Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-05-31 / 22. szám

Evangélikus Élet panoráma 2015. május 31. » 9

nigrációról

Theologiai Szemle

mondásra hívta fel a figyelmet, hogy míg a tárgyi kultúrát megbecsüli Európa, addig az élő kultúra ellen van. „A migránsok más kultúrák élő hordozói, akiktől tanulhatunk, megismerhetjük egymást.” Az ökumenikus, egyházközi kapcsolatokat hangsúlyozva hívta fel a figyelmet az előadó arra, hogy „az egyeztető beszélgetés sok esetben nem szándékában akad el, hanem hermeneutikailag nehézkes”. Az EHE professzora előadásában a közös tapasztalatra törekvést, a vallási nézeten felüli közös nyelv megtalálását, valamint a másik megismerésére való nyitottságot hangsúlyozta.

# # #

„Az európai egyházak arra figyelmeztetnek, hogy a kontinens nem zárkózhat el attól, ami a szomszédságban történik, és szükséges a szolidaritás az olyan országokkal, mint Libanon, amely a menekültek nagy tömegeit fogadja” - ezt már Torsten Moritz, az Európai Egyházak Migrációs Bizottságának ügyvezető titkára hangoztatta.

Az előadó a brüsszeli ideiglenes elosztási mechanizmussal kapcsolatban kiemelte: érezhető, hogy a javaslat még kidolgozás alatt van, azonban jelenleg ez látszik a járható útnak. A bevándorlás krimianalizálásával kapcsolatban a főtitkár aggasztónak látta, hogy „a törvényileg szabályozott bevándorlási politika helyett a fő törekvés a magasabb kerítések, a gyorsabb őrhajók és az illegális migráció segítőire kirótt súlyosabb ítéletek felé mutat”.

Torsten Moritz szerint „közép- és hosszú távon Európának nagyobb bevándorlásra van szüksége, hogy stabilizálja népességét, és fenntartsa a dolgozók és a nyugdíjasok elfogadható arányát”. Az Európai Egyházak

Migrációs Bizottságának tevékenységével kapcsolatban az előadó hangsúlyozta, hogy felemelték szavukat a sokféleség terjedését bátorító oktatásért.

* * *

Migráció és biztonság címmel JungbertBéla nagykövet tartott előadást. A politikai szándékokra és a médiában megjelenő hírekre utalva kiemelte, hogy „tematizálják közbeszédünket, és így nem a valóságról szól a diskurzus”. „A nemzetközi migráció alapvetően hasznos és pozitív, mely képes a népek közötti feszültséget oldani, jól hat mindkét ország gazdaságára is, ehhez azonban partnerség szükséges” - állapította meg.

Jungbert Béla aggasztónak tartotta, hogy mind a mai napig nem tisztázott a tengeri határvédés és embermentés kérdése, hogy ki és pontosan miért felelős. „A migrációellenes gondolat és a keresztény tanítás ellentétben áll egymással - mondta. - Ezt tudjuk, de nem értjük, hogy az egyház miért nem vagy csak igen halkan hallatja a hangját ebben a kérdésben...”

Szép Árpád, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Menekültügyi Igazgatóság igazgatója A migráció és bevándorlás címmel tartott előadásában arra világított rá, hogy Magyarország ma is tranzitországnak számít, azaz a hazánkba érkező migránsok legnagyobb része nem Magyarországon kíván letelepülni, hanem nyugati országokba szeretne eljutni. „A migráció fogalmát mind a politika, mind a média nagyon félreérthetően, manipulatívan használja, ami a migránskérdés megítélésében nagy károkat okoz” - fogalmazott az igazgató. Kiemelte, hogy a kiváltó okok kezelésére kellene a legnagyobb hangsúlyt tenni, azaz olyan európai stratégia kidolgozása lenne megfelelő, mely az adott országok stabilitásához vezetne.

A bevándorlás növekedése számos kérdést vet fel ugyanakkor, hiszen míg 2014-ben 45 ezer menekült érkezett hazánkba, addig 2015-ben ez a szám már eddig elérte a 30 ezret, és várhatóan év végére megközelíti a 100 ezer főt.

# * *

A migráció gyakorlati megközelítéséről és az abban szerzett tapasztalatokról tartott előadást Kanizsai-Nagy Dóra, a Református Missziói Központ vezetője. Bemutatta oktatási és lakhatási programjukat, valamint migránstanodájuk felépítését. Hangsúlyozta, „tudnunk kell, hogy a hozzánk érkezők védelmet kereső emberek. Amennyiben testvérnek tekintünk a másikra, valós segítséget tudunk nyújtani. Azon dolgozunk, hogy ez a szemlélet gyülekezeti szinten is valósuljon meg, azaz váljunk valós, krisztusi értelemben vett befogadó közösséggé.” Kanizsai-Nagy Dóra a közösségi házukban szerzett tapasztalatok alapján - ahol heti szinten százötven embernek segítenek - kiemelte, hogy a párbeszéd elengedhetetlen a másik megbecsüléséhez.

„Ma még Magyarországon nem alakultak ki elszeparálódott bevándorlóközösségek. Egymás megismerésével tehetünk azért, hogy ne diaszpórák alakuljanak ki, hanem a másikat elfogadó közösséggé váljunk."

■ Galambos Ádám

A Theologiai Szemle által szervezett konferencia előadásai teljes terjedelmükben olvashatók lesznek a folyóirat őszi lapszámában.

itikában ritkán találkozhatunk”

tonságpolitikai szakértővel

mondta nekem: „Nektek van órátok, de nincsen időtök, nekünk nincsen óránk, de van időnk!” Ezek igen nagy igazságok.- Fontos kérdés, hogy valójában mit akarunk elérni: békét, demokratikus államok létrejöttét a térségben, a terrorizmus kiszorítását?- Jó lenne, ha a politikai döntéshozók nem mondanák meg a világ minden részén, hogy mi a „tuti”. A franciák közölték, hogy hajlandók Szíriát bombázni, majd újjáépítik. Ugyanezt képviselték Líbiában is.

Négy évvel ezelőtt, amikor elkezdődött az arab tavasz, az összes nyugati szakértő azt mondta, hogy végre győz a demokrácia. De mitől győzött volna, amikor a feltételrendszerek nem voltak meg ehhez? A beavatkozások nyomán a helyzet mindenütt rosszabb lett, mint korábban volt. A Nyugatnak át kellene gondolnia a realitásokat és ezeknek megfelelően azt, hogy milyen stratégiai célokat követ.

Ebben a felállásban rendkívül nagy szerepe lehet az egyháznak. Egy olyan világban, ahol szinte minden a pénzről szól, a pápa és a különböző keresztény egyházak megszólalásaira az emberek nagyon várnak és vágynak. Az elmúlt néhány évtizedben főleg az európaiak jelentős része stabil fogódzókat keresett - a fogódzó az egyház lehet.- Keresztény emberként azonban azt érezzük, hogy veszélynek vagyunk kitéve. Etiópiában, Líbiában, Egyiptomban, Szíriában, Nigériában - és még sorolhatnám - keresztényeket gyilkolnak. Ön szerint ez a 21. század vallásháborúja ?- Igen, sajnos jelenleg vallásháború zajlik. Sámuel P. Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvével vált ismertté világszerte, de amikor ezt megírta, senki sem hitt neki. Amikor huszonöt évvel ezelőtt az egyik legismertebb amerikai szakértő leírta azt, hogy véget ért a harc, és a demokrácia a világon mindenütt győzött, alaposan melléfogott. Sehol nem ért véget a harc. A világ folyamatosan háborúzik, csak új helyzetek vannak. A legjobb biztonságpolitikai szakértők, így Henry Kissinger, Paul Kennedy könyvei briliánsak, de a jövővel kapcsolatban semmit nem találtak el. Francis Fukuyama leírta azt, hogy a demokrácia mindenütt a világon győzni fog. Ez utópia.

Ténylegesen vallásháború folyik: részint a keresztények ellen, részint a különböző csoportok között, ahogyan ön mondta, a világ számos országában, kontinensén.- Európa sokáig a multikulturális társadalmat hirdette, a kereszténység pedig eközben fokozatosan veszített az erejéből. A szélsőséges vallási megnyilvánulásokkal szemben jelenleg az európai emberszámára - úgy érzem - nincsen menekvés a kereszténység tanaifelé. Nem vagyunkfelvértezve, hiszen sokan nem is ismerik ennek a vallásnak a nézeteit.- Európa három nagy vezetője, Merkel, Sarkozy és Cameron is kijelentette a multikulturális társadalom bukását. Ha ezt öt évvel korábban mondják, akkor megbuktak volna. Most egy ilyen megállapítás elfogadott.

Az alapvető dilemma az, hogy Európa sok kérdésre nem tudja a választ. Ki fogja kifizetni a nyugdíjakat? Ki fogja az olyan munkákat elvégezni, amelyeket a hazai lakosság nem hajlandó? Kiket, hány embert célszerű befogadni? Erre a huszonnyolc tagállam huszonnyolcféleképpen válaszol.

Az első vendégmunkások 1957- ben, az unió jogelődjének idején jöttek Európába, de akkor még kellett ember a kontinensünkön. Döntő többségükben Dél-Európából és Észak-Afrikából érkeztek. A vendégmunkások képzett vagy képzetlen munkaerőt jelentettek több országban. A második és harmadik áramlat befogadása és integrálása már nehézségekbe ütközött.

Az Európai Unió tagországai ma is különböző módon állnak a menekültkérdéshez. A földközi-tengeri államok és a szárazföldiek más-más véleményt képviselnek. Se szándék, se pénz nincsen a megoldásra. A huszonnyolc államnak azonban egységes koncepciót kellene kidolgoznia, de probléma, hogy Európa jövőjéről sincsen egységes kép. Van egy francia modell, amely szerint a nemzetállamok Európája vagyunk, de a döntéseket az államok maguk hozzák. Van a német modell, amely város-tartomány-ország-Európa felépítmény alapján hozza létre az Európai Egyesült Államokat. A két modell azonban nem közeledik egymáshoz.

Senki nem akarja a halottakat a Földközi-tengeren, de ahhoz, hogy a helyzet normalizálódjon, el kellene érni az észak-afrikai országokban, hogy ezek az emberek ne szálljanak vagy ne szállhassanak hajóra!

Magyarország számára a fő kihívást az jelenti, hogy szárazföldön jönnek az emberek. Probléma azonban, hogy ha az osztrákok lezárják a határt, nálunk maradnak a menekültek. Ha Európa visszatoloncolja őket, akkor hozzánk küldi vissza, hiszen nálunk léptek be az unió schengeni területére. A menekültek befogadása horribilis pénzbe kerül, a magyar nemzetgazdaság, de a magyar társadalom sincsen felkészülve erre.

Európa az utóbbi évtizedekben az egyéni élvezetek és a pénz felé ment el. Az, hogy az elmúlt időszak pápái sokkal aktívabbak voltak, mint a korábbi évszázadokban, rendkívül szükséges volt. Új világhelyzet van. A pápáktól elvárás, hogy az új világhelyzet kihívásaira tudjanak és merjenek választ adni, és ezt megteszik. És ugyanez vonatkozik a kereszténység más felekezeteire és képviselőire is.- De pont a kereszténység ad bizonyos kérdésekre - a jézusi tanításból fakadóan - igen egyértelmű válaszokat, amelyek azonban a gazdasági vagy politikai érdekekkel nem egyeztethetők össze. Például a menekültkérdéssel kapcsolatban a Bibliában az áll, hogy fogadjátok be a gyengéket, elesetteket...- Igen, ebben a kérdésben igaz az, hogy csak azt kell befogadni, aki nekem kell.- A szelektálás már igazán nem keresztény hozzáállás...- Igen, itt az európai érdekeket kell figyelembe venni. Aki a pontrendszernek megfelel, aki fiatal, nyelvet tudó, az integrációra képes, és aki nem jelent bizonyos idő után komoly terroristaveszélyt. Azoknak az egyharmada, akik Németországból elmentek a Közel-Keletre harcolni, visszatért, és a német titkosszolgálat nem tudja lefedni őket.- Az evangélikusság szerte a világon segítséget nyújt a válsághelyzetekben. De azt látjuk, hogy a kisebbségben lévő egyházak tagjai közül sokak már olyannyira veszélybe kerültek, hogy a megoldást az európai befogadás jelenthetné számukra. Ha azonban eljönnek onnan, ha nem tartanak ki utolsókként a területen, akkor gyakorlatilag megszűnhet az adott régióban a kereszténység. Mégis mit tehetnek az európai egyháztestek a világ többi részén elő keresztényekért?- Magyarország kijelentette, hogy az iraki keresztényeket befogadja. Egyiptomban a lakosság tíz-tizenkét százaléka keresztény. Ez kilenc-tízmillió embert jelent. Ekkora embertömeget Európa nem képes befogadni.

A cél tehát az lenne, hogy ezek az emberek ott élhessenek, és gyakorolhassák szabadon a vallásukat, ahol születtek. Ezt elérni szörnyű nehéz dolog, de meg kell próbálni. Felszámoljuk a szegénységet, a maláriát, az analfabetizmust - Európa korábban ilyen kijelentéseket tett. Nézzük meg, mi történt a valóságban: eltelt húsz-harminc év, és semmi nem valósult meg ezekből a célokból.

Azt látom, hogy rengeteg ember vágya az, hogy segítsen. Az egyházaknak az a küldetésük, hogy segítsenek, de összetett folyamatok zajlanak, többek között a kisebbségek ellen, és nehéz e téren legalább félsikert elérni.

Miközben Európában a mecsetek száma növekszik, aközben az arab országok zömében tilos keresztény templomot építeni. Ebben az egész „élethalálharcban” Európa teret veszít, és teljesen új hatalmi tényező nő fel: Kína.

Joschka Fischer korábbi német külügyminiszter írta: „Németország Európának túl nagy, a világnak túl kicsi.” Itt tartunk. Németország ugyan Európa gazdasági, kulturális, politikai, katonai és morális vezető hatalma, mégis, önmagában nem képes még egy ukrán válságban sem a céljait elérni. Egységes európai nézetekre lenne szükség, de ez sajnos utópia. A politika papíron csodálatos, morálról, szent elvekről szól - a valóságban hatalomról, érdekekről.- A kereszténység párbeszédetfolytat más vallások képviselőivel. Az iszlám vallási képviselői elhatárolódnak azoktól a nézetektől, amelyeket a terroristák vallanak. Látszólag tehát „mellettünk vannak”. Vagy mégsem?- A „mellettünk-ellenünk” kifejezés nem jó erre a helyzetre. Ők ugyanis a saját nézeteiket vallják. Meggyőződésem szerint a vallási vezetők nem radikálisak, de a világ radikalizálódik. És nem csak a muzulmán világ! Egy idő után a kérdés az lesz, hogy a megfelelő iszlám vezetők képesek lesznek-e ezeket a mozgalmakat mederben tartani. Sok helyen úgy tűnik, hogy sajnos kicsúszott a kezükből az irányítás.

■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Evangélikus.hu