Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-28 / 26. szám
KULTÚRKÖRÖK 2015. június 28. » 5 ü ísmwmííhsmíí Evangélikus Élet Anyanyelven hirdetni az evangéliumot Alsószeli beszélgetés Nagy Olivér evangélikus lelkésszel Isten hozott! Avagy: babazászló leng a házon ► Közeledünk a határhoz, a komáromi hídhoz. Nézek ki az ablakon, a messzeségben színes házak, szélerőművek. Mint fém szitakötők zúgnak a réten, közöttük kamionok sietnek nehéz teherrel. Szerencsére ma már nem kell útlevél, néhány perc, és Szlovákiában vagyunk. Nagy változást nem lehet látni, csak kevés a magyar feliratú tábla... Váratlanul tárul elénk a tekintélyes méretű istenháza a nyári fényben. Nagy Olivér a templomkert kapujában vár minket. Magas alakja messziről feltűnik, és a mosolya, ahogy szeretettel fogadja a vendéget. Bent a hűs szobában a nemrégiben rendezett találkozóról kérdeztem: a Szlovákiában élő magyar evangélikusok május 30-i missziós napjáról.- Mit jelentett Lelkész úr számára a somorjai találkozó?- Nagy öröm volt, hogy találkozhattam a hittestvéreimmel. Ez már a nyolcadik alkalom volt Megható és reményt nyújtó pillanatokat élhettünk át. Köszönet érte a szolgálattevőknek: Szeverényi Jánosnak, Szemerédi Bernadettnek és a bizonyságtevő testvéreknek. A szervezésben elévülhetetlen érdemei vannak Jana Fördös lelkésznőnek, Lóczy Tibornak és Garádi Péternek. A somorjaiak kiváló házigazdák voltak. Évről évre bebizonyosodik, hogy van igény a magyar szolgálatra. Nagyra értékelem Milan Krivda püspökünk részvételét a találkozóinkon, ami nagyon fontos gesztus a szlovákiai evangélikus egyház részéről. Viszont elszomorított a magyarul szolgáló lelkésztársaim ismételt távolmaradása...- Milyen gondokkal szembesül, és milyen lehetőségeket lát a gyülekezetben?- A felvidéki magyar evangélikusok helyzete az asszimiláció által súlyosan fenyegetett szlovákiai magyar kisebbség számára számos tanulsággal szolgál. A legnagyobb gondot továbbra is a lelkészhiány, a magyar gyülekezetekben szolgáló lelkészek hozzáállása, a testvéreink távolmaradása, a reményvesztettség és a szervezési hiányosságok okozzák. A megoldást az országos szolgálat mihamarabbi elindítása jelenthetné, amely - a viszonosság alapelvét figyelembe véve - a szlovákiai magyar evangélikusokat is megilleti. Kitűnő, de egyelőre egyedi példa Dechertné Ferenczy Erzsébet sajógömöri szolgálata. Már ez is nagy öröm, hiszen így legalább az ottani gyülekezetnek van helyben lakó lelkésze, és a nagy területű szórvány sem marad szolgálat nélkül. Hálásak vagyunk az átszolgáló magyarországi lelkészek évtizedek óta tartó önzetlen segítségéért is. De ahhoz, hogy ténylegesen megerősödjünk, „saját nevelésű” lelkészek kellenének. A felvidéki történelmi egyházak együttműködése - a hitben való megmaradás mellett - nemzetiségünk megőrzésének egyik záloga is. Nagy szükség lenne egy közös egyházi fórumra, amely a hitélet mellett társadalmi és közéleti kérdésekben is állást foglal.- Azt hiszem, Ön egyike azoknak, akik a legjobban ismerik a Szlovákiában élő magyar evangélikusok életét...- Inkább úgy fogalmaznék, hogy ismerem a különböző összefüggéseket, amelyek sok fájdalmat hordoznak magukban. .. Hadd jegyezzem meg, hogy a helyzetünket semmiképpen sem lehet a magyarországi szlovákokéhoz hasonlítani.- Minden bizonnyal Magyarországra is figyel.- Fontosnak tartom az anyaországgal való kapcsolattartást. Nekem a Kárpát-medence az otthonom. Ezen nem változtatnak az országhatárok. Egy-egy magyarországi alkalmon való részvétel segít szorosabbra fűzni a szálakat. Nélkülözhetetlenek a rendszeres és különböző szinteken folyó egyezetések. Figyelemmel kísérem az ottani eseményeket is, hiszen ez a kapcsolattartás elengedhetetlen része. Egyben hálás vagyok minden anyaországi segítségért. Országos alkalmainkat rendszeresen támogatja a Magyarországi Evangélikus Egyház, amelynek vezetőivel őszinte és baráti a kapcsolatunk. A gyülekezetemben folyó felújítások jelentős része az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alap pályázatain elnyert támogatásoknak köszönhetően valósulhat meg.- Jelenthet menedéket Isten, a hit ebben a kizökkent világban?- A 20. század története az ember végletes kiszolgáltatottságának példája. Kizárólag a Jézus által lefektetett értékek segíthetnek keresztényként élni, illetve becsülettel helytállni ebben a szándékosan felforgatott világban.- Beszéljen kicsit a közösségéről...- Az alsószeli a szlovákiai viszonyokhoz képest is szekularizált, magyar többségű gyülekezet, amely magán hordozza a lakosságcsere, valamint a helyileg kifejezetten egyházellenes kommunista rendszer által ejtett sebeket. Kezdetektől komoly kihívásokkal kellett szembenéznem, amelyeket türelemmel és következetes munkával lehet ellensúlyozni. Fontos megjegyezni azt, hogy a hitgyakorlást illetően Szlovákiában jelentős a különbség a keleti és a nyugati országrész között. A „keletiek” ma is vallásosabbak. Tény, hogy a szlovákok odaadóbban ápolják a hitüket, mint mi, magyarok. A gyülekezetemben biztosított a magyar szolgálat, de a fenti okok miatt csökken az iránta mutatkozó igény. A szlovák közösség jelentős része bizalmatlanul tekint rám, mert zavarja őket az identitásom megőrzése iránti elkötelezettségem. Szolgálatom egyik alappillére az, hogy mindenki számára anyanyelven hirdessem Isten igéjét.- Milyen érzés a templomában istentiszteletet tartani?- Első pillanattól kezdve lenyűgözött a templomunk. Csodálatos hangulata van. Látszik, hogy odaadó és alapos emberek építették, akik minden részletre gondosan ügyeltek. Jellegzetes, hatszáz ülőhellyel rendelkező épület, egyedi hang- és fényviszonyokkal, kiváló orgonával. Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy máshol szolgáljak, mert Alsószeli az otthonommá vált. Bevallom, hogy ugyanakkor kellemetlen érzés is Isten kiürülő házában szolgálni. Egy-egy alkalommal viszont felcsillan a remény, és megerősödik a jövőbe vetett bizalmam. Az idei konfirmációs istentisztelet például igazán bensőségesre sikeredett. A gyerekek végig komolyan vették a felkészülést. Örömet és kihívást jelentettek a konfirmációs órák. Isten ezt látta, és megáldotta az alkalmakat.- Mit tudhatunk meg Lelkész úr családjáról?- Feleségemmel együtt két óvodáskorú fiúgyermeket nevelünk. Számomra ők az Úrtól kapott legértékesebb ajándék. Egy váratlan betegség miatt nehéz időszakon vagyunk túl, amelyen a kitartó imádkozás ereje, az Istenbe vetett hitünk,-a családunk segítsége, a barátaink odafigyelése vezetett át bennünket. ■ Fenyvesi Félix Lajos ► Hír: A ferencvárosi babazászlókat 2015. június 10. napjától lehet átvenni a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálatain. Városi sétáján az ember - ha éppen nem lehorgasztott fejjel rohan úti célja felé, hanem felemeli tekintetét - érdekes megfigyelésekre tehet szert. Egyrészt hogy építészetileg milyen sokszínű város Budapest; ezer arca van. A laikus városjáró nem szakmailag nézelődik, ő „csak” a szépet veszi észre, amelynek láttán örül, meg persze a pusztuló, omladozó homlokzatokat, amelyek jobb napokat látott bérházak, paloták, villák egykor volt dicsőségének mementói. De még ennél is többet tudhatunk meg, ha felfelé nézünk. És állítom, sokan vannak, akik tudatosan nézelődnek a pesti belvárosban, hiszen tudják: szemmagasság fölött ezek a házak már-már intim titkokat árulnak el lakóikról. Igaz is, ma, „a megosztás korában” természetesnek vesszük, hogy a Facebookon és az Instagramon ismerős és ismeretlen emberek, családok életének minden pillanatát láthatjuk és kommentálhatjuk - az intimitás fogalma teljesen átalakult, mást jelent, mint akár húsz évvel ezelőtt. Belelátunk egymás életébe, lakásába, nyaralásába, szülinapi bulijába, legénybúcsújába, hívatlan vendégként ott vagyunk, nézelődünk, véleményezünk. Ehhez képest a házak elárulta „titkok” nem is titkok... nem is intimek... Sokkal szemérmesebben, decensebben, suttogva beszélnek örömről és bánatról a rájuk figyelőknek. Az ablakban ülő, mosakodó macska például mókás látvány műiden évszakban. Aztán aki a virágot szereti..., az bizony bőségesen bevirágozza ablakát, akármilyen szerény lehetőséget ad is erre egy pesti bérház keskeny ablakpárkánya vagy aprócska erkélye. Nyáron vidám, piros muskátlik, fehér petúniák oldják a házak egyenszürkeségét. Télidőben, adventben pedig a meghittségre, a sötét délutánokban-estékben egy kis fényre, melegre vágyva városszerte látjuk a karácsonyi égősorokat az ablakokban. Talán a Fényre, a Megváltó születésére várnak az ablakok mögött...? December 24. előtt az erkélyre kitett fenyőfák várják, hogy eljöjjön az „ő” pillanatuk. Tavasztól pedig újra megjelennek a zöld növénykezdemények, és az örök körforgás folytatódik. A házak, úgy is, mint egy közösség közös tulajdonai, nem sok egyébről tudósítanak a fentieken kívül. A nemzeti ünnepeken kitett lobogóval tisztelegnek, vagy néhanap - ahol van egyáltalán, s tartják még a szokást - fekete zászlóval jelzik, hogy gyászol a lakóközösség. Utóbbit ma már leginkább csak középületeken látni, de gyerekkoromban, emlékszem, még budai lakóházunknak is volt (IKV-s) gyászzászlója, s noha közös képviselő akkoriban nem volt, a házmester bácsi mindig kirakta, ha valaki elment, elköltözött örök otthonába. Hamarosan talán nem lesz szokatlan, ha egy-egy ház homlokzatán fehér zászló leng, rajta vidám, színes ábrával. Babazászló. Azt jelzi: valaki megérkezett. Új jövevény költözött a házba, és mint egészen friss lakónak kijár neki egy jókívánság és egy istenhozott. Borongásra hajlamos nemzetünknek van, és legyen is oka az örömre, és ezt finoman, szépen, ízlésesen, de egyértelműen adjuk is tudtára országnak-világnak! Legújabban - adja hírül a IX. kerület portálja - Ferencvárosban ez év nyarától az érkezőket is üdvözölheti, ünnepelheti az új jövevénnyel gyarapodó társasház közössége. A kezdeményezés a 2012-ben elhunyt dr. Kopp Mária orvos, pszichológus által elindított Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomhoz csatlakozik - melynek célja, hogy megszülessenek a kívánt, tervezett gyermekek: „Budapest Főváros IX. Kerület Ferencváros Önkormányzatának Képviselő-testülete úgy döntött, hogy bevezet egy jelképet, mely a gyermekek születését hivatott tudatni kerületünk lakóival. (...) Újszülött gyermek érkezett a házhoz, ami a szülők, a család, az egész közösség számára érték, öröm.” Az egyedi tervezésű zászlókat a kerület óvodásai és kisiskolásai között rendezett pályázat nyertesének rajza díszíti. A lakás ajtajára kitehető kis zászlót ajándékba kapják a kisgyermekes szülők, a nagyot három hónapos használatra adja az önkormányzat. Új szokás születhet meg és válhat általánossá, s a jelzésen túl valami más, tettekben megnyilvánuló jó is elindulhat. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom arra is emlékeztet: „Régen hagyomány volt, hogy a kisbabás otthonokat a környéken lakók néhány hétig segítették a szülés után, a zászló célja ezt a szokást is újjáéleszteni.” Igen, igen, jó lesz fehér zászlókat látni, rajtuk mókás gyerekrajzzal, napocskával, gólya hozta csecsemővel, s jó lesz elmosolyodni és „felfelé nézni” a tetőknél is feljebb... ■ S.-K. D. Lignum vitae Felavatták az élet fáját a péteri Újszülöttek parkjában Talán kevesen tudják helyben is: vagy egy évtizede áll már a péteri temetőben, a többi emlékmű között szerényen megbújva a meg nem született gyermekek emlékköve. Soha nem lehet úgy találni, hogy ne lenne friss virág a tövében... 2010 táján született meg az elhatározás Péteri község képviselő-testületében, hogy létesüljön a faluban Újszülöttek parkja. Látogatását a szokásrend részévé szándékozták tenni, így jött az „időkapszula” és a faültetés ötlete. Az újszülöttek hozzátartozói írott és fényképes üzeneteket hagyhatnak, melyeket huszonöt év múltán bontanak majd fel s adnak át az akkor már fiatal felnőtteknek. Négy év és kitartó ügyszeretet kellett ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson. Többek mellett Petőné Vízi Valéria alpolgármesternek, a fenti gondolatok egyik „szülőanyjának” nagy türelme, illetve pályázatok írása, gondozása tette lehetővé, hogy június 14-én a park teljességében felavattathasson. A péteri önkormányzat épületének udvarán a falu egyik legidősebb - mintegy százötven éves - juharfája teljesen kiodvasodott. Dr. Molnár Zsolt polgármester és a képviselő-testület tagjai megszólították e sorok íróját, a péteri evangélikus gyülekezet nyugalmazott lelkipásztorát: a fölaprítása helyett lehet-e belőle valamit készíteni? Az organikus plasztika művészeti irányzatában korábban is alkotó lelkész-szobrász alkotása így lett az Újszülöttek parkjának fő műve. Az ősfa odújának védelmében álló, ómagyar öltözetű édesanya és felemelt gyermeke az Úristentől elfogadott és oltalmába ajánlott élet derűs, boldogító, örök érvényű üzenete mindazoknak, akik a 4-es főút felől Péteribe érkeznek. Avatásakor Pál Mihály Munkácsy-díjas szobrászművész méltatta, Óvári Péter helyi evangélikus lelkész pedig megáldotta a művet. Csemetekert - így nevezte el a falu e legújabb parkot. Mert az életet nemcsak elmúltával, a végén lehet tisztelni a temetőinkben, hanem már az elején kell komolyan venni. Péteri példája talán ragadós lesz más településen is. Köszönet illeti mindezért a segítőket, Benke László volt falugondnokot és a közhasznú munkásokat, illetve az önkormányzati képviselőket, akik saját tiszteletdíjuk felajánlásával is támogatták e nagyszerű ügyet. ■ Dr. Foltin Brúnó evangélikus lelkész, alkotó
