Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-14 / 24. szám
„Angela Merkel német kancellár hihetetlenül természetes megszólalása azzal zárul, hogy nem szabad megfeledkezni azokról, akik a világ legszegényebb országaiból kívánnak a mi jóléti társadalmunkba bebocsátást kérni .Joachim Gauck államelnök sok keresztény politikus dilemmáját fogalmazza meg, amikor a »teológiai igen« és a »politikai nem« egymásmellettiségéről szól.” Idegenek vagy angyalok 3. oldal „Elkészült az Evangélikus templomok című sorozatunk is, bemutatva nem csupán a templomokat, de a történelem során egyegy település életében az evangélikusság közösséget formáló, megtartó erejét is.” A szerkesztő emlékei ^ 5. oldal „Ha magamban a krisztusi jelzőhöz női megfelelőt társítok, csak rá tudok gondolni.” Nagymamám hagyatéka ^ 6. oldal Evangélikus kancionálé » 6. oldal Bach-hét a Deák téren ^ 7. oldal „Isten legyen Önnel..!’ 7. oldal Földön járva - égre nézve W- 8. oldal Portré Portisch Lajosról & 9. oldal Melléklet: ÚTITÁRS - magyar evangéliumi lap A stuttgarti Kastély tér (Schlossplatz) - a 35. német protestáns egyházi napok nyitó istentiszteleteinek egyik helyszíne Imádság az üldözött keresztényekért ► A szenvedő és üldözött keresztényekért szállt az ima június 7-én a budai Gellérthegyen. A Magyar Evangéliumi Szövetség - Aliansz szervezésében többek között református, evangélikus, baptista, metodista, pünkösdista gyülekezetekből érkezettek könyörögtek együtt megkülönböztetésben és valós életveszélyben élő testvéreikért a magyar történelemben elsők között vértanúhalált szenvedett Gellért püspök emlékművénél. „A mai közös imádság jeladás, kiállás és tanúságtétel az Úr gondviselő szeretetéről” - mondta köszöntőjében és kezdő imájában az Aliansz elnöke, Szeverényi János. „Gyűlöli a gonosz mindazokat, akik követik Krisztust, és tiszta szívvel hordják magukban Isten képét. Harctéren élünk ezen a földön, de az Úrral együtt harcolunk, és ő a győztes” - mutatott rá egyházunk országos missziói lelkésze, hogy nemcsak Afrikában és Ázsiában dühöng a keresztényüldözés, hanem a világ minden pontján meg kell küzdeni a gonosz erőkkel. Több keresztényt öltek meg a 20. században, mint az azt megelőző tizenkilencben összesen, a 21. században pedig a kereszténység vált a leginkább üldözött vallássá - vázolta az üldözöttek általános helyzetét az Aliansz főtitkára. Horváth István szavai után az afrikai és az ázsiai országokban élő Krisztus-hívők fenyegetettségét mutatta be rövid blokkokban egy-egy felszólaló. Külön kitértek Irakra, Szíriára, Iránra és Pakisztánra. Szó esett az Európába menekültek helyzetéről, valamint a bicskei menekültmisszióról is. Az imaalkalmon részt vett a Kárpátaljai Református Egyházkerület esperese, Seres János, aki Ukrajnát is könyörgésébe foglalta. Az imákat énekekkel kötötték össze az egybe-1 gyűltek. A kiscsoportos imádkozás 2 után Hecker Frigyes nyugalmazott < metodista szuperintendens áldása o zárta a közös fohászkodást. ■ WalkóÁdám Számvető napok ■ T. Pintér Károly Legkésőbb hétfő esti lapzártánk idejére reménység szerint mindahány magyar visszatért a Kárpát-medencébe Stuttgartból, az idén június 3-7. között megrendezett német protestáns egyházi napokról. Reménység szerint épségben, egészségben és - reménység szerint - hitben megerősödve. „Mindahányunk” létszáma alighanem elérte a félezret (Magyarországról háromszáznegyvenen jelentkeztek előzetesen, s a Magyarországi Evangélikus Egyháznak történetesen mindhárom püspöke jelen volt az eseményen), tisztes cseppként a száznégy országból érkezett mintegy ötezer vendég tengerében. Ha magunkhoz számoljuk még az ötnapos rendezvénysorozatra regisztrált 94 ezer német állampolgárt, akkor nem nehéz hitelt adni a hivatalos statisztikának, miszerint a 35. Deutscher Evangelischer Kirchentag szerda esti nyitó istentiszteletein és az azt követő gyertyafényes programokon - a helybéliekkel és a nem regisztrált vendégekkel egyetemben - közel negyedmillióan vettek részt Baden-Württemberg tartomány fővárosának három központi terén. Alighanem Európa legnagyobb keresztény összejövetele tehát a Reinold von Thadden-Trieglaffés barátai által 1949-ben alapított és a hamar megmutatkozott népszerűség hatására kétévente megrendezett protestáns fieszta. (A jövőre már századik jubileumát jegyző katolikus „testvérrendezvény” általában jóval kevesebbeket vonz, de azért jó, ha tudjuk, hogy például Dél-Korea egyik protestáns gyülekezetében az összlétszám a vasárnapi istentiszteleteken meghaladja a félmilliót...) Ahol nyitó és záró istentisztelet keretezi a programokat, ott két forrása nagy valószínűséggel biztosan akad a lelki töltekezésnek. Stuttgartban azonban még további 2500 (!) alkalomra invitált a vaskos „műsorfüzet”. Hogy ennek hány százaléka közvetített biblikus, evangéliumi tartalmat, nehezen számolható ki. Ám úgy hisszük, fogékony lelkek már magának e nyüzsgő keresztény kavalkádnak a hangulatából töltekezhettek. Az Evangélikus Élet következő számában megkíséreljük ugyan felvillantani a 35. német protestáns egyházi napok néhány főbb elemét (mostani számunkban erre csak Fabiny Tamás püspök vállalkozott a 3. oldalon található Égtájoló rovatban), e hasábokon viszont inkább személyes (meg)érintettségünkről szeretnénk még röviden írni. „Hogy bölcs szívhez jussunk” - ez a 90. zsoltár 12. versén alapuló mondat volt a Kirchentag idei mottója. Ez azonban a „hivatalos” magyar fordítás, a városszerte piros-fehér színben pompázó plakátokon (miként minden egyéb reklámhordozón) a damit wir klug werden felirat volt olvasható, amelynek - szó szerinti fordításban - az „ahhoz, hogy okossá váljunk” felelne meg, tekintettel arra, hogy a bölcsességre a németnek is van külön szava (Weisheit). Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha versenyképes német nyelvtudás birtokában lennék, de Ahol nyitó és záró istentisztelet keretezi a programokat, ott két forrása nagy valószínűséggel biztosan akad a lelki töltekezésnek. Stuttgartban azonban még további 2500 (!) alkalomra invitált a vaskos „műsorfüzet” hogy ez a lutheri fordításból eredeztetett „ferdítés” másoknak is gondot okozott, arra bizonyság, hogy az alapigével több előadás, textusmagyarázó alkalom is foglalkozott, összefüggéseiben mélyítve el tartalmát. Nekünk, magyaroknak az okostelefonok térhódításától függetlenül sem lehet közömbös a különbségtétel, hisz manapság az a menő, aki valami „okosságot” művel. Salamon azonban nem „okosságot”, hanem bölcsességet kért az Úrtól, és reménykedjünk benne, hogy számunkra még nemcsak e fogalom mélyebb tartalma, hanem a szívvel való összefüggése is minden további nélkül értelmezhető... Stuttgartban, ahol egyébként már negyedik alkalommal rendeztek protestáns napokat, s ahol egykor meghatározó volt a pietista lelkiségű közösség, a záró istentisztelet igehirdetője, Nora Steen hildesheimi evangélikus lelkész szintén ebben a kontextusban hangsúlyozta mindnyájunk személyes felelősségét egy békességes világ megteremtése érdekében. Istenre figyelő, útmutatására hallgató szívvel valóban lehetnek békekövetek a keresztények, ám hitünk gyakorlásának, felelősségteljes cselekedeteinknek a színtere legtöbbünk esetében persze szűkre szabott. Ráadásul a hit - mint arra az egyik nyitó istentiszteleten szintén egy lelkésznő, a magdeburgi Renata Höpner mutatott rá a tíz szűz példázatára utalva - „nem ruházható át”. A remény, a hit ajándéka valóban nem osztható meg - de ennek birtokosaiként másokat is „megfertőzhetünk”. Feltéve, hogy hívő életünkkel valóban vonzó példaként tudunk szolgálni... Jó volt szembesülni ezzel a kihívással már a nyitó istentiszteleten. Valahogy másképp közlekedett a Kirchentag tízezreket mozgató sokadalmában az, aki a zsoltáros fohászával indult a különböző minőségű élmények, információk zuhatagába: „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12)
