Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-06-07 / 23. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2015. június 7. (► 9 s jegyzetlapjaiból 1015) Szent István könyvhét. Huszonharmadszor a budapesti Ferenciek terén: harminchárom egyházi kiadó nyolcezer kiadvánnyal jelentkezett, köztük hatvannégy újdonsággal és kedvezményes akciókkal. Mennyi könyv, mennyi írás, ódon-szép bölcsesség és modern vallomás! - sóhajt föl az ember a többórás nézelődés után, mert nehéz megtalálni az igazat, a lélekemelőt és lelkesítőt. Az embert kell keresni, hogy feltörjük a titkok pecsétjét, és megtaláljuk a szeretet ösvényét... Az 1993-ban alapított rangos Stephanus-díjat az idén André-Joseph Léonard mechelenbrüsszeli érsek és Kányádi Sándor erdélyi költő érdemelte ki. Néhány kötettel megleptem magamat, legelőbb a Biblia egyik új fordításával; jó újraolvasni a megszentelt szavakat, a régi századoértelmes emberek baráti párbeszédéről van szó, melynek valódi célja az igazság közös keresése. Isten és Jézus megidézése úgy, hogy másokat is megajándékozzon érvényes gondolatokkal. # * * Puszta ország. Nepálban közel nyolcas erősségű földrengés volt. És tucatnyi erős utórengés. Középpontja a fővárostól, Katmandutól nyolcvan kilométerre volt, s ahogy a szakértők mondják, kis mélységűnek, inkább pusztítónak számított. Aggódva néztem a megrázó képeket: az emberek jajveszékeltek, zokogva térdepeltek egyegy téglatörmelék előtt. Az volt az otthonuk, és most szeretteik fekszenek a megnyílt földben, a hatalmas, törött betonlapok alatt. A világörökség kincsei, a régi, híres templomok kon átívelő üzeneteket. Böjté Csaba gondolatai a mindennapi életről mindig jó útravaló és épülés. Németh László Iszony című regénye a világirodalom egyik legfinomabb szövésű prózája, benne a tisztaság és kárhozat, az ártatlanság és a bűn örökös ellentéte. A Kairosz Kiadó Miért hiszek? című könyvsorozatának kötetei nagyon keresettek. Zimányi Ágnes ezúttal Gáncs Péter evangélikus püspököt kérdezte. Beszélni nem könnyű. Itt összedőltek. A főváros egyik jelképe, a kilenc - emeletes Darahara-torony teljesen megsemmisült. Ki tudja, mennyi a halott, a súlyos sebesült. „Nepálban a tiszta ivóvíz kevés - mondja barátom -, rossz az áramellátás, és nagy a szegénység.” Elcsendesülünk. És halljuk a szörnyű hírt: újabb iszonyú földrengés volt. A régi közelében. Százezrek éjszakáztak a hideg utcán, félve a véget nem érő tragédiától - Isten, irgalmazz! Védelmi miniszter. Nem lennék Észak-Koreában katonai vezető. Kiképző őrmester sem. Hallom, a tegnap még vörös zászlóval integető Hjon Jong Csőit hazaárulás vádjával kivégezték egy légvédelmi ágyúval! Szegény elbóbiskolt a nagygyűlésen, ahol a nagyvezér, Kim Dzsongun beszélt öt órán keresztül. Kis Néró - ebben az évben már tizenöt rangos tisztségviselőt ítélt halálra. * * # Apám szavai. Sokszor elmondta, az ördög igazi, eleven személy. Naponta érezni jelenlétét, cselekedeteit, néha jobban, mint Isten valóságát. Istent keresni kell, hívni, és egyszer felel kérdéseinkre. Az ördög mindig ott van a közelünkben, kilép a fehér falból, áthajol a vállunkon, és súgja a gonoszságot és a kegyetlenséget. „A szörnyű, zsarnoki idő is az ördög műve" - világosított föl bennünket apám. És a mai megháborodott világ is, az Iszlám Állam: minden veszendő értéket, szépet elpusztít! * # * Karcagi látogatás. Öreg barátom évek óta hív: látogassam meg egy napra borkóstolásra és emlékidézésre. Késő este kis társaság gyűlt össze, ott hallottam egy szép példát a segítésre. Lassan tíz éve, hogy lelkes tanárok szombaton meglátogatják Erdély iskoláit, a partiumi Fekete-völgy településeit, tíz-tizenkét gyerek hallgatja őket, a játékos órákat. Nem küldetésnek veszik a fárasztó napot, inkább önkéntes szolgálatnak. És örömnek, ha egyegy - magyart felejtő - fiatal jobban érzi anyanyelvűnk szépségét. A névtelen áldozatot meghatódva figyelem. És hiszem, hogy a szórványban élő két-háromezer ember sorsa nem reménytelen az idegen környezetben, ha elhiszik: magyarnak lenni jó és büszkeség. * * * Van Gogh a piacon. Olvasom a néhány soros hírt: egy ázsiai magángyűjtő ajánlotta a legnagyobb összeget a nagy festő képéért. 66,3 millió dollárért (18 milliárd forintért) kelt el a New York-i aukción. A L’Allée des Alyscamps nem tartozik a leghíresebb festmények közé, bár mindenütt ott vannak a főbb jegyek: a különös, lobogó színek örvénylése. Az 1888- ban készült munkát Van Gogh barátja, Gauguin figyelte néhány méterről, talán innen van a „befejezetlenség”. Ha ilyeneket hallok, az jut eszembe, hogy szegény Van Gogh mennyit éhezett, szinte semmit nem tudott eladni, és a most elkelt olajképe valami ismeretlen helyen, szűrt fényű szobában fog raboskodni. * * *. Mennyit ér az ember? Egy síró csecsemő? Erre nincs válasz. Hacsak az nem, hogy a világ összes aranyrúdjáért sem adná oda gyermekét az édesanya! Sajnos a legkisebbekkel nem ennek megfelelően bánunk. Ezért kevés a születés és a családok vállalása... Egyedül Isten a megmondhatója annak, mennyit ér egy ember. Amennyit Isten ad érte: az önnön képére teremtettért. És fölveri az egész világot, hogy segítsenek minden éhes szájat betömni, minden szomjazót megitatni, menekülőt megmenteni a hánykolódó tengeren. Mit ér az ember? Kifogyhatatlan szeretetet. Isten fiának akar mindannyiunkat, ezért ragaszkodik, hogy szeretetből cselekedjünk minden időben. * * * Esti autóbusz. A megállóban szálltak föl, apa és fia. Előbb semmit nem vettem észre, csak később, mikor hátul helyet kerestek. A férfi két kézzel cipelte nagybeteg gyerekét, beszélt hozzá, és nyugtatta. A sovány arc eltorzulva; a fiú olykor karjait dobálta. Minden leszállásnál artikulálatlan hangot adott ki, valamit észrevett, azt akarta megosztani környezetével. „Öt éve megyünk a keresztúton” - mondja a férfi. Azóta alig evett, alig pihent éjszaka. De teszi a dolgát. Elmondhatatlan ez az áldozathozatal, és mégis lehetséges szeretni ilyen gyermeket is. Templomban megköszönni Istennek, hogy naponta ad erőt hozzá. * # # Öregség. Harminc után mintha felgyorsulna az idő. Éveink száma duplán növekedik, s az emberek kevésbé elnézőek irántunk. Egyedül a gyerekek a kivételek, nekik végtelen szabadság az életük. Az ifjúság is feltétlen öröm: csupa vonzerő és frissesség. A felnőttkor is ad még váratlan ajándékokat, de az idős ember csak rosszra számíthat. Ha nem gyűjtött elég pénzt, mondhatni, semmibe veszik. Félrelökik, gyűlölik, amiért még él! * * * Megoldás. Pillanat az élet. Hömpölyög a gyűlölet. Reménytelennek tűnik minden. Menekülők lepték el Európát, az egész világ tele van kis háborúkkal. Mit lehet tenni? Nem segít semmi. Egyetlen lehetőség maradt: tisztán kell élni, remekműveket írni, segíteni, akinek csak lehet, a kenyeret is megfelezni.
