Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-13 / 37. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. szeptember 13. *• 5 Test és lélek harmóniája Találkozás dr. Fischl Vilmossal, a MEÖTfőtitkárával ► Az utóbbi hetekben többször is felfigyeltem volt teológustarsam Facebook-bejegyzeseire, amelyekben a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára nem öltönyben-nyakkendőben, hanem sportfelszerelésben látható a fotókon, s arról számol be, hogy átúszta vagy körbebiciklizte hazai tavainkat, éppen lefutott egy fél maratont. Amellett, hogy az ember örül és gratulál egy-egy ilyen komoly sportteljesítményhez, a kérdések is sorjáznak rögtön, hiszen a téma érdekes, gondolatébresztő: ha ugyanis egy lelkész, illetve jelenleg már egy ökumenikus egyházi szervezet vezetője tesz hasonlókat, annak példaértéke lehet. Egyház és sport viszonya, a sport kultúrtörténete bővebb kifejtést igényel, mint a keresztény ember és a test ápolásának kérdése, ezért jelen interjúnkban maradjunk az ismert páli igénél beszélgetésünk kezdetekor: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!” (íKor 6,19-20)- Egyetértek a Szentírással. Az Újszövetségben az említett ige mellett olvassuk azt is Pálnál, hogy „Ama nemes harcot megharcoltam, foltosomat elvégeztem, a hitet megtartottam...” (2Tim 4,7) Pál többször is használ a sportból vett hasonlatokat, a sport és a hit tehát összekapcsolódik. A keresztény ember ha sportol, olyan fizikumra tesz szert, amelyen keresztül jobban fel tudja dolgozni azokat a lelki élményeket is, amelyeket a Szentírásban megtapasztal. A munkám fontos részének tartom, hogy sportoljak, és valóban, a közösségi oldalra is feltettem, hogy a Velencei-tavat megkerültem biciklivel, a Balatont és a Fertő tavat is; átúsztam a Balatont, most jön majd a Tisza-tó. Mert ezek azok az elemek az életemben, amelyeken keresztül olyan kiegyensúlyozottságra tudok szert tenni, amely a munkám elvégzését nagymértékben segíti.- Az igazi sportban az élet tükröződik. A siker, a kudarc, a győzelem feletti öröm, a vereség miatt érzett fájdalom, a fent és lent - ami mind az élet része. Lelkészként Ön is átéli mindezeket sportolása közben?- Igen. Én nem a versenyzés miatt csinálom ezeket, hiszen a Balaton átúszásakor körülbelül a hatezer-ötszázadik voltam. Nem ez a mérvadó az életemben, hanem az, hogy azt a távot, amelyet kitűztem magam elé, teljesíteni tudjam. Ez az emberben olyan akaraterőt hív elő, amely egyértelműen segítheti a munkáját. Ezért tartom fontosnak, hogy ne féljünk elkezdeni sportolni. Az se tartson vissza, ha nem érünk el eredményt, az a fontos, hogy tegyük meg, amit az ember meg tud tenni a lelki fejlődéséért.- Egyébként egy lelkész másként küzd, mint egy civil? Amikor le kell győznie a másikat, meg persze önmagát is, akkor mi játszódik le belül? Belefér a lelkészről a közvélekedésben élő képbe, hogy izzadton, lihegve, futva, küzdve, mindent feledve tör a cél felé? A versenytársait fél szemmel látva a periférián, a célszalag felé törekszik?- A küzdés belefér egy lelkész életébe. Belefér az izzadság is - de hozzá kell tennem: nem mindegy, hogy hol izzad, és hol küzd. Amikor gyülekezeti lelkész voltam Csőváron, egy faluban, akkor a saját gyülekezetem területén, a faluban nem futottam nyilvánosan „mint lelkész” Lehet, hogy ezzel nem mindenki ért egyet, de én így láttam helyesnek. Tudták, hogy sportolok, el is jártam máshova futni. A gyülekezetem előtt én a lelkész voltam, és úgy éreztem, megvannak a feladataim, amelyeket el kell látnom. Persze lehet a fiatalokkal sportfoglalkozást, egy-egy rendezvényt szervezni alkalmanként, de hogy egy kis közösségben rendszeresen fussak, ezt akkor ott nem vállaltam fel. Most, hogy az ökumenikus tanács főtitkára vagyok, más a helyzet, itt a fővárosban több a lehetőség. A versenyszellem is belefér egyébként egy lelkész életébe, már csak azért is, mert ez a személyiség fejlődésére-fejlesztésére is nagyon jó hatással lehet, inspirálóan hathat. Nem tartom ördögtől valónak a versenyszellem átélését!