Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-14 / 24. szám
4 ◄! 2015. június 14. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Konferencia a Podmaniczkyakról A báró Podmaniczky család a 18-19. századi magyar kultúrában címmel rendeztek konferenciát június 5-én az Aszódi Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében. Az egész napos programban előadást tartott dr. Kertész Botond, az Evangélikus Országos Múzeum munkatársa és Detre János, az aszódi egyházközség nyugalmazott lelkésze is. A rendezvényről lapunk következő számában tudósítunk részletesen. ■ Walkó Ádám felvétele Püspöki párhuzamok írja Askola helsinki evangélikus püspök és hivatalának tíz munkatársa éves csapatépítő útja keretében látogatott el június í-jén az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöki hivatalába. A 2010 óta szolgáló püspöknő Fabiny Tamás püspök segítségével tájékozódott egyházunk felépítéséről és munkaágairól, az evangélikus egyház társadalmi szerepéről. A rövid, de intenzív találkozás a vendéglátójához hasonlóan irodalmi tevékenységet is kifejtő írja Askola és Fabiny Tamás egy-egy írásának felolvasásával zárult. ■ Pap Kinga Marjatta HIRDETÉS Határtalanul! A szarvasi Benka Gyula Evangélikus Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda hetedik évfolyamos diákjai az Emberi Erőforrások Minisztériuma Támogatáskezelő pályázatának nyerteseként május 18-22. között ötnapos erdélyi kiránduláson vehettek részt. A támogatás (1555 400 Ft) segítségével olyan körutazást álmodtunk tanítványainknak, ahol irodalmi, történelmi, természettudományos ismereteikre, olvasmányélményeikre támaszkodva tudásuk elmélyítése mellett mintát kaphattak hazaszeretetből, emberségből, magyarságból. A történelmi Magyarország tájait bejárva megcsodálhattuk az alföldi gyerekek számára ismeretlen természetföldrajzi képződményeket, betekinthettünk a határon túli egyházi iskolák mindennapjaiba, megízlelhettük az erdélyi magyarok vendégszeretetét, s olyan élményeket kaptunk, melyeket nem felejtünk el egykönnyen. Mit is emelhetnénk ki? Talán Nagyváradot, Ady Pece-parti Párizsát, ahol a püspöki székesegyházban megtekintettük a Szent László-hermát. Csíkszeredát a Mikó-várral. Kincses Kolozsvárt, ahol a helyi líceum diákjaival barangoltunk az óvárosban. Nagyenyedet, hiszen ott a Bethlen Kollégium hetedikesei kalauzoltak el bennünket a híres fűzfákhoz. Vagy inkább a Havasrekettyeivízesést, a tordai sóbányát? Persze a Gyilkos-tó és a Békás-szoros is lenyűgöző volt. Talán a segesv.ári sétát, micsoda meglepetésként ért bennünket a Schülertreppe. Gyönyörű volt a gyulafehérvári székesegyház, Vajdahunyad, de Déva vára sem maradhat ki a felsorolásból. S Petőfi körtefája, ahol egy rögtönzött rendhagyó irodalomórán vehettünk részt? Talán az aradi koszorúzást, a népzenei estet, Tamási Áron sírjánál a versmondást? Hol marad Csíksomlyó, a tordai katolikus templom... Annyi szépséget láttunk, nem lehet közülük választani. Reméljük, eljutunk még Erdély felejthetetlen vidékeire, addig is képes élménybeszámolóinkkal biztatjuk iskolatársainkat hasonló kirándulásra. A magzatok Isten képmását hordozzák Június 4-én a trianoni tragédiára emlékeztünk. Sokan nem tudják, hogy ez a „belső Trianon” napja is. 1956. június 4-én - szovjet nyomásra - az 1047. számú titkos kormányhatározatban legalizálták az abortuszt. Ennek áldozata az azóta meg nem született 6,5 millió gyermek. 1957 és 1966 között 1 642 417 terhességmegszakítást végeztek Magyarországon, az évenkénti átlag: 140-180 ezer. A művi beavatkozások száma a fogamzásgátló szerek elterjedése után valamelyest csökkent, 1967 és 1976 között 1 616 787 volt. A kormányhatározat életbe lépése után egyes években az abortuszok száma kétszázezer (naponta 547!) fölé emelkedett, majd 1974-től folyamatosan csökkent. Magyarországon napjainkban minden harmadik várandósság terhességmegszakítással végződik. Az abortuszok 97 százalékát azért végzik el, mert az állapotos nő válsághelyzetre hivatkozik: az anya egészségét súlyosan veszélyeztető ok áll fenn, a magzat komoly fogyatékosságban vagy károsodásban szenved, a fogantatás bűncselekmény következménye. A családtámogatási rendszer kiépítése és a törvényi korlátok miatt a kilencvenes évek óta folyamatosan csökken az abortuszok száma. 1990- ben 90 ezer, 2010-ben 40 ezer, 2012- ben 36 ezer művi terhességmegszakítást végeztek. Az abortusz az egyik legtragikusabb, legfájóbb sebe nemzetünknek. Ami szinte felfoghatatlan, a túlzottan is megengedő törvény, a prevenció, a mindenre kiterjedő felvilágosítás, az utógondozás hiánya és a cinkos hallgatás. Meg kell vallanunk, hogy ebben egyházaink is felelősek. A szabadelvű világ Brüsszelig menően háborodott fel a halálbüntetés témájának felvetése miatt, de nem szólal fel a védtelen magzatok ügyében. Küzdünk - helyesen - a zsidókért, cigányokért. Mások a homoszexuálisok házassághoz való jogáért állnak ki, de mélységes a csend a legvédtelenebbek ügyében. Nincs itt valami furcsa ellentmondás? A magzatok Isten képmását hordozzák. Az „embergyilkos” (Jn 8,44) ezért pusztítja őket. A világon évente negyvenmillió abortuszt végeznek. Ha Ábel vére égbe kiáltott, mit hall Isten ma a földről és hazánkból?! Csoda, ha kiszolgáltat minket bűneink következményeinek (Róm 1)? Mit tehetünk? Például azt, amit június 4-én néhány életvédő civil szervezet megtett: a Séta az életért elnevezésű rendezvényen hat kilométert gyalogoltak Budapest belvárosában. „Sétánkon megemlékezünk a csendes áldozatokról: a meg nem születettekről, a családokról, akik veszteséget és hosszú évtizedekre lelki traumát szenvedtek segítség és támogatás nélkül maradva.” Néhány helyen megálltak, és beszédeket hallgattak meg jogásztól, orvostól, lengyel újságírótól. Az utolsó stációnál a Tabánban igét olvastunk és imádkoztunk. Néhány gondolat a gyógyulás érdekében: beszélgetni érdemes mindezekről az Örökkévalóval, az élet teremtőjével. Meg kell törni a hallgatás nem Istentől való csendjét; szükséges tenni a mindenre kiterjedő prevencióért, felvilágosításért; az abortuszon átesetteket segíteni kell lelkigondozással. Nincs olyan vétek, amelyért ne halt volna meg Jézus a kereszten. A bűnt bűnnek kell nevezni a Szentlélek vezetésében; a kereszthez kell vinni, és megszabadulva tőle kell élni tovább, másokat is segítve. ■ SzEVERÉNYI JÁNOS Üj börtönkápolnát szenteltek Budapesten ► Ökumenikus istentisztelet keretében szentelték fel június í-jén a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet III. objektumának új kápolnáját. A 2000 óta működő intézményben a kezdetektől tartanak istentiszteleteket és egyéb hitéleti célú foglalkozásokat, kápolnája azonban eddig nem volt. A kápolna különlegessége, hogy a szakipari munkákat - beleértve a festett ablakok és a keresztút stációinak elkészítését is - fogvatartottak végezték. Erdélyi Csaba evangélikus börtönlelkész elmondta: a büntetés-végrehajtáson belül jellemzően periferikusán számon tartott vallásgyakorlás egészen új szintre került. Hónapok óta vezetői tanácskozások állandó témája volt a kápolna és a vallásgyakorlás ügye, amely szervesen illeszkedik az ez év január í-je óta hatályos büntetés-végrehajtási törvény által kiemelt szempontként kezelt reintegrációs célokhoz. Olyan dolgok születtek itt az elmúlt években, amelyek korábban teljességgel elképzelhetetlenek voltak: például a koedukált énekkar vagy a fogvatartottak és hozzátartozóik számára havonta megtartott családi istentiszteletek. A börtönlelkészi szolgálat három lelkészi státus megerősítése és a tevékenység intenzív átszervezése mellett tudja megfelelően ellátni a feladatokat, tekintve, hogy a Venyige utcai intézmény működik országosan a legtöbb fogvatartottal - mintegy ezernyolcszázzal -, s huszonöt-harminc százalékuk igényli a keresztény lelkigondozást. Jelenleg Erdélyi Csaba és Vári Krisztina evangélikus, illetve dr. Stift Zoltán római katolikus lelkész végzi a munkát. A kápolnaavatón részt vettek egyházi vezetők, a felekezetek börtönlelkészi szolgálatainak egyházi koordinátorai, valamint a büntetés-végrehajtás részéről többek között Csáti András vezérőrnagy, országos parancsnok és Cséri Zoltán dandártábornok, intézetparancsnok. A liturgiában először L. Molnár István református lelkész és Schönberger András rabbi szólt a kápolnát zsúfolásig megtöltő hívekhez. Isten igéjét dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök hirdette, majd Bíró László római katolikus püspök, Magyarország katonai ordináriusa szentelte fel a kápolnát. Fabiny Tamás prédikációjának alapigéjét (Lk 2,41-52) a szent családot ábrázoló oltárképre való tekintettel választotta. (A kép Prokop Péter római katolikus pap festő 1997-ben Rómában készült, Misztérium című alkotása.) A püspök az összetartozás fontosságáról beszélt azoknak a fogvatartottaknak, akiknek a családtól való elszakítottság fájdalmát kell átélniük. Arra biztatta őket: valahányszor rátekintenek az oltárképre, lássák meg, hogy Jézus van rajta középen. Forduljanak hozzá, hívják meg az életükbe. Jézus ott van az Atya házában, az itteni kápolnában is. Tékozló fiúként oda lehet menni, le lehet tenni bűneink terhét, és lehet találkozni vele. Mert ő az, aki megteheti a csodát: összekötheti a családot lelkileg és reménység szerint idővel fizikailag is, hogy ismét együtt legyenek. ■ Balicza Máté, Erdélyi Csaba
