Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-23 / 34-35. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. augusztus 23-30. »■ 7 Johannes Reimer professzor a misszió tudományának nemzetközileg elismert szakértője. Ó alapította a Logos International szervezetet, társalapítója több kelet-európai keresztény oktatási intézménynek, például a Szentpétervári Keresztény Egyetemnek és a litván Keresztény Főiskolának. A Dél-afrikai Egyetemen a missziótudomány professzora, a Felsőoktatás és Kutatás Európai Szövetségének elnöke, számos könyv és tanulmány szerzője. Június végén a professzor Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban lelkészeknek, gyülekezeti munkatársaknak rendezett konferencián több áhítatot tartott, amelyekről összefoglaló ismertető készült. Ebből közlünk részletet. Misszió az amishok között Amikor közéjük ment, a professzor hozzájuk hasonló öltözetet vett fel, szakállt növesztett; bajuszt nem, mert azt nem viselnek. Megkérdezte tőlük, hogy van az, hogy ők Amerikában élnek, de nem szenvednek együtt a néppel, elkülönülnek tőle. (...) „Misszionáriusok akartok lenni? így nem lesz az ember misszionárius. Először meg kell, hogy ismerjétek azt, ami a világban történik. Menjetek ki közéjük, és nézzétek meg az embereket” - szabta feladatul Johannes Reimer. A következő napon nem beszélt nekik, hanem elküldte őket a városba, hogy nézelődjenek. Megtették. Este a professzor fölhívta őket arra, hogy adják át az életüket a missziónak. Több mint száz amish állt előtte könnyel a szemében. Imádkozott értük. Utótörténete is van ennek az eseménynek. Egy évvel később a professzor Dél-Afrikában, Johannesburg repülőterén a számítógépével foglalatoskodott, amikor megállt előtte valaki. Korosabb, őszülő, szakálltalan kis ember volt. Angolul köszöntötte és nevén szólította Reimert, majd elmondta, mennyire örül, hogy látja őt. A professzor nem emlékezett rá, hol találkoztak, ezért megkérdezte.- Tavaly New Yorkban találkoztunk - mondta az emberke -, én amish vagyok.- Nem úgy nézel ki - válaszolta Reimer -, hol a szakállad?- A misszióban maradt - válaszolta az emberke.- Hol az öltözeted?- A misszióban.- Mit csinálsz itt? - kérdezte a professzor.- A misszióban vagyok.- Hány éves vagy?- Hetven.- És miért jöttél ide?- Mert Isten küldött - hangzott a válasz. Két órán keresztül mesélte a történeteket arról, hogy mit cselekedett Isten. Feketékről beszélt, akik hitre jutottak, családokról, amelyek meggyógyultak, homoszexuális emberekről, akik megváltoztak, betegekről beszélt, akikre rátette a kezét, és meggyógyultak.- Látod, Johannes, mindez azért történt, mert egyszer igazán sírtam az emberek jniatt. Csak azt sajnálom, hogy mindez most, idős koromban történt. „Nem tudtam elfelejteni ezt az embert - mondta Reimer professzor a hallgatóságnak -, Németország felé egész úton rá gondoltam. Biztosan kidobták már az amish egyházból, hiszen szakáll nélkül nem maradhatott ott, de Isten megáldotta őt Afrikában.” (...) SEMPER REFORMANDA „Annyi a rend, annyi a szokás, annyi a felekezet, annyi a foglalkozás, annyi a gond, annyi a cselekedet, amelyekkel mai nap a keresztyének küszködnek, hogy keresztségükről megfeledkeznek, és a sok sáska, hernyó és féreg miatt senkinek sem juthat eszébe, hogy megkereszteltetett, avagy hogy mit nyert a keresztségben. Nekünk ugyanis olyanoknak kellene lennünk, mint a megkeresztelt kisgyermekeknek, akik semmi gonddal és semmiféle cselekedettel sem terhelten mindenben szabadok, a fenséges keresztség által biztosak és boldogok, mert Krisztusban mi is folytonos keresztség alatt álló gyermekek vagyunk.” M Luther Márton: Az egyház babiloni fogságáról (Masznyik Endre fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki’.’ (Ézs 42,3) Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli és heti igéinek kettős üzenete: az Úristen igazít meg (lásd Róm 3,24), sőami testünklelkünk gyógyító Ura (lásd 2MÓZ 15,26). „Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) Páltól tud(hat)juk, hogy „az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által" (Gál 2,16a). Dr. Luther így tanít: „Isten ingyen kegyelméből megigazítja, igaznak nyilvánítja a bűnös embert. így lesz az Isten előtt igaz, de csak őelőtte; s igazsága nem a magáé: Krisztus igaz volta ez, melyet Istenünk úgy számít be, mintha a miénk volna. Ezért mondja az írás, hogy Krisztus a mi igazságunk.” Kérhetjük őt: „Tebenned bízom, Uram!... / A te igazságod szerint ments meg, szabadíts meg engem!” (GyLK 721,1.2) Az Úr szolgája szelíd és szabadító Úr, s heti igénk szerint cselekszik (lásd Mt 12,20). Betegségeinket ő viselte, s mi az ő sebei árán gyógyultunk meg (lásd Ézs 53.4- 5). Jézus az ő isteni hatalmával gyógyít; a süketnémát érintésével és szavával tette egészségessé: „Effata, azaz: Nyílj meg! És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni.” (Mk 7.34- 35) És az őt üldöző Sault is magához térítette, testi-lelki vakságát feloldotta az Úr: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl’.’ Majd elküldte hozzá Anániást: „...hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel’.’ A „pálfordulás” után ő „azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia”. (ApCsel 9,5.17.20) Ez minden christianus mindenkori küldetése! Jézus többek között meggyógyított egy megszállott némát s két vakot hitük alapján: „Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? (...) Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint!” (Mt 9,28-29) „Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt az etióp asszony miatt, akit elvett. (...) Azúr haragra gerjedt ellenük... Mirjám a poklosságtól olyan fehér lett, mint a hó. (...) Mózes így kiáltott az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!” (yMóz 12,1.9-10.13) Megdicsőülése után Jézus így könyörült meg a holdkóros fiún: „... rákiáltott, és kiment abból az ördög a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában’.’ (Mt 17,18) Tanítványai kishitűségük miatt nem tudtak rajta segíteni. Az imádság erejéről ezt tanítja Jakab: „...a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt... Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének’.’ (Jak 5,15-16) Galilea negyedes fejedelme csodát várt a zsidók királyától: „Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki. (...) Heródes pedig... kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.” (Lk 23,9.11) Máig átélhető ez (lásd EÉ 328,2). A felséges Isten ígéri minden megtört és alázatos lelkű gyermekének: „Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt... Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,18-19) Megvallhatod: „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam, //...Jézus, én reménységem!” (EÉ 373.3-5) ■ Garai András Utazás vezető nélkül (Kommentelek egy cikkhez) Szürreális volt. Erre még én is felkaptam a fejem. A hiányra. Az történt ugyanis, hogy - a médiában beharangozottak szerint - valóban elkezdtek vezető nélkül közlekedni Budapest legfiatalabb metróvonalának szerelvényei. Az M4-es vonalon a begördülő kocsik első fülkéjében nem ült senki! Nincs ember - csak számítógép. Az utasok csak meresztgetik a szemüket, hogy jól látnak-e, ki nevetgélve, ki poénkodva, ki zavarodottan, ki bizalmatlanul lép be az állomásra precízen befutó szerelvénybe, amely, ahogy kell, fékez, beáll, ajtót nyit, fény- és hangjelez, ajtót zár, elindul. Egyedül. Magától. Ami tegnap még sci-fi volt, az ma valóság Budapesten, a II. János Pál pápa téren meg a többi állomáson. Hivatalosan: Szombattól csökkenti a 4-es metró automata szerelvényein a járműkísérői jelenlétet a BKV a végleges használatbavételi eljárás részeként. Mi még mindannyian az a korosztály vagyunk, amely járműkísérői jelenléttel, mi több, járműkísérői beavatkozással szokta (volt) megélni az utazás mindennapos rutinját. Most új dolgot tanulunk. Ami nekünk talán sosem lesz természetes. Nem tudok nem gondolni arra: ami az élet egyre több területén ma már nem álom, hanem elérendő cél és íme, valóság - azaz a rendszer megfelelő működésének jele, hogy vezető nélkül is közlekedhetnek szerelvények -, az az Élet nevű másik veszélyes üzem esetében - nem működik. Sőt a szakadékba rohanással egyenlő eredményhez vezethet... Igen: tegyük világossá egy értékzavarban vergődő és ettől láthatóan szenvedő világban, hogy az ajtók zárását és a szerelvények indítását nem az automatika végzi, azaz születésünk és halálunk Isten kezében van. Magunk akarnánk már irányítani mindent, de a ki- és beszállást a szerelvénybe veszélyes játék kivenni a Teremtő kezéből. Az isteni jelenlét nem a jármű menetirány szerinti hátsó vezetőfülkéjében ül, hogy az esetleges balesetveszélyes helyzetek elhárításán kívül már semmilyen beavatkozást ne végezzen - éppen az a felszabadító, hogy Isten mindig vezeti életünket, és általa kerülhetők el a testi-lelki pusztulást hozó tragédiák. Az élet fájdalmas eseményei, amelyek sajnos mindenki számára bekövetkeznek, léteznek, de vele elhordozhatók. Ott van a jóban, és ott van a rosszban. Menetirány szerint elöl, a vezetőfülkében, utat mutatva. Pontosabban: előttünk járva. Ehhez ide kellett jönnie, a mi megállónkba, felszállni a mi szerelvényünkre és velünk tenni meg az utat. Az elejétől a végéig. A kezdettől a végállomásig. Semmi könnyítés, semmi kedvezmény, semmi ingyen utazás. Sőt. Ez megtörtént, ez történt meg, amikor Jézus Krisztusban Isten emberré lett! A hatóság általfelügyelt tesztüzem ezen fázisának sikeres lezárását követően, várhatóan szeptembertől megkezdődik a teszt utolsó szakasza, amelyben a járműkísérői jelenlét a szerelvényeken teljesen megszűnik. Sokszor érezte már az emberiség, hogy elérkezett a teszt utolsó szakasza... Napjainkban sem kisebbedett ez a szorongató érzés: hova tartunk? De itt vagyunk, és tudhatjuk, hogy életünk tesztüzeme, ahogy tegnap nem, úgy ma és holnap sem marad Vezető nélkül. ■ Stifner-Kőháti Dorottya
