Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-21 / 25. szám
Evangélikus Élet élő víz 2015. június 21. *• n Ébredés a hetvenes években Hőgyes 40 A hetvenes években az egyházellenes diktatúra ellenére érzékelhető volt némi mozgás a hazai keresztyénségen belül. Például nyaralás címén több gyülekezet szervezett táborokat, konferenciákat. Sztruhár András - aki 1964-ben tizenhat évesen megszervezte az első ifjúsági tábort - vezetésével a fejér-komáromiak profi szinten művelték ezt a műfajt. Békéscsabán a Győri János Sámuel segédlelkész által vezetett ifjúsági munka sok megtérőt eredményezett. Többen lettünk lelkészek az akkori közösségből. A templomi rockoratóriumok kapcsán kialakult egy hálózat a város és a megye felekezetei és gyülekezetei között. Mindenki maradt a saját közösségében, de együtt szolgáltunk, meglátogattuk más felekezetek ifjúsági köreit. A János által írt és vezényelt oratóriumokban együtt énekeltek és zenéltek az evangélikus gyülekezet lelkészei és tagjai, reformátusok, baptisták, katolikusok, karizmatikus megújulást átélt nazarénusok, cigány testvérek a pünkösdi gyülekezetekből, a zeneiskola tanárai... Az evangéliumi hit, a lelki megújulás, az Isten és emberek iránti szeretet és a missziói elkötelezettség kötött össze minket. Ez a Szentlélek munkája által vált lehetségessé, természetessé, működővé. Ebben a sodrásban mentünk és szolgáltunk templomokban, szeretetotthonokban, imaházakban, különböző hivatalos vagy kevésbé hivatalos (nem engedélyezett) alkalmakon. így jutottunk el a budapesti Hőgyes Endre utcai unitárius templomba a szabadkeresztyének által rendezett havi csendesnapokra is. Akkoriban rendkívülinek számító találkozók voltak ezek. A templom tömve, minden zugban álltak az emberek. Nagyszerű, a mai napig is használt énekek születtek. Ott hallottam először az uszkai cigányok tanúságtételét és azt az éneket, amelyet azóta majd minden felekezet énekel, az „Áldott légy, Istenem...” kezdetűt. Szerzője egyszerű cigány ember, Kóczé Józsi éjjeliőr. Mielőtt bemutatta volna a gyülekezetnek az új dalt, elmesélte, hogy akkor „kapta az Úrtól” amikor éjszakai munkája közben sétált az udvaron, a csillagos égbolt alatt. Egymás után hangzottak el a megtérésekről szóló beszámolók, zengett az ének, és ihletett igei üzenetek értek el a hallgatóság szívéhez. Sokan lettek keresztyénné. Feledhetetlen az a nap is, amikor Nicky Cruz egykori New York-i gengszter igehirdetését és előadását hallgattuk a Kerepesi úti Kis Szent Teréz-templomban. Megtelt a templom környéke is. Szinte minden héten mentünk valamilyen lelki programra. A teológiai akadémián a titkos és kevésbé titkos megfigyelőink alig győzték követni útjainkat. A Hőgyes Endre utcai ébredés kezdetét idén májusban ünnepelték Hőgyes 40 szlogennel. Történetükről könyvet is kiadtak erre a napra. Most is sokan voltak, sok felekezetből. Amikor egy másik programról érkezve, késve beléptem a volt zuglói moziba, amelyet a gyülekezet két éve megvásárolt, éppen Balczó András, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett háromszoros olimpiai bajnok öttusázó beszélt. Nagy figyelem, időnként felcsattanó taps kísérte szavait. Évek múltán, teológiai tanulmányok és más tapasztalok során vált világossá számomra, hogy ez a jelenség, mozgalom besorolható az úgynevezett karizmatikus megújulások közé. A karizmatikus megújulással kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Mint mindig, itt is a szélsőségek a leghangosabbak, ezért ezek ártanak is a legtöbbet. Az egyik szélsőség - véleményem szerint - nem is karizmatikus, hanem „karizmániás”. Ezen azt értem, hogy a Biblia központi üzenete elhalványul, és előtérbe kerülnek a másodlagos témák. Ez az irányzat túl nagy hangsúlyt tesz a Szendélek egyes különlegesnek látszó ajándékaira (gyógyulás, prófétálás, álmok, túláradó öröm, nyelveken szólás) a Szentlélek gyümölcseinek hátrányára, és ezek mellett elhalványul a kereszt evangéliuma is. Az úgynevezett antikarizmatikusok a szélsőséges esetek miatt kiöntik a fürdővízzel a gyermeket is, hiszen mindent elutasítanak, egyes esetekben leördögöznek, ami csak egy kicsit is karizmatikusnak látszik. Jellemző, hogy a két oldal ugyanazt a Pált idézi a nyelveken szólással kapcsolatban is. Egyik a mondandó egyik felére, másik a másik felére teszi a hangsúlyt: „Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, de a gyülekezetben inkább akarok öt szót mondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken’.’ (íKor 14,18-19) Kétségtelen, hogy minden mozgalomnak vannak szélsőségei és kihasználói. Ez a bibliai korban is így volt. Ugyanakkor nem eshetünk abba a hibába, hogy kontrolláljuk Istent, aki szuverén Úr, aki ott és akkor ad ébredést, ahol és amikor neki tetszik. Az is igaz, hogy a Lélek sodrása veszélyekkel jár, de a megállapodott, nem egy esetben megcsontosodott, lélektelen egyház gyakran idegesen, elutasítóan reagál. így volt ez már Jézusnál is. Azok, akik Jézus szolgálatában - lényegében helyesen - Csak a golgotái engesztelő áldozatot látják, könnyen elfeledkeznek arról, hogy ő maga egy klasszikusan karizmatikus jelenség volt. A csodavárás és csodacentrikusság ellenére is sokakat meggyógyított, halottakat támasztott fel, beavatkozott a földi természet rendjébe, hatalommal tanított. Futottak utána az emberek. Ez ingerelte az egyházvezetést. Ezt láthatjuk a pünkösdi események után az apostoloknál is. A konstantini fordulat után a politikai uralmat felvállaló egyházban háttérbe szorult a Lélek munkája. Az elmúlt százötven-kétszáz évben a nyugati egyház elveszítette uralkodó szerepét, és egy szkeptikus, liberális, ateista korban Isten adja, illetve visszaadja a szomjazóknak az ő Szentleikét. A mai ébredések szerte a világban karizmatikus, vagyis biblikus karakterűek. Latin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és a nyugati területeken is naponta tízezrek térnek meg, és nagyobb részük nem eksztatikus, csodacentrikus vallásosságba, hanem az üldözéseket, szenvedéseket is elviselő, tudatos Krisztus-követésbe. A 20. század két nagy evangelikál vezetője, John Stott és Billy Graham is foglalkozott a karizmatikus mozgalommal. Nem utasították el, ugyanakkor megállapították, hogy a mozgalom által hangsúlyozott „második áldás” a szentlélekkeresztség az evangéliumi irányzatoknál is megtalálható, de ott nem két lépcsőben, hanem egyben. Az ilyenek újjászületéskor már megkapják a Szentleiket. Ugyanis a karizmatikus mozgalomhoz tartozók hangsúlyozzák, hogy a megtérés után szükséges még a szentlélekkeresztségért külön imádkozni. Ebben a kérdésben is az a döntő számomra, amit Jézus mondott: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket’.’ (Mt 7,16) ■ SzEVERÉNYI JÁNOS SEMPER REFORMANDA „Jegyezzük meg tehát, hogy két fő szentség van az egyházban: a keresztség és a kenyér. A keresztség új életre vezet be ezen a földön, a kenyér pedig a halálon át az örök életre visz. Ennek a kettőnek az előképe a Vöröstenger és a Jordán, valamint a Jordánon túl és innen fekvő ország. Ezért mondta az Úr az utolsó vacsorán: »Nem iszom többet ebből a borból, míg majd újonnan iszom veletek az én Atyám országában.« (Mt 26,29) Ilyenképpen ez a szentség teljesen a halál elleni erősítést és az örök életre való bejutást szolgálja, és ezért rendeltetett.” H Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezsőfordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet!’ (Lk 19,10) Szentháromság ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten bűnösöket hív, hogy megigazítsa őket ingyen kegyelméből, Urunk érdeméért; ő Atyja bűnbocsátó irgalmának tanújává lett e világban. „Jó és igaz az Úr: útbaigazítja a vétkezőket.” (Zsolt 25,8; LK) S ezért kérhetjük: „A te Szentlelked vezessen helyes úton!” (GyLK 774) Vezérigénkben a küldetését közli Urunk (lásd Ez 34,16), és a két elveszett fiú s a tékozló szeretető atya példatörténetével is elénk tárja Istennek bűnösöket hazahívó szeretetét: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott!’ (Lk 15,31-32) Mi ne zárjuk ki magunkat az örök élet ünnepi vacsorájából! Pál így tekint önmagára: az Úr Jézus „azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak” (íTim 1,15-16) Luther ez ige kapcsán Jézus misszióját idézi: „Azért jöttem, hogy jövetelemmel és halálommal megmentsem az elveszettet, s megszabadítsam azokat, akik törvény, ítélet és kárhozat alatt roskadoznak. Én azonban felfüggesztem az ítéletet - hogy a kárhozottak üdvözüljenek!” Jézus e két szóval hívja el a vámszedő Lévit: „Kövess engem!” S ezzel indokolja: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre!’ (Lk 5,27.32) Mózes így könyörög népéért: „Ó, jaj!Nagyon nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból istent csinált magának. Mégis, bocsásd meg vétküket!” (2MÓZ 32,31-32) - Mai születésnapján e bizonyságtételével emlékezzünk Keresztelő Jánosra: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30; LK) Tanítványai Efezusban csak az ő keresztségével keresztelkedtek meg. Pál szólt: „János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön... Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére!’ (ApCsel 19,4-5) Timóteust így bátorította Pál: „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.” (íTim 6,12) Kínos halála előtt a kereszten „három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Eli, Eli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46; lásd Zsolt 22,2) A feleletet te is így hiszed? Azért, hogy én soha ne legyek Istentől elhagyott! Az Istenben bízók élete „olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa..., szüntelenül termi gyümölcsét. (...) Én, az Úr vagyok a szívek ismerője..., mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete és tetteinek gyümölcse szerint megérdemli!’ (jer 17,8.10) Ó, „Isten, szívem néked adom / Kedves ajándékul, / Ezt kívánod tőlem, tudom, / Fogadd sajátodul! // Végy szállást az én szívemben, / Amíg itten élek, / És a hitben tarts meg engem, / Vezérlő Szentlélek!” (EÉ 319) ■ Garai András A középső kereszt üzenetei Három keresztről és három győzelemről ír Szikszai Béni az Örök kérdések című sorozat 28. füzetében (kiadta a Bethánia könyvkereskedés, Budapest, 1949). Fordítsuk most tekintetünket a Golgotá középső keresztjére, és figyeljük: mit üzen nekünk! Ez Krisztus keresztje. Ha őszinte szívvel vizsgáljuk, akkor azt mondjuk, hogy a mi keresztünk, mert arra a keresztre feszítették őt, amelyikre minket kellett volna ráfeszíteni. Azon a kereszten szenvedett, amelyik kereszten nekünk kellett volna szenvednünk bűneink miatt. Éppen ezért ennek a keresztnek üzenetei nekünk szólnak. Az első üzenete: Isten komolyan veszi a bűnt. Mi könnyelműen bánunk a bűnnel. Sorra követjük el mulasztásainkat, könnyelműen eltávolodunk Isten útjáról, és rohanunk tovább az Isten nélküli úton. Nem rendül meg a szívünk, hogy ő komolyan veszi a bűnt. Annyira komolyan, hogy még akkor sem indult kegyelemre, amikor Jézus így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Isten hagyta az ő Fiát leszakadni atyai szívéről, és engedte alászállni a poklok poklába, hogy halálával kiengesztelje az Atyát, és megváltson bennünket, bűnösöket. A kereszt másik üzenete: Isten szeret bennünket, bűnös embereket. Nekünk kellett volna elkárhoznunk, de Fia által alászállott emberi test formájában, és magára vette bűneinket, vállalta a kezébe, lábába vert szegeket, fején a töviskoronát, végül a kereszthalált a mi bűneinkért. Úgy szeretett Isten, hogy a szíve megszakadt a golgotái kereszten, hogy új utat készítsen számunkra, amelyiken kijöhetünk hiábavaló életünkből. Tovább is üzen ez a kereszt: Ezt tettem érted, te értem mit teszel? Elénk áll az Úr, és így szól: én elhagytam érted a dicső eget, az angyalok seregét, a mennyei gazdagságot, s a mennyei dicsőség trónját felcseréltem a Golgotával. Leszakasztattam az Atya szívéről, és eljöttem e világba. Ezt tettem érted, te mit teszel értem? Tehetnénk valamit e szeretetért? Egész életünk sem lenne elég zengeni az ő dicséretét. De minden erőnkkel munkálkodhatunk az ő országáért, bűnösöket vezethetünk hozzá, hogy megtérjenek, és az ő gyermekei legyenek. Arról is beszél ez a kereszt: Ő a halálában is a bűnösre gondol. Szeme ott is, a kereszten is az emberi nyomorúságot látja, és így szól: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!’ Meglátja a golgotái kereszten a mellette szenvedőt, ott is a bűnösre gondol. A kereszt kínjai közepette sem tudott másra gondolni, mint reánk, a bűnös emberekre, mert szeretett. Csodálatos az ige kijelentése, hogy mindvégig szeretett. Szeret minket életünk legvégső nyomorúságáig. Nem távozhat el tőle egy szív sem a bűn mélységeibe, hogy Jézus még ott is ne szeretné. Feltámadása után is szeret, az Atya jobbján esedezik értünk. Még egy üzenete van e középső keresztnek: Jézus Krisztus keresztje kettéválaszt, megoszt. A világban Isten gyermekei a világ fiaival együtt vannak, de a kereszt elosztja, elválasztja őket, nincsenek összevegyülve. Vannak, akiknek szíve Krisztusé, és úgy néznek rá, mint Megváltójukra, és vannak, akik a maguk igazságában járnak. Vannak, akik valóban együtt szenvednek az Úr Jézus Krisztussal, mások viszont csak vallásos cselekedeteiket szeretnék igazolni Jézus Krisztus által. Ahol Jézus Krisztus keresztje áll, ott két táborra szakadnak a szívek: a megtértek és a meg nem tértek táborára. Ezt a megosztást nem lehet kiküszöbölni, kikerülni. Végül még egy csodálatos üzenete van ennek a keresztnek: Az Úr Jézus Krisztus azonnal teljes életet ad. Az ördög vallásának tanítása szerint mindig tökéletesebbek, teljesebbek, jobbak és jobbak leszünk, míg aztán kiérdemeljük a mennyei jogot. Isten igéjével ez teljesen ellentétes. Amikor a gonosztevő azt mondta: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba”, Jézus így szólt hozzá: „...ma velem leszel a paradicsomban!’ Ezt a gonosztevőt nem keresztelte meg senki, senki sem adott neki úrvacsorát, nem anyakönyvezték be egyetlen egyházhoz sem. Ugyanakkor Jézus azt mondta neki: „...ma velem leszel a paradicsomban.” így válik nyilvánvalóvá, hogy nem a szertartások, nem bizonyos rítusok tesznek bennünket Isten országának teljes jogú tagjaivá, hanem egyszerűen Jézus Krisztus kijelentett igéje, elfogadott beszéde, a befogadott ige. Ezen a kereszten győzött a szeretet. Ez a szeretet most is él, hogy meggyőzze szívünk kemény ellenállását, önigazságát, elbizakodott kevélységét, kiragadjon az ítéletből, és Isten tulajdonává, megváltott gyermekévé tegyen bennünket. Ne taszítsuk el ezt a megmentő szeretetet, amely meg akar minket tartani! Én már elfogadtam, és boldogan vallom: az övé lettem, s ő az enyém! ■ SzencziLászló
