Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-02-01 / 5. szám

FÓKUSZ 2015. február 1. » 5 Evangélikus Élet Mindennapi ökumené Európai zsinati találkozó lesz Budapesten Túl az ünnepi ökumenén rendre fel­bukkannak a kétségek is. Csokorba gyűjtöttünk néhányat, anélkül hogy kétségbe vonnánk az alapcélokat. Létezik ugye a közös, katolikus­­evangélikus esküvő, amelyet némi utánjárással meg lehet szervezni. Ha az egyik plébánia húzódozik, találha­tunk másikat. Gondot jelent azon­ban, hogy a liturgia a dolog természe­téből adódóan vegyes: az egyik háza­sulandó térdel, a másik áll, az egyik evangélikus esküt mond, a másik katolikusát, mintha nem egy esküvő­ről lenne szó. Ez a kisebbik baj, a nagyobb prob­léma az, ha lépésről lépésre lesz egyre több a kívánalom: reverzális stb. Nehezebb dolga van annak, aki külföldivel, például horvát katoli­kussal köt házasságot, ott valójában csak a püspök adhat külön engedélyt. Utóbb derült ki, hogy a fiatalasszony­nak a Bibliára kellett megesküdnie, hogy a születendő gyermek katolikus lesz. Az lett. A keresztelő sem mindig sima. Ál­talánosságban még ma is áll az, hogy az azonos nemű szülő vallását kap­ja a gyermek. Persze vannak nagyon nehéz esetek: ilyen volt például, ami­kor az egyik szülő katolikus, a másik evangélikus, az egyik keresztszülő gö­rögkatolikus, a másik evangélikus. Némi habozás után engedett a plé­bánia, megelégedett azzal, hogy leg­alább az egyik szülő bérmált legyen. A konfirmáció több, mint a semmi, de nem sokkal... A vegyes házasság akadályversenye csak egy a problémák közül. Nem mindig a római katolikus egyház tartja magát a legszilárdabban az elveihez. A reformátusoknál nagyon gyakori, hogy befogadnak „bálvány­imádó”, vagyis katolikus híveket. Ál­lítólag nem csak vegyes felekezetű há­zaspárokról van szó. Léteznek e sze­rint olyan, eredetileg tisztán katoli­kus párok, amelyek a reformátusok­hoz menekültek. Előbb-utóbb meg­szólaltatunk ilyen híveket: megkeres­sük őket, s megkérdezzük szem­pontjaikat. A legkeményebb dió mindenképp teológiai természetű, s itt annál na­gyobb az ökumenével szembeni ellen­állás, minél mélyebbek az eredeti teológiai gyökerek. Amikor a köze­ledés lassúságáról van szó, az egyik ökumenéellenes lelkész lakoniku­san csak annyit mondott: még sze­rencse, hogy lassú. Különben már fel is oldódna az evangélikus egyház. Az evangélikus, a református és termé­szetesen a katolikus hitelvek kétség­kívül eltérnek, de az ökumenét eluta­sító lelkészek is elismerik, hogy ettől még létezhet a felekezetek közötti együttműködés világi problémákat il­letően. Az élet persze megy a maga útján, s a fiatalok - ha a transzcendens vi­lág már megérintette őket - nem egymás felekezetét vizsgálják majd, hanem társuk hitét az Örökkévaló­ban. Folytatás az 1. oldalról Az egyházi „parlamentek” közötti kapcsolat elmélyítését szolgáló kez­deményezés fő témája a protestantiz­mus hatása Európára. Az első alka­lommal a Stuttgart melletti Bad Boll­szellemiség hogyan határozta és ha­tározza meg a „laikus” egyháztagok életét és szolgálatát. A különböző szakterületeket képviselő résztve­vők a reformátori egyházak társadal­mi felelősségvállalásának új útjait nyolc munkacsoportban keresik. ■ - bwgy -Evangélikus-református kézfogás Bénye és Gomba első közös istentisztelete az imahéten Gáncs Péter és Cselovszkyné dr. Tarr Klára egyeztet a GEKE-ülésen A hagyomány szerint a bényeiek há­romszáz éve mind evangélikusok, nincs is ott más felekezetnek temp­loma. Hasonlóképpen a gombaiak re­formátusok, túlélték valahogy a lá­­posban a törökdúlást, részben meg­maradt a régi lakosság is, kisebbség­ben katolikusok vannak. A mai világ azonban változik. Az idők múlásával Bényén is egyre több más felekezetű ember talált ott­honra, és Gombán is lettek evangé­likusok, nemcsak odaköltözéssel, házasodással, hanem a fővárosból va­ló kimenekülés okán is. Helyben la­kó lelkész eddig azonban csak a re­formátus tiszteletes volt, hiszen a ka­tolikus pap Úriból ment mindig át. Tavaly nyár végén azonban, már évek óta ott letelepedett lányáékhoz közel, odaköltözött a volt kispesti evangélikus lelkipásztor, Széli Bulcsú is, aki missziói lelkesedéséhez híven nem passzivitásba érkezett. Becsat­lakozva a bényei evangélikus gyüle­kezetbe segít a helyi lelkésznek - e sorok írójának - a hitoktatásban, a megfáradt lelkű emberek hitének fényesítésében, és természetesen a valaha evangélikus gombaiakban is próbálja feléleszteni a felekezetükhöz való kötődés érzését. Havonta tart sa­ját házánál is istentiszteletet, hogy akik nem tudnak átjárni Bényére templomba, azok se maradjanak evangélikus igehirdetés nélkül. Az elmúlt években egyre jobban si­került kiolvasztani a gombai reformá­tus gyülekezet tagjaival a korábbi év­tizedek, évszázadok hagyományosan fagyos viszonyú egymás mellett élé­sét. Eljött hát az ideje annak, hogy a két gyülekezet közösen együtt öku­menikus imaheti istentiszteleten is részt vegyen, ahol Isten igéjét az immár gombai lakos nyugdíjas evan­gélikus lelkész, Széli Bulcsú hirdet­te, énekkari szolgálattal pedig az ugyancsak evangélikus bényei Matá­­na kórus szolgált. A bensőséges közös istentisztelet után a gombai református gyüleke­zet nevében Ács Mihály helybéli tisz­teletes további együttlétre, szeretet­­vendégségre invitálta a különbusszal odavitt bényei híveket. A testvéri kö­zösség végén Kopcsándi Károlyné bényei felügyelő fújta meg a trombi­tát, hogy a vendégszeretettel vissza ne éljünk, ideje hazatérnünk. Széli Bulcsú másnap kórházba ke­rült, de a minden este megtartott imaheti alkalmak alatt felekezetre va­ló tekintet nélkül imádkozott érte leg­alább két falu istenfélő közössége. ■ Buday Zsolt ban megrendezett zsinati találkozó zárónyilatkozatában azzal a kéréssel fordultak a résztvevők a GEKE leg­főbb döntéshozó testületéhez, a ta­nácshoz, hogy folytatódjanak az esz­mecserék. A tanács elnökségi tagjaként Cse­lovszkyné dr. Tarr Klára, egyházunk országos irodája ökumenikus és kül­ügyi osztályának vezetője ajánlotta fel a magyarországi helyszínt és a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház há­zigazdái szerepét azzal a kiegészítés­sel, hogy a rendezés költségeit hatha­tósan támogató Rajnai Egyház test­véregyházát, a református egyházat is vonják be a szervezők körébe a szintén GEKE-tag metodista egy­házzal együtt. így a házigazda szerepében az evangélikus, a református és a meto­dista, a szervezők között pedig a Rajnai Egyház és a GEKE fogadja majd a hétvégén a mintegy nyolcvan résztvevőt. A rendezvény megnyitóján dr. Michael Bünker, a GEKE főtitkára és az időközben elnöknek választott Cselovszkyné dr. Tarr Klára mond köszöntőt. Daniele Garrone pro­fesszor, a Valdens Egyház lelkésze fő­előadásában a reformáció társadalmi, kulturális és politikai hatása mellett arról szól majd, hogy a protestáns Az ukrajnai válság ugyancsak na­pirenden szerepel: a nyitó isten­­tisztelet adományával a kárpátaljai, többségében református magyarok szolgálatát támogatják a résztve­vők. A vasárnapi záró istentisztele­ten - amely a budai Várban, a Bécsi kapu téri evangélikus templomban lesz - a közel-keleti keresztényüldö­zés áldozatai számára gyűjtenek adományokat. A támogatást a Kö­zel-keleti Protestáns Egyházak Kö­zösségének két meghívott képvise­lője veszi majd át, és közvetíti a ta­lálkozó résztvevőinek szolidaritását és egyúttal imádságbeli támogatását az iszlám által üldözött keresztény testvéreik felé. 2012-ben Németországban elő­ször találkoztak egymással az euró­pai protestáns egyházak zsinati tag­jai a 2013-ban negyvenéves leuenber­­gi konkordia szellemében. A sokszí­nű egység alapvetését megfogalma­zó egyezmény az 1973-as aláírása óta eltelt évtizedekben nem csupán a protestáns egyházakban, hanem szélesebb körben is az ökumenikus kapcsolatok meghatározó modell­jének bizonyult. Az alapító egyházak nevében az aláírók között szerepelt D. dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök is. ■ B. Walkó György Imanap a börtönben Már harmadik éve tartanak a fővárosi börtönökben az imahéten ünnepi istentiszteleteket. A Gyorskocsi utcai börtönben negyven fog­va tartott nő volt jelen a január 22-én tartott imanapon, a Mag­­lódi úti objektumban pedig hetven rab vett részt az istentiszteleten. Ételosztás az ökumenikus imahéten Ételosztást tartottak január 26-án a szarvasi Ótemplomi Szere­tetszolgálat előtti parkolóban. A szarvasi gyülekezetek egyenlő arányban járultak hozzá a nyolcszáz adag ebéd elkészítéséhez. Az ételt alig húsz perc alatt osztották ki, mindenkinek jutott. Az FTC és az Ökumenikus Segélyszervezet - tavaly megkötött együttműködésének jegyében - újabb közös eseményt szervezett. A sportklub több ismert labdarúgója január 22-én ötszáz adag bab­gulyást, meleg teát és édességet osztott ki a stadion előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents