Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-12 / 28. szám
Huszita kehely Az Evangélikus Országos Múzeum régi és leendő állandó kiállításának egyik legszebb darabja a csöngei gyülekezet letétje, a 16. század elején készült, úgynevezett huszita kehely. A nagyobb arasznyi, aranyozott ezüstkehely közeli rokona más gyűjtemények gótikus darabjainak. A levelekkel díszített, széles hatkaréjos talpú, harmonikus arányú tárgyat felirat és vésett ábrázolások teszik különlegessé. A kehely gyümölcsei, virágai nem a díszítőkedv véletlen művei, ez bizonyos. A liliom a tisztaság - Mária szüzessége - virága, a rózsa pedig Krisztus szeretetére mutat. A tulipán - a hó alatt pihenő hagymából feltörő virágjával - a feltámadásra utal. A gránátalma gazdag szimbólum: a zsidó hagyományban a megújulás gyümölcse. Piros ragyogásában az egyházatyák Krisztus szenvedését, vérét látták, sőt a templom által összefogott lelkek, az egyház jelképévé is lett. A helyi és a családi hagyomány szerint az Ostffy család egyik tagja hozta a fehérhegyi csatából, és ajándékozta a csöngei gyülekezetnek. A huszita jelzőt a hagyomány ragasztotta rá, vélhetően származása és szláv nyelvű felirata miatt. ■ zzs Hatszáz éve világít Húsz János máglyája ^ „Za pravdu!” („Az igazságért!”) - ez a cseh nyelvű felirat olvasható hétfő óta a prágai Betlehem-kápolna bejárata melletti falon. A huszita mozgalom jelszava Húsz János (1369-1415) cseh prédikátor, egyetemi tanár és nagy hatású vallásreformer máglyahalálának hatszázadik évfordulója alkalmából került fel hivatalosan a kápolna falára. A Betlehem-kápolna új harangot is kapott, amelyet az installáció leleplezése után szólaltattak meg. Húsz János kivégzésének napja, július 6. Csehországban állami ünnep. A hatszázadik évforduló alkalmából múlt vasárnap és hétfőn nagyszabású emlékünnepségeket tartottak Prágában, melyekre közel száz külföldi egyházvezető is meghívást kapott. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökét Horváth-Bolla Zsuzsanna érte el telefonon. „A vendéglátó egyházak - az evangélikus-református kötődésű Cseh Testvérek Egyháza és a Huszita Egyház - igazán kitettek magukért a programok összeállításában és megszervezésében - mondta érdeklődésünkre Gáncs Péter. — Érdekes volt tapasztalni, hogy bár a cseh társadalom rendkívül szekularizált - hiszen a lakosságnak csak mintegy tizennégy százaléka vallja magát egyházhoz kötődőnek -, a Húsz Jánosra való emlékezés mégis összehozta a cseheket, és együtt tudtak ünnepelni az egyházakkal még azok is, akik egyébként nem vallják magukat hívőnek. Kiemelkedő volt a megnyitó istentiszteleten egy ókatolikus püspök és egy evangélikus lelkésznő dialógusprédikációja, valamint az is, hogy a főtéren felolvasták Ferenc pápa levelét, amelyben a kiengesztelődésről írt, és Húsz egyházmegújító szándékát méltatta. A főváros belsejében zajló események rengeteg embert vonzottak, a cseheken kívül sok turista is részt vett rajtuk. Egyfajta városmisszió volt az ünnep.” Az események július 5-én a Jákobtemplomban tartott nyitó istentisztelettel, a Megváltó-templomban a reformációról szóló kiállítással, valamint a Husz-fesztivált megnyitó térkoncerttel kezdődtek. Július 6-án a reformációról szóló pódiumbeszélgetések egyikén részt vett Margot Käßmann, a reformációi jubileum nagykövet asszonya is. A Betlehem-kápolna bejárata melletti falon olvasható jelszó a fények és árnyak játékán alapul. Hasonló feliratot helyeztek el a németországi Konstanzban is, ahol Húsz Jánost a zsinat máglyára küldte. Az installáció néhány falra erősített fémlapból áll. A fémlapokba vésett lyukakon keresztül a feliratot a napsugár írja ki a kápolna falára, az tehát időjárásfüggő lesz. „Az installációt rendkívül szimbolikusnak tartom - mondta Gáncs Péter püspök. - Számomra azt is jelképezi, hogy az igazság fénye felülről jön, és ha átengedjük magunkon, mi is kirajzolhatjuk az igazságot.” Forrás: Evangélikus.hu )► További írások a 3. és a 13. oldalon A cseh köztévé háromrészes, látványos filmet készített a 600. évfordulóra „Tudjuk, hogy az előttünk levő harcokban is lesznek sikereink, és lesznek kudarcaink is. Az előbbiekért magunknak hízelkedünk, az utóbbiakért már Istenre hárítjuk a felelősséget. Mert ez a bűnös ember romlásának a lényege: az énje ül az Isten trónusán, és az Isten is csak arra való neki, hogy az énjét szolgálja ki.” Isten harca - ember harca ^ 11. oldal Személyes szövetségkötés Istennel W 2. oldal Szeretetmű a nyomortelepen ^ 4. oldal Három nap gyűjteményen kívül ^ 6. oldal Létezik-e keresztény divat? W 7. oldal A Luther Otthon melléklete 8-9. oldal „A rendszer aztán észbe kapott” 10. oldal Mene, tekel... ■ Walkó Ádám Nézem a férfi szemét, cipőjét, kezét. Szemei véreresek, lomhán tekintenek körbe, látszik, hogy két napja, amióta a fogdában van, le sem hunyta őket. Cipője félretaposott, nyelve kilóg, a fűzőt ki tudja, hol vesztette el. Keze összekulcsolva, csuklóján bilincs, azon bőrszíj, a kísérő nyomozó tartja, mint egy pórázt. Pedig milyen egyszerűnek tűnt a fuvar. Határtól határig, végig autópálya Hegyeshalomig, annyi pénzért, amennyit kamionsofőrként egy hónap alatt keres meg. A kockázat ugyan nagy, de a férfi nem mérlegelt sokat, amikor a szír és iraki menekültek megtették az ajánlatot. Háromszáz euróért viszont nemcsak a szerb-magyar határt lépte át, hanem a törvényességét is. Embercsempészet vádjával most ő mérettetik meg a budapesti bíróság előtt. Eszembe jut Cseh Tamás és Bereményi Géza dala: „Mene-menekültek mene-mene-külnek, menemene-tekel-ufarszin.” A Nyugati pályaudvar című albumon található, a kilencvenes évek elején íródott - akkoriban még a vasút volt a menekültek fő közlekedési eszköze, sokkal kevesebb volt a kamion és a személygépkocsi. A szerb férfi nem a polgárháború és az Iszlám Állam elől menekült, saját nyomorúsága és kilátástalansága űzte. De ő most bizonyosan könnyűnek találtatik, egytől öt évig terjedhet az ítélet. „Nem ő az egyetlen, rengeteg ilyen esetünk lesz még” - mondja a magyar nyomozó, arra utalva, hogy a könnyű és gyors pénzszerzés számtalan sofőrt fog fuvarra bírni. „Rakományból” van bőven, naponta érkeznek a csoportok a szerb-magyar határhoz. Nem csak szerbeket csábít a lehetőség: olvasom, hogy a szegedi fiatalok is kiveszik részüket az üzletből. Ismerik a környéket, tudják jól, hol vannak a kitaposott ösvények, hol a legzöldebb a határ. A város szélén lakók „sétáltatóknak” nevezik őket. A létszámtól, kockázattól függően száz-százötven eurót is elkérnek egy harminc-hatvan perces sétáért. „A határ magyar oldalára érve megmutatják a menekülteknek az embercsempészek autóit, majd visszasétálnak a szerb oldalra, ahol az autójukba ülve, legálisan jönnek vissza Magyarországra” - írja az Index cikke. Szegeden azonban nem csak a pénzforrást látják a