- A fair playt bemutató játékos magatartása pedig példamutatás a sporttevékenységen túli életünkben is, s erre az ügyeskedést, a korrupciót, a trükközéstfélig-meddig legalizáló, de legalábbis felettük cinkosan összekacsintó korunkban nagy az igény. Hiszen: „közöttetek ne az legyen a rend" - mutassuk fel a jézusi értékeket szabadidőnkben csakúgy, mint hivatásunk gyakorlása közben.- A tisztességes küzdés, a másikra való odafigyelés, a sportszerűség - ezek mind-mind részei annak a keresztényi életnek, amelyen keresztül másokat is be tudunk vonzani a keresztény közösségbe! Ha a tetteink összhangban vannak a szavainkkal, akkor azzal másokat is tudunk a közösségbe hívogatni.- Apropó, vonzani a keresztény közösségbe: olykor látni a tévében, hogy sportolók, amikor kimagasló eredményt érnek el például az olimpián, vagy amikor egy focista hatalmas gólt rúg akkor az égfelé tekint, halk imát mond, keresztet vet, vagy összekulcsolja a kezeit. Ezeket a képeket a média szereti megmutatni, és ez jó. Üzenet, hogy az a sportoló tudja, hogy a teljesítmény, amelyet elért, nem csak neki köszönhető, ezért a Teremtőjének ad hálát.- Vannak olyan emberek, akik hívők, és ott vannak a sport élvonalában. Ha ők nem titkolják el, hogy müyen gyökereik vannak, azzal megmutatják más keresztény fiataloknak, hogy Isten segítségével és a saját szorgalmukkal el lehet érni rendkívüli eredményeket. Hiszem, hogy egy sporteredmény elérése nem egyszerűen a test fizikumából kipattanó teljesítmény, hanem azon a felkészülésen, azon a munkán ott van az Úristen áldása is. Nekem ez meggyőződésem. Ezek a sportolók, akik a hatalmas eredményeket elérik, tudják, hogy honnan jönnek, és hogy amit elértek, kinek köszönhetik meg.- Egyház és sport - a MEÖT főtitkáraként milyen ökumenikus alapon szerveződő sporteseményekről tud beszámolni, esetleg mi az, amit éppen Ön a sportszeretete által fog katalizálni?- Létezik évek óta papi foci: katolikus papok és protestáns lelkészek csapata küzd meg egymással. Kimondottan protestáns találmány a reformációi futás» amely az október 31-i ünnepi eseményhez kapcsolódik. A reformáció hónapjában 1517 métert vagy 15,17 kilométert lehet teljesíteni - többféle változata létezik már gimnáziumok, egyházmegyék szervezik. Szeptember utolsó hete és október első vasárnapja között, a teremtés hetében például lesz egy komoly, az egész országon átívelő kerékpározás, többek között azzal a céllal, hogy összekössük a sportot a teremtésvédelem gondolatával. Csodálni a természetet, a teremtett világot, végigmenni biciklivel az országon nagyszerű őszi program. Ha össze tudjuk kötni az egyházi gondolkodást a sporttal, az csak jó eredményeket hozhat. ■ Stifner-Kőháti Dorottya Tanévnyitó Nyíregyházán Ismét összevont tanévnyitó ünnepséget tartottak Nyíregyházán az evangélikus oktatási intézmények számára augusztus 31-én, 16 órától. A Nagytemplom zsúfolásig megtelt a Túróczy Zoltán Evangélikus Óvoda és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, a Luther Márton Kollégium, valamint az Evangélikus Roma Szakkollégium diákjaival. A szabolcsi megyeszékhelyen, az egyik legjelentősebb hazai evangélikus gyülekezet városában az oktatás-nevelés minden szintjén - az óvodától a felsőoktatásig - jelen van intézményfenntartóként egyházunk. A közös tanévnyitó ünnepségen megjelent Abaffy Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának nemlelkészi elnöke, valamint a helyi diakóniai intézmények és gyülekezetek vezetői, képviselői. Krámer György országos irodaigazgató és Varga Márta oktatásiosztály-vezető félútról küldték jókívánságaikat, mert bár elindultak, nem várt akadályok miatt nem érkeztek meg az alkalomra. A 2000-es évek elején bevett gyakorlat volt a közös nagytemplomi tanévnyitó Nyíregyházán, amikor az intenzív növekedés egyszer csak véget vetett a szép szokásnak. Akkoriban az intézmények a külön építkezést érezték időszerűnek. Pedig valóban szívmelengető látni, hogy tele van a templom gyerekekkel - mutatott rá a szószékről Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke, aki ezt követően az intézmények névadóiról beszélt. Luther Márton hitújító munkásságának épp a tanítás volt a lényege, tanító egyházat hozott létre. Kossuth Lajos is evangélikus volt, akinek fontos volt a hite, és örömmel adta nevét még életében a nyíregyháziak által életre hívott intézménynek. Túróczy Zoltánt áldott emlékű igehirdető püspökként tartjuk számon, akinek azonban a felnövők mindig fontosak voltak. Az ő álmaik nyomán vannak itt az oktatási intézmények, melyek tudnak együttműködni - hangsúlyozta Fabiny Tamás, hozzátéve, hogy tisztességes, erkölcsös, jó képességű emberek kellenek, akik valóra váltják az álmokat. Ezek egyike Pampuch Zoltán, aki mint „saját nevelésű játékos" lett most a Luther Márton Kollégium igazgatója. A tanévnyitón beiktatott, igen fiatal igazgatót harminchárom évvel ezelőtt az a Laborczi Géza keresztelte meg a Nagytemplomban, aki a kollégium igazgatótanácsát is vezeti. Pampuch Zoltán ezt követően ötödikes kisgimnazistaként részesült áldásban mint a Kossuth-gimnázium tanulója, majd informatika-könyvtár szakos tanárként lett az intézmény tantestületének tagja. Innen vezetett útja a Luther Márton Kollégiumba. A nyáron nyugdíjba vonult Martinovszky István módszeresen és tudatosan készítette fel arra, hogy átadhassa neki a stafétabotot, ő pedig odaadással teljesített minden szükséges feltételt. Igazgatói működésében kiemelkedően fontosnak tartja a társintézmények közti együttműködést és azt a missziói feladatot, hogy a nem evangélikus intézménybe járó kollégisták keresztény szellemű nevelése kiteljesedhessen. Fabiny Tamás püspök, Kovács László Attila, a nagytemplomi gyülekezet igazgató lelkésze, Laborczi Géza, a kollégium és a roma szakkollégium igazgatótanácsának elnöke, a kertvárosi gyülekezet lelkésze, valamint Bozorády Ildikó, a Kossuthgimnázium iskolalelkésze megáldotta az elsősöket, majd az új és újonnan véglegesített öt pedagógus eskütételére, beiktatására kerül sor. Az új iskolások, az elsősök verselését követően Kocsisné Sárossy Emőke, a Túróczy Zoltán Evangélikus Óvoda és Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgatója tanévnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a most kezdődő tanév az intézmény újraalapításának huszadik évfordulója jegyében telik, az ünnepségeket, rendezvényeket tavaszra tervezik. Az eltelt két évtized kiforrott pedagógiai programot, kiérlelt helyi tantervet jelent, biztos alapot nyújtva a továbblépéshez. A magas színvonalú szakmai munkát az Egyesült Államokból érkezett idegen nyelvi lektor segíti. A gimnazisták hangszeres, énekés versszolgálata után Tar Jánosné igazgató köszöntője következett. A „Hagyományos értékek, modern oktatás” szlogen tartalmát értelmezve a Kossuth-gimnázium sikereire, eredményeire emlékeztetett, rámutatva, hogy Isten kegyelméből eljutott az evangélikus intézményrendszer oda Nyíregyházán, hogy az óvodától az érettségiig egyenes útjuk lehet a felnövekvőknek. A tanévnyitón átadták az egykori kossuthos öregdiák, lelkész emlékére alapított Bán István-díjat Fodor László Benedek tanulónak. Az igazgató a 2015-16-os tanév megnyitóján is Pál apostol intelmét helyezte a diákok szívére: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (tKor 16,14) A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban 489 tanulóval kezdik a tanévet, közülük 99 új diák. A négy- és nyolcosztályos rendben is oktató gimnáziumban 18 osztályban tanulnak. Az általános iskolában két párhuzamos osztály működik minden évfolyamon, a 16 osztályban összesen 389 diák tanul. Az új tanévet 53 elsőssel kezdik. Az óvodai tagintézményben pedig 105 kisgyermek ellátásáról és neveléséről gondoskodnak. Az Evangélikus Roma Szakkollégiumban hétfő délelőtt még felvételi lit tartottak. A nyíregyházi felsőok> tatási intézményekben tanuló hátrányos helyzetű fiatalokat segítő intézménybe idén harmincketten adták be jelentkezésüket. A tanítónak, tanárnak, szociális munkásnak, szülésznőnek, védőnőnek, ápolónak, mentőtisztnek, mérnöknek tanuló, elsősorban roma fiatalok közül huszonöt lehet idén is tagja a szakkollégiumnak. ■ Veszprémi Erzsébet
