Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-25 / 4. szám
„Miként tudjuk az igehirdetőket visszajelzéseinkkel segíteni? Mennyi aktualitásnak van helye a prédikációban és az istentiszteleti imádságokban? Hogyan érintse az igehirdető a kor aktuális kérdéseit?” Igeidő !► 3. oldal „Az iszlámon belül a radikális szárny a társadalom rettenetes állapotára való válaszként alakult ki és erősödött meg az arab világban. Válaszként a szociális igazságtalanságra...” Iszlám és terrorizmus... W- 6. oldal „Szerelvényünk 1945. január 26-án 11 órakor megérkezett a magyar határhoz. Imára kulcsolódott a kezünk, felálltunk, és együtt énekeltük a Himnuszt. Ezután a reformátusok a 90. zsoltárt énekelték el, az evangélikus fiúk pedig rázendítettek az »Erős vár a mi Istenünk« énekre.” Lelki szolgálatom... !► 11. oldal Beszélgetés Asztalos Richárd lelkésszel !► 5. oldal Jegyzetlapok 7. oldal „...hős árnyak a nagy csatából” 8. oldal Udvaros Bélát köszöntötték W- 9. oldal A kudarctól való félelem !► 11. oldal Válasz helyett „költözési merengés” !► 14. oldal ♦ * „«*W §r ~ k + i* Ünnepi istentisztelettel kezdődött mega keresztények egységéért tartott ökumenikus imahét január 18-án a Szent Istvánbazilikában. Az alkalmon a Magyarországi Evangélikus Egyház hivatalos képviselője Gáncs Péter elnök-püspök volt, az istentiszteletet dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkésznek, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkárának a bevezetője nyitotta meg. Az imahét mottója: „Adj innom!'' (Jn 4,7) 1* Cikkünk az 5. oldalon Nyilatkozat a párizsi terrorról ► A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nyilatkozata a 2015. január 7-8-i párizsi terrorcselekményekkel kapcsolatban. „Adj innom!” Megrendültén és szomorúan értesültünk a Párizsban január 7-8-án elkövetett terrorcselekményekről. Együttérzésünket fejezzük ki az áldozatok hozzátartozóinak, a franciaországi egyházaknak, vallási közösségeknek és a francia népnek. A leghatározottabban elítéljük a Charlie Hebdo hetilap szerkesztősége elleni véres önbíráskodást. Ugyanakkor a mások vallási, nemzeti vagy kulturális érzékenységének szándékos provokálását és a közösségek A GEKE tanácsa végzi a közösség nagygyűlése által meghatározott témák irányított feldolgozását, megadja a főbb irányokat, ami a teológiai munkát és az egyes projekteket illeti. A háromtagú elnökség feladata, hogy moderálja a tanácsüléseket, valamint fontos társadalmi kérdésekben szorgalmazza a megnyilvánulásokat. A budapesti tanácskozáson a Charlie Hebdo francia lap szerkeszelleni gyűlöletkeltést éppúgy elfogadhatatlannak tartjuk, mint a párizsi események kapcsán az ellentétek szítását a különböző közösségek között. A különböző szabadságjogoknak együtt kell érvényesülniük, ezért a lelkiismereti és vallásszabadságot nem lehet háttérbe szorítani a szólás- és sajtószabadság nevében. A január 18-án kezdődő ökumenikus imahét alkalmával az egyházak közösségében a franciaországi terrorcselekmények áldozatai mellett tőségét ért terrortámadás, valamint az európai terrorfenyegetettség kérdésében foglalt állást a testület, de meghallgatták a tanácstagok a GEKE vezetőségének, az elnökség tagjainak, valamint dr. Michael Bünker osztrák evangélikus püspöknek, a GEKE főtitkárának beszámolóját is. Téma volt még a tanács előtt az istentiszteleti konzultáció, az oktatás-képzés, az egyházközösség és a zsinatiak találkozójának kérdése is. mindazokért is könyörgünk majd, akik a világ számos részén szélsőséges vallási fanatikusok, különböző ideológiák terrorja alatt vagy akár a gazdasági kiszolgáltatottság következményeként szenvednek. Az Európai Ökumenikus Charta szellemében szólunk a vallási és politikai vezetőkhöz, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg kontinensünk és a világ békéjéért, amelyhez mi is hozzá kívánunk járulni. „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére” (Róm 15,7) ■ Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa ■ Magyar Katolikus Püspöki Konferencia A testület tanácsülései alkalmával a helyi egyházak fogadást rendeznek a tanács tiszteletére, és köszöntik a tagokat. így volt ez ezúttal is: január 16-án a Déli Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatalában Gáncs Péter elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő fogadta az Európai Protestáns Egyházak Közössége Tanácsának tagjait. A hivatalos vendéglátáson a magyarországi partneregyházak - a református és a metodista - képviselői is szót kaptak, és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára is bemutathatta a szervezetet. N»- Folytatás a 4. oldalon ■ Steinbach József Az idei ökumenikus imahét olvasmánya Jézus és a samáriai asszony története (Jn 4,1-42). Jézusnak Samárián kellett átmennie. A zsidók és a samáriaiak között ősi konfliktus feszült, hiszen amikor az asszírok