Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-08 / 6. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. február 8. » 3 Országh László-díjat kapott Fabiny Tibor és Pelyvás Péter Hálaadás a megújult malomsoki imateremben ► Átadták az idei Országh László-díjakat a Magyar Anglisztikai Társaság nemzetközi konferenciáján a Debreceni Egyetem aulájában január 29-én. Az idei díjazottak: Fabiny Tibor irodalomtudós, egyetemi tanár (Károb Gáspár Református Egyetem) és Pelyvás Péter nyelvész, nyugalmazott egyetemi docens (Debreceni Egyetem Angol Nyelvészeti Tanszék). Dr. Fabiny Tibor és dr. Pelyvás Péter A díjazottak oklevelet, bronzplakettet és pénzjutalmat kaptak. A plakett egyik oldala Országh László képmását, másik oldala pedig a Debreceni Egyetem főépületét ábrázolja. A kitüntetést kétévente két fő részére ítéli oda a szervezet kuratóriuma. A díjat olyan nemzetközileg elismert, angol nyelven publikáló tudós kaphatja, aki méltó képviselője a hazai anglisztikának. Az esemény különlegessége volt, hogy a díjat átadó Abádi Nagy Zoltán, a Debreceni Egyetem professor emeritusa, a jogelőd Kossuth Lajos Tudományegyetem egykori rektora maga is az Országh László-díj korábbi kitüntetettje. Az elismerést 1997-ben alapították a nagy szótárszerkesztő tudós emlékére, aki 1957-ben a Debrecenben újraindított angol tanszék professzora volt Tanítványai ma már az egyetem oktatói, akik a fiatalabb generációt nevelik. így mindannyian elmondhatjuk, hogy valamennyien Országh-tanítványok vagyunk az intézetben - mondta az Unideb.hu portálnak Rácz István professzor, a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetének vezetője. A Magyar Anglisztikai Társaság január 29-31. között rendezte meg a Debreceni Egyetemen nemzetközi vándorkonferenciáját, amelyre az Egyesült Államoktól Dél-Koreáig tizenkét országból csaknem kétszáz résztvevő érkezett. A tanácskozás a magyar anglisztika legrangosabb konferenciája, amelyen nyolc szekcióban angol nyelven zajlik a munka a nyelvészet, az irodalomtudomány és a nyelvoktatás témakörében. !► Unideb.hu ► Örömünnepre gyülekeztek össze a hívek február í-jén a Malomsoki Evangélikus Egyházközség felújított gyülekezeti termében. Mindezzel régi vágyuk teljesült a testvéreknek: újra használatba vehették szeretett imaházukat. Bár a betegség a megelőző napokban, hetekben alaposan megtizedelte a közösséget, az alkalom kezdetére mégis megtelt az imaterem. Köszönetét mondtak a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület és a Veszprémi Egyházmegye anyagi támogatásáért, amely lehetővé tette a tatarozást. A munkálatok során kicserélték a nyílászárókat, korszerűsítették a fűtést, és kimeszeltek; a malomsoki hívek a felújítás után áldozatos munkával segítették otthonossá, széppé varázsolni az imatermet. De az istentiszteleten mindenekelőtt az élő és köztünk ma is munkálkodó Istennek szólt a hálaadás. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők” (Zsolt 127,1) - tanítja a zsoltáros. Jézus is ezt mondja a tanítványainak: „...nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5) Vagyis mindenért őt illeti a hála és a dicséret. Az ünnep evangéliuma (Mt 20,1-16) alapján mondott igehirdetésében Weltler Gábor helyi lelkész azt hangsúlyozta, hogy Isten mindig többet és jobbat ad annál, mint amit megérdemelnénk. Az egész liturgiát ez az öröm, az Isten szeretetéből fakadó öröm hatotta át: a dicsőítő énekeket a gyülekezet zenekara kísérte, de harmóniumon is megszólaltak ismert és szép evangélikus koráldallamok. ► Evangélikus.hu Reformáció, kép, Biblia Míg egyházunkban a reformáció és az oktatás esztendejét hirdettük meg, addig a reformáció hazájában 2015 a reformáció, a kép és a Biblia tematikus éve. Kár lenne figyelmen kívül hagyni német testvéreink közös gondolkodását ebben az izgalmas témakörben, hiszen ha komolyan vesszük az oktatás évének lózungját, mely szerint „tanítványok vagyunk” akkor bizony tanulnunk kell a képek és a Biblia helyes használatát is a reformáció fényében. Szoktuk manapság a reformációt egyfajta „médiaforradalomként” is emlegetni, hiszen Luther Márton kilencvenöt tételével kilépett a templom védettségéből a nyilvánosság elé, és nagyszerűen használta ki a könyvnyomtatásban rejlő lehetőségeket az emberek elérésében, a tömegtájékoztatásban. Nem is szólva az anyanyelvű bibliafordítás új korszakot nyitó, valóban forradalmi tettéről. Ma viszont gyakran halljuk, hogy már olyan „poszt-Gutenberg-korszakban” élünk, ahol a jövőt az úgynevezett „háromszázhatvan fokos kommunikáció” a „crossmedia” jelenti. De vajon mire utalnak ezek a trendi