menekültekben. A zöldhatáron elfogott menekültekethatársértőket a bevándorlási hivatal a nagyállomásra szállítja, hogy továbbküldje őket a befogadóállomásokra: Debrecenbe, Vámosszabadiba vagy Bicskére. A hajléktalanszálláson kialakított raktárba folyamatosan érkeznek az adományok: ásványvíz, tej, pelenka, élelmiszer, ruha, cipő... A továbbutazó menekülteket rengeteg helyi civil, köztük a Szegedi Tudományegyetem számos oktatója, dolgozója segíti a vasúti pályaudvaron és környékén. Létfontosságú információval is ellátják őket: mikor indulnak a vonatok, és hogy nem kell taxit fizetni, mert a papírjaikkal a befogadóállomásig ingyen utazhatnak. A menekültek itt feltölthetik a telefonjaikat, az önkormányzat által biztosított wifikapcsolattal pedig az interneten haza is telefonálhatnak. Pénzadományt nem fogadnak el az aktivisták. Embert próbáló és bíráló körülmények ezek. Boldogok azok, akik nem nyerészkedni akarnak felebarátaikon, hanem segíteni rajtuk. Nem mindenki találtatik könnyűnek. A Magyarországi Evangélikus Egyház egymillió forintos adományából egy hónapon át száz gyermeket látnak el a nagyfai táborban Az Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásával július í-jén egymillió forint értékű segélyárut adott át a nagyfai ideiglenes befogadóközpontban. A bébiételt, pelenkát, gyermekruhát és gyermekápolási cikkeket tartalmazó adomány kifejezetten a táborban tartózkodó gyermekeknek nyújt támogatást, arra az időszakra, amíg a hatóságok kivizsgálják családjuk ügyét. A segélyáru átadásában részt vett Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök és Lehel László evangélikus lelkész, az Ökumenikus Segélyszervezet elnökigazgatója. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal részéről Végh Zsuzsanna főigazgató és munkatársai voltak jelen az eseményen. Lehel László elmondta, hogy az evangélikus felajánlásnak köszönhető egyszeri, célzott segélyakcióról van szó, amely a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal korábban egyeztetettek szerint történt meg. Az elnökigazgató az adományok átadásakor más karitatív szervezeteket is arra biztatott, hogy ha van lehetőségük, ilyen módon segítsenek a rászorulókon. Lévai Anikó jószolgálati nagykövet hangsúlyozta: fontos a karitatív szervezetek szerepvállalása. Elmondta, kiemelt fontosságú az eljárás alatt álló családok kisgyermekeinek megsegítése, hiszen ők a leginkább sérülékenyek és kiszolgáltatottak. A jószolgálati nagykövet a feladatok pontos elosztását emelte ki, a karitatív szervezet feladata ebben az esetben az, hogy konkrét segítséget nyújtson a migránsok számára. Az embereket pedig arra biztatta, hogy aki segíteni szeretne, az szervezett formában tegye, az évtizedes hazai és nemzetközi tapasztalatokkal bíró segélyszervezetek, mint például az Ökumenikus Segélyszervezet közreműködésével. Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök közös magyar ügyként jellemezte a migrációs kérdés megoldását, amelyben az egyházaknak is felelősséggel meg kell jelenniük. Plakát- és nyilatkozatháború helyett a szolidaritásra és a konkrét cselekedetekre hívta fel a figyelmet, ezért is támogatja az evangélikus egyház az Ökumenikus Segélyszervezet segélyakcióját. Végh Zsuzsanna főigazgató köszönetét mondott az adományért, és kifejezte készségét a további együttműködésre, w MÖSZ-közlemény-|fr> Összeállításunk a menekültkérdésről az 5. oldalon