megszállták Samáriát, sokakat elhurcoltak a helyi lakosok közül, és idegeneket telepítettek oda, akik tovább gyakorolták saját kultuszaikat a Garizim hegyén. A zsidók elkülönültek tőlük, mint kevert, tisztátalan néptől. Egy azonban biztos: Jézus Krisztus nem különült el tőlük, hanem szándékosan, Isten Leikétől vezéreltetve ment át Samárián, többször is, az evangéliumok szerint (Lk 9,52). Ez a „nyitottság” az ökumenikus imahét vezérigéjeként kijelölt történetben több helyen szembetűnő. A mi Urunk az úttól elfáradva leült Jákob forrásánál, ahol találkozott egy samáriai asszonnyal, akitől vizet kért: „Adj innom!” Maga a samáriai asszony is megdöbbent ezen a magatartáson. Gondoljunk bele, az akkori viszonyokat ismerve: mi történik itt? Évszázados falakat tör át a mi Urunk további falak építése helyett: egy zsidó megszólít egy samáriait, egy férfi egy nőt, egy rabbi egy egyszerű teremtést, egy szent ember egy parázna nőt (ahogy ez később, a 16-18. versekben kiderül), egy jeruzsálemi istenhívő megszólít egy garizimi istenhívőt. A történet rámutat ennék az asszonynak olthatatlan szomjúságára: magánéleti válságára, hitéleti válságaira és arra, hogy egyedül Krisztus az, akiben Isten oltja az ember szomjúságát. A samáriai asszony története szerint Jézus Krisztus kigyógyít bármilyen gyűlölködés, előítélet, fölény, vallási, kegyességbeli gőg megkötözöttségéből. Jézus Krisztusnak erre van hatalma. A történet azonban nem áll meg itt, ennél az egyébként manapság Európában igen divatos témánál, mert a „nyitottság” után következik a „kizárólagosság” és a kettő együttes „szívverése” az ige üzenete, a Jézus Krisztus által hozott evangélium. Meghamisítjuk az üzenetet, ha csak az egyiket hangsúlyozzuk. Jézus ugyan vizet kér a samáriai asszonytól, mert embertestében ő is megszomjazhatott, de még inkább azért kéri a vizet, hogy szóba elegyedhessen ezzel az asszonnyal, és rámutathasson arra, hogy valójában az asszony az, aki szomjas, és ő, Jézus Krisztus az, aki „élő vízzel” az örök élet vizével, az üdvösséggel frissítheti fel ezt az asszonyt. A történet rámutat ennek az aszszonynak olthatatlan szomjúságára: magánéleti válságára, hitéleti válságaira és arra, hogy egyedül Krisztus az, akiben Isten oltja az ember szomjúságát. Mindannyiunk szomjúsága olthatatlan, és ezernyi módon próbáljuk enyhíteni, de csak még szomjasabbak leszünk. Mint amikor tengervízzel akarjuk nyugtatni tikkadtságunkat, és a helyzet csak rosszabb lesz. A zsidók elkülönültek tőlük, mint kevert, tisztátalan néptől. Egy azonban biztos: Jézus Krisztus nem különült el tőlük, hanem szándékosan, Isten Leikétől vezéreltetve ment át Samárián, többször is, az evangéliumok szerint Jézus Krisztus „nyitott” de ebben a nyitottságban világossá teszi, hogy ő az Isten ajándéka, aki élő vizet ad, amelyből ha iszunk, feltisztul, felüdül, megnyugszik az emberi élet - egyéni, közösségi, „vallási” értelemben egyaránt. Én vagyok a Krisztus, aki veled beszélek, aki tőled inni kért, hogy neked inni adhasson - mondja az asszonynak világosan, egyértelműen a mi Urunk. A samáriai asszony története „élő víz” bőséges hozamú kút az üzenetek tekintetében is. Az ökumenikus imahétre készülve az Istennek kedves ökumené igéből következő dinamikáját szeretném most kiemelni, amely úgy nyitott, hogy szelíd határozottsággal vallja, hirdeti, hitelesen éli: Jézus Krisztus az élet vize. A nyitottság a keresztyénség pásztori lelkülete, a bizonyságtevő határozottság pedig missziói küldetése. Mert a misszió nem a másik meggyőzése, ha: nem „csupán” nyitott, de szelíden határozott meghirdetése és megélése annak, hogy Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet (Jn 14,6). A többit, az eredményt Isten cselekszi, és bizonnyal cselekszi is - akarata és jótetszése szerint. A samáriai asszony is bizonyságtevővé lett. Nyitottak vagyunk, mindenkit szeretünk, nem különülünk el, ahogy ezt Jézus Krisztus sem tette; de nem adhatjuk fel ma sem azt az evangéliumot, amelyet Urunk ránk bízott. Ha pedig ezért az üzenetért szenvedni kell, nem félünk, nem „ütünk” vissza, de amíg lehet, nem maradunk némák és tétlenek. Egy elvilágiasodott, gyökerét vesztett, halálosan szomjas és tengervizet vedelő világban várják emberek az élő vizet: most van itt az ideje, hogy merjünk nyitottak és bizonyságtevők lenni mi, európai keresztyének! Ugyanakkor imádkozzunk azokért, akik szenvedést, üldöztetést vállalnak, meghalnak a Krisztus ügyéért. A szerző református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke GEKE-tanácsülés Budapesten Cselovszkyné dr. Tarr Klárát választották elnökké ► A magyarországi protestáns egyházak meghívására Budapesten ülésezett január 15-18. között az Európai Protestáns Egyházak Közösségének (GEKE) tanácsa. A testület általában évente kétszer tart konzultációt, előző ülése Koppenhágában volt.
