Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-25 / 4. szám
2 -m 2015. január 25. FORRÁS Evangélikus Élet wsmmmmmMmmmm Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk, Istenünk, aki Jézusban arra biztattál minket, hogy könyörgéseinkben bátran és kitartóan keressünk téged, hallgasd meg imádságunkat, és add meg mindazt, ami üdvösséges! [Lektor:] Könyörgünk a világért, amelyet szépnek és jónak teremtettél, és mindeddig megőriztél, noha bűneink miatt a romlandóság törvényének is alávetetted. Kérünk, kegyelmeddel ezután is védd, oltalmazd és újítsd meg a természetet. Áldd meg azokat, akik akaratod szerint fáradoznak, hogy a föld nemzedékeken át lakható maradjon! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, adj egymás iránti figyelmet szívünkbe, adj több türelmet békéden közösségeinkbe, adj több alázatot a vezetőknek, és adj elegendő jóságot az emberi léleknek! Könyörülj a háborús tűzfészekben élőkön; vezesd őket a kiengesztelődés és megbékélés útjára! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, aki Jézus Krisztusban világosságul jöttél közénk, állj azok mellé, akikre a kilátástalanság sötétsége borul! Állj mellénk is, hogy ne csak imádkozhassunk azokért, akik otthontalanok, akik éheznek, vagy más szükséget szenvednek, hanem tenni is tudjunk értük! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk, légy mindazokkal, akik reménytelenül vívják küzdelmüket a betegséggel és a halállal, vagy kilátástalanul vergődnek a gyász fájdalmában! Nyújtsd feléjük megtartó kezedet, hogy hitük bizonyosságot nyerjen: te úr vagy a halál fölött, és a te kezedből senki és semmi nem ragadhatja ki életünket. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Atyánk, könyörgünk szent népedért - az egyházért, egyházunkért. Gyújtsd meg bennünk SzenÜelked tüzét, áldd meg köztünk az igehirdetés szolgálatát és a szeretet cselekedeteit. Áldd meg püspökeinket, elöljáróinkat, hogy minden döntésük a te akaratodba simuljon! Áldásod kísérjen minden gyülekezeti munkát, hogy ne önmagunkért, hanem másokért élhessünk! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mindenható Isten, hallgasd meg néped könyörgését, és hozd el hamar országodat Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön-örökké. [Gyülekezet:] Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ha reá merjük bízni magunkat, semmiképpen el nem ejt. Testünk, életünk rajta nyugszik: vele mi is megmaradunk. Rajta kívül nincs hely, ahol dacolhatnánk az ellenséggel. Az élő Krisztus jól tudja, hogy mi mindent érte teszünk és szenvedünk - prédikálással, tanítással és írással. Mint ahogy e világ is tudja, s tudjuk mi is. Ha merünk benne bízni, ő megsegít. Nem is árthat nekünk az ellenség.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP - 2MÓZ 3,1-15 „Vagyok, aki vagyok...” A név az ókori Kelet világában a személyiség legbelső mozgatórugóját fejezte ki. Ezért úgy gondolták, hogy a név ismerője hatalmában tarthatja azt, akinek a nevét ismeri. Hiszen tudja, hogy mire mozdul. Ki tudja számítani, hogy miként fog reagálni. Tudja, hogy melyik „gombot” kell megnyomnia rajta, hogy azt tegye, amit szeretne. Mózes is feltehetően ezzel a szándékkal tudakolja Isten nevét. Szeretné kiismerni és hatalmában tudni azt az Istent, akinek a parancsára népét ki kell vezetnie Egyiptomból. Isten nevének ismerete biztonságérzetet kölcsönözne neki e veszélyes küldetés végrehajtása közben. Ezt az indítékát persze nem akarja feltárni, hanem a nép várható kérdésével igyekszik leplezni: „Ha majd elmegyek Izráelfiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik?” Isten - bármilyen meglepő - nem tér ki a válasz elől. Felfedi titkát: ő attól Isten, hogy van. „Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: így szólj Izráelfiaihoz: A »Vagyok« küldött engem hozzátok’.’ Mózes most már tudja, amit akart, de feltehetően nem lesz tőle boldog. Megérti, hogy Isten - aki egyedül van - tart létben mindent és mindenkit. Minden és mindenki akkor és addig létezik, amíg Isten, aki nem csupán létezik, hanem van, létben tartja. Istent tehát egy létező sem kerítheti hatalmába, nem gyakorolhat fölötte kontrollt, még akkor sem, ha nevét ismeri. Mert akinek Isten kinyilatkoztatja a nevét, az először is arra A VASÁRNAP IGÉJE döbben rá, hogy ő van mindenestül Isten hatalmában. Olyannyira, hogy egy pillanatig sem tudna létezni az őt létben tartó Istentől elszakadva. Isten Mózesben is ezt a felismerést erősíti meg, amikor bemutatkozását így folytatja: „így szólj Izráelfiaihoz: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok’.’ Ábrahámról azt tartja a Mózes által is ismert hagyomány, hogy Istennel járt, Isten vele volt minden dolgában, és megáldotta. Fia, Izsák Isten hatalma által született, és Isten hatalma alá rendelve élte egész életét. Jákob pedig, aki csalással szerezte meg testvére, Ézsau elsőszülöttségi áldását, Jabbók révénél egy éjszakán át tartó kemény küzdelmet vívott Istennel, azt remélve, hogy győzhet, és rábírhatja Istent, hogy hatalmával mellé álljon, amikor a bosszúszomjas és feltehetően életére törő testvérével kiszolgáltatott helyzetben kell találkoznia. Jákob győzött is, de nem úgy, ahogy gondolta. Nem ő kerítette hatalmába Istent, hogy Ézsauval szemben támogassa, hanem Isten kerítette hatalmába mindkét testvér szívét, és így békességet szerzett köztük. Mózesnek az ősatyák példájából kellett megértenie: nem akkor fognak szerencsésen alakulni a dolgai, és nem akkor lesz erős, ha Isten hatalmát - nevét ismerve - kontrollálni tudja, hanem ha ő rendeli alá magát is, meg a rábízott ügyet is Isten hatalmának. Ha ezt teszi, nem fog csalódni, bármilyen nagy is a fáraó hatalma, és megkeményedett szívvel ellenáll Isten akaratának. Mert Isten végtelenül hűséges azokhoz, akik - mint egykor Ábrahám - vele járnak, akik - mint Izsák tette - egész életükben alázatosan, mintegy Isten árnyékában élnek, és az utókor nem nagy tetteikért dicséri őket, hanem azt jegyzi meg róluk, hogy Isten emberei voltak. És azokat sem hagyja soha magukra, akik - mint Jákob - vétenek ugyan törvénye ellen, de bűnük terhével nem előle menekülnek, hanem hozzá, mert hiszik, hogy lelkiismeretükben Istennel küzdve - miként Jákob - ők is győzhetnek, bár nem Istent győzik le, hanem Isten győz bennük, ami az ő életre szóló, nagy nyereségük lesz. A vízkereszti ünnepkör utolsó, Krisztus isteni dicsősége kinyilatkoztatásának vasárnapján arról sem feledkezhetünk meg, hogy - miként a vasárnap evangéliumában (Mt 17,1-9) halljuk - Jézus, a Fiú lejön a megdicsőülés hegyéről, és tanítványainak is megtiltja, hogy a látomásról beszéljenek, amíg be nem teljesíti küldetését a Golgota keresztjén. Miért ez a titkolózás? Nem másért, mint hogy küldetése hátralevő részében nem a megdicsőülés hegyén megmutatott isteni hatalom irányítójaként fog cselekedni, hanem emberi mivoltában magát szolgáltatja ki az isteni hatalomnak. így amikor a rendelkezésére álló isteni hatalom használatáról lemondva, a kereszten a legnagyobb gyalázatot viselve, teljes erőtlenségben meghal, és életével együtt látszólag mindent elveszít, éppen akkor győz. Győzelmét - hogy halálával valóban eltiporta a halált - a sírba helyezett holttestében húsvét hajnalán újra teljes dicsőséggel megnyilvánuló isteni hatalom fogja majd demonstrálni. Isten már Ábrahámmal is megsejtetett valamit abból, hogy dicsőséges hatalma a holtból teremti az élőt, amikor az ősatya elaggott testéből, Sára már elhalt méhét megelevenítve, a megígért gyermekkel, Izsákkal ajándékozta meg. A Vörös-tengeren való átkeléskor Mózes is megsejtett valamit abból, hogy Istennek az emberileg már teljesen ellehetetlenült helyzet a legalkalmasabb arra, hogy hatalmát megmutassa. De Ábrahám még csak a halál távoli leheletét érezte, Mózes is csak a halál torkában járt, de őket a halál még nem nyelte el, mert ők még az ószövetség emberei voltak. Krisztust azonban, aki az új szövetség szerzője, elnyelte a halál, mint ahogy egy napon mindannyiunkat el fog nyelni. De Isten Krisztusban húsvétkor azt is megmutatta, hogy az ő dicsőséges hatalma végül a halált is elnyeli, és el nem múló élet forrásává teszi. Számunkra is, ha földi életünk során nem az isteni hatalom megkaparintására, de legalábbis befolyásolására, kontroll alá vonására törekszünk, hanem Krisztusra tekintő hittel és teljes bizalommal átadjuk magunkat az isteni hatalomnak. Annak a hatalomnak, amely ugyan előbb sírba visz, de csak azért, mert számára a halál a legalkalmasabb arra, hogy belőle teremtő szava romolhatatlan életre szólítson elő, hogy a romlandóság átkától megszabadulva örökre Krisztus uralma alatt éljünk Isten dicsőségében és dicsőségére. ■ Véghelyi Antal A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok ► Folytatjuk Huszár Gál életművének tanulmányozását. Ma az 1574-ben Komjátiban (Komjatice, Szlovákia) nyomtatott énekeskönyvvel ismerkedhetünk meg: cikkünk címe megegyezik a kötet címével. A bemutatáshoz H. Hubert Gabriella tanulmányát hívtuk segítségül, amely az énekeskönyv 1986-os fakszimile kiadását kíséri. CANTATE Huszár Gál 1574-es graduál-énekeskönyve az első nyomtatott graduál, amely ezáltal felbecsülhetetlen értéket képvisel. Ez az énekeskönyv teljes egészében evangélikus szellemű (az 1560-as énekeskönyvet, mint írtuk, protestánsnak nevezi a kutatás). Huszár célja általánosan használható kézikönyv, afféle liber usualis létrehozása volt. Rendkívül nagyigényű koncepciója eredményeképpen óhatatlanul bonyolult szerkezetű kötet jött létre. Az énekeskönyv először is protestáns graduál a szó 16. századi értelmében. Másodszor: teljes gyülekezeti énekeskönyv is egyben. Az ünnepi gyülekezeti énekek a graduális jellegű első részben találhatók, Huszár Gál ugyanis minden nem liturgikus éneket beoszt a graduálban neki megfelelő helyre. Ám nemcsak az ünnepi énekekre áll ez, hanem a külön csoportot képező katekizmusénekekre is. Ha kiemeljük az 1574-es kiadásból a szertartási énekeket, egy olyan gyülekezeti énekeskönyvet kapunk, amelynek felépítése nem egyezik meg egyetlen előtte megjelent énekeskönyvével sem: katekizmusi énekek, ünnepi énekek, prédikáció utáni énekek, psalmusok, szentegyházi dicséretek, halotti énekek következnek benne egymás után. Ez a kötet a hazai protestantizmus valamennyi énekeskönyvének kiindulópontja. Eged lilén diczerünc. Az énekeskönyvnek csupán az első részében vannak kották (85 szertartási dallam, 24 himnuszdallam, 15 úgynevezett dicséretdallam); 127 esetben csak szöveg szerepel, közülük 72 nótajelzéssel. A gyűjteményben három zenei réteg különíthető el: a gregorián liturgikus énekek, a humanista metrikus dallamok, valamint a korabeli gyülekezeti énekkincs. Most lássuk azokat az énekeket, amelyeknek itt megjelent szövege számít ősforrásnak. Az Ó, teremtő Atyaisten (EÉ 248) „az Úrnak napján, azaz vasárnapon vecsernyére való isteni dicséretek” cím alatt, dallamközlés nélkül szerepel Huszár Gálnál: vagyis a vasárnapi vespera (esti zsoltáros imádság) himnusza. Felirata: „Hymnus, O lux beata Trinitas” - ebből a himnuszdallamból egyszerűsödött a Szentháromság egy Istenség (EÉ 108) dallama. Az eredeti, hatstrófás latin himnusz (O lux beata Trinitas, trés unum) szerzője Iohannes Pecham (1220/30?- 1292) canterburyi érsek. Mivel az ambroziánus himnusz strófaformája nagyon egyszerű - a8, a8, a8, a8 -, az ilyen szövegeket bármilyen, azonos szerkezetű dallamra el lehet énekelni. Énekeskönyvünk szerkesztői az Úr Jézusunk, fordulj hozzánk (EÉ 279) dallamával társították a Szentháromság minden tagját megszólító verset. íme az 1574-es szöveg négy versszaka mai helyesírással (érdekes módon metrumhibák, többletszótagok is vannak benne). „Ó, teremtő, Atya Isten, / Ki uralkodói dicsőségben, I Tekints reánk ínségünkben, / Ne vesszünk el bűneinkben. HÓ, megváltó Jézus Krisztus, / Egyetlenegy mi szószólónk, / Engeszteljed szent Atyádat, / Oltalmazza egyházunkat. // Vigasztaló Szentlélek Isten, / Lakozzál a mi lelkűnkben, / Tarts meg minket igaz hitben, / És nagy buzgó szeretetben. // Dicsértessél, Szentháromság, / Véghetetlen nagy boldogság, / Romoljon el az háborúság / Maradjon meg az igazság. Ámen." Mostani énekeskönyvünk öt versszakos változata Zábrák Dénes átköltése, és az 1911-es Dunántúli énekeskönyv óta használatos (Dt 251). Mai szemmel azt mondhatjuk, talán túl sok az átdolgozott sor: ha csak az érthetőségre való törekvés a szempont, nem indokolt ennyi változtatás. Száz év óta persze hatalmasat változott a 16. századi versek megítélése; az 1955- ös énekeskönyv (a dunántúlinak új résszel bővített kiadása) sok régi magyar éneket is közölt, így hozzászokhattunk a korabeli szóhasználathoz. A Mi kegyes Atyánk, bölcsességnek Ura (EÉ 483) a Házasság család, ifjúság fejezetben található, illetve hálaadó énekként a tanévnyitó istentisztelet rendjének is része (GyLK 641, 192-193. oldal). Énekeskönyvének második részében Huszár Gál tíz versszakkal közli; címe: „A katekizmus után való isteni dicséret, kit a gyermekek énekelnek; nótája: Felséges Isten, mennynek, földnek Ura’.' Trajtler Gábor az Énekeskönyv 1982 című írásában (a Lelkipásztor folyóirat 2009. februári különszámában) arról tudósít, hogy - bár ez az ének a Dunántúli énekeskönyvben is megvolt (Dt 496) - Evangélikus énekeskönyvünk szerkesztői a református énekeskönyv eredetihez igen közel álló verzióját (RÉ 432) vették alapul (1., 5-7., 10. versszak). Nálunk nem használatos az a dallam, amelyre a nótajelzés utal, és amelyet a reformátusok is alkalmaznak, de minden további nélkül helyettesíthető egy azonos strófaformájú - szapphikus - dallammal: Nagy hálát adjunk az Atyaistennek (EÉ 48; a húsvét utáni harmadik hét éneke). Szerencsés választás, mert ez az ének 1955 óta ismertté és kedveltté vált, ráadásul a 7. liturgia doxológiájaként a dallam rendszeres használata is biztosított. Ismerjünk meg most két kimaradt versszakot (RÉ 432,3.5"): „Világosítsd meg tudatlan elménket, / Tanulásunkban vezérelj bennünket, / A tudományra gerjeszd fel szívünket / és mi lelkünket. // Őrizz meg minket gonosz erkölcsöktől, / Minden naponként fertelmes beszédtől, / Szent színed előtt utált részegségtől, / Éktelenségtől.” Egy mai fiatal vagy a szülei persze nem ezeket a szavakat használnák, de talán így is nyilvánvaló: ez az ének mindig aktuális témákról felelősségteljesen fogalmaz. Énekeljük hát minél gyakrabban! ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
