Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-14 / 24. szám
2 -m 2015. június 14. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP - LK 14,15-24 Még van hely! Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy igéd hallgatása örömforrás számunkra. Tudhatjuk, hogy lehajolsz hozzánk, mert fontosak vagyunk neked. Remélhetjük, hogy közeledben megváltozik, megújul az életünk. Nem csak azt tarthatjuk szem előtt, ami éppen most fontos nekünk. Te megnyithatod értelmünket, szívünket, egész életünket országod titka előtt, hogy mindennél fontosabb legyen számunkra hívásod és a találkozás veled. Jézusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Köszönjük, hogy evangéliumod hangzik szerte a világban. Kérünk, ne szegje kedvünket a tanúskodásban sem eredménytelenség, sem környezetünk közömbössége, sem a világban egyre gyakoribb keresztényüldözés vagy saját erőtlenségünk. Imádkozunk, hogy azokhoz is jusson el evangéliumod, akik még nem ismerik kegyelmed jó hírét és életet újító erejét. Add, hogy ők is keressék országodat. Jézusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Imádkozunk a hétköznapok hajszájában életkedvüket, életcéljukat vesztett embertársainkért. Adj nekik áldott találkozásokat, jó beszélgetéseket, hogy újra értelmet nyerjen életük. Imádkozunk a munkájukat elvesztett és munkát kereső testvéreinkért. Őrizd meg őket a reménytelenségtől. Tedd őket rugalmassá, találékonnyá a keresésben. Jézusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Imádkozunk hozzád gyermekeinkért, fiataljainkért, pedagógusainkért, akik már nagyon várták a tanév végét. Hálát adunk a tanítás és tanulás minden öröméért. Adj nekünk tartalmas, üdítő nyári szünetet. Áldd meg egyházunk, gyülekezeteink táborait, hogy a te magvetéseddé lehessen minden együtt töltött idő! Állíts meg minket hétköznapi rutinunkban! Hadd csodálkozzunk rá teremtett világod, közvetlen környezetünk, embertársaink szépségére! Jézusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg, Urunk, mutasd meg rajtunk szereteted hatalmát, hogy megtapasztalhatóan épüljön közöttünk országod a te Fiad, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. SEMPER REFORMANDA „Ez a szentség tehát olyan gázló, híd, ajtó, hajó és hordágy, amelyen és amelyen keresztül ebből a világból az örök életbe megyünk át. Ezért függ minden a hittől: mert aki nem hisz, hasonló az olyan emberhez, aki vízen akar átkelni, de annyira meg van rémülve, hogy nem bízik a hajóban, s ezért ott marad, és sohasem üdvözülhet, mert nem mer felülni és átkelni. Ez az érzékies gondolkodásnak és a gyakorlatlan hitnek a következménye: ez teszi olyan keservessé a halál Jordánján való átkelést, az ördög pedig ugyancsak rettentő módon táplálja ezt." M Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezsőfordítása) Gyere! Gyertek! Jöjjön mindenki! Diákkoromban sokat stoppoltam. Egyszer metsző hidegben álltam a városból kivezető forgalmas főút szélén. Intenzívebben integettem az egyedül vezetőknek meg a tágasabb járműveknek, de természetesen minden autónak kitettem jobb kezemet kinyújtva, hüvelykujjamat felfelé mutatva. Sorra húztak el mellettem a bizalmatlan sofőrök, akiknek autójában bőven elfértem volna, és egyre jobban átfagytam. Aztán amikor már majdnem feladtam a reményt, megállt mellettem egy tele kisbusz. Kiszólt az anyósülésen ülő: „Még van hely! Gyere!” Boldogság. A 2011-es Csillagpontot („reformátusok Szélrózsája”) ugyanott rendezték, ahol az ideit fogják: a tatai olimpiai edzőtáborban. Az a nyár borzasztóan esős volt, a találkozó négy napjából három teljes napon át ömlött az eső. így az egyik estére a nagyszínpadon meghirdetett koncertre (Bolyki Brothers) is egy csarnokban került sor, ami ugyan nem kicsi, de tűzvédelmi szabályok miatt maximálva volt a beengedhető létszám. Meglehetősen hosszan álltunk sorban barátommal, és az előttünk kígyózó sort látva azt hittük, hogy a limit már bőven betelik előttünk. Aztán amikor odaértünk a kapuhoz, ezt kiáltották: „Még van hely! Gyertek!” Boldogság. „Készít majd a Seregek Ura ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból. Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr! Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszaba-Felix Mendelssohn Bartholdy levelezéséből kiderül, hogy lenyűgözte őt Illés személye. Azt kívánta, bárcsak az ő idejében is élne ilyen próféta: erős és igyekvő, de dühös, haragos és komor is. Vajon mi meghalljuk-e a figyelmeztetést, ha hamis isteneket követünk? Mendelssohn jól ismerte a két nagy barokk zeneszerző, Georg Friedrich Händel és Johann Sebastian Bach műveit. Nagy kórustablóiban a hándeli oratórium, a reflektáló, korálszerű tételekben a Bach-passiók hangját, tételtípusait eleveníti föl, és tölti meg romantikus tartalommal. Illés történetét ott folytatjuk, hogy évekig tartó szárazság után ismét megszólal: „Amint igaz, hogy él a Seregek Ura, akinek szolgálatában állok: most, a harmadik esztendőben meg akarok jelenni Ahábnál, és az Úr ismét esőt ad a földre.” (íKir 18,1.15 nyomán) A recitativóval váltakozó kórustételben Illés próféta és Aháb király párbeszéde zajlik a nép előtt. „Te vagy az, Izráel megrontója?!” (íKir 18,17) „Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az Úr parancsolatait, és te a Baalokat követed. Most azért üzenj, gyújtsd ide hozzám az egész Izráelt a Karmel-hegyre, mega Baal négyszázötven prófétáját az Asérá négyszáz prófétájával együtt, dít minket. Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk, és örüljünk szabadításának!” (Ézs 25,6-9) - „Még van hely! Jöjjön mindenki!” Boldogság. * * % Vacsoraszokások. Az ókori Palesztinában mindig meghatározott számú vendéget hívtak meg egy nagy vacsorára. Annak alapján készítették el az ételt, hogy hányán fogadták el a meghívást. Ezekkel a számokkal kalkuláltak: egy csirke 2-4 vendégnek elég, egy kacsa 5-8 főnek, egy bárány 10-15-nek, egy birka 15-35- nek, míg egy borjú 35-75 embernek. Azaz a hús mennyisége és fajtája is függött attól, hányán fogadták el a meghívást. Ha pedig már leölték az állatot, azt hamar el kellett fogyasztani, nehogy megromoljon. így különösen is tiszteletlennek számított, ha valaki az utolsó pillanatban mondta le a meghívást. Szintén tiszteletlennek számított a fordítottja, ha valaki meghívás nélkül akart volna részt venni egy vacsorán. A példázatunkban olvasható második (!) hívás pedig csak azt erősíti meg a már előzőleg elfogadott első (!) meghívás után, hogy minden készen van. A megfelelő mennyiségű étel megfőtt, az asztal terítve, a visszajelzések alapján az emberek tudnak róla, már csak el kell jönniük. Azoknak, akikkel számoltak. * * * A kifogások és vágyak. Ma sem vesz, de akkor sem vett senki úgy földet, hogy előtte meg ne nézte volna. Ökröt meg főleg nem. A meglehetősen zárt közösségben az esküvő, illetve a vele járó (többnapos) lakodalom ténye is biztosan ismert volt, valószínűtlen, hogy ugyanarra a napra szerveztek volna egy nagy vacsorát. A lényeg, hogy mindhárom kifogás meglehetősen nagy sértés a meghívó számára. Túl akik Jezábel asztaláról élnek’.’ (íKir 18,17-19) „Akkor meglátjuk, hogy az Úr-e az Isten.” (íKir 18,39 nyomán) „Ti, Baal prófétái, válasszatok egy bikát, de tüzet ne gyújtsatok, és hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, és én is segítségül hívom az Úr nevét: Amelyik isten tűzzel felel, az az Isten.” (íKir 18,23—24 nyomán) Először tehát Baal prófétái hívják istenüket. A három kórustétel egyre nagyobb feszültséget hordoz, mert Baal nem válaszol. Illés gúnyolódva biztatja a tömeget: „Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán alszik, és majdfólébred’.’ (íKir 18,27) Baal prófétái reggeltől délig, majd déltől az áldozat idejéig kiáltoztak, révületbe estek, véresre vagdosták magukat, de válasz nem érkezett. Ekkor Illés magához hívja a népet, és így imádkozik: „Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják mega mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! Felelj nekem, Uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az Úr, vagy az Isten, és te fordítsd vissza szívüket!” (íKir 18,36-37) A próféta áriáját korálszerű kvartett követi, soronként zenekari közjáazon, hogy tiszteletlen, még hazugság is, de legalábbis csúsztatás. Érdekes kifejezés az „egytől egyig]’. Ez azt jelentheti, hogy mindenki mentegetőzni kezdett? Nem csak az a három, akiről szó van? A párhuzamos szinoptikus helyen olvasható „sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak” (Mt 22,14) mondat értelmezésével együtt ezt valószínűsíthetjük. Mi mennyire vagyunk jók kifogások keresésében? Természetesen a jelenség általánosan érvényes. Nem csak a vasárnapi istentiszteletre kell gondolni, hogy azért nem megyek el, mert a húslevesnek valamikor meg kell főni, vagy akkor tudom megkapálni a kertemet. A meghívás az Isten országában való közösségre szól, amit Jézus mutatott meg teljes valójában. Akarok-e oda tartozni? Szeretném-e ezt a kapcsolatot? Ez az egyik kulcsa ennek a példázatnak. Többet jelent-e a személyközi kapcsolatom (barátság, tisztelet stb.) a meghívó gazdával, mint az éppen aktuális gazdasági tevékenységem (vásárlás, beruházás stb.) vagy éppen személyes életem változásainak (lásd házasság) következményei? Befolyásolják-e ezek úgy a gazdával való kapcsolatomat, hogy hazudni (csúsztatni) is képes vagyok értük? * * * „Kényszeríts bejönni mindenkit!” Ennek a parancsnak a végrehajtásáról nem olvasunk a példázatban. Elhangzik, de a beteljesülését nem jegyezték fel. Talán azért, mert ez nem egy konkrét (és lezárt!) csoport, amely számára kiterjeszti a gazda a meghívást, hanem egy folyamatosan bővíthető kör. Akkor is az volt, és azóta is az: még van hely! Van, akinek csak szólni kell, és jön. Van, akit egy kicsit jobban kell győzködni, mindenesetre jön. Van, akit kényszeríteni kell, azaz hitetlenkedése ellenére kell meggyőzni. A példázat nyilvánvalóvá teszi, hogy senki nem megy be a mennyek országába Isten meghívása nélkül. Ez a tékokkal (ez volt a templomi éneklés gyakorlata Mendelssohn idejében, így komponálta meg Richard Wagner is ,4 nürnbergi mesterdalnokok kezdetét): „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz’.’ (Zsolt 55,23) „Mert szereteted az égig ér” (Zsolt 108,5), „és senki se szégyenül meg, aki benned reménykedik” (Zsolt 25,3 nyomán). Illés tüzért fohászkodik. A nép ámulva és rettegéssel kiált fel: „A tűz! Lecsapott a tűz! A lángok fölemésztették az áldozatot! Essetek arcra! Az Úr az Isten, az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Isten, és nincsenek rajta kívül más istenek!” (íKir 18,38-39 nyomán) Az istenbizonyíték után igazi ószövetségi jelenet következik: Illés lemészároltatja Baal prófétáit. Áriája az ítélő Istent állítja elénk: ,Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - így szól az Úr vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer 23,29) Az alt ariosója a bűnösöket siratja: „Jaj nekik, mert elhagytak engem! Pusztulás vár rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én megváltanám őket, de ők hazugságot beszélnek rólam.” (Hós 7,13) Tűz és víz - mindkettőre szükség van. A következő jelenetben - recitativo kórussal - Óbadjáhú kéri Illést: „Segíts népeden, Isten embere! Mert nincs senki a népek bálványai között, aki esőt tudna adni; így az ég sem tud záport zúdítani; mindazt egyedül Isten teheti.” (Jer 14,22 nyomán) Illés fohászkodik az Úrhoz segítségért, az ég megnyitásáért. Ezután háromszor mondja egy fiúnak: „Tekints a tenger felé, hogy az Úr meghallotta-e imámat?” A VASÁRNAP IGÉJE meghívás szólhatott az izráeli vezetőknek, akik nem jöttek el. Szólhatott a város szegényeinek és csonkabonkáinak is, akik még Izráel házához tartoztak, és szólhatott azoknak a pogányoknak is, akik az utak kereszteződéseinél álltak. És szólhat ma nekünk is. A kényszerítés szó meglehetősen erősen hangzik, de fontos látni, hogy ez nem erőszakos térítésre szólít fel, hanem - mivel azokról van szó, akik az országúton jártak, és a fal mellett ácsorogtak - megérteti velük, hogy bizony nem tréfálnak a szolgák a meghívással, hanem komolyan gondolja a gazda. Amikor az élet forgatagában sodródunk, és közömbösen szemléljük mások erőfeszítéseit, akkor eszünkbe sem jut, hogy Istennel is törődjünk. A kiterjesztett meghívás örömhíre éppen az, hogy ő viszont törődik velünk. Jézus azért mondta ezt a példázatot, mert erre szerette volna felnyitni mindenki szemét. Még ezeknek a hitedenkedő embereknek is, hogy az Isten országának üzenete nekik is szól: Krisztus akkori és mai szolgáinak őket is meg kell győzniük arról, hogy Isten szereti őket. Úgy adjuk át a meghívást, ha hirdetjük az evangéliumot. Hirdessük hát: még van hely! Boldogság. ■ Mesterházy Balázs Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy van hely nálad, hálásak vagyunk azért, hogy még mindig van hely nálad. Kérünk, engedd, hogy minél többen felismerhessük azt, hogy a veled való kapcsolat fontosabb, mint mindennapi nyűgjeink, görcseink. Add, hogy ezt tudjuk szem előtt tartani, és - akaratod szerint - minden más megadathat nekünk. Ámen. CANTATE Eged Idén diczeriinc. (íKir 18,43 nyomán) A fiú háromszor válaszolja, hogy nem lát semmit. Illés újabb imádsága után a fiú így szól: „Egy kis felhő emelkedik a tengerből, mint egy ember tenyere; viharfelhők és szél sötétítik az eget, erősebben és erősebben zúg.” (íKir 18,44-45 nyomán) A nép és Illés örvendezve kiált fel: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (Zsolt 106,1) A hálaadás a táncos lüktetésű, ujjongó zárókórusban teljesedik ki: „Hála neked, Isten, te megitatod a szomjas földet! A folyók növekednek, növekszik zúgásuk. A folyók hatalmassá válnak, és fenségesen morajlanak. De még náluk is fenségesebb az Úr a magasságban.” (Zsolt 93.3-4 nyomán) A Youtube-on többféle verzióban is meghallgatható Mendelssohn oratóriuma. Most azt az előadást ajánljuk, amely megrázó és meghatározó élmény e sorok írójának életében azóta, amióta németországi tanulmányútja során megismerte: https://www.youtube.com/watch ?v=ZPS WuNsBZho. A muzeális felvétel 1968-ban készült; a lipcsei Gewandhaus zenekarát és a rádiókórust Wolfgang Sawallisch vezényli, Illés prófétát Theo Adam személyesíti meg. Vajon hogyan reagálnak Illés csodatettére az ellenségei? Milyen következményekkel jár ez a próféta életére nézve? Ez tudhatjuk meg a jövő héten. ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? ► Ahogyan előző számunkban jeleztük, a nyári időszakban mi is kirándulunk. Ezen a héten Mendelssohn oratóriuma, az Elias első részének második felével ismerkedünk meg. A Karmel-hegyi istenítélet történetét íKir 18 alapján követhetjük; a szövegkönyvet próféták szavai és zsoltárversek egészítik ki.
