Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-31 / 22. szám
»PRESBITERI« Evangélikus Élet HBMIIWBMIllllllllfflfflllIflWllilMiffll'ffl 2015. május 31. w 13 Egész-s-ég Missziói-családi nap Pusztavámon ^ A lélek egészsége állt a középpontban a tizennyolc egyházközséget egyesítő Fejér-Komáromi Egyházmegye missziói-családi napján, melyet idén a pusztavámi gyülekezet a település művelődési házában rendezett meg. A programokban bővelkedő alkalomra mintegy háromszáz hívő sereglett össze május 25-én, pünkösdhétfőn a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület második legnagyobb területű egyházmegyéjéből. A szakadó eső és az igencsak lehűlt levegő sem szegte kedvét a nagy számban összegyűlt híveknek: pezsgő élettel töltötték meg a művelődési ház nagytermét. A jó hangulat közepette nem kis igyekezetébe került Ribárszki Ákosnak, a vendéglátó Pusztavám- Móri Evangélikus Egyházközség lelkészének, hogy a kezdőáhítatra mindenkit leültessen. A missziói nap alapigéjéhez (Mt 9,12) kapcsolódva a fiatal lelkipásztor figyelmeztett: az egészség nem csupán a testi betegség vagy fogyatékosság hiánya, hanem szociális és lelki jólét is. A test sem lehet egészséges, ha a lélek nem az - Isten igéje és szeretete, valamint a Szentlélek ereje nélkül nem valósítható meg az ember egészének jóléte. A Teremtőhöz kell fohászkodnunk a gyógyulásért, miként Jeremiás próféta is tette (Jer 17,14). A hangulat fokozásához a Large Room zenekar is hozzájárult dicsőítő koncertjével. A felekezetközi együttes külön lutheránus vonzereje, hogy soraiban két fiatal evangélikus lelkész is tépi a húrokat: Keczkó Pál, a Budahegyvidéki, illetve Füke Szabolcs, a Galgagutai Evangélikus Egyházközség lelkészi vezetője. Illett a rendezvény vidám hangulatához dr. Kádár Annamária előadása. Szellemes, számos anekdotával és tréfával tarkított referátumában a marosvásárhelyi pszichológus a mesehősök viselkedésén keresztül ismertette az emocionális intelligencia fejlesztésének eszközeit. Az emocionális intelligencia elengedhetetlen a lelki jóléthez és a pozitív életérzéshez, a gyermekek mesehőseitől a szülők is sokat tanulhatnak e téren. A lélek egészségét és a kiegyensúlyozott személyiséget a mesehősök „életbátorsága” és leleményessége példáján is ki lehet alakítani, illetve megőrizni - fejtegette a lélek szakértője. A tanulságos előadást hosszú vastapssal jutalmazta a közönség. Míg a szülők a mesepszichológia rejtelmeit hallgatták, a népes gyerekhadat arcfestés, rajzverseny, sport- és kézművesprogramok, illetve vetélkedők várták. A világi előadót evangélikus háziorvos követte: dr. Koch Béla Balatonszabadiban praktizál, és ugyanott tagja a presbitériumnak. Hit és egészség címmel tartotta komolyabb hangvételű előadását, melybe gyakran szőtt verseket - többek között Túrmezei Erzsébet és Szepsy Eleonóra líráját. Korábbi pácienseinek tanúságtételei alapján az imádság gyógyulásban betöltött szerepét hangsúlyozta. (A presbiter háziorvos 2009-ben adta ki Hit és betegség című füzetét, melyben tizenegy korábbi betege gyógyulásának történetéről írt.) A lélek egészségéhez a boldog házasság is előfeltétel - ebben segít a Bibliai Házassággondozó Szolgálat. Az ökumenikus belmissziós szervezetet két evangélikus munkatársa mutatta be a nap záróprogramjában: Kadlecsik Tibor és felesége, Anikó. A szolgálatban huszonegy házaspár dolgozik, céljuk, hogy a házasságban élőket bibliai alapokon segítsék kapcsolatuk építésében, a konfliktusok kezelésében. A missziói és családi nap úrvacsorás istentisztelettel zárult. Az igehirdető, Ittzés János nyugalmazott püspök Mt 9,9-12 alapján szólt arról, hogy a gyógyulást Krisztus, „az áldott orvos” szeretete és követése jelenti. ■ Walkó Ádám Missziói nap a Veszprémi Evangélikus Egyházmegyében Tamás-misével kezdődött Kemeneshőgyészen, az evangélikus templomban a Veszprémi Egyházmegye idei missziói napja. A május 16-i alkalom liturgiájában Pablényi Edina, Wagner Szilárd, Weltler Gábor, Isó Dorottya és Isó Zoltán szolgált, az igét Németh Szabolcs hirdette 2Pt 1,16-21 alapján. A színvonalas zenét-és a kiváló éneket a malomsoki Szivárvány zenekar szolgáltatta. A mise meghitt, lélekemelő volt, sokan - fiatalok és idősek egyaránt - megújították keresztségüket, áldást kértek életükre, szeretteikre, mécseseket gyújtottak, és mindenki részesedett az oltár szentségének életet adó ajándékában. A kiadós és finom ebéd után a magyargencsi művelődési házban Véghelyi Antal evangélikus lelkész tartott előadást a Hitvallásos evangélikusság témában a felnőttek számára. Közben a gyermekek és az ifjúság a templomban, a sportpályán és az iskolában tölthette el tartalmasán az időt. A gazdag program Isó Dorottya espereshelyettes úti áldásával zárult. ■ I. Z. VISSZAPILLANTÁS AZ ÉSZAKI KERÜLET MISSZIÓI NAPJÁRA Beszélgetés dr. Fekete Károly református püspökkel Dr Fábri Györgynek, az egyházkerület felügyelőjének összegzése Dr. Fekete Károly tiszántúli református püspök, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) korábbi rektora május 16-án házigazdaként köszöntötte az Északi Egyházkerület missziói napjának résztvevőit a Nagytemplomban, és az Evangélikus Élet, illetve a Kossuth rádió evangélikus félórája számára is összegezte gondolatait.- Nagyon boldog vagyok, hogy helyet adhattunk ennek a találkozónak, hiszen a Debreceni Református Kollégium és a gimnázium igazán közös, ökumenikus otthon volt - nekem is több evangélikus évfolyamtársam volt „lefelé és fölfelé” is, akik közül ma már többen lelkész kollégák az evangélikus egyházban. Ismerősökre, barátokra emlékezem jó szívvel, akik ma különböző fontos funkciót töltenek be az egyházban. Azt gondolom: nagyon sokan „hazajöttek” most Debrecenbe. A reformáció őrvárosában nekünk, reformátusoknak, evangélikusoknak közösen van helyünk. Örülök annak, hogy nemcsak az ökumenikus imahét, illetve a reformáció emlékünnepe, hanem egy ilyen nyár eleji nap is adatott, amikor azt mutathatjuk fel: mi folyamatosan kapcsolatban vagyunk. És mint pro-0 7 Tctpn í j Érvét úgy szolgáljuk, hogy az evangélikus és a református hangszín nem hiányozhat belőle. A mai nap programja nekünk, reformátusoknak is nagyon sok ötletet, impulzust adott. Érdekes, hogy tavaly májusban, a Generális Konvent megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából nekünk voltak programjaink ugyanezeken a helyszíneken - ezek olyan szépen összekötnek minket egymással. Az az egyházi vidék, amelyen együtt szolgálunk, arra késztet bennünket, hogy számítsunk egymásra, és ebben a folyamatos együttélésben készüljünk a reformáció ötszáz éves jubileumára - amelyik el fog múlni, mint minden nagy ünnep és minden demonstratív esemény, de mi itt maradunk egymásnak. És ebben a sorsközösségben meg is kell, hogy maradjunk, és őriznünk is kell egymást, mert nagyon sok dolgunk van a világban! Ez a missziói nap, a Krisztus-arcú egyház közös feladat, hogy így haladjunk együtt az üdvösség felé.- Lehetséges, hogy ezt a mai alkalmat további közös programok követik 2017-re készülődve?- Én azt szeretném, ha ez így lenne, és Fabiny Tamás püspök úrral az imént beszélgettünk arról, hogy „folytatás következik” A közeledés nem feltétlenül olyan kell, hogy legyen, mint más felekezetekkel, hanem egy sokkal bensőségesebb találkozás. A mai nap is ennek a példáit hozta. A nyíregyházi evangélikus gimnázium tanulói egy református-evangélikus szerzőpáros gályarabszíndarabját adták elő a Nagytemplomban, aztán közösen koszorúztuk meg a gályarabemlékművet, ahol szintén vannak evangélikus és református nevek. Ez egy olyan múlt, amely közös jövőre indít bennünket, és én azon leszek, hogy ez a folyamatos kapcsolat és jó kapcsolat maradjon meg.- Köszönjük a vendéglátást, a vendégszeretetet, püspök úr!- Örömmel, máskor is! Erős vár a mi Istenünk, áldás, békesség! ■ S.-K.D.- Felügyelő úr, ez a nap valószínűleg történelmet írt: mintegy ezer evangélikus gyűlt össze a debreceni református Nagytemplomban és az iskolaépületekben. Sokan „hazajöttek”, hiszen sok személyes előzménye van ennek a világ felé tett, példaértékű ökumenikus „jeladásnak”...- Remélem, hogy csak a múltba nézvést szokatlan, és a jövőben már egyre megszokottabbá válik. Megköszönve református testvéreinknek, hogy befogadtak ide minket, azt kell hangsúlyoznunk: közeledve 2017-hez azt kell keresnünk együtt, amivel közösen tudunk evangélikusok-reformátusok a reformáció örökségével és jövőjével fellépni mi, protestáns egyházak. Ha egymáshoz próbáljuk méricskélni magunkat, akkor nem vesszük azt észre, hogy a külvilághoz méricskélve akár a létszámainkat, akár a szervezeti erőnket, bizony egyre inkább gyengébbek leszünk. Én úgy látom: az, hogy itt lehetünk a debreceni református Nagytemplomban, nagyon fontos reformációs üzenet, nagyon fontos protestáns üzenet, és ami a legfontosabb: nagyon fontos krisztusi, keresztény üzenet.- Ennek a mai alkalomnak az előkészítése sok munkát, leleményességet, egyeztetést igényelt...- Valóban, a munka, a tervezés-szervezés mellett sok bölcsességet és szeretetet igényelt, hogy ami első látásra esetleg lehetetlennek tűnik, az mégis megvalósuljon. Ami a debreceni gyülekezetünket dicséri, hogy bár nyilván nem a város meghatározó gyülekezete, de tradicionális gyülekezet, nagyon aktív, nagyon mély lelkiségű - de létszámában persze nem mérhető a református testvérekhez. Azonban volt annyi hitelességük az evangélikusoknak a református testvérek és a város előtt, van annyi tekintélyük, van annyi elfogadottságuk, hogy ezt keresztül tudták vinni. És amit én még fontosabbnak tartok: hogy itt, Debrecenben, ami az egyházkerületnek - földrajzi szempontból -az egyik széle. Mégis olyan nagy létszámban gyűltek itt össze az egyházkerületi testvérek - a legtávolabbi pontokról, Nógrádból is érkeztek -, ami azt mutatja: nekünk, evangélikusoknak van igényünk arra, hogy legalább egy évben egyszer találkozzunk egymással. És azt hiszem, ez visszaigazolja azt a rengeteg munkát, amit a szervezők belefektettek.- A viszontvendéglátásra is sok kerülhet 2017-ig mondjuk, a Deák téri evangélikus templomban a reformátusok missziói találkozója alkalmából?- Én abban biztos vagyok, hogy ez az esemény jelzés mindenkinek, az evangélikus és a református testvéreknek egyaránt: hogy nyugodtan, bátran keressük egymás társaságát, egymás helyeit, ahogyan egyébként a gyülekezeteinkben országszerte gyakorlat, hogy akár a gyülekezeti termeket, akár a templomokat sok helyen közösen használjuk. Ezt kell megerősíteni, hogy valóban, a reformációra való emlékezés 2017-ben nekünk közös ünnepünk legyen, és így az országnak is olyan ünnepe legyen, amelyből látszik, hogy a magyarországi protestantizmus mit nyújtott, és mit nyújt ma is ennek az országnak. ■ Stifner-Kőháti Dorottya Fekete Károly és Fábri György a debreceni Nagytemplomban A SZERZŐ FELVÉTELEI
