Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-06 / 36. szám
io 2015. szeptember 6. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Elkísérték utolsó földi útjára Paslcai Lászlót ► Sok száz pap, püspök és hívő közösségében augusztus 22-én délelőtt végső nyughelyére helyezték Paskai László bíboros, ny. esztergombudapesti érsek földi maradványait. Halála napján, augusztus 17-én egyházunk nyilatkozatot adott ki, amelyben nem csupán életútját ismertetve idézte fel a katolikus főpásztor szolgálatát, hanem utalt arra az ökumenikus nyitottságra, amelyet evangélikus egyházunk tapasztalt meg, hiszen Paskai László több más karizmája mellett útkészítő és hídépítő is volt. Paskai László temetésén az esztergomi bazilikában megrendítő volt látni, amikor püspöktársai, paptársai, ferences rendtársai koporsóját körülállva búcsúztak egykori vezetőjüktől. A körben ott állhatott Gáncs Péter evangélikus elnök-püspökkel együtt e sorok írója is. Paskai László még halálában is összegyűjtötte az embereket - az ökumené képviselőit is. Bár a hivatalos nyilatkozat sem lehetett mentes a személyes hangtól, most a végső búcsú kapcsán engedtessék meg, hogy pár személyes emléket felidézzek. 1986-ban ismertem meg, amikor készültünk Csengődön az ökumenikus imahétre. Fájt, hogy - tradicionálisan is, de elsősorban az államhatalomnak az egyházi összefogástól való félelme miatt - nem imádkozhattunk együtt protestánsok és katolikusok. Ökumenikus imahét a Magyarországon legnagyobb keresztény egyház nélkül? Bár korábban már kaptam püspöki megrovást ökumenikus mozgolódásaim miatt, mégis felkerestem az akkori kalocsai koadjutor érseket, Paskai Lászlót, és meghívtam a kis falu kicsiny evangélikus templomába igehirdetésre, közös imádságra. Elsőre igent mondott, s bár hivatalos rosszallásban minden oldalról volt részünk, vállalta az igehirdetői szolgálatot, és Jézus főpapi imájáról prédikálva személyesen tett tanúságot az egyház egységének krisztusi mandátumáról. A páratlan alkalomból gyakorlat lett, azóta természetessé vált. Nem csak Csengődön, szerte az országban. Ma ez már nem kérdés, sőt magától értetődik, akkor bátor, új korszakot kezdő lépés volt. Most éppen ezért köszönettel kell emlékezni arra, hogy Paskai László első magyar főpapként - dacolva egyházi és állami rosszallással - áttörte a falakat, áthidalt szakadékokat. Bár érsek úr is, én is elkerültem Bács- Kiskun megyéből, a kapcsolat megmaradt. Kedves gesztusa volt, hogy esztergomi beiktatására meleg hangú sorokkal hívott meg, és szintén jelképértékű volt, hogy azt kérte, Luther-kabátban vegyek részt a szertartáson. Amikor az érseki hivatal Budapestre költözött, én budavári lelkész voltam. Bíboros úr amikor a fővárosban tartózkodott, esténként a Vár utcáin sétálgatott. Sokszor összefutottunk. Néha csak néhány szót váltottunk, de mindig érdeklődött egyházunk és a gyülekezetem iránt. Néha csak pár saroknyit mentünk együtt, de volt, hogy hosszabb sétát tettünk. Nemcsak az aktuális egyházi helyzet érdekelte, hanem teológiai kérdések is előkerültek. S emlékszem sajátos hanghordozásával ismételt kérdéseire: „Károly, hogy van ez nálatok?” A nagy tudású professzorból lett egyházfő érdeklődve, nyitottan tanult testvéregyházának tanításából. Amikor már nem együtt róttuk a várbeli utcákat - hiszen a szolgálatom másfele vitt -, akkor történt, hogy az osztrák autópályán, Németország felé haladva, megálltam a Sankt Pölten-i autóspihenőben. Épp kiszálltam, mikor megállt mellettem egy kis Volkswagen, s kiszállt belőle Paskai László. A mindig közvetlen ember arcán széles mosoly kerekedett: „Károly, mi bármerre járunk, előbb-utóbb találkozunk...” De nem csak spontán történt így. Többször látogathattam meg esztergomi nyugdíjasszobájában. Egyszerű papi otthon idős szolgatársak számára. Kis szoba, hálófülke. Egyszerűség, sok könyv, barátságos környezet. Egy főpapként is ferences lelkülettel és alázattal élő ember lakhelye. Semmi nagyzolás, semmi pompa. Kávét főzött nekem, s kérdezett, mert minden érdekelte. Órák röppentek el úgy, hogy nem éreztük az idő múlását. Testvérként tudtunk beszélgetni. Két éve, amikor Esztergomban a nagycsütörtöki liturgiát együtt ünnepelhettem a kicsiny evangélikus gyülekezettel, megtudtam, hogy kórházban van. Istentisztelet előtt meglátogattam. Ágya szélén ült, mellette a zsolozsmáskönyv meg egy regény. Olvasott. Oldalról látszott az arcán, hogy a betegség megpróbálja, de amikor meghallotta köszönésemet az ajtóban, kisimult az arca. S biztos szép lett volna a nagycsütörtök este a templomban, de az esztergomi kórterem templommá vált, amikor együtt imádkoztunk. Sok terhet hordó ember volt, aki nehéz korszakban szolgált, a rendszerváltás szintén nagyon nehéz folyamatát kellett, hogy levezényelje. Számtalan eredmény született keze munkája nyomán. Sok bántásbán volt része, mint minden korabeli egyházi embernek, vezetőnek. S miközben saját egyházának ezernyi gondját hordozta, a világméretű és a hazai egyházpolitikában meghatározó szerepe volt, volt karizmája arra, hogy testvérkezet nyújtson a széttöredezett egyház egy másik közösségének. Nyugdíjas évei során pedig átélhette papjai szerefetét. Isten iránti hálával emlékezünk rá. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) HIRDETÉS Pángyánszky Ágnes doktori értekezésének nyilvános vitája Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Doktori és Habilitációs Tanácsa tisztelettel meghív minden érdeklődőt Pángyánszky Ágnes evangélikus lelkész Tanítás és tanulás felnőttkorban: szemléletváltás a felnőttkatekézisben című doktori értekezésének nyilvános megvitatására szeptember 11-én, pénteken 10.30-ra az EHE (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) 10-es számú tantermébe. A doktori értekezés egy példánya megtekinthető az egyetem könyvtárában. A doktori bírálóbizottság tagjai: Bodó Sára (külső bíráló, Debreceni Református Hittudományi Egyetem), Kocsev Miklós (külső tag, Károli Gáspár Református Egyetem), Kodácsy-Simon Eszter (belső bíráló), Korányi András (elnök), Orosz Gábor Viktor (titkár). Dr. Csepregi Zoltán, az EHE Doktori és Habilitációs Tanácsának elnöke Fóti orgonakurzusok kottabemutatóval ► Ha nyárutó, akkor Fót. A kántorképző intézet villaépülete és árnyas kertje idén is értékes programoknak, inspiráló találkozásoknak nyitott teret: augusztus 23. és 26. között újra összegyülekeztek a gyakorló kántorok és egyházzenészek. Az idei év háromszorosan is jubileum, amely átgondolásra és összegzésre késztet. Tizenötödik alkalommal zajlott kántortovábbképző tanfolyam, ahol a gyülekezeteinkben szolgáló evangélikus kántorok kaphatnak segítséget és ötleteket. A tanfolyam ötödször kapcsolódott össze ökumenikus orgonakurzusokkal. És tizedik éve része a programnak Fassang László orgonaművész improvizációs kurzusa. Az évfordulókon túl most leginkább a közös öröm határozta meg az együtt töltött napokat. A repertoárbővítő kurzus (augusztus 23-25.) ugyanis egy új kotta megismerésére adott lehetőséget. Az augusztus 20-i ünnep előtti utolsó pillanatban hagyta el a nyomdát a Korálelőjátékok az Evangélikus énekeskönyv énekeihez című, kétszázhatvan oldalas gyűjtemény, sok egyházzenész többévi munkájának gyümölcse. Egyik része válogatás a klasszikus korálfeldolgozás-irodalom kevésbé ismert darabjaiból és szerzőitől, másik része pedig kortárs komponisták alkotásainak színes csoportja. (Az opus részletesebb bemutatására hamarosan sor kerül az Evangélikus Élet hasábjain és az Evangélikus.hu oldalon is.) A felfedezésben Bence Gábor és Gálos Miklós, a kötet szerkesztői (és egyben szerzői), valamint Mekis Péter orgonaművész segítették a résztvevőket. A kurzus nyitányaként huszonöt mű csendült fel a gyűjteményből Bence Gábor, Ecsedi Zsuzsa, Kérges Dániel, Kocsis Krisztina, Mekis Péter, Németh Sándor és Szebik Attila előadásában. Mivel gazdag a közös énekkincs, az előjátékokat más felekezetűek is jól tudják használni. A továbbképző tanfolyam hallgatóival Ecsedi Zsuzsa és Bence Gábor foglalkozott, megadva mindenkinek a személyes segítséget és iránymutatást. A reggeli és esti közös zsoltáros imádságok alkalmával - Hafenscher Károly összeállításában - páli levelek kerültek a gyülekezet elé (íKor, Gál, Zsid); két este Bence Áron hirdette az igét. Szinte második prédikációként Pál apostol volt a főszereplője a zenehallgatásoknak is: Mendelssohn Paulus oratóriumából Ecsedi Zsuzsa válogatott, leginkább a koráira épülő tételeket kiemelve. Az ő feladata volt a kurzusok szerkesztése, szervezése, a háttér és a szellemi tartalom megteremtése is. Augusztus 26-án - a tavalyi év után ismét - Cegléd felé vették az irányt az orgona szerelmesei, az evangélikus templom türingiai stílusú Bach-orgonájához. Fassang László idei kurzusának anyagát - az improvizáció mellett - /. S. Bach művei, valamint Bach-kortárs és Bach-tanítvány szerzők korálfeldolgozásai adták. A kezdeti ismerkedés, labdázás és bemelegítés után akadt olyan, aki csak néhány hangot szólaltatott meg, más nagyobb darabbal foglalkozott. A lényeg viszont mindenki számára azonos volt: kiaknázni a hangszer különleges hangszíneit, legyőzni a fizikai korlátokat. A napot - és az egész tanfolyamot - Fassang László improvizációs orgonaestje zárta, amelyen a közönség által megadott témákat - többnyire koráldallamokat - dolgozott fel különböző stílusokban. A hálaadást Bence Gábor igeolvasása és közös éneklés erősítette. Minden évben komoly kérdés a szervezők számára, hogyan mozdíthatnák meg a szolgáló kántorokat. Ismerve ugyanis az egyház és az egyházzene helyzetét Magyarországon, nagy szükség volna arra, hogy még több helyen szóljon bátrabban és jobban az ének és az orgona, segítve gyülekezeteink életben maradását és a szüntelen istendicséretet. ■ EZSU KORALELOJATEKOK az Evangélikus énekeskönyv énekeihez A kotta leírása: Korálelőjátékok az Evangélikus énekeskönyv énekeihez ♦ Szerkesztette: Bence Gábor és Gálos Miklós ♦ Kiadja a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságának megbízásából a Kántorképző Intézet közreműködésével a Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója, Budapest, 2015 ♦ Felelős kiadó: Kendeh- Kirchknopf Péter • Kottagrafika: Pócs Miklós • Korrektúra és mutatók összeállítása: Ecsedi Zsuzsanna ♦ Tördelés: Ecsedi Klára ♦ A borítót Szita István rajzánakfelhasználásával Kendeh-Kirchknopf Péter tervezte www.digitalstand.hu DIGITALSTAND www.digi1alstand.hu Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim.
