Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-02-08 / 6. szám
evangélikus hetilap «www.evangelikuselet.hu 80. évfolyam, 6. szám ■ 2015. február 8. ■ Hatvanad vasárnap Ára: 275 Ft „Hatékony, komplex médiakommunikációra van ma szükség, amelyben egymást segítik a különböző eszközök." Égtájoló !► 3. oldal „Nyugdíj után az Udvaros Béla vezette Evangélium Színháztól kaptam a mentőövet, rendszeresen játszottam főszerepeket - mesélte időskoráról.” Elhunyt Bitskey Tibor 5. oldal „Hívjuk hát olvasóinkat a kiállítás megtekintésére, ahol szavazhatnak is kedvenc állatuk rajzára, legyen az akár a zöld varangy vagy az orrszarvú madár!” Az EvÉlet első kiállítása !► 7. oldal „Ökumenikus kapcsolatok. Ebben a kérdésben radikális mondanivalóm van: a lelki szolgálat terén csak az evangéliumi- protestáns együttműködésben veszek részt!” Az ökumené korlátái !► 10. oldal Országh László-díjasok w- 3. oldal Búcsú D. dr. Nagy Gyula püspöktől w- 5. oldal Imádkozzatok a városért! 6. oldal Dr. Csepregi András a hittanérettségiről ► 8. oldal Internetes hittanverseny W- 9. oldal Magyar püspök Londonban !► 10. oldal Protestáns zsinat Budapesten ► Hazánkban rendezték meg az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) tagegyházainak második zsinati találkozóját. A középpontban ezúttal A protestantizmus hogyan hat jelenleg és hogyan fog hatni a jövőben Európára? téma állt. A megnyitó istentisztelet január 30- án a Mercure Budapest Hotelben volt, és február í-jén a budavári evangélikus templomban záró istentisztelettel ért véget a konferencia. Hol kell Istent imádni? A nyitó istentiszteleten, amelyet a Magyarországi Református Egyház szervezett, Ódor Balázs, a zsinati hivatal külügyi irodájának vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. Isten igéjét Da-Budapest rendőrfőkapitánya, Bucsek Gábor rendőr dandártábornok hivatalos látogatást tett Gáncs Péternél, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökénél. A találkozó célja egyházunk és a rendőrség kapcsolatfelvétele, valamint az együttműködés lehetőségeinek felmérése volt. A delegációt hivatalában fogadó Gáncs Péter elmondta, hogy az egy-Az evangélikus diakóma február 2-án megnyitja krízispontját a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának épületében. A Kálvin térhez közel, az Üllői út 24.-ben az utcára nyíló helyiséget tették alkalmassá arra, hogy tíz olyan rászorulót tudjon fogadni, akiknek - akár van saját otthonuk, akár nincs - nem áll módjukban nappal fűtött helyen tartózkodni. Az evangélikus diakónia józsefvárosi krízispontja február 27-ig munkanapokon reggel 8 órától délután 4-ni Eszter református lelkész hirdette, a liturgiában Zán Fábián Sándor kárpátaljai református püspök szolgált. Az istentiszteleten az egybegyűltek imádságban hordozták az ukrajnai események ház bizonyos szempontból „bűnmegelőzési szervnek” tekinthető, így nagy nyitottsággal fogadja a kezdeményezést. Az előzetes tervek szerint a közös munka előadásokat és tematikus találkozókat jelent majd az evangélikus oktatási intézményekben, az általános iskoláktól kezdve egészen a lelkészképzésig, oktatási rendszerünk széles spektrumát lefedve. ig nyújt menedéket a hideg elől betérőknek. Működtetésében a hivatásos szakemberek munkáját önkéntesek, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájában dolgozók szolgálata egészíti ki. A krízispont megnyitásának ötlete egybeesett dr. Fabiny Tamásnak, a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai munkáért felelős püspökének a mozgósító felhívásával. A püspök az egyház gyülekezetein túl megszólított minden jóakaratú embert, hogy vegye számba környezeáldozatait és az ott élőket. Gyűjtést is szerveztek a kárpátaljai protestáns gyülekezetek megsegítésére. Cselovszkyné dr. Tarr Klára, a GEKE ügyvezető elnöke, egyházunk országos irodája ökumenikus és külügyi osztályának vezetője megnyitójában kitért arra, hogy milyen folyamat után érkezett el a szervezet ehhez a tanácskozáshoz. A küldöttek megemlékeztek a szervezet nemrégiben elhunyt korábbi elnökéről, Friedrich Weber német evangélikus püspökről is. !► Folytatás a 4. oldalon Bucsek Gábort látogatásán elkísérte Bényi Mónika rendőr őrnagy, dr. Horváth Orsolya jogtanácsos és Veszelka Dorottya rendőr százados. A rendőrfőkapitány az egyházak és a rendőrség szorosabb együttműködésének reményében idén egyházi vezetőkkel kezdeményez találkozókat a rendőrség idei tematikus évének („2015 a bűnmegelőzés éve") jegyében. !► Evangélikus.hu tében azokat, akik télen fokozott veszélyhelyzetben vannak, látogassa meg őket, és biztosítsa számukra a túléléshez szükséges segítséget. Felszólította emellett a híveket, hogy nyissák meg a gyülekezetek fűtött helyiségeit a rászorulók előtt, ahogyan korábban tette már a Szarvas- Ótemplomi Evangélikus Egyházközség Lázár Zsolt lelkész szervezésében, és teszi - más közösségek mellett - a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája is. ■ Hajdú Tibor ■ Dr. Korányi András Az idei ökumenikus imahét témáját adó evangéliumi történetnek, a samáriai asszony beszélgetésének Jézussal a Jákob kútjánál éppen az egyik fordulópontján hangzik el a címben feltett kérdés Jézushoz. Kétféle hagyomány és templom, kétféle egyházi rend és hovatartozás tudatában, de a közös ószövetségi gyökerek ismeretében teszi fel a samáriai asszony a Jeruzsálemből jött tanítónak. Sajnos ugyanezt a lényeges kérdést nem kerülhetjük meg a mai ökumenikus helyzetben sem, ahol a megosztottság ténye és a közös bibliai elkötelezés közötti feszültségre is keresnünk kell a válaszokat. Az ökumenikus mozgalom sok évtizedes erőfeszítéseiről igen különböző véleményeket, ítéleteket lehet hallani manapság. Az aktuális teológiai és egyházi különbözőségek és nehézségek felsorolásakor azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a keresztény egyháznak kezdettől az egyik legfontosabb célja volt a gyülekezetek, az egyház egységének a megőrzése és megvédelmezése. A hit, az istentisztelet, a keresztények sokfélesége természetesen mindig adott volt az egyházban, ezért a mérlegelés lényege mindig annak a határvonalnak a meghúzásában állt, hogy ez a természetes, sőt erősítő sokszínűség ne forduljon át az egyház biblikus tanítását veszélyeztető és romboló zűrzavarba. Ezeket az időről időre meghúzott határvonalakat természetesen ma részben - mint az ősi gnoszticizmustól a nácizmust elfogadó egyházakig - „jogos önvédelemnek” látjuk. Másrészt viszont az egyházszakadások és igazságtalan kiközösítések, súlyos tévedések történeteként tartjuk számon, mint például a reformátorokra és követőikre kimondott középkori átok esetében, vagy amikor manapság csupán anyagiakban vagy statisztikákban mérhető ellenérdekek állítanak keresztény közösségeket egymással szembe. Nemcsak az evangélikusság, hanem minden más keresztény közösség számára is példamutató lehet reformátoraink világos álláspontja: az egyház valódi egységéhez elegendő egyetérteni az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában, de nem szükséges, hogy mindenütt hasonlók legyenek az emberi hagyományok! (.Ágostai hitvallás, VII.) Az elmúlt évszázad ökumenikus mozgalmának egyik kiindulópontja, legégetőbb problémája az a botrány volt, amelyet az Európán kívüli - legtöbbször a gyarmatosítással együtt járó - misszió során a kereszténység megosztottsága jelentett a „kívülállók” szemében. Ugyancsak botránkozást okozott az a sok durva megaláztatás - például a kölcsönös templomi kiutasítás vagy a reverzális gyakorlata -, amellyel Európában nem éppen evangéliumi indulattal bántalmazták egymást a keresztény felekezetek. Ha e tekintetben értékeljük az ökumenikus törekvéseket, csak nagyra értékelhetjük az áldását azoknak a meggyötört keresztényeknek, családoknak az életében, akiket nem nyomorít meg többé a keresztény gyűlölködés. Még ha sajnos ma is van olyan budapesti plébánia, ahol reverzálisra kényszerítik a protestáns házasuló felet, vagy olykor nemtelen egyházi, teológiai vitákra is sor kerülhet egyházak, gyülekezetek között, a pozitív változás tagadhatatlan. Az ökumené nagyobb összefüggéseiben is hatalmas átalakulásnak vagyunk ma tanúi. Az egyházi világszervezetek - az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség, hogy a legnagyobbakat említsük - a kétpólusú világrendben és a gyarmati sorból való függetlenedés idején, a 20. század második felében viszonylag nagy mozgástérrel bírtak, és fontos szereplői voltak a világméretű diplomáciának. Az 1990-es fordulat óta azonban ezeknek a szervezeteknek a mozgástere - némileg az~frNSZ-éhez hasonlóan - jelentősen beszűkült, új önértelmezésüket és céljaikat ma is inkább keresik, mint megvalósítják. Jelentősen megváltozott a globális összefüggések rendszere is. A hagyományos, nyugati keresztény térségben jelenleg olyan ideológiai és ezt követő társadalmi átrendeződés zajlik - elsősorban a neoliberális demokráciafelfogás és az ezzel szemben fellépő radikalizmusok szélsőségei között őrlődve -, amely a kereszténység alapjait támadja meg a családi élettől a szolidáris társadalmi berendezkedésig, az élhető, emberhez méltó életrend és tényleges döntési szabadság fokozatos ellehetetlenítéséig. Ezzel egy időben a globális pályákon a kereszténység legnagyobb kihívása már nem a történelmi felekezetiség, hanem a különböző kultúrákba való beágyazódás, azaz a különböző világrészek kultúrájában való önkifejezés és a feloldódás közötti út megtalálása. Ha kicsit feljebb emeljük a tekintetünket mindennapi egyházi botladozásaink közben, igen sokat tanulhatunk ezekből a távoli példákból, miként is lehetne európai kereszténységünkben megújító lehetőségeket találnunk és felépítenünk. Hol kell Istent imádni? - teszi fel a kérdést a samáriai asszony Jézusnak. Istent lélekben és igazságban kell imádni - válaszol neki Jézus. Tehát ne azt várjuk, hogy az ökumenikus diplomáciában tudjuk Istent igazabban imádni, mint ahogy a felekezeti sovinizmus is csak paródiája lehet az igaz istentiszteletnek. Viszont ha emberek, keresztény hittestvérek - akár egy felekezeten belül is! - lélekben és igazságban együtt tudják keresni és tisztelni Istent, semmit sem ártanak vele az evangéliumnak és egymásnak. Sőt... A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszékének professzora Konzultáció a bűnmegelőzés jegyében Krízispontot nyit az evangélikus diakónia
