban, aki a kollé­gium igazgatótanácsát is vezeti. Pam­puch Zoltán ezt követően ötödikes kis­­gimnazistaként részesült áldásban mint a Kossuth-gimnázium tanulója, majd informatika-könyvtár szakos tanárként lett az intézmény tantestü­letének tagja. Innen vezetett útja a Lu­ther Márton Kollégiumba. A nyáron nyugdíjba vonult Martinovszky István módszeresen és tudatosan készítette fel arra, hogy átadhassa neki a stafé­tabotot, ő pedig odaadással teljesített minden szükséges feltételt. Igazgatói működésében kiemelkedően fontos­nak tartja a társintézmények közti együttműködést és azt a missziói fel­adatot, hogy a nem evangélikus intéz­ménybe járó kollégisták keresztény szellemű nevelése kiteljesedhessen. Fabiny Tamás püspök, Kovács László Attila, a nagytemplomi gyü­lekezet igazgató lelkésze, Laborczi Géza, a kollégium és a roma szakkol­légium igazgatótanácsának elnöke, a kertvárosi gyülekezet lelkésze, vala­mint Bozorády Ildikó, a Kossuth­­gimnázium iskolalelkésze megáldot­ta az elsősöket, majd az új és újonnan véglegesített öt pedagógus eskütéte­lére, beiktatására kerül sor. Az új iskolások, az elsősök verse­lését követően Kocsisné Sárossy Emő­ke, a Túróczy Zoltán Evangélikus Óvoda és Magyar-Angol Két Taní­tási Nyelvű Általános Iskola igazga­tója tanévnyitó beszédében arra hív­ta fel a figyelmet, hogy a most kez­dődő tanév az intézmény újraalapí­tásának huszadik évfordulója jegyé­ben telik, az ünnepségeket, rendez­vényeket tavaszra tervezik. Az eltelt két évtized kiforrott pedagógiai programot, kiérlelt helyi tantervet je­lent, biztos alapot nyújtva a tovább­lépéshez. A magas színvonalú szak­mai munkát az Egyesült Államokból érkezett idegen nyelvi lektor segíti. A gimnazisták hangszeres, ének­és versszolgálata után Tar Jánosné igazgató köszöntője következett. A „Hagyományos értékek, modern oktatás” szlogen tartalmát értelmez­ve a Kossuth-gimnázium sikereire, eredményeire emlékeztetett, rámu­tatva, hogy Isten kegyelméből eljutott az evangélikus intézményrendszer oda Nyíregyházán, hogy az óvodától az érettségiig egyenes útjuk lehet a felnövekvőknek. A tanévnyitón átadták az egykori kossuthos öregdiák, lelkész emlé­kére alapított Bán István-díjat Fodor László Benedek tanulónak. Az igaz­gató a 2015-16-os tanév megnyitóján is Pál apostol intelmét helyezte a di­ákok szívére: „Minden dolgotok sze­­retetben menjen végbe!” (tKor 16,14) A Nyíregyházi Evangélikus Kos­suth Lajos Gimnáziumban 489 tanu­lóval kezdik a tanévet, közülük 99 új diák. A négy- és nyolcosztályos rend­ben is oktató gimnáziumban 18 osz­tályban tanulnak. Az általános isko­lában két párhuzamos osztály műkö­dik minden évfolyamon, a 16 osztály­ban összesen 389 diák tanul. Az új tanévet 53 elsőssel kezdik. Az óvodai tagintézményben pedig 105 kisgyer­mek ellátásáról és neveléséről gon­doskodnak. Az Evangélikus Roma Szakkollé­giumban hétfő délelőtt még felvéte­li lit tartottak. A nyíregyházi felsőok­­> tatási intézményekben tanuló hátrá­nyos helyzetű fiatalokat segítő intéz­ménybe idén harmincketten adták be jelentkezésüket. A tanítónak, ta­nárnak, szociális munkásnak, szü­lésznőnek, védőnőnek, ápolónak, mentőtisztnek, mérnöknek tanuló, elsősorban roma fiatalok közül hu­szonöt lehet idén is tagja a szakkol­légiumnak. ■ Veszprémi Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents