Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-21 / 25. szám
io •« 2015. június 21. FÓKUSZ Evangélikus Élet Kirchentag Stuttgartban Lesipuskás (Ahogyan én látom) ■ Gémes István Kétszázötvenezer résztvevő a megnyitó istentiszteleteken, kétezer-ötszáz rendezvény egy városon belül négy nap alatt, tizennyolcmillió eurós költségvetésű találkozója a német protestantizmusnak, kétévenkénti seregszemléje a legellentétesebb kulturális, ideológiai nézeteknek stb. stb. Ez a németek Kirchentagja, magyarul a német protestáns egyházi napok. Ezt a hatalmas megmozdulást csak szeretni lehet, lelkesedni érte, csodálni a szuperlatívuszait, elámulni bátor nyitottságán, élvezni a határtalan vitatkozási lehetőséget, gyönyörködni a békésen hullámzó tömegben - vagy? Nem lenne már eleve ünneprontás, ha mindezt lebecsülnénk? Bármit teszünk, az nem lebecsülendő. Sőt hálásnak kell lennünk érte. De éppen ezért legyen szabad eltérő véleményt is mondanunk róla. Vagy éppen bírálnunk. A számok mindig is relatívak: negyedmillió ember egy istentiszteleten szívet-lelket gyönyörködtető, felemelő látvány. De körülbelül ugyanennyi volt a német protestáns egyházaknak hátat fordítók száma a két évvel ezelőtti Kirchentag óta. És ugye ne felejtsük el azokat a szám szerint szinte jelentéktelen, általában hatvan év fölötti templomlátogatókat se, akik - például a volt Kelet-Németországban - még egyáltalán igényt tartanak arra, hogy műemlék templomukban istentiszteleten vehessenek részt. Ahol húsz-harminc évvel ezelőtt még százakkal ünnepeltük istentiszteleteinket, ma „kicsiny seregnek” tart istentiszteletet a „szórványlelkész”... Minden Kirchentagon régi ismerősök üdvözlik egymást lelkesen. Van, aki húsz-harminc éve mindegyiken ott van; az újbóli találkozás összekovácsolt egyfajta „gyülekezetét” Úgy is mondhatnánk: párhuzamosat a helyi, otthoni gyülekezettel. Sőt esetleg annak ellentéteként vagy annak megkerülésére. Ne felejtsük el: a Kirchentag nem az egyházak rendezvénye, hanem egy önálló, független egyesületé. Az egyházakhoz való viszonyát talán így jellemezhetjük legjobban: annyi függetlenség az egyházaktól, amennyi csak lehetséges, és annyi kapcsolat velük, amennyi elengedhetetlenül szükséges! A kirchentagosok - tisztelet a kivételeknek - amolyan öntörvényű „kemény magot” alkotnak, amely kétévenként jön össze feltöltődésre. Vitán felül olyan fórum a Kirchentag, amelyre tódul mindenki a társadalmi elitből, aki hallatni akarja nyilvánosan a hangját, az államelnöktől elkezdve a legdivatosabb rockzenészig, az ilyen vagy olyan szexuális élharcostól a guatemalai kávéültetvényes szegényparasztok szószólójáig. Bárki (?) véleményének hangoztatására itt a lehetőség. De a témák megbeszélésére már kevésbé. Ki állítaná azt, hogy a csarnokban ülő ezer emberrel dialógust, párbeszédet lehetne folytatni? A Kirchentag állítása, miszerint benne megtárgyalják a témákat, legfeljebb azzal a megjegyzéssel fogadható el, hogy felvetik őket. Kérdés, hogy ennek az eredménye (?) mennyire tud begyűrűzni az általános társadalmi vitákba - ahogy a Kirchentag részéről szeretik állítani. Végül a „hasznossági” szempontot sem szabad elfelejteni. Mit hoz a gyülekezeti élet konyhájára a Kirchentag? Négy évtizedes német lelkészi tapasztalat alapján mondom, hogy munkámban még soha nem profitáltam vagy profitált a gyülekezetem a Kirchentagból. Évtizedeken át küldtünk például a gyülekezetek költségén egész iskolai osztályokat, iljúsági csoportokat, abban a reményben, hogy a rendezvényen feltöltődnek, és az ott szerzett kincsekkel majd itthon, azaz a gyülekezetükben is gazdagítanak bennünket. Mondjam azt, hogy ez katasztrofálisan naiv elképzelésünk maradt csupán?- Milyen volt?-Jó.- Szép volt?- Nagyon.- Mit kaptál ott?- Új barátokat.- No, mesélj valamit!- Klassz volt! Tucatjával jegyezhettem volna fel ilyen „építő” beszélgetéseket fiatal résztvevőinkkel az évek folyamán. Hogy ebből mit nyert a gyülekezet, azt bárki hamar kitalálhatja. Kétségtelen azonban, hogy a Kirchentag nagyon megfelel a mai ízlésvonalnak. Egyfajta „kellemeset a hasznossal” összekötést vár el a pásztortalan tömeg. Az pedig történjék kizárólag „leg-” fokon: legyen a leggyorsabb, legerősebb, legszebb, legérdekesebb, legtöbb és legnagyobb. Szórakoztasson, de a legkisebb erőfeszítést követelje meg tőlem. Töltsön be két felsőfokú elvárást: legyen megarendezvény és wellness... Most olvasom, hogy az elzászi Mulhouse-ban hétezer négyzetméternyi területű, háromezer-háromszáz személyes pünkösdi „megatemplomot” avattak föl. Abban a nagy forradalom óta teljesen vallástalan Franciaországban, ahol még az egykor meggyűlölt római katolikus egyház is csak kis közösségben élhet, csaknem a külvilágtól elzárkózva. Tízezrek a pápai miséken, százezrek a „szigeten” százötvenezrek a Maracaná stadionban, no és kétszázötvenezren a stuttgarti Kirchentagon. Az állítólag teljes függetlenségben élő modem emberünk - úgy tűnik - siet, nem: rohan, hogy beleépülhessen valami tartóközegbe, mint valami hordozó, védő körzetbe. De ez a körzet csak átmeneti időre szorítsa a mellkasomat! És ne kívánja, hogy elkötelezzen magam bármire is! Akik egy Kirchentag-részvételen találkoztak Istennel, megtértek, megerősödtek hitükben, azoktól itt bocsánatot kell kérnem. Szerkesztői felkérésre csak azt írtam le, ami engem nem enged a Kirchentag „hívévé” válnom. A szerző a Württembergi Magyar Protestáns Gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora (Stuttgart) Krisztus-nap a Kirchentagon ► Idén szervezték meg első alkalommal a Kirchentag keretében a württembergi pietizmus szokásos éves találkozóját, az úgynevezett Krisztus-napot. A konferencia eredetileg a Kirchentag ellenrendezvényeként jött létre 1969-ben, és azóta hagyományosan a tartományban munkaszüneti napnak számító „úrnapja” (Fronleichnam) ünnepén rendezi meg az Élő Gyülekezet (Lebendige Gemeinde) Krisztus-mozgalom. Videóajánló Találkozások estje Reformáció 500 Lehetőségek piaca Istentisztelet a stuttgarti magyaroknál Kofi Annan (a Porsche Arénában) Pohárgulyás lapostányéron Záró istentisztelet Mivel 2015-ben Fronleichnam ünnepe június 4-ére, a Kirchentag idejére esett, a vezetők dr. Frank Otfried July tartományi püspökkel egyeztetve úgy döntöttek, hogy találkozójukat önálló szervezésű programként integrálják a német protestáns egyházi napok programsorozatába. A mozgalom elnöke, Ralf Albrecht nagoldi esperes örömét fejezte ki a közeledés felett, ugyanakkor azt is hozzátette: a pietizmus nem akarja az egyház tanítójának szerepét játszani. A Krisztus-nap mottóját is a Kirchentaghoz igazították, a 119. zsoltár 104. versét választva alapul: „A te igéd tesz bölccsé engem’.’ Rendezvényük iránt nagy volt az érdeklődés, a résztvevők megtöltötték a mintegy hatezer férőhelyes Porsche Arénát. Az Élő Gyülekezet mozgalom nem szervezetként, hanem hálózatként határozza meg önmagát. Kapcsolatot ápol több, szintén a pietizmusban és az ébredési mozgalmakban gyökerező evangélizációs és missziói szervezettel - mint például a Liebenzelli Misszió, a KIÉ (Keresztény Ifjúsági Egyesület) német megfelelője (CVJM), a Pro Christ, az Evangéliumi Aliansz -, valamint több teológiai képzési intézménnyel, illetve kollégiummal, mint a tübingeni Albrecht Bengel Ház. Ezt a sokszínűséget jól tükrözte a Krisztusnap programja is. A bevezető bibliatanulmányt követően dr. Volker Gäckle professzor, a liebenzelli nemzetközi főiskola rektora tartott előadást Krisztus - a mi bölcsességünk címmel. Az előadó íKor 1,18- 25 alapján arra biztatta a hallgatóságot, hogy Krisztus keresztjének fényében tekintsenek az őket körülvevő valóságra. Mi sem hirdethetünk mást, mint Krisztus keresztjét. Isten bölcsessége nem függ a többség egyetértésétől - fogalmazott Volker Gäckle. Érzékelhetővé váltak a Krisztusmozgalom és a Kirchentag szervezői közötti véleménykülönbségek is, különösen akkor, amikor Anatoli Uschomirski, a stuttgarti messiáshívő zsidó közösség vezetője lépett a mikrofonhoz. A pietisták részéről gyakorolt kritika egyik lényeges pontja ugyanis, hogy a német egyházi napokon mindeddig - többszöri próbálkozás ellenére - egyetlen messiáshívő, illetve zsidómissziós szervezet sem kapott teret, hogy bemutathassa tevékenységét a Lehetőségek piacán. A szervezők a kizárást azzal indokolták, hogy nem szeretnék megsérteni a jelen lévő zsidó egyesületek, illetve a keresztyén-zsidó párbeszédet szorgalmazó szervezetek tagjainak érzékenységét. Uschomirski kijelentette, számára magától értetődő, hogy zsidó emberek elfogadhatják Jézust mint Messiásukat. A zsidók és a nem zsidók Krisztus testének elválaszthatatlan részei. (A messiáshívő zsidóság és a zsidómisszió témája egyébként - szintén most először a Kirchentag történetében - egy júnir us 5-én, péntek délután tartott pódiumbeszélgetésen is előkerült, azonban az esemény a kezdeti barátságos hangnem ellenére viszonylag hamar éles vitába torkollott...) A nap programját dicsőítő koncert zárta, amelyen a Németországban nagy ismertségnek örvendő Judy Bailey, valamint Andrea Adams- Frey és férje, Albert Frey lépett fel. A Krisztus-naphoz kapcsolódott egy jótékonysági projekt is, amelynek a Bölcsesség cipősdobozban nevet adták. Az akciót - a karácsonyi ajándékozáshoz hasonlóan - szegénységben élő kelet-európai gyermekek támogatására szervezték, azzal a céllal, hogy a tanulást segítő eszközöket juttassanak el hozzájuk. Lesz-e a német protestáns egyházi napokon hasonló rendezvény a jövőben? Erre a kérdésre a szervezők még nem tudtak válaszolni. „Számunkra és a Kirchentag számára is teljesen új a kooperáció ilyen formája. Közösen fogjuk kiértékelni, hogy mit jelent ez a jövő szempontjából” - mondta el Ralf Albrecht, a Krisztus-mozgalom elnöke. Mindemellett a Stuttgartban tartott eseménnyel párhuzamosan Baden-Württemberg további hat településén ünnepelték meg a Krisztus-napot június 4-én, összesen mintegy tizenháromezer résztvevővel. A Krisztus-nap évek óta a legnagyobb létszámú keresztyén találkozók sorába tartozik Németországban. Kezdetektől az 1956-ban alapított Élő Gyülekezet mozgalom rendezi meg, amely az országban működő pietista gyökerű közösségek közül a legszervezettebb, tagjaival képviselteti magát a tartományi egyház zsinatában, és főállású munkatárssal is rendelkezik. ■ Adámi Mária A Krisztus-mozgalomról bővebb információ található honlapjukon: http://www. lebendige-gemeinde. de. A Krisztus-napról pedig a rendezvény saját oldalán lehet bővebben tájékozódni: http://www.christustag.de. Remélve, hogy négyoldalas összeállításunkkal is sikerült érzékeltetnünk a stuttgarti Kirchentag főbb jellemzőit, szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe egyházunk honlapját. Az Evangélikus.hu internetes oldalon - elsősorban Horváth-Bolla Zsuzsanna szerkesztő-riporter és Győri András Timótheus operatőr jóvoltából - számos cikk, videóinterjú és fényképfelvétel dokumentálja a német protestáns egyházi napok sokak-sokunk számára feledhetetlen élményét. A további részletekről természetesen a Kirchentag.de oldalon is tájékozódhatnak a németül értő érdeklődők. (Videóajánlónk az Evangélikus.hu riportjaiból válogatott.) Néhány, a mostani hasábokról kiszorult, Kirchentag ihlette írással olvasóink az Evangélikus Élet következő számaiban is találkozhatnak még — „Hogy bölcs szívhez jussunk!” . ■ A szerk.
