Evangélikus Élet, 2015. július-december (80. évfolyam, 27-52. szám)
2015-08-23 / 34-35. szám
8 * 2015. augusztus 23-30. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Óvatosan! Fókuszban a biztonságos közlekedés ► „Állj, ha piros, várj, ha sárga, akkor menj, ha zöld a lámpa!” - vélhetően sokan fújjuk kívülről az egyik legismertebb közlekedési rigmust. De a biztonságos közlekedés nemcsak a szabályok betartásán, hanem az előírásokhoz való hozzáállásunkon is múlik. A Tudatos Közlekedők Egyesületének titkárával, Varga Róbert közlekedésmérnökkel beszélgettünk. PALACKPOSTA Az erőgyűjtés ideje A nyári vakáció jellemzően az iskolások és az egyetemisták kiváltsága. Persze augusztus végéhez közeledve egyre többször jut eszünkbe, hogy ez a nyár is eltelt, és indul egy újabb megmérettetésekkel teli tanév. Az iskolai időszak és a nyári vakáció váltakozása embert próbáló feladat. Szülők és gyerekek együtt igyekeznek a nyári pihenést megvalósítani, érezhetővé, kézzelfoghatóvá tenni. Sokszor kétségbeesetten törekszünk olyan programokat kitalálni, amelyektől várjuk, hogy feltöltődést nyújtsanak, erőt adjanak, és kimozdítsanak bennünket a hétköznapok gyakran monoton fáradalmaiból. Ez a nagy „nyári igyekezet” sokak számára azt jelenti, hogy a naptári év egyedüli csúcspontja a nyári szünet vagy az iskolai szünetek. Valahogy úgy gondolkodunk, mint a kisdiák, akitől megkérdezik, hogy melyik a kedvenc órája az iskolában, és azt válaszolja, hogy az ebédóra. A kétségbeesett pihenési és feltöltődési igyekezet helyett egy új megközelítést javasolnék. Az iskolai év és vakáció (vagy a munka és a szabadság) mókuskereke helyett miért ne törekedhetnénk arra, hogy mindig annak tudjunk örülni, amit éppen teszünk? Amikor tanulunk, és megy az iskolaév, akkor legyen a gyerekeknek és a fiataloknak is erejük ahhoz, ami éppen a feladatuk. A felnőttek korosztálya pedig találjon örömet és értelmet mindabban, amit dolgozik. így egyensúlyba kerülhet a naptári év, de ami még ennél is fontosabb, egyensúlyba kerülhet az egész életünk. Kevésbé lesznek benne túlélésre játszó vagy éppen felfokozott elvárásokkal teli és pont ezért csalódást hozó időszakok. Életünk egyik legfontosabb feladata, hogy értsük és érezzük: értelme van mindennek, amit megélünk, és amit teszünk. Akár a tanulásnak, akár a munkának, akár a vakációnak vagy a pihenésnek. A mókuskerék, a közöny, a belefáradás és a feladás mind annak a jelei, hogy nem látjuk az értelmét mindannak, amiben éppen vagyunk. És ez bizony igaz lehet egy iskolásra, egy meggondolatlanul szakot választó egyetemistára, de egy szorult helyzetben lévő munkavállalóra is. Jó lenne megélni és komolyan belekapaszkodni abba az igébe, amelyet sMóz 30,19-ben olvashatunk: „Válaszd hát az életet.. Isten szülői gondoskodással, figyelmes szeretettel vezet bennünket az élet irányába. Akkor is, amikor egy nyári időszak végéhez közeledve egy pillanatra megállunk, és megkérdezzük magunktól: vajon úgy sikerült ez a nyár, ahogyan terveztem? Úgy pihentem ki magam, ahogyan arra valóban szükségem volt? Isten nem teszi patikamérlegre az elvégzett és az el nem végzett munkát, a pihenésre szánt okos és az eltékozolt időt. Inkább úgy mutat utat, hogy abban az útban az ember megtalálja az élete értelmét, mindazt a tartalmat és mindazokat a kereteket, mindazt a lelkiséget, ami szükséges ahhoz, hogy élet legyen a mindennapok sürgés-forgásában, és élet legyen a pihenésre szánt időben. Néhány hét, és megtelnek az iskolapadok, az egyetemisták felveszik az óráikat, és teljes létszámban működnek a munkahelyek. Igyekezzünk azzal a jó érzéssel indulni, hogy mindenben meg tudjuk találni az élet értelmét, a célt és az örömünket. Lesz mindehhez segítségünk: a Mindenható Isten megbocsátó szeretete, amely szelíden vezet bennünket ebbe az irányba. ■ PÁNGYÁNSZKY ÁGNES Névjegy: Pángyánszky Ágnes Az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkészeként nagy öröm számomra, hogy lelkészi, hitoktatói és kántori szolgálatra készülő fiatalok között végezhetem szolgálatomat. Biztató együtt lenni olyan fiatalokkal, akik meghallották Isten hívását, és elhatározták, hogy ennek a hívásnak engedelmeskedve az evangélium hirdetésére szánják életüket. Az egyetemi évek alatt erre a hivatásra készülünk fel, szem előtt tartva, hogy hit és élet szorosan összetartozik, és egészséges, Istenben bízó lelkülettel tudja az ember jól végezni élete minden feladatát. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit- Az egyesület jelmondata, amely a készülő honlap címében is visszaköszön: „Óvatosan!” Miért pont az óvatosság felől közelítik meg a közlekedést?- Amikor a weboldalunk címén gondolkodtunk, természetesen könnyen megjegyezhető kifejezést kerestünk. Az említett „márkanév” azért is passzol nagyon egyesületünk tevékenységéhez, mert minden anyuka naponta legalább egyszer elmondja a gyerekének, amikor útnak indítja.- Amellett, hogy alapvetőféltés fogalmazódik meg ebben az egy szóban, olyan hozzáállást sugall, amely korántsem egyenlő a gyávasággal, sőt. Dániel Pennac Testnapló című könyvében olvastam a gondolatot: „Az óvatosság a bátorságban rejlő intelligencia”És az intelligenciától már csak egy lépés a tudatosság.- Divat szidni a közlekedési kultúránkat, de azt hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az nem valami rajtunk kívül álló dolog, hanem mi magunk alakítjuk. Azt a szemléletmódot szeretnénk közvetíteni mind a gyerekeknek, mind a felnőtteknek, hogy egy-egy közlekedési szituációt ne csak a saját szemszögükből gondoljanak át, hanem az esetleges többi szereplő nézőpontjából is is. Amikor például vezetés közben „bénázáson” kapunk egy másik autóst, akkor azt egyúttal személyes akadályoztatásunkként éljük meg, holott a másik sofőr nagy valószínűséggel egyáltalán nem azért ügyetlenkedik, hogy bennünket bosszantson. Számos oka lehet a bizonytalanságának: nem ismerős a környéken, eltévedt, ordít a gyereke, rossz hírt kapott, és így tovább. .. És ha ezeket sorra vesszük, máris egy kicsit megértőbbek, toleránsabbak leszünk.- E két kifejezés rokonaival a közúti közlekedés szabályairól szóló, 1/1975. (II- 5.) KPM-BM együttes rendelet nyitósoraiban is találkozunk: „A biztonságos és zavartalan közlekedés alapvető feltétele, hogy a közlekedési szabályokat mindenki megtartsa, és számíthasson arra, hogy azokat mások is megtartják. Emellett szükséges az is, hogy a közlekedés résztvevői előzékenyek és türelmesek legyenek egymással szemben’.’- A KRESZ-re (Közúti rendelkezések egységes szabályozása - a szerk.) is érvényesnek gondolom azt, ami úgy általában a békés társas egymás mellett élés záloga: ha kellően toleráljuk egymás hibáit, akkor nem lesz belőlük nagyobb probléma. A közlekedők elsődleges feladatai között szerepel, hogy egy veszélyhelyzet elhárítása érdekében mindent kötelesek megtenni. Ha azt érzékeljük, hogy a másik fél „tilosban” jár, akkor sem az önbíráskodás, a saját igazunk mindenáron való keresztülvitele a megoldás. Például lehet, hogy egy kényes szituációban „papíron” nekünk van elsőbbségünk, de ha ennek érvényt szereznénk, akkor az adott körülmények között esetleg karambol lenne a vége.- Melyek egyébként a leggyakoribb, legtipikusabb szabályszegések? A piros jelzés semmibevétele, a gyorshajtás vagy az alkoholos befolyásoltság?- A statisztikák azt mutatják, hogy a legtöbb baleset hátterében gyorshajtás áll. Nekünk az egyesületben meggyőződésünk, hogy a követési távolság helytelen megválasztása - az ideálisnál kisebb követési távolság - nagyobb baleseti veszélyforrás, csak ezt sokkal nehezebb mérni, megállapítani, és nem is szankcionálnak érte. A KRESZ egyértelműen tiltja mind a gépkocsivezetőknek és a motorosoknak, mind a kerékpárosoknak a kézben tartott mobiltelefon használatát. Én sem tudom elkerülni, hogy ne telefonáljak egy-egy hosszabb út alatt, de mindig kihangosítva teszem. A kutatások szerint ugyan a telefonbeszélgetés még így is figyelemelterelő hatású, de legalább mindkét keze szabad a sofőrnek. Ráadásul egyre többen nemcsak telefonálnak vezetés közben, hanem SMS-eznek, chatelnek, facebookoznak is - vagyis még a tekintetüket is leveszik az útról, a forgalomról. De biciklist is láttam már álló autónak nekimenni azért, mert tekerés közben a mobilját nyomkodta. Ugyanígy a gyalogosok is veszélynek teszik ki magukat és társaikat, amikor leszegett fejjel bandukolnak, és nem a környezetükre figyelnek.- Mostanában Szepes Mária Pöttyös Panniját olvasom a nagyobbik lányomnak. A Zsákbamacska című kötet egyik meséjének címe és kulcsmondata így hangzik: „Először nézni, azután lépni’.’Mit kell nézni, mi mindenre kellfigyelni közlekedés közben?- A körülöttünk lévő közlekedőkre leginkább, és persze a táblákra és jelzésekre, amelyek az ott érvényes szabályokat mutatják nekünk. Gyerekekkel a tanórákon külön szoktunk beszélni a zebrán való átkelésről: arra hívjuk fel a figyelmüket, hogy az autósok nem minden esetben látják őket, mivel kicsik. így arra tanítjuk őket, hogy a zebránál állva keressék a szemkontaktust a közeledő jármű vezetőjével. Ha az lassít, és még össze is néztünk, akkor lát minket, és meg fog állni a zebránál, hogy biztonságosan átmehessünk. A gyalogosok védelme sokkal fontosabb annál, mint amennyire most figyelünk rá.- A gyalogos védelmét érthetem úgy is, hogy a gyengébb védelme? Sokunk tapasztalata, hogy a közlekedést az erőfitogtatás, a lóerőkkel való kérkedés és visszaélés jellemezi. Biciklisként az autós, személygépkocsi-vezetőként a kamionos „tol le” bennünket...- Sajnos személytelenné válik a kommunikáció a járműben ülő közlekedők között, így sokan többet megengednek maguknak, mint tennék azt szemtől szemben. Sokat változtak a szabályok az elmúlt évtizedben, ami a gyalogosok és kerékpárosok védelmét szolgálja, de a korábban jogosítványt szerzett sofőrök nem feltétlenül sajátították el ezeket az új szabályokat. Bár van még mit javítani rajta, de azt tapasztaljuk, hogy egyre több autós engedi át a zebránál várakozó gyalogosokat, ami, ugye, kötelességük lenne.- Motorozni, autót vezetni elég komplex tevékenység. A jogosítványszerzésnek megvannak a maga jogi feltételei, több vizsgán is át kell menni. De hogyan lehet megállapítani, hogy valaki tényleg alkalmas-e a vezetésre? Hogy megfelelő-e a mentális állapota, elégfelelősségteljes-e hozzá, és így tovább?- Az elmúlt években sokat javult a járművezető-képzés színvonala, magasabbak a követelmények, és folyamatosan tesznek is azért az illetékesek, hogy tényleg csak azok kapjanak jogosítványt, akik erre elég érettek. Ugyanakkor a B kategóriás jogosítványhoz - nem számolva az orvosi alkalmassági vizsgálatokat - elég egyszer levizsgázni, és onnantól soha senki nem kéri számon a jogosítvány tulajdonosán, hogy minden tudnivalóval tisztában van-e. Más kérdés, hogy bárki bármikor kerülhet olyan pszichés állapotba - mert például meghalt valakije, felidegesítette a főnöke, kirabolták a lakását... -, ami miatt az adott pillanatban alkalmatlan a biztonságos járművezetésre. Ilyenkor a saját belátásán, felelősségérzetén múlik, beül-e a volán mögé, vagy sem. Mindezt úgy, hogy a munkáltatója jellemzően nem tolerálná, ha ilyen indokkal nem szállítaná ki az árut vagy nem keresné fel az ügyfelet.- Ha utas vagyok, akkor mivel tudom segíteni a sofőrt, és mi az, amivel végképp az őrületbe kergethetem?- Embertípustól is függ, kit mennyire zavar, zökkent ki, ha az anyósülésről kommentálják a vezetési stílusát. Említettük már, hogy a telefonálás figyelmet köt le. Ugyanígy az utassal, utasokkal való társalgás is figyelemelterelő hatású lehet - viszont egy hosszabb utazásnál jól töri a monotóniát. Az elalvásos baleseteknél maga az utas is felelős lehet, hiszen ő is ott volt, és láthatta (volna) a fáradtság, a koncentrációhiány jeleit. Vajon mert-e szólni a sofőrnek, hogy ideje egy rövid pihenőt tartani? Két-három órányi autózás után tíz-tizenöt perc szünet - közben a testünk átmozgatásával - csodát tud művelni.- Amit szabad az utasnak, nem szabad a sofőrnek - gondolok itt most az alkoholfogyasztásra. Amikor valaki vállalja, hogy a szombat esti buli után hazafuvarozza a haverokat...-.. .akkor ő a cukkolások ellenére is tartson ki amellett, hogy nem iszik egy kortyot sem! Ha pedig már hazafelé menet dirigálnak neki a többiek, hogy miért nem megy, mondjuk, gyorsabban, akkor bátran húzódjon félre, és mondja el egyértelműen a társaságnak, hogy nála van a kulcs, az ő kezében van a kormány, és ha ez valakinek nem tetszik, akkor nyugodtan szálljon ki.- És amikor előzetes vállalása ellenére ivott a sofőr?- Nagy a szülők felelőssége. Nem elég tudatosítaniuk a gyerekükben, hogy ittas sofőr mellé nem ülünk be - de vigyázniuk kell, hogy ezt ne írja felül egy másik „üzenet”. Mert ha emiatt késik az előre megbeszélt időponthoz képest, de utána mégis letolást kap, amiért nem ért haza időben, akkor legközelebb már eseüeg ebből a tapasztalatból indul ki. Azt mérlegeli, hogy múltkor fél óra késés miatt mekkora szidásban volt része, és ha most nem ül be az autóba, és ezért másfél órával később ér haza, akkor abból mekkora botrány lesz... Tény, hogy nem mindenki karambolozik, aki ittasan vezet, vagy áthág egy másik szabályt. De ha mégis, akkor annak gyakran súlyos vagy épp visszafordíthatatlan a kimenetele. Azt szoktam mondani, hogy ha ezek az emberek vissza tudnának jönni az életbe, akkor biztosan nem innák meg azt a sört, betartanák a sebességkorlátozást, nem előznének tilosban... Az emberek jellemzően úgy kezelik a kérdést, hogy jó-jó, történnek balesetek — de nem velük. Tevékenységünk során nem riogatni akarjuk őket, csak ráébreszteni az esetleges következményekre, tudatosságra és óvatosságra intve őket. ■ Vitális Judit A békéscsabai székhelyű Tudatos Közlekedők Egyesületét 2012-ben alapították. Alapító tagjai között mér- Közlekedők nők és gépjárműszakértő éppúgy van, mint óvodape- Egyesülete dagógus, orvos és közlekedéspszichológus. Jellemzően óvodásoknak, iskolásoknak tartanak közlekedésbiztonsággal kapcsolatos tanórákat, programokat. Honlapjuk szerkesztés alatt áll, de a tuke.blog.hu oldalon most is több tucat cikket lehet böngészni. Az egyesület tagjai közül néhányan - egy cég keretein belül - készítik a Tóbiás és Balambér közlekedési kalandjai című sorozatot.
