Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-31 / 22. szám
8 -m 2015. május 31. PANORÁMA lllílf liliTflTl'inin11''' IW11 Í1ÜH1III'in111 iHii'ilI |iI 11 "i 11É11MIIIIÉi111 IIIH'It '1 111111 Evangélikus Élet ► Migráció és/vagy terrorizmus? Mit mond az egyház, a politika és a menekültügy a migrációról? A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában rendezett konferenciát május 22-én a Theologiai Szemle című folyóirat szerkesztőbizottsága. Pál szavai alapján — „Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm 15,7) - hirdette Isten igéjét Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár a tanácskozás kezdetén. Az evangélikus lelkész hangsúlyozta, hogy Krisztus egyértelműen meghatározta az idegenekkel való viselkedést, ő olyannak fogadja el az embert, amilyen. „Keresztényként fel kell tennünk a kérdést, hogy van-e nálunk szelekció, és ha igen, akkor mit teszünk ellene” - fogalmazott Fischl Vilmos. „A migráció kérdése égetően fontos téma, melyben az egyház embereinek meg kell nyilatkozniuk” - jelentette ki a fennállásának kilencvenedik évét ünneplő Theologiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke. Kádár Zsolt hangsúlyozta, hogy a konferencia a felekezetek teológiai megközelítésein túl arra kíván rávilágítani, hogy az egyháznak és a társadalomnak egymással párbeszédben kell állnia. * * # Migráció a Bibliában - biblikateológiai alapvetés címmel Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának dékánja tartott előadást. Először egyháztörténeti példákon keresztül mutatott rá arra, hogy a migráció - bár a globalizáció hatására ma nagymértékben erősödött - már az ókorban is jelen volt, A migráció üdvtörténeti vonatkozásairól szólva a professzor Gerhard von Rád üdvtörténeti vonalvezetését hangsúlyozta. Őstörténeti példákkal élve - Ádám és Éva, Káin és Ábel - kiemelte, hogy „a bűn cselekvése nemcsak büntetést von maga után, hanem annak következménye egzisztenciális kérdéssé is válik. Mondhatnánk: a bűn zsoldja a migráció.” A hit megélésének és megtapasz. talásáról Zsengellér József hangsúlyozta: a migráció teológiai motívuma az Istenre hagyatkozás, mely új közeget, áldást és új otthont jelent. Az üdvösség vonatkozásában mind Ó-, mind újszövetségi példákon keresztül szemléltette, hogy az üldözöttek, árvák, magukra hagyottak megsegítése a Szentírás értelmében a nép és az egyes ember felelőssége. A migráció az egyetemes és a magyar történelemben címmel Mészáros Kálmán egyháztörténész, a Baptista Teológiai Akadémia tanszékvezetője tartott előadást. „A 2014-es adatok szerint 51 millió ember keresi hazáját. Ennek fele saját hazájában vándorol, 17 millió ember már elhagyta otthonát, míg 600 ezer menekült a Földközi-tengeren próbál átkelni” - fogalmazott az előadó. Hangsúlyozta, hogy mind a média, mind a politika veszélyes párhuzamot vont, amikor a Charlie Hebdo francia hetilap elleni terrortámadásra való hivatkozással összekapcsolta a migrációt és a terrorizmust. „E két kérdéskör nem ugyanaz, veszélyes, emberek életét megnyomorító nézőpont a kettő összekeverése” - fogalmazott Mészáros Kálmán. Az egyháztörténész a mai migráció kérdésével kapcsolatban kiemelte, hogy a kiváltó okokat kell megkeresni. „Ki verte szét az országokat, ki változtatta meg a struktúrákat? Kinek van felelőssége Szíriában, Afganisztánban, Szíriában, Palesztinában? A kérdés nemcsak nehéz, hanem más megközelítésbe is helyezi a megoldást.” Mészáros Kálmán Magyarország történelmén keresztül mutatott rá, hogy „a Kárpát medence bizonyos értelemben népek átjáróháza volt. A be- és kitelepítések meghatározták történelmünket, ezért a magyar történelem az emigráció és a migráció története is.” # # # Migráció, ökumené, vallásközi dialógus, interkulturalitás címmel Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője tartott Őszintén í Konferenciát tart előadást. „Európa bízott a reformációban elkezdődő, a francia felvilágosodás szelleméből táplálