Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-05-31 / 22. szám

Evangélikus Élet élő víz 20151 május 31. *• ii Bi n ■■■ A teremtés ünnepe Konferencia az országos irodában ► A Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend szervezésében a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájában rendezték meg május 21-23. között - a június 5-én esedékes környezetvédelmi világnap alkalmából - A teremtés 25. ünnepe konferenciát. „A földi lét fenntarthatósága nem­csak felelősségünk, hanem a terem­tett világért végzett emberi munka elengedhetetlen része is” - fogalma­zott az összejövetel megnyitóján dr. Széchey Béla József, a rend apátja, a konferencia elnöke. A célokkal kap­csolatban hangsúlyozta: „Központi feladatunk, hogy a környezetvédelem ügyét a teremtésvédelem szemszö­géből közelítsük meg és vegyük ko­molyan. Valljuk, hogy a teremtésvé­delem a Krisztus-követés természe­tes része, így a környezetért való cse­lekedet a Krisztussal való együttmű­ködést jelenti.” A jubileumi konferencia mottója „Ego sum veritas” azaz „Én vagyok az igazság” volt. Az igazságosság, a környezetért való küzdelem, a termé­szet mint a teremtett világ ránk bí­zott része került középpontba az összejövetelen. Ennek szellemében köszöntötte a konferenciát a Termé­szet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, valamint egyházunk or­szágos irodájának gyülekezeti és missziói osztálya is. A nyitónapon Biczó Dénesnek, az összejövetel spirituálisának vezetésé­vel a jelenlévők beszámoltak sze­mélyes elköteleződésükről, a rendhez való tartozásuk belső hátteréről. Dr. Zsigmondy Árpád nyugalmazott evangélikus lelkész, levéltáros ki­emelte: „A Jézus Testvérei Ökume­nikus Diakóniai Rend lehetőséget ad arra, hogy a teremtett világ sorsá­ról ökumenikusán, egymás gondola­taira támaszkodva, a másik tudását is élvezve gondolkodjunk, és érte így cselekedjünk.” Altziebler Károly, a Rákoskereszt­úri Evangélikus Egyházközség pres­bitere a renddel való találkozását elevenítette fel. Kitért arra, hogy számos közös ügy határozta meg a rendhez való tartozását. „A rend tá­maszt ad, és elhelyez minket. Min­denki a saját felekezetében végzi a munkáját, de - a rendhez való tarto­zás által - ökumenikus szellemben segítjük egymást. Az ifjúsági nevelés, a családi élet megbecsülése ugyan­csak meghatározó rendi alapelv” - fogalmazott a presbiter. Biczó Dénes hangsúlyozta, hogy feladatának érzi a keresztények kö­zötti egység szolgálatát, melyet a rend segítségével is meg tud élni. Berndt Mihály rendi tag a teremtés­védelemmel és a rend lelkiségével kapcsolatban kiemelte: „A természet Isten szépségét és közvetlenségét fe­jezi ki, melyet megbecsülni és ápolni vagyunk hívatottak.” A zajvédelemmel is foglalkozó szakember beszédében hangsúlyozta, hogy „az ember alkotó­­képességet kapott, mely a természet­tel való viszonyában akkor áldásos, ha a környezetet nem kizsákmányolni szeretné - azaz szemlélete nem kizá­rólag a profitra épül -, hanem elsősor­ban a szeretet vezérli. Ezért vallom, hogy a környezetvédelem ügye Isten munkájában való aktív cselekedet.” A rend által meghirdetett jubile­umi konferencia fővédnökei - dr. Fabiny Tamás püspök, dr. Láng Zsolt II. kerületi polgármester, D. Szebik Imre nyugalmazott evangé­likus püspök és dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát - jelzik, hogy a környezetért való felelősségválla­lás közös ügy. Kifejezte ezt a konfe­rencia programja is, amelyben a te­remtett világ védelme nemcsak a tu­domány és a teológia oldaláról, ha­nem a tanítás lehetőségei felől, azon belül is a hit- és etikaoktatásban va­ló előkerülése szempontjából is fon­tos szerepet kapott. ■ - Galambos - Evangélikus.hu hogy ezen én dolgomnak nem én látom hasznát, hanem a keresztyének, hát ne vessék meg mégse ezt az én szolgálato­mat. Hiszen hajdan egy bolondnak sokkal jobban sikerült a dolga, mint az okosok egész tanácsának. Mózesnek Jet­­rótól kellett tanulnia (2MÓZ 18,17 kk.). Ezzel titeket mindnyájatokat Isten kegyelmébe ajánllak, ő lágyítsa meg szíveteket, és gyújtsa lángra, hogy fel­vegye ügyét a szegény, boldogtalan, elhagyatott ifjúságnak komolyság­gal, és siessen isteni segedelemmel ja­vukra, és segítse Németország üdvös­­séges és keresztyéni kormányzására testben és lélekben teljes és fölös bő­séggel, az Istennek, az Atyának dicsé­retére és dicsőségére Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által. Ámen.” H Luther Márton: Keresztyén iskolák állítása s fenntartása ügyében (Masznyik Endre fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Szent, szent, szent a Seregek Ura, di­csősége betölti az egész földet!” (Ézs 6,3) Szentháromság hetében az Útmu­tató reggeli és heti igéi a teremtő, meg­váltó, megszentelő Úr Isten imádásá­­ra hívnak. Trinitatis: a háromságos egy Isten dicsőségét látta s szeráfok kiál­tását hallotta az Ószövetség evangélistája heti igénk szerint, s hirdeti: „Örök­kévaló Isten az Úr, aki teremtette a föld határait: kifürkészhetetlen az ő böl­csessége!” (Ézs 40,28; LK) S mi hiszünk a Szentháromság egy igaz Istenben; magasztaljuk őt, és valljuk: „Hárman vannak, kik a mennyben bizonyságot tesz­nek: Atya, Ige és Szentlélek, s e három egyetlenegy lényeg.” (GyLK 674) így bá­torít Luther: „Micsoda vigasztalás ez: lám, a teljes Szentháromság mindegyik személye azon van, hogy a szegény, nyomorult embert bűnből, halálból, ör­dög hatalmából megigazulásra és örök életre, Isten országába segítse.” Jézus nem csak Nikodémusnak mondja: „...ha valaki nem születik újonnan, nem lát­hatja meg az Isten országát. (...) ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. (...) Újonnan (felülről) kell születnetek’.’Ez az Úr­isten munkája bennünk, a mégtérés s a Krisztusban való élő hit által, „hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne’.’ (Jn 3,3-7.15) Pál a Szentháromság Isten bölcsességét dicsőíti s őt magasztalja, mert „őtőle, őáltala és őreá nézve van minden: övé a dicsőség mindörökké” (Bőm 11,36); a próféta az élettelen bálvá­nyok ellenében hirdeti: „De az Úr igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!’’ (Jer 10,10) Ő a világmindenség teremtője és fenntartója, s rajta kívül nincs más sza­badító! „Ti vagytok a tanúim - így szól az Úr -, és az én szolgám, akit kiválasz­tottam (lásd Mt 1,21), hogy megismerjetek, higgyetek bennem. (...) Én mond­tam meg hogy megszabadítalak’.’ (Ézs 43,10.12) S a pogányok apostola így ad­ta át az örömhírt Athénban, az Areopágosz közepén, a számukra addig isme­retlen, világteremtő Istenről: ő „az egész emberi nemzetséget egy vérből terem­tette (...) de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. (..) Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak...” (ApCsel 17,26.30.32) Tudhatjuk az igéből, hogy nem mindenkié a hit (lásd 2Thessz 3,2); és Krisztus csak az elhívottak számára az Isten bölcsessége (lásd íKor 1,23.24). Pál keresztyén gyülekezeteknek ír a Szentháromság titkáról: „Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van min­denekfelett és mindenek által és mindenekben’.’ (Ef 4,4-6) S a kegyelem is az Úr ajándéka! A kivégzést vezető pogány százados, Jézus utolsó szavainak (lásd Zsolt 31,6) s halálának tanúja „dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember va­lóban igaz volt’.’ (Lk 23,47) A Fiú halála előtt kijelentette: ő egylényegű az Atyá­val: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van (...) és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban..!’{jn 14,11.13) „A Szentháromságnak... / Dicséret, dicsőség... / Örök hálaadás!” (EÉ 40,3) ■ Garai András SEMPER REFORMANDA „Annak okáért kérlek titeket, kedves Uraim, hadd lássa nálatok gyümölcsét ez az én hűségem és buzgóságom. És ha akadnának is egyesek, akik engem ki­csinyelnének a részben, hogy taná­csommal éljenek, vagy engem mint a zsarnokok kiátkozó ttját megvetnének, vegyék mégis tekintetbe, hogy én nem keresem a magam, hanem egyes-egye­­dül egész Németország boldogságát és üdvösségét. És habár bolond volnék is, de akadna valami jó dolgomban, ne tekintse azt egy bölcs se szégyennek, hogyha követ engem. Habár török vagy pogány volnék is, de kitűnnék mégis, Egyházunk kiemelkedő pedagógusa volt a kétszáz éve, 1815. május 26-án Ikladon született Breznyik János, a Selmecbányái evangélikus líceum tanára. Gimnáziumi tanulmányait Aszódon, Selmecbányán és Pozsony­ban folytatta, majd Jénában és Hal­léban tanult az egyetemen. Breznyik neve szorosan összefor­rott a Selmecbányái líceummal, mert diákja, majd tanára és igazgatója volt az intézménynek. Működött a Magyar Literatúrai Társaság tagja­ként is, és a diákszínjátszásból is ki­vette a részét, például a Tisztségre vá­gyók című vígjátékban szerepelt. Tanárként 1842. február 12-én ke­rült a városba. Amikor megérkezett, az ünnepélyes beiktatáson latinul kö­szöntötték. Hangsúlyozta a görög és latin klasszikusok tanulmányozásának fontosságát, de a többi tantárgyat magyarul kellett tanítani. A líceum „magyar irodalmi tanszékének” felál-Breznyik János emlékezete lítását csak az 1840-es évek elejére si­került elérni. Magyarország történe­tét is csak a grammatikai osztályban tanították magyarul. Éppen ezért nagy szerepe volt a már 1826-ban megszervezett Magyar Társaságnak, amelynek első tagjai között Breznyik is szerepelt. Ennek keretében a felsőbb osztályosok hetente két órában tartot­tak magyar nyelvi gyakorlatokat. Breznyik elsősorban a magyar nyelv és irodalom tanára volt, de mel­lette a történeti tárgyak oktatásában, művelésében is komoly eredménye­ket ért el. A szlovák életrajzok termé­szettudósként is számon tartják. Gazdag és értékes ásványgyűjte­ményt birtokolt, amelyet később is­kolájának adományozott. 1849-ig kétszer volt az iskola igaz­gatója, és már az 1840-es évek végén SELmaisul ÁGOST. HITV. EVANS. EGYHÁZ ÉS LYCEUM TÖRTÉNETE. I s IS TA BREZNYIK JÁNOS, in )*nim f(mí & V' X.iSODJK és HASXlBlK Ff J5KT. A A Xm *zA#«ÍM, mmioaek. jf SÉt.*ÍC8áSTÍ# I tevékenyen részt vett a pedagógiai mozgalmakban. 1848-49-ben nemzetőr. A na­gyobb veszedelemtől az mentette meg, hogy a komáromi kapituláció­kor ő is amnesztiát biztosító levelet kapott, mégis el kellett bujdosnia Sel­mecbányáról. Egy évig nevelőként dolgozott, azután Békéscsabán ma­gángimnáziumot alapított, és szép birtokot szerzett. 1858-ban Békéscsabáról vissza­ment kedves iskolájába igazgató-ta­nárnak, és újjászervezte a nehézsé­gekkel küszködő intézményt. Meg­tartotta benne a hagyományos okta­tást 1859-60-ban, a protestáns pátens idején is. Ő volt Mikszáth Kálmán magyartanára. 1889-ben történt nyugalomba vo­nulásáig ő töltötte be - hároméves ciklusonként rendszeresen újravá­lasztva - az intézet igazgatói tisztét. Néhány jelentősebb műve: Tervezet a magyarhoni ág. h. evang. tanodák czélszerű elrendezésére (Pest, 1852); A selmeczi bányakerületi evang. lyceum tanári karának véleményadása a m. kir. kormánynak a gymnasiumokat és lyceumokat szervező tanterve ügyében (Pest, 1869); A Selmecbányái ágost. hitv. evang egyház és lyceum történe­te (Selmecbánya, 1883,1889). Pesten jelent meg 1853-ban A czigány nyelv elemei című dolgozata. A nőtlen, gyermektelen Breznyik te­kintélyes vagyonának nagy részét a lí­ceumra hagyta. 1897. május 8-án hunyt el Selmecbányán. Több ezren kísérték ki a temetőbe, tanítványai 1900 őszén síremléket állítottak tisztelt és szeretett tanáruknak. Működése, tevékenysége az egyik értékes összekötő kapocs a magyar és a szlovák egyház között. ■ Dr. Barcza Béla

Next

/
Thumbnails
Contents