Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-06-14 / 24. szám

„Angela Merkel német kancellár hihetetlenül természetes megszólalása az­zal zárul, hogy nem szabad megfeledkezni azokról, akik a világ legszegényebb országaiból kívánnak a mi jóléti társadalmunkba bebocsátást kérni .Joachim Gauck államelnök sok keresztény politikus dilemmáját fogalmazza meg, ami­kor a »teológiai igen« és a »politikai nem« egymásmellettiségéről szól.” Idegenek vagy angyalok 3. oldal „Elkészült az Evangélikus templomok című sorozatunk is, bemutatva nem csupán a templomokat, de a történelem során egy­­egy település életében az evangélikusság közösséget formáló, megtartó erejét is.” A szerkesztő emlékei ^ 5. oldal „Ha magamban a krisztu­si jelzőhöz női megfelelőt társítok, csak rá tudok gondolni.” Nagymamám hagyatéka ^ 6. oldal Evangélikus kancionálé » 6. oldal Bach-hét a Deák téren ^ 7. oldal „Isten legyen Önnel..!’ 7. oldal Földön járva - égre nézve W- 8. oldal Portré Portisch Lajosról & 9. oldal Melléklet: ÚTITÁRS - magyar evangéliumi lap A stuttgarti Kastély tér (Schlossplatz) - a 35. német protestáns egyházi napok nyitó istentiszteleteinek egyik helyszíne Imádság az üldözött keresztényekért ► A szenvedő és üldözött keresz­tényekért szállt az ima június 7-én a budai Gellérthegyen. A Magyar Evangéliumi Szövet­ség - Aliansz szervezésében töb­bek között református, evangéli­kus, baptista, metodista, pünkös­dista gyülekezetekből érkezettek könyörögtek együtt megkülön­böztetésben és valós életveszély­ben élő testvéreikért a magyar történelemben elsők között vér­tanúhalált szenvedett Gellért püspök emlékművénél. „A mai közös imádság jeladás, kiál­lás és tanúságtétel az Úr gondviselő szeretetéről” - mondta köszöntőjé­ben és kezdő imájában az Aliansz el­nöke, Szeverényi János. „Gyűlöli a go­nosz mindazokat, akik követik Krisz­tust, és tiszta szívvel hordják maguk­ban Isten képét. Harctéren élünk ezen a földön, de az Úrral együtt har­colunk, és ő a győztes” - mutatott rá egyházunk országos missziói lelkésze, hogy nemcsak Afrikában és Ázsiában dühöng a keresztényüldözés, hanem a világ minden pontján meg kell küzdeni a gonosz erőkkel. Több keresztényt öltek meg a 20. században, mint az azt megelőző ti­zenkilencben összesen, a 21. szá­zadban pedig a kereszténység vált a leginkább üldözött vallássá - vázol­ta az üldözöttek általános helyzetét az Aliansz főtitkára. Horváth István szavai után az afrikai és az ázsiai or­szágokban élő Krisztus-hívők fenye­getettségét mutatta be rövid blokkok­ban egy-egy felszólaló. Külön kitér­tek Irakra, Szíriára, Iránra és Pakisz­tánra. Szó esett az Európába mene­kültek helyzetéről, valamint a bicskei menekültmisszióról is. Az imaalkalmon részt vett a Kár­pátaljai Református Egyházkerület esperese, Seres János, aki Ukrajnát is könyörgésébe foglalta. Az imákat énekekkel kötötték össze az egybe-1 gyűltek. A kiscsoportos imádkozás 2 után Hecker Frigyes nyugalmazott < metodista szuperintendens áldása o zárta a közös fohászkodást. ■ WalkóÁdám Számvető napok ■ T. Pintér Károly Legkésőbb hétfő esti lapzártánk ide­jére reménység szerint mindahány magyar visszatért a Kárpát-medencé­be Stuttgartból, az idén június 3-7. között megrendezett német protes­táns egyházi napokról. Reménység szerint épségben, egészségben és - reménység szerint - hitben megerő­södve. „Mindahányunk” létszáma alig­hanem elérte a félezret (Magyaror­szágról háromszáznegyvenen jelent­keztek előzetesen, s a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyháznak története­sen mindhárom püspöke jelen volt az eseményen), tisztes cseppként a száz­négy országból érkezett mintegy öt­ezer vendég tengerében. Ha magunkhoz számoljuk még az ötnapos rendezvénysorozatra re­gisztrált 94 ezer német állampolgárt, akkor nem nehéz hitelt adni a hiva­talos statisztikának, miszerint a 35. Deutscher Evangelischer Kirchentag szerda esti nyitó istentiszteletein és az azt követő gyertyafényes progra­mokon - a helybéliekkel és a nem re­gisztrált vendégekkel egyetemben - közel negyedmillióan vettek részt Baden-Württemberg tartomány fő­városának három központi terén. Alighanem Európa legnagyobb keresztény összejövetele tehát a Rei­­nold von Thadden-Trieglaffés bará­tai által 1949-ben alapított és a hamar megmutatkozott népszerűség hatá­sára kétévente megrendezett protes­táns fieszta. (A jövőre már századik jubileumát jegyző katolikus „test­vérrendezvény” általában jóval keve­sebbeket vonz, de azért jó, ha tudjuk, hogy például Dél-Korea egyik protes­táns gyülekezetében az összlétszám a vasárnapi istentiszteleteken meg­haladja a félmilliót...) Ahol nyitó és záró istentisztelet keretezi a programokat, ott két for­rása nagy valószínűséggel biztosan akad a lelki töltekezésnek. Stuttgart­ban azonban még további 2500 (!) alkalomra invitált a vaskos „műsor­füzet”. Hogy ennek hány százaléka közvetített biblikus, evangéliumi tartalmat, nehezen számolható ki. Ám úgy hisszük, fogékony lelkek már magának e nyüzsgő keresz­tény kavalkádnak a hangulatából töltekezhettek. Az Evangélikus Élet következő számában megkíséreljük ugyan fel­villantani a 35. német protestáns egyházi napok néhány főbb elemét (mostani számunkban erre csak Fa­­biny Tamás püspök vállalkozott a 3. oldalon található Égtájoló rovatban), e hasábokon viszont inkább szemé­lyes (meg)érintettségünkről szeret­nénk még röviden írni. „Hogy bölcs szívhez jussunk” - ez a 90. zsoltár 12. versén alapuló mon­dat volt a Kirchentag idei mottója. Ez azonban a „hivatalos” magyar fordí­tás, a városszerte piros-fehér színben pompázó plakátokon (miként min­den egyéb reklámhordozón) a damit wir klug werden felirat volt olvasha­tó, amelynek - szó szerinti fordítás­ban - az „ahhoz, hogy okossá váljunk” felelne meg, tekintettel arra, hogy a bölcsességre a németnek is van kü­lön szava (Weisheit). Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha versenyképes német nyelvtudás birtokában lennék, de Ahol nyitó és záró isten­­tisztelet keretezi a progra­mokat, ott két forrása nagy valószínűséggel biztosan akad a lelki töltekezésnek. Stuttgart­ban azonban még további 2500 (!) alkalomra invitált a vaskos „műsorfüzet” hogy ez a lutheri fordításból eredez­tetett „ferdítés” másoknak is gondot okozott, arra bizonyság, hogy az alapigével több előadás, textusmagya­rázó alkalom is foglalkozott, össze­függéseiben mélyítve el tartalmát. Nekünk, magyaroknak az okostele­fonok térhódításától függetlenül sem lehet közömbös a különbségtétel, hisz manapság az a menő, aki vala­mi „okosságot” művel. Salamon azonban nem „okossá­got”, hanem bölcsességet kért az Úr­tól, és reménykedjünk benne, hogy számunkra még nemcsak e fogalom mélyebb tartalma, hanem a szívvel való összefüggése is minden továb­bi nélkül értelmezhető... Stuttgartban, ahol egyébként már negyedik alkalommal rendeztek protestáns napokat, s ahol egykor meghatározó volt a pietista lelkisé­­gű közösség, a záró istentisztelet igehirdetője, Nora Steen hildeshei­­mi evangélikus lelkész szintén eb­ben a kontextusban hangsúlyozta mindnyájunk személyes felelősségét egy békességes világ megteremtése érdekében. Istenre figyelő, útmutatására hall­gató szívvel valóban lehetnek béke­követek a keresztények, ám hitünk gyakorlásának, felelősségteljes csele­kedeteinknek a színtere legtöbbünk esetében persze szűkre szabott. Rá­adásul a hit - mint arra az egyik nyi­tó istentiszteleten szintén egy lelkész­nő, a magdeburgi Renata Höpner mutatott rá a tíz szűz példázatára utalva - „nem ruházható át”. A re­mény, a hit ajándéka valóban nem osztható meg - de ennek birtokosa­iként másokat is „megfertőzhetünk”. Feltéve, hogy hívő életünkkel valóban vonzó példaként tudunk szolgálni... Jó volt szembesülni ezzel a kihí­vással már a nyitó istentiszteleten. Valahogy másképp közlekedett a Kirchentag tízezreket mozgató soka­dalmában az, aki a zsoltáros fohá­szával indult a különböző minősé­gű élmények, információk zuhata­­gába: „Taníts úgy számlálni napja­inkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)

Next

/
Thumbnails
Contents