Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-31 / 22. szám
12 -m 2015. május 31. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet wummstaum REFORMÁCIÓ ÉS OKTATÁS Az ószövetségi törvényektől Jézus etikájáig Interjú dr. Varga Gyöngyivel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensével - 2. rész ► Tudod, hogy Mózest bízta meg Isten azzal, hogy kivezesse Izráel népét Egyiptom földjéről - de arra is emlékszel, hogy ő ezt az elhívást elsőre lehetetlen küldetésnek látta? Kapásból felsorolod mind a tíz parancsolatot - de azzal is tökéletesen tisztában vagy, hogy mi volt velük Jahve szándéka? Ismered Jézus példabeszédeit - de azt is tudod, honnan merítette őket? Kétrészes interjúnkban az idei, reformáció és oktatás tematikus év apropójából Mózesről, a Tízparancsolatról, a Tóráról és a Talmudról, a törvények tanulmányozásának hagyományáról, illetve Jézus etikájáról kérdeztük dr. Varga Gyöngyi evangélikus lelkészt, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Ószövetségi Tanszékének docensét. PALACKPOSTA Tűz, víz, repülő Kisiskoláskorom egyik kedvenc játéka volt tesióra végén. Tűz esetén guggolj le, víz esetén mássz a bordásfalra; ha repülő száll, hasalj a földre kitárt karral. Tűz, víz, repülő - ma már értelmet, jelentést keresek e szavaknak. A kereszténység, amely nem tiltja Isten képi ábrázolását, ellentétben az iszlámmal és a zsidó vallással, mindig is próbálta Isten lényegét, személyét szavakkal lefesteni, körülírni, megrajzolni. Az ikonográfiák alapul vették a bibliai igék képi világát, amelyeknek különösen akkor vesszük nagy hasznát, amikor az isteni személyeket - Atya, Fiú, Szenüélek, Szentháromság egy igaz Isten - próbáljuk ábrázolni. Miután az Atyát senki nem látta - Mózes is csak hátulról -, csak arra tudunk hagyatkozni, amit Jézus mondott: ,Aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9) Amit Jézusra nézve benne látunk, benne észreveszünk és felismerünk: az az Atya. A hétköznapi európai ember azonban nem Jézuson keresztül tekint az Atyaistenre, hanem Zeuszt használja fantáziájában, képi mivoltában: öreg, fehér hajú és szakállú, és a trónon ül a hegy/felhő tetején. Jézus itt járt a világban, harminchárom évnyi szempillantásig testi alakban. Fénykép viszont nem készült róla. A hosszú haj és szakáll, a fehér, tógaszerű ruha szinte egyetemleges, de arcát minden kultúra a maga képére formálta. A kínainak kicsit vágott szemű a Jézusa, a feketének sötét bőrű, az európainak kék szemű, a hippinek csöves, a Z generációsnak Facebookprofilos - de a belső tulajdonságai kultúrafüggetlenek: mosoly és szenvedés, tisztaság és együttérzés, irgalom és önfeláldozó szeretet sugárzik személyiségéből. És a Szentlélek? Hát ő a Biblia szerint „tűz, víz, repülő”. Tűz - Keresztelő János azt mondja, aki utána jön, „Szentlélekkel és tűzzel keresztel”. (Lk 3,16) A Lélek mint tűz kiégeti az emberből a szemetet. A tűz megtisztítja a kibányászott ércet, amelyet kohóba tesznek, és addig hevítenek, míg a fém folyékonnyá nem válik, és ki nem ég a salakból. A Szenüélek így választja el az értékest az értéktelentől az életünkben. Munkája elég megrendítő és katartikus, tisztulást hozó. Ezután a Lélek tüze csontjainkba lesz rekesztve (Jer 20,9), ahogyan az apostolokra is rászállt lángnyelvek alakjában. Erre jó kifejezés, hogy lángol a szívem, tűz ég bennem, mint amikor szerelmes vagyok, és nem tudok másra gondolni, csak őrá. A Szenüélek víz is. Ő adja az újjászületés fürdőjét (Tit 3,5). Amikor megkereszteltek bennünket, és Isten Jézus Krisztusért gyermekévé fogadott, akkor a lelkész ezt mondta, kezét ránk téve: „A mindenható Isten, aki téged vízzel és Szentlélekkel újonnan szült, és bűnödet megbocsátotta, erősítsen meg téged kegyelmével az örök életre.” A Szentlélek által lehetsz új ember, aki képes és tud Istentől jövő dolgokat cselekedni, teremni. Ezek a Lélek gyümölcsei (Gál 5,22-23). Jézus ezt a fajta életet úgy jellemzi, hogy „aki hisz énbennem, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (Jn 7,38), azaz maga lesz éltető, szomjoltó vízforrássá a társadalom számára. A Szenüélek repülő is. Galamb, amely leszállt Jézus vállára (Lk 3,22), és szél, amely „fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született”. (Jn 3,8) Ezért van az, hogy a Szentlelket nem tudod birtokolni, ahogyan Isten kegyelmét sem. Ő ajándék. Megkapod, s benned él az Isten. Ezért mondják: az Atya: Isten felettünk. A Fiú: Isten közöttünk. A Szenüélek: Isten bennünk. ■ Farkas Sándor Névjegy: Farkas Sándor 2012 óta a Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola iskolalelkésze vagyok. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit- Beszélgetésünk első részének végén azt a kérdést jártuk körül, hogy mit jelentenek az Úrtól kapott kőtáblák, törvények az Ószövetség népének. Folytassuk onnan, hogy mit jelent ma a zsidóknak a Tóra, a Talmud és ezek tanulmányozása!- Izráel mind a mai napig úgy tekint a Tóra rendelkezéseire, mint amelyek nem korlátoznak, hanem eligazításul szolgálnak a „szabadság világában” ahová Isten a népét vezette. A Tóra szó maga nem elsősorban törvényt, hanem tanítást, útmutatást jelent. Segítséget, útbaigazító „táblákat” a mindennapok útján. Amikor napjainkban a zsidó közösségekben ünnepeken recitálják, vagy a tanházakban együtt tanulmányozzák Isten törvényét, akkor úgy tekintenek rá, mint Isten életet, közösséget munkáló nagy ajándékára. A Talmud a „szóbeli tan” amely a zsidóság számára egyenértékű az „írott tannal” vagyis a Tórával. A Talmud vaskos gyűjteménye a Tóra rendelkezéseinek gyakorlatba való átültetése. Elnevezése a héber „tanulni, tanulmányozni” szóból ered, és az egykori Babilóniában létrejött diaszpórában, illetve Palesztina földjén született meg. Sokáig szájhagyomány útján adták tovább a zsidó közösségekben a Tórát magyarázó bölcsek, rabbik kommentárjait; a Kr. u. 2-6. század között foglalták írásba ezt a hatalmas anyagot.- Mózes könyveiben nagyon aprólékos szabályrendszerfogalmazódik meg az élet minden területére. Megállja a helyét az a hasonlat, hogy a Tízparancsolat olyan, mint a jogban az alkotmány, erre épül minden, a többi előírás pedig mind ezt járja körül, részletezi, és így tovább?- Igen, teljes mértékben. Jól látjuk ezt Mózes 5. könyvében, ahol a könyv elején, az 5. fejezetben ott szerepel a Tízparancsolat, az ezt követő hosszú fejezetekben pedig végig ezt részletezik a szentírók. Említettem előbb a Talmudot, amely a Tízparancsolatot lényegében 613 konkrét rendelkezésre bontotta le. Miért éppen ennyire? Mert akkor úgy tudták, hogy az embernek 248 csontja van, ehhez pedig hozzáadták az év napjainak számát- a zsidó bölcsek szerint ugyanis a Tórát az embernek az év minden napján teljes valójával, azaz minden csontjával kell teljesítenie. A „tíz ige” két változatban található meg Bibliánkban: 2MÓZ 20-ban és 5MÓZ 5-ben. Valójában nem felszólító, hanem kijelentő módban állnak a rendelkezések: „nem lesz más istened.. „tisztelni fogod apádat és anyádat...”; „nem fogsz ölni” stb. Ez azt jelenti, hogy Isten a szabadság törvényét adja az embernek: megtisztel azzal, hogy ránk bízza a döntést, vállaljuk-e a vele való szövetségi kapcsolatot. Ugyanakkor ha az első parancsolat: Isten tisztelete megvalósul, akkor ebből következően minden más rendelkezés is komolyan vehető lesz. Ez a titok.- A reformáció és oktatás tematikus év meghirdetői azért Mózest választották az év bibliai személyének, mert „törvényei annyira hangsúlyozzák Isten Igéje tanulásának fontosságát”. Hol olvashatunk erről a Bibliában, és miért olyan fontos a Szentírás tanulmányozása?- A bibliai Izráel lényegében tanuló közösség. Ez mindenekelőtt Mózes 5. könyvéből lesz világossá. Izráel hitvallása (sMóz 6,4) után közvetlenül arról olvasunk, hogy a Tórát állandóan ismételgetniük kell az apáknak fiaik előtt, hogy soha ne merüljön feledésbe Isten szövetségi hűsége és jót munkáló akarata. Isten igéje nem távoli, életidegen parancs, hanem egészen közel van az emberhez: a szájában és a szívében van (5MÓZ 30,1-14). A Tóra tehát nem arra való, hogy szekrénybe zárva őrizzék, mint Isten egykori kinyilatkoztatásának ősi dokumentumát. Igéi arra szolgálnak, hogy minden korban minden Istent kereső ember megismerhesse belőlük az Örökkévaló emberséges szándékát. Ez a megismerés pedig a tanulás, elmélkedés, a bensővé tétel útján megy végbe.- Előfordulhat, hogy valakinek csak a szájában Van Isten igéje, a szívébe azonban nem férkőzik be? Itt elsősorban most a farizeusokra gondolok. Kik voltak ők pontosan - és minket mikorfenyeget a farizeussá válás veszélye?- A farizeusok azok a kegyes, törvénytisztelő emberek voltaka zsidóság körében, akik számára mindennél fontosabb volt a Tóra rendelkezéseinek betartása. A babiloni fogság után a hazatértek közösségéből nőtt ki ezt a csoport. Nevük a héber perusim („elkülönített”) szóból ered. A Talmud szerint ők azok, akik védelmezik a Tórát azzal, hogy kerítést vonnak köré, vagyis értelmezik, és egyszerűbb, követhetőbb rendelkezésekké formálják. Jézus korára a farizeusok már annyira befolyásos csoporttá váltak, és olyan kínos igyekezettel próbálták betartani a törvényeket, hogy ők maguk „törvényeskedőkké” gyakran másokat kirekesztő „fanatikusokká” váltak. Ezért illetik őket kritikával az evangélisták, de minden bizonnyal maga Jézus is bírálta őket viselkedésükért. A „farizeussá válás” veszélye akkor fenyeget, ha csak a törvényt látjuk, nem a törvény mögött ott lüktető, életet munkáló Szeretetet.- Szóltunk már az igetanulmányozás fontosságáról. Miben, miért volt különösen is „profi hitoktató” Jézus, amikora törvényeket példázatok segítségével magyarázta, tanította az őt hallgatóknak?- A zsidóságban egészen régóta gyakorlat az, hogy a Tóra tanulását példatörténetek mesélésével segítik. Nem véletíen, hogy maga a Tóra sem csupán előírások, rendelkezések halmaza, hanem nagyon sok elbeszélés is helyet kapott benne, gondoljunk csak az ősatyák-ősanyák történeteire vagy épp a kivonulás elbeszélésére. Jézus a példabeszédeit elsősorban a korabeli zsidó hagyományból, a „szóbeli tan” tárházából merítette. A Talmud jó néhány tantörténete szinte szó szerint egyezik az evangéliumokban található példázatok egyikével-másikával. Ilyen például a szőlőmunkások példázata is, amelyben az utolsó napszámos is ugyanazt a bért kapja. Jézus azzal, hogy történeteket mesélt, a zsidó bölcsességirodalom tanítómestereinek örökségébe állt bele, és a legjobb módszert választotta arra, hogy elmélyítse kortársai számára az Isten országáról szóló üzenetét. Ez „narratív teológia” volt a javából: Jézus mindig, mindenhol Istenről mesélt, akit a vele kapcsolatos történetekből ismer meg az ember.- Jézus a Hegyi beszédben hangsúlyozza: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem.” (Mt 5,17)- A törvény betöltése maga Krisztus, aki azzal, hogy megszületett erre a földre, Isten Tórájává, tanításává, útmutatásává vált. Ő maga a megvalósult, kiteljesedett Szeretet, amely a törvény egyetlen valódi értelme és célja. A kereszténység számára maga Jézus válik Isten országának legnagyobb, legkifejezőbb példázatává. Jézus története: élete, halála, feltámadása és értünk folytatódó élete válik hitünk és reménységünk alapjává.- Térjünk még vissza egy kicsit a törvényekhez. Két felszólítás ismétlődik bennük, melyek némiképp más-más jelentéssel bírnak számunkra: „tiszteld", illetve „szeresd”. Jól érzékelem, hogy előbb a tisztelet dominál, majd egyre inkább a szeretet fontossága kerül előtérbe, ahogy fokozatosan arra „kanyarodik” a Szentírás, hogy az Isten szeretet (vö. íjn 4,7-21)?- Azt gondolom, hogy a tisztelet és a szeretet egy tőről fakad. Az Ószövetség egyértelműen azt hangoztatja, hogy a másik méltóságának elismerése, elfogadása a lényeg. A szeretetnek a bibliai hagyományban nagyon sokféle útját ismerhetjük meg. Egy azonban biztos: a szeretet nem elsősorban érzelem, hanem tudatos elköteleződés valaki mellett. Jézus azt a korrekciót hajtotta végre a szeretet összefüggésében, hogy a törvény szeretetéről - amelyet kortársai, a farizeusok túlzásba vittek - a hangsúlyt a szeretet törvényére helyezte át. Sajnos napjainkban az eredeti bibliai szeretetkoncepció erősen torzult, erre jó példák a szirupos amerikai játékfilmek is, amelyekben a szereplők tízpercenként könnyes szemmel kijelentik egymásnak, hogy mennyire szeretik a másikat.., János első levelében valóban a leglényegesebb, legtömörebb gondolat hangzik el Istennel kapcsolatban, amelyet valaha ember kimondhatott. Fogalmazhatunk úgy, hogy ez a csúcs. Ugyanakkor fontos látnunk, hogy ez a szó itt, ebben az igében az „agapészeretet", amely Isten lényege, nem a mi emberi tulajdonságunk.- Ugyancsak János első levelében olvashatjuk azt is, hogy „mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (íjn 5,3). Valóban nem nehezek? Mitől függ, hogy könnyűnek vagy nehéznek érezzük-e őket?- Azt tanultam egyszer egy zsidó bölcstől, hogy valójában nem az ember tartja meg a Tórát, hanem a Tóra tartja meg az embert. És így már nem annyira nehéz. Egyébként maga a Szeretet - vagyis a Tóra esszenciája - a nehéz. Szeretni tényleg nem bagatell dolog... A héber nyelvben a tisztelet és dicsőség szava (kábád) egyben súlyt, súlyosságot, nehezet is jelent. A tiszteletnek, elköteleződésnek, szeretetnek súlya van. Embernek lenni számomra azt jelenti, hogy ezzel a nehéz, de életünket erősítő teherrel számolok a mindennapokban. És ez az, ami majd megtart. ■ Vitális Judit BORSOS MIKLÓS: HEGYI BESZÉD. 1975, LAVÍROZOTT TUSRAJZ - MAGÁNTULAJDON