varázsigék? Ha jól értelmezem, olyan, minden irányba hatékony, komplex médiakommunikációra van ma szükség, amelyben egymást segítik a különböző eszközök a közös cél, a teljes ember elérésében, megszólításában. Ez természetesen fontos szempont az egyház missziói küldetésének mai betöltésében is; Ugyanakkor meggyőződésem, hogy mindebben változatlanul fontos szerepet tölthet be a könyv és a kép, akár hagyományos, akár digitális megjelenési formában. Napjainkban a könyv és a kép helyének tisztázása a különböző vallásokban komoly teológiai kérdéseket és feszültségeket is generál. A probléma felvetésének szomorú aktualitást ad a párizsi terrormerénylet, amely - kicsit leegyszerűsítve - egy könyv és néhány kép miatt történt... A három monoteista világvallást kissé felszínes általánosítással „könyvvallásként” is szokták emlegetni. Bár ezt a definíciót maga Jézus cáfolja, amikor zsidó írástudókkal vitázva kijelenti: „Ti azért kutatjátok az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot...” (Jn 5,39) Ebből is kitűnik, hogy más a szent iratok jelentősége a zsidóságnál, a kereszténységnél, és más az iszlámban. Talán még szembetűnőbb a különbség a képekhez, az Isten kiábrázolásához való viszonyulásban. Ebben a kérdésben magán a kereszténységen belül, sőt a reformáció egyházai között is jelentős a nézeteltérés. Míg református testvéreink önálló parancsolatként értelmezik a képkészítés tilalmát (2MÓZ 20,4), addig egy katolikus templomban otthont kapnak szentek, királyok, püspökök és pápák képei, szobrai. Az evangélikus egyház, Luther Márton nyomán, sajátos, keskeny középutat követ, amikor csak a Krisztust (solus Christus!) ábrázoló, őt hirdető egyházművészeti alkotásokat fogadja be templomainkba. Egy-egy valóban Krisztust prédikáló oltárkép komoly szolgálatot tölthet be gyülekezeteink életében. Sohase fogom elfelejteni, hogy milyen nyomasztó látvány volt hosszú éveken át az ellopott oltárkép üres helyén tátongó „befalazott vakablak” a békéscsabai Nagytemplomban... S milyen örömöt jelentett, amikor a 2006 pünkösdjére elkészült új oltárkép jóvoltából ismét ablak nyílott a Golgotára és a mennyei Jeruzsálemre. Ugyanilyen csodaként éltem meg püspöki szolgálatom másik oltárszentelését, amikor tavaly pünkösdkor a dombóvári templom oltárképe nyitotta meg előttünk az emmausi asztalközösség szédítő távlatát... Ugyanakkor meg kell hallanunk azt a józan hangot is, amelyet a németországi tematikus év nyitóalkalmán, Hamburgban Margot Kässmann, a reformációi jubileum nagykövete ütött meg, aki egyfajta óvatosságra intett a képek használatával kapcsolatban. Elismerte, hogy ma is fontos szerepet játszhatnak az egyház szolgálatában, a hitünkről való bizonyságtételben, ugyanakkor óvott attól, hogy túl nagy hatalmat adjunk a képeknek... Ma valóban kísért, hogy képekkel pótoljuk az igazi mondanivalót, vagy éppen annak hiányát próbáljuk korszerűnek látszó illusztrációkkal eltakarni. Mindannyian tapasztaltuk már - akár igehirdetőként, akár igehallgatóként -, hogy egy-egy frappáns illusztráció el tudja téríteni a prédikációt a lényegtől, s végül már csak a kép marad meg a lényeg, az örömhír, az evangélium helyett. De ugyanakkor vétek lenne nem kihasználni az egyházművészet, a képek adta lehetőséget, hogy gazdagítsuk, színesítsük tanúságtételünket. Maga a názáreti Mester járt elöl a leghétköznapibb képek zseniális használatában, a képes beszédben. Legyünk ebben is rá figyelő tanítványai! A reformáció jubileumára készülve érdemes újra felfedezni Luther korának egyházművészetét is. Ebben az esztendőben például az éppen ötszáz éve, 1515. október 4-én született ifjabb Lucas Cranach képei érdemelhetnek fokozott figyelmet. ÉGTÁJOLÓ t Német testvéreink jóvoltából hihetetlenül gazdag tárházat találunk a tematikus évvel kapcsolatban az interneten. A die-bibel.de oldalra kattintva például naponta rácsodálkozhatunk egy-egy bibliai ihletésű festményre. Ilyen módon a mindennapi kenyér mellé megkaphatjuk a mindennapi képet is a hozzá tartozó rövid, informatív szöveggel, igei mondanivalóval. A Németországi Protestáns Egyház (EKD) közel százoldalas, tartalmas kiadványt jelentetett meg a tematikus év alkalmából. A gazdagon illusztrált magazin természetesen letölthető az internetről is (reformation-bild-bibel.de). Az idei ökumenikus imahét közös bibliai élményére utalva: kiapadhatatlanul mély, friss vizű kút forrásából meríthetünk. S hála Istennek: merítőedényünk, megfelelő eszközeink is vannak erre. Bátran merítsünk, töltekezzünk, kínáljunk meg másokat is! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
