Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-04 / 1. szám

14 •« 2015- január 4. KRÓNIKA Evangélikus Élet Templomban Angyalhajú csöppség totyog be anyukájával a karácsonyi hangulatba öl­tözött templom előterébe. Beljebb, a padokban - főleg idősebbek - a szer­tartásra készülődvén csukott szemmel imádkoznak, vagy hangtalanul mormolják a fohászt. Az anyuka szájához emelt ujjal mutatja, hogy most csöndben kell len­ni, nem szabad megzavarni a bent lévők áhítatát. A kicsi azonban nem hagyja annyiban, muszáj beszélnie a látottakról.- Anyu, mit csinálnak a bácsik és a nénik? - súgja alig hallhatóan.- Imádkoznak, kicsim. S ilyenkor nem szabad beszélni, hogy ne za­varjuk őket. A gyermek egy darabig figyelmesen szemlélődik, majd felmérve a hely­zetet, csendesen megszólal.- Akkor menjünk, ne keltsük fel őket. ■ gy. g. HIRDETÉS Meghívó az Aliansz-imahét megnyitójára Az idei Aliansz-imahét nyitóalkalmát január 4-én, vasárnap 18 órakor tart­juk Budapesten, a Budai Református Gyülekezet Szilágyi Dezső téri temp­lomában. Illés Dávidot, a gyülekezet lelkipásztorát kértük fel igehirdetésre. Az imahét megnyitójára és minden alkalmára szeretettel várjuk a test­véreket! Az Evangéliumi Aliansz vezetősége Istentiszteleti rend ♦ 2015. január 4. Az esztendő első vasárnapja. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mt 2,(16-18)19-23; Ézs 61,1-11. Textus: íPt 4,12-19. Énekek: 348/357-, 181. Budavár, L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bencéné Szabó Márta; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. fél 10. (úrv.); Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. (úrv.) Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Jakab Béla; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV., Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; Fasor, VII. , Városligeti fasor 17. de. 10. (családi) Pelikán András; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 10. Gombkötő Beáta; VIII. , Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; Ferencváros, IX. , Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., családi) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. (úrv.) Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 10. (úrv., családi) Gáncs Tamás; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. Bedecs Réka, liturgus: Gáncs Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; de. negyed 12. Keczkó Szilvia; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. fél 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. 9. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Móricz Nikolett hatodéves teológus; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (úrv.) Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv., családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Árpádföld, XVI., Menyhért u. 42. (református templom) du. 3. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9- (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII. , Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX. , Templom tér 1. de. 10. Deák László; XIX., Hungária út 37. de. 8. Deák László; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő u. 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lacknerné Puskás Sára; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. Istentiszteleti rend ♦ 2015« január 6. Vízkereszt ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Mt 2,1-12; Ef 3,1-7. Textus: Ézs 60,1-6. Énekek: 185., 186. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Gáncs Péter; Józsefváros, VIII., Karácsony S. u. 31-33. du. 6. Gombkötő Beáta; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. du. 6. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. fél 11. (úrv.) Gáncs Tamás; du. 6. (vespera) Gáncs Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. du. 6. (úrv.) Keczkó Pál; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. fél 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. du. 5. Vető István; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. du. 5. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 6. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. fél 3. (a Reménység katolikus iskola diákjaival) Deák László; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budakeszi, Fő u. 155. (gyülekezeti terem) du. 6. dr. Lacknerné Puskás Sára; Budaörs, Szabadság út 75- du. 6. Endreffy Géza. Összeállította: Bállá Mária PÓTSZILVESZTER Görbe tükörben - a papné Második rész: a papné rendszertani elhelyezése az emberfajták között ■ Füller Tímea A papné külsőre hasonlít a Homo sapiens korábban ismertetett nőne­mű egyedeihez, ám azoknál össze­tettebb, bonyolultabb. Tudományo­san fogalmazva meg lényegét, ket­tős identitása van: ahogyan Jézus Krisztus egyszerre volt Isten és ember, úgy a papné egyszerre civil és beavatott. Ezt a nagyon különleges állapo­tot az emberi ész igazán feldolgoz­ni nem tudja. Megmagyarázni meg végképp képtelen, egyszerűen hit dolga, hogy elfogadjuk, van ilyen. (A papné másik rokon vonása a mi Urunkkal abban érhető tetten, hogy „a rókáknak barlangjuk van..., de az Emberfiának nincs hova fejét le­hajtania”, ahogy az ige mondja. Ezt a papnék alapállapotban a szolgálati lakás miatt mondhatják el maguk­ról, de gyakorta a számos vendég el­látása még fokozza a hasonlóságot a fent idézett állapothoz.) A felületes szemlélő könnyen el­megy a papné mint különös jelen­ség mellett, hiszen külsőleg nem ha­tározhatók meg az eltérések. Messziről felismerhető azonban a papné a megnyilvánulásaiban. Ő az, aki szimpla gyülekezeti tag, de mindenkit végighallgatnia - a ki­mondatlan, ám annál stabilabban ál­ló közmegegyezés alapján - kötelező. Ő az egyik, akinek a gyerekei lá­togatják az istentiszteleteket, de a többiekkel ellentétben az övéi nem sírhatnak, nem rohangálhatnak életkoruknak megfelelően. Ő az, aki számon tartja a gyüle­kezet levelezési ügyeit, beugrik bib­liaórát tartani, látogatja az időseket, megszervezi a karácsonyi csomagok­ra való gyűjtést és a teadélutánokat, de a neve szinte soha nem hangzik el a hirdetésben a köszönetnyilvání­tások között, hiszen ő a papné, aki­nek mindez kötelessége. A papnéra továbbá jellemző, hogy előbb-utóbb belefolyik a hit­oktatásba is, férje, a lelkész neve alatt (névtelenül) tevékenykedik - „kikapcsolódásképpen”. Családja, gyerekei, kertje, háza, különösen a konyhája örökös téma a környezetében, összehasonlítási alap a többi ember számára. Min­dig akad olyan terület, amelyen a gyülekezet tagjai fölényesen kü­lönbül teljesítenek, ezért felemelve érezhetik magukat. Ez a szolgálat a papné számára tehát különösen nehéz és kínos. A papnék erősebb és gyengébb egyéniségük szerint előbb vagy utóbb megpróbálnak kitörni a ket­tősség szorításából. Igyekeznek vagy egészen szolgáló lélekké - értsd: lel­késszé vagy legalább hivatalos hit­oktatóvá - válni, vagy egészen civil­lé, aki pont olyan, mint a gyülekezet többi tagja. Csendben ül az istentisz­teleten, aztán hazamegy. Pont. Ezt a próbálkozást mindenki vélemé­nyezni fogja a környezetükben, és minden vélemény szerint a szolgá­lat felé törekvőket illeti elismerés. E kényszerpálya hatására tulaj­donképpen enyhén veszélyeztetett fajtának kell tekintenünk a pap­­nét, hiszen a beavatott státus eléré­sével, kettős lényéből kilépve a to­vábbiakban már nem is egyszerű papné. Felemelkedése - vagy átvál­tozása - szomorú tény. Erősíti azt a tévhitet, hogy szolgálni csak an­nak kell, szabad, aki egy lépcsőfok­kal a gyülekezet felett áll. A papné kihalásának hátterében egy másik tényező mint veszélyfor­rás is meghúzódik. Történetesen az az irányzat, amely egyre kevésbé tisztelendő urakat képez magának Isten és ember közé. Amely egyre inkább elfogadja, hogy nem he­lyette, hanem vele és mellette áll csak a lelkész. Hogy fura ruhájában is csupán egy a gyülekezet tagjai kö­zül, aki éppúgy esendő, olykor fá­radt vagy rosszkedvű. És akinek a társa, a papné is hús­vér ember, mindenféle küzdelem­mel és emberi szükséglettel. Lehet neki segíteni, meg lehet kérdezni, hogy van. És lehet receptet cserél­ni vele, mi több, időnként neki is jól­esik, ha megdicsérik a szeretetven­­dégségre készített süteményét (vagy legalább nem szólják le, még ha pont összeesett is sütés közben a piskóta...). Ebben a rendszerben a papné ugyanolyan része a gyülekezetnek, mint a férje, a lelkész vagy bárki más. Vállalhat neki való szolgálatot, és ahhoz segítséget is kap. Szülés után pihenhet pár napot akkor is, ha gyülekezeti alkalom van éppen. És nem kell feltétlenül neki ellátnia a messziről érkezett vendég lelkész­családot, hiszen arra ott vannak azok, akik éppen fittebbek, mint ő. Lehet, hogy még pótnagyit is talál a gyerekei mellé, ha kiszolgáltatott helyzetében nincs a közelében saját családtagja, aki segítené. Jobban végiggondolva az eddigi­eket, meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi rend beálltával nem a ket­tős lényegű papnék halnak ki, ha­nem a kettős - szolgáló és civil - lényegű gyülekezeti tagok fognak elszaporodni egy kevésbé kényel­metlen, életszerű egyházban. Ez a jelenség pedig módfelett kívánatos lenne. HIRDETÉS www.digitalstand.hu DIGITALSTAND www.digitalstand.h Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. Olvassa s az Evangélikus Elet digitális változatát!

Next

/
Thumbnails
Contents