Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-04 / 1. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2015. január 4. » 15 A gép az internet mögött NYELVELÉS Kezdjük a köszönéssel! Amikor böngészünk az interneten, ak­kor olyan információk után kutatunk, amelyeket mások írtak. Igen ritkán gondolunk arra, hogy a számunkra megjelenített tartalmak mögött egy­re több gépi közreműködés van. A Facebook-falunkon olyan üze­netek jelennek meg, amelyeket az is­merőseink írtak vagy osztottak meg, de egy rendkívül bonyolult algorit­mus által vezérelve. Ismerősnek mi jelöltünk valakit, azaz alapvetően mi kértük, hogy az általa feltöltött tartalmakat lássuk, de a Facebook rendszere - egyes hírek szerint mint­egy százezer paraméter alapján - dönti el, hogy barátaink összes üze­nete közül melyik is fog a szemünk elé kerülni. Nem kapjuk meg ugyan­is mindet, csak azokat, amelyekről a gép azt gondolja, hogy tetszeni fog­nak nekünk. A legtöbb on-line újság az egyes cikkek alatt további cikkeinek linkjeit helyezi el; ezekről újabban szintén al­goritmusok döntenek. Ezek a gépi kódok igyekeznek az adott cikk, illet­ve a mi korábbi olvasmányaink alap­ján kiválasztani azokat, amelyek vél­hetően a leginkább érdekelni fognak minket. Nem is tűnik nagyon utó­pisztikusnak az a gondolat, hogy egyszer az algoritmusok jobban fog­nak ismerni minket, mint mi saját magunkat... Több mint nyolc éve történt, hogy az amerikai Netflix, amely akkor még elsősorban DVD-filmek köl­csönzésével foglalkozott, egymillió dolláros jutalmat ajánlott annak a csapatnak, amely tíz százalékkal megjavítja ajánlórendszerének mű­ködését. Csaknem három évbe telt, mire elvitték a díjat. Biztosak lehe­tünk benne, hogy a cégnek bőven megérte a ráfordítás, ugyanis igen gyümölcsöző elérni azt, hogy a vevő mindig a számára legjobban passzo­ló filmet tekinthesse meg. Nemrég jelentette be ugyanak­kor a cég, hogy meglévő algoritmu­sát magasabb szintre kívánja emelni, Hazánkat - ilyen tekintetben szeren­csésnek mondható fekvése miatt - el­kerülik a súlyos természeti katasztró­fák. Tény, volt halálos áldozatot köve­telő földrengés a nem túl távoli múlt­ban (1956-ban Dunaharasztiban), mi­nitornádó nemrégiben többször is lecsapott (2011-ben Dunakeszin, 2012- ben Nyíracsádon), de tömegesen nem forog veszélyben emberélet. A kisebb súlyú természeti kataszt­rófák sorába tartozik a löszfalak moz­gása, omlása. Természetesen az érin­tett ingatlantulajdonosoknak mind­ez a lehető legsúlyosabb problémát je­lenti - egy élet munkájával felépített EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence és mesterséges intelligenciával akar­ja felruházni a még jobb eredmények érdekében. Az Amazon hatalmas felhőszolgáltatását használja fel arra, hogy neurális hálót kiépítve az em­beri agy működését modellezze. A feladat még bonyolultabbnak tű­nik, ha figyelembe vesszük, hogy a cég sokkal komplexebb rendszer­ben vizsgálja a filmeket, mint az emberek nagy része. Ha valakitől megkérdezik, milyen filmeket ismer, általában gond nélkül felsorolja az alapkategóriákat, például sci-fi, ka­landfilm, vígjáték, western és így to­vább. A Netflix ezzel szemben 76 897 kategóriába sorolja a filmeket az „afroamerikai bűnügyi dokumen­­tumfilmtől” a „vizuálisan lenyűgöző latin-amerikai vígjátékig”. És erre persze minden oka meg is van, hiszen ha valaki szeret egyfajta háborús fil­met, még nem biztos, hogy egy má­sikat is szeretni fog. És akkor még ház megrongálódását, pótolhatatlan személyes tárgyak pusztulását. A löszfal ugyanakkor vonzó tájké­pi elem is. A Bács-Kiskun és Tolna megyét, ezáltal az Alföldet a Dunán­túllal összekötő Beszédes József híd­hoz érve tekintetünket két látnivaló is megragadja. Az egyik a dunaföldvári vár, mely az 1500-as évek elején, II. Lajos ural­kodásának idején épült. Az oszmán hódítás nyomán török kézre került, falai között katonai helyőrség állomá­sozott, 1686-ban szabadult fel. Fon­tos katonai szerepet játszott a Rákó­­czi-szabadságharc idején, 1705-ben a nem is beszéltünk a színészekről, aki­ket kedvelünk, vagy akiket nem sze­retnénk látni a filmvásznon. Megint mások egyes rendezőkért vannak oda, vagy éppen egy-egy producer neve garantálja számukra a jó filmet. Egyre több helyen egyre több fel­adatra használunk algoritmusokat, amelyek bizonyos döntéseket levesz­nek a vállunkról. És ennek persze megvannak a maga veszélyei. Stephen Hawking brit asztrofizikus nemrég arra figyelmeztetett, hogy a mester­séges intelligencia az emberi civilizá­ció végét jelentheti. Fennáll a veszély, hogy a „gondolkodó” gépek megta­nulják olyan összetett rendszerré fejleszteni magukat, amelyet mi, em­berek már nem fogunk érteni. Szerencsére az internet jelenleg még mindig arra a legjobb eszköz, hogy emberek osszanak meg infor­mációkat más emberekkel. Hogy ta­nulhassunk egymástól, és ezáltal többek lehessünk. Ugyan mindenki­nek jót tesz - és nem is csak az ün­nepek alatt -, ha időnként feláll a szá­mítógépe, tabletje vagy okostelefon­ja mellől, és kevésbé virtuális dolgok­kal foglalatoskodik. Ötleteket gyűj­teni viszont szabad. vár sikeres ostromával vette kezde­tét a Vak Bottyán vezette dunántúli hadjárat. A szabadságharc hadászati eseményei később is gyakran érintet­ték, hol kuruc, hol labanc kézre ke­rült. Rákóczi bukását követően, a 18-19. században börtönként hasz­nálták. Napjainkban szépen felújítva, múzeumként látogatható. A másik látnivaló a Duna vonalá­ban hosszanti irányban, azzal párhu­zamosan húzódó löszfal. A geológiai képződmény alkotóeleméről a kö­vetkezőket írja a népszerű internetes lexikon, a Wikipédia vonatkozó szó­cikke: „A lösz durva kőzetlisztből ál­ló, meszes, rétegzetíen, meredek falak­ban megálló, állékony, fakósárga üle­dék. Szemcséi 0,01-0,05 milliméter átmérőjűek. A Kárpát-medencében 4-20, esetenként 40-60 méter vastag réteget alkot. Nedvesség és terhelés hatására roskadásra hajlamos, laza, törmelékes, üledékes kőzet.” Az elhagyatott, borászati célokat szolgáló, falba vájt pincék, takaros, de pusztuló épületek mellett elhaladva az 1800-as években emelt stációk mutat­ják az utat - a lösz alkotta domb te­tejére, Dunaföldvár legmagasabb pontjára. Kitüntetett helyét bizonyít­ja, hogy a település ősi, Árpád-kori vá­rát egykoron itt emelték. A Kálvária­domb ma békés, és a város legszebb panorámát kínáló kirándulóhelye. ■ Rezsabek Nándor Gyermekkoromban mindkét oldali Szatmárban - nagyszüleiül a gránicon túl rekedtek - még arra tanítottak bennünket, hogy köszönni kell a felnőt­teknek (az idegeneknek is!), mégpedig jó hangosan és előre. Általában a kezét csókolom vagy rövidebb változata, a csó­kolom járta, aztán kamasz-, majd ifjú­korba lépve a napszaknak megfelelő üd­vözlés, például jó estét, Pista bácsi (vagy Pista bátyám). Ha nem így tör­tént, bizony rászóltak az emberre: „Édes fiam, nem tanítottak meg kö­szönni?" Mikor szüléinkkel együtt mentünk valahova, s megfeledkeztünk róla, bi­zony megrángatták a kabátujjat, vagy apró köhintéssel figyelmeztettek köte­lességünkre. Idő telve aztán rövidülni kezdtek az üdvözlések, csak egy Jó reggelt-re vagy odavetett Szevasz-ra futotta, végül „be­gyűrűzött" a Szia, a Helló, újabban meg a Cső (mifelénk a Csű) is. Manapság ridegülő-hidegedő vilá­gunk egyik jellemzője, hogy az em­gyermekkoromban odahaza, Szatmár­ban a szüleim, ha valamit megelégeltek, vagy sokallták csínytevéseimet. Mostanában ezt a fránya kettőt so­­kallom közbeszédünkben, mert hihe­tetlen módon terjed, s ragad, mint a nyavalya! Már lépten-nyomon csak ezt hallom - ha kell, ha nem - a két alak helyett is. Pár elrettentő példa az utóbbi idők ilyetén élményeiből: „ A kettő helyzet hasonló” - mondja neves külpolitikai szakértőnk a rádió Európai idő című műsorában, a Krím kiválását és Koszo­vó elszakadását párhuzamba állítva. S hogy még fülhasogatóbb legyen, „tizen­kettő órakor mondunk újra híreket” - közli a bemondó. „Kettő darab (!) gye­reket kérek a színpadra!” - mondja egy vetélkedő műsorvezetője. „Krisztus harminckettő éves korában...” - kez­di igemagyarázatát lelkészünk a szószé­ken. A sportújságíró a kettőezer-tizen­kettes olimpia vízilabda-eseményeire emlékezik a televízióban, a postáskis­asszony meg kijavíttatja velem a pén­zesutalványon szereplő tételt kétezer­­tizenkettő helyett 2012, azaz kettőezer­berek már faluhelyt sem köszönnek egymásnak - nemhogy az idegennek. Legutóbb, halottak napján, szatmá­ri sírkerteket járva, a mécscsillagos éj­szakában - régi időkre s alant porla­dókra emlékezve - jutottak eszem­be e gondolatok. Másnap aztán vén fejjel népneve­lésbe kezdtem. Minden szembejö­vőnek - legyen az idős ember vagy gyermek - előre köszöntem. A fel­nőttek kissé csodálkozva bár s oly­kor csak dünnyögve, de visszakö­szöntek, a gyermekek azonban úgy bámultak rám, mint borjú az új kapura. Megismételt üdvözlésemre aztán már ráfelelt egy-egy tétova Csókolom. Kodály egyik mondása motoszkál az­óta is a fejemben: „Oly kevesen va­gyunk, hogy a műveleüenség luxusát egyikünk sem engedheti meg magá­nak!” Hiszem, hogy a jelenünkre oly jel­lemző össznépi tahósodás folyamata még visszafordítható - kezdjük hát a köszönéssel! tizenkettő forintra, mert az így szabá­lyos, nehogy félreérthető legyen, s he­tet vagy négyet értsen-olvasson vala­ki helyette. (De nemcsak postamagyar van ám, hanem sajátos MÁV-magyar meg ÁNTSZ-magyar is - ezek példa­tárával most inkább nem terhelném az Olvasót!) Józan paraszti ésszel végiggondolva: ki az a hibbant sportrajongó, aki a négy­ezer-tizenkettes olimpiára asszociálna, vagy hívő keresztyén, aki Krisztus urunk harmincnégy, netán harminchét éves korára datálná valamely cseleke­detét? Térjünk vissza hát a helyes és magya­ros használathoz! A két hangalak össze­tett szavakon, szószerkezeteken belül szabályos (a két helyzet hasonló, tizen­két órakor mondunk híreket, két gyermek jöjjön a színpadra, Krisztus harminckét éves korában és a kétezer-tizenkettes olimpia vízilabda-eseményei), a kettő fje­dig szószerkezetek, szóösszetételek vé­gén használatos úgy, mint a Mátyás-me­sében: „Megvan még a harminckettő? Biz’ az már csak tizenkettő!” Ne mondjam kétszer! ■ OZSVÁTH SÁNDOR HIRDETÉSEK Esterházy Péter a budavári szabadegyetemen Január 5-én, hétfőn 19 órai kezdettel tartjuk a budavári evangélikus sza­badegyetem következő alkalmát a Bécsi kapu téri evangélikus templom kápolnájában (1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 28.). Fabiny Tamás püs­pök áhítata után Esterházy Péter író osztja meg velünk gondolatait. A beszélgetés kiindulópontja az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-változat című regény. A belépés ingyenes, a szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak! KOSZI Téli berek értékkereső tábor Csobánka, január 29. - február 1. A KÖSZI-tábor célja, hogy a szerető, sokoldalú közösséget kereső vagy akár az egymást már jól ismerő fiatalok meghitt, családias környezetben legye­nek együtt, hitük pedig lelki élmények által elmélyülhessen. Idei táborunk mottója: Szemfényvesztők. Isten szemet, fület, kezeket és szívet adott ne­künk azért, hogy tapasztaljunk általuk, figyeljünk hát oda jobban rájuk - hogy még inkább megtapasztaljuk, Isten tenyerén vagyunk. A tábort a KO­SZI, azaz a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért szervezi, a hosszú hétvége lelki vezetője Benkóczy Péter evangélikus lelkész. Az egész országból várjuk az 5-10. osztályos gyermekek, fiatalok jelentkezését. Je­lentkezés és bővebb információ: +36/70/329-1700, www.koszi.net HibaigazItás. Előző lapszámunk 3. oldalán, a farkasréti evangélikus-re­formátus templom jubileumáról szóló tudósításban sajnálatos névcsere tör­tént. Az ökumenikus templomot református részről valójában dr. Hegedűs Lóránt püspök szentelte fel. A hibáért olvasóink elnézését kérjük. (A szerk.) KIRÁNDULÓ GYÜLEKEZETEK FIGYELMÉBE! Kálvária löszön A kettő meg a két „Ez már több kettőnél!” - mondták

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents