Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-28 / 26. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2015. június 28. w- 9 mMMH Menekültek Magyarországon: halálból a semmibe? ► A közel-keleti konfliktusok - ma különösképpen a szíriai polgárháború - miatt egyre többen keresnek biztonságos menedéket földrészünkön. Kétségtelen, hogy a menekülők növekvő száma kihívás elé állítja egész Európát. Amíg más országokat a helyzet problémaorientált megoldásra készteti, idehaza inkább a félinformációkból és egyéni félelmekből táplálkozó reakció figyelhető meg. Riportunkban arra vállalkoztunk, hogy megmutassuk: honnan jönnek a menedékkérők, milyen nehézségeik vannak, hogyan tudjuk keresztényként segíteni őket a beilleszkedésben. Érintettekkel beszélgettünk, és a Református Menekültmisszió vezetőjét is megkérdeztük. „Föltámadott a tenger, / A népek tengere” - juthat eszünkbe, amikor a menekültekről szóló híradásokat olvassuk: a Földközi-tengeren hánykolódó emberek ezreiről vagy a szír-török határnál várakozó tízezrekről. Utóbbiak június 16-án végső elkeseredésükben átrontottak a szögesdróttal körbevett török határon, hogy átjussanak a Szíriához képest biztonságos Törökországba - vízágyúk és rendőri közbeavatkozás fogadta őket. Június 17-én pedig bejelentették: Magyarország 174 kilométer hosszú kerítéssel zárja le a menekülők útját a szerb-magyar határszakaszon. De biztosan az a legjobb - legkeresztényibb - megoldás, ha rácsokkal és falakkal várjuk a halál elől menekülőket? Abdullah, a magyar sportoló és Haruun, a vállalkozó Hamun és Abdullah huszonéves fiatalok. Egy budai kávézó teraszán találkozunk. Mindketten Afganisztánból menekültek, de nem onnan ismerik egymást: a Református Menekültmisszióban találkoztak. Flaruun már tolmácsként dolgozott ott, amikor a debreceni menekülttáborból Budapestre érkező Abdullah a misszióhoz került. Mindketten politikai okokból menekültek Magyarországra. Haruun édesapját a tálibok ölték meg, édesanyja ezért jött el Haruunnal és négy testvérével. A családja jómódú volt - ez okozta édesapja halálát is -, ezért megtehették, hogy maguk szervezzék meg az útjukat, és a menedékkérők számára fenntartott befogadó állomás (vagyis a menekülttábor) helyett a maguk vásárolta lakás fogadja itt őket. „Ezért én nem vagyok jó példa - mondja Haruun -, mert a legtöbben Törökországon keresztül, gyalog jönnek, át a hegyeken, több hónapig tartó, nagyon veszélyes úton.” Abdullah is végigjárta a Magyarországra érkező menekültek kalandos útját: a szerb határról elsőként a nyírbátori fogdába vitték. „Rosszabb volt, mint egy börtön - mondja. - Összesen két percet tölthettünk például az étkezőben onnantól kezdve, hogy kézbe vettük az ennivalót. Két perc után az őrök hajtottak minket tovább.” Innen került Debrecenbe, ahol már - mivel menedékkérelme folyamatban volt - szabad volt a kijárás, és huszonkétezer forintot kapott havonta szociális juttatásként. „Akkor úgy döntöttem, hogy ezt a pénzt valami hasznosra fordítom: edzésekre kezdtem járni ahelyett, hogy elszórakoztam volna.” Adbullah az MMA nevű sportot választotta (egy thai bokszhoz hasonló küzdősport), és ma már Budapesten dolgozik hivatásos sportolóként, hazánkat különböző nemzetközi versenyeken is képviseli - nemrég ezüstérmet is szerzett az egyesületének. Adja magát a kérdés, hogy ha egyszer aranyérmet szerezne magyar színekben, milyen himnuszt hallgatna szívesen. „Sokat köszönhetek Magyarországnak, ma már ez az otthonom, és valószínűleg nem is választhatnék himnuszt, ha magyar versenyzőként nyernék aranyat. De Afganisztán a hazám, ezért örülnék, ha az afgán himnusz is szólhatna.” Amikor a fiúkat a házasságról kérdezem, elmosolyodnak: persze, hogy szeretnének családot. Mivel mindketten hívő muszlimok, felmerül, hogy milyen vallású feleséget szeretnének. Abdullahnak mindegy, hogy ki lesz a jövendőbelije, „csak a szerelem meglegyen” Haruunnak viszont nehezebb lesz a dolga: ő mindenképpen muszlim feleséget szeretne. Haruun egyébként tizenhét éves volt, amikor Magyarországra kerültek, tizennyolc évesen már jelesre érettségizett (magyarul!) minden tantárgyból. Jelenleg az Óbudai Egyetem vállalkozásfejlesztés mesterképzését végzi, később is ezen a területen szeretne elhelyezkedni. Öt nyelven beszél: perzsául, törökül, angolul, magyarul és pasdu nyelven - nyelvtudása ma is nagy segítség a menekültmissziónak. „Ahogy a Biblia szerint tenni kell” Oldott a hangulat, és nagy a jövés-menés a Református Menekültmisszió Váci utcai közösségi házában, ahol a misszió vezetőjével, Kanizsai- Nagy Dórával találkozom. Újra és újra fel kell vennünk a beszélgetés fonalát, mivel mindig érkezik valaki, aki eligazítást kér - érettségivel, bevásárlással, nyelvtanulással, munkalehetőségekkel kapcsolatban. Fejkendős muszlim asszony mutatja, mit vett a piacon, kamasz lányáért jött, aki ottjártunkkor az érettségire készült. Az egyik belső szobában az új magyartanár éppen az órájára készül. Érzékelhető, hogy a munkahelykeresést és tanulást segítő számítógépek, a kikapcsolódást segítő játékok és kényelmes kanapék mellett nyitottság és segítő szándék fogad minden ide érkezőt. A tájékozódást a falra kifüggesztett interkulturális kalendárium is segíti, amelyben a keresztény, a muszlim, a zsidó és a buddhista ünnepek is szerepelnek. „A református menekültmisszió azoknak segít a munkahelykeresésben, tanulásban és a lakhatási ügyek megoldásában, akik már megkapták a menekültstátust. A mi munkánk 2006-ban kezdődött, ezt megelőzte egy holland misszionárius házaspár tevékenysége, akik a kétezres évek elejétől járták a hazai menekülttáborokat. Lelkigondozást végeztek, közösségi programokat szerveztek, látogatták az embereket, ahogyan azt a Biblia szerint tenni kell. Ezeken a befogadóállomásokon gyakran nem túl jó a hangulat, mert az emberek ekkor még nem tudják, hogy mi lesz a sorsuk, megkapják-e a menekültstátust vagy sem. Sokféle nemzet él együtt, sok interjún meg kell jelenni, szóval sok a feszültségforrás. Ezt a légkört a hollandok megpróbálták úgy oldani, hogy különböző programokat szerveztek számukra. Megismerték és megkedvelték az ott élőket, és azzal is szembesültek, hogy a táborokból kikerülve ezeknek az embereknek - miután megkapják a menekültstátust - olyan komplex segítségre van szükségük, amelyet magánemberként nem tudnak nekik biztosítani. Ebből a felismerésből született a Református Menekültmisszió, amely 2006-ban kezdte el a már említett tevékenységét: tíz családnak nyújtottunk lakhatást, az évek során bővítettük a kapacitást és a szolgáltatások körét is, ahogy látjuk, hogy az embereknek mi mindenre van szükségük” - mondja Kanizsai-Nagy Dóra. „Ne beszélj a hitedről, akkor nem fognak megölni, menj haza” Nem azt nézik, ki milyen vallású, hanem hogy miben segíthetnek. „Bár vannak keresztény menekültek is, és megkeresztelkedettek is, utóbbiakat gyakran éri az a vád, hogy csak azért lesznek keresztények, mert így könnyebben megkapják a letelepedéshez szükséges papírokat - folytatja Dóra. - Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy abszolút nem veszik figyelembe, ha valaki üldözött keresztény, habár az ENSZ konvenciója szerint a vallási üldözés érv a menekültstátus elnyerésére. Mégis, ha valaki csak annyival érvel a menekültstátus-kérelem benyújtásakor, hogy keresztény vagyok, megölték a családomat, és valószínűleg velem is ez történik, ha visszamegyek, az nem elég. Láttam olyan elutasító határozatot, amelyben azt írták: »Tudjuk, hogy Iránban rossz a helyzet, de ne beszélj a hitedről, és akkor nem fognak megölni, menj haza.«” A megtért menekültek bevonása a gyülekezetekbe egyébként sem egyszerű, hiszen a nyelvi akadály komoly probléma: ha valaki gyülekezetbe szeretne járni, de még nem beszél magyarul, akkor elmegy vagy a Skót Misszió angol nyelvű alkalmaira, vagy a budapesti kopt keresztény gyülekezetbe, ahol arabul tartanak miséket. „De sokan elkallódnak, mivel a nyelvi-kulturális akadályok miatt nem találják helyüket a gyülekezetekben. Pedig kiemelten fontos lenne a közösségi élmény megélése azok számára, akik a családjuktól és kultúrájuktól teljesen elszakadva élnek. Aki menekültstátust kap, az üldözés elől menekül, úgy tekint Magyarországra, mint egy biztonságos helyre, ahol végre normális életet élhet, és keresi annak a lehetőségét, hogy minél gyorsabban megtanulja és átlássa az itteni dolgokat, minél gyorsabban munkát találjon. Ezt egyedül megvalósítani borzasztó nehéz. Az állami szolgáltatásokhoz hozzáférni, az egészségügyi és jogi rendszert átlátni a magyaroknak is nehéz, a menekültek számára kellenek hidak, hogy ezeket igénybe tudják venni. Ezért az első időszakban intenzíven kell segíteni. 2014-ben százhatvan emberrel foglalkoztunk, sokan tettek nyelvvizsgát, saját vállalkozást ötlöttek ki, sokaknak munkát találtunk." „Most van szükségük a magyarok segítségére” Kanizsai-Nagy Dóra elmondása szerint a menekültellenes hangulat fokozódik, és ez nem segíti a munkájukat. „Nehezebb ellenséges környezetben dolgoznunk, mivel mindig azt hangsúlyozzuk a befogadó társadalom és a menekültek számára is, hogy bizalommal legyenek egymás iránt, mert a bizalmi kapcsolat az alapja az integrációnak. Hogyha ez a bizalmi kapcsolat megbomlik az egyik fél részéről, akkor meg fog bomlani a másik fél részéről is. Eddig is voltak egyéni problémák, amelyeket megéltek, de most a menekültek egész csoportja tart a magyar társadalom egészétől, és fordítva. Ezért sokkal többen kérdezik, hogy miért van szükség a munkánkra, sokkal több magyarázkodásra van szükség, mint ezelőtt. Tehát a munkánk jelentős részét teszi ki, hogy hangsúlyozzuk: szükség van ezeknek az embereknek a megsegítésére keresztény alapokon. Méghozzá most van szükségük a^magyarok segítségére, hiszen a magyar muszlim közösség még olyan kicsi, hogy nem tudnak ott kapaszkodót találni. Most, kicsiben tudjuk őket igazán megismerni, most van lehetőségünk arra, hogy egyházként segítsünk nekik. Nagyon messziről érkezett emberekről beszélünk, akikkel nem lehet onnan kezdeni a kapcsolatfelvételt, hogy azt mondjuk: gyertek el bibliaórára. Isten kezében van, és hosszú az út, ami idáig elvezet. Ezért kiemelten fontos, hogy az elején milyen kapcsolatok épülnek, mik a benyomásaik a magyarországi keresztényekről.” „Morális és jogi kötelesség” Arról, hogy keresztényi kötelesség a menekültek megsegítése, az Egyházak Világtanácsa (EVT) is közleményt adott ki (lásd a 8. oldalon): „A nemzetközi közösség valamennyi tagjának morális és jogi kötelessége, hogy megmentse azon menekültek életét, akik a tengeren vagy szárazföldön veszélybe kerülnek, függetlenül eredetüktől és jogállásuktól” - áll a dokumentumban. A felhívás említést tesz azon keresztyénekről, akiket tömegesen mészárol le az úgynevezett Iszlám Állam Líbiában, ahogy a dél-afrikai bevándorlók elleni erőszakról is, amely „a saját és családjuk biztonsága és jobb élete reményében hazájukat világszerte elhagyó emberek különös kiszolgáltatottságáról” tanúskodik. Az EVT vezetőtestülete felszólítja a nemzetközi közösséget és a kormányzatokat, hogy erkölcsi és jogi kötelezettségüknek eleget téve óvják a bevándorlók életét, és tartózkodjanak minden olyan akciótól, amely további fenyegetettséget jelentene a számukra. Az EVT tagegyházait és ökumenikus partnereit minden jóakaratú emberrel együtt arra kéri, hogy „támogassák az idegenekkel és a szükséget szenvedő szomszédokkal szembeni nyitott és befogadó lelkűiét megerősödését” ■ Laborczi Dóra Menekültek, menedékkérők vagy bevándorlók? A magyar menekültügyi rendszer és annak állomásai rendkívül szerteágazóak és bonyolultak. Emiatt gyakran az sem világos, hogy a Magyarországra érkezők közül kire milyen megnevezés érvényes. Általában menekültekről és bevándorlókról szokás beszélni, pedig ahhoz, hogy valaki elnyerje a menekültstátust, előbb menedékkérelmet kell benyújtania - ezt pedig csak azután teheti meg, hogy bebizonyosodott róla: nem bűnöző. „A menedékkérő olyan személy, aki menekültnek vallja magát, és nemzetközi védelmet kér arra hivatkozva, hogy származási országában veszélynek vagy üldöztetésnek van kitéve. Minden menekült menedékkérőként nyújtja be kérelmét, de nem minden menedékkérő kapja meg a menekültstátust. Abban az időszakban, amíg kérelme elbírálására vár, a kérelmezőt menedékkérőnek nevezzük” - olvasható az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) magyarországi képviseletének holnapján. „Ugyanakkor menekültté nem az arról szóló papírtól lesz valaki, hanem attól, hogy üldözés áldozatává válik hazájában. A menekültelismerésről szóló határozat csak deklarálja ezt a tényt” - mondta Ambrus Ágnes, az UNHCR magyarországi részlegvezetője korábban a hvg.hu-nak. A háborús helyzettől függetlenül kezelendő a gazdasági bevándorlók kérdése, akik jobb megélhetés reményében keresnek új otthont Európában. Az ő számukra Magyarország azonban egyáltalán nem számít célországnak. Ezzel kapcsolatban fontos szempont, hogy a magyar lakosság jelentős része kivándorol, ők is gazdasági bevándorlónak tekinthetők Nyugat-Európában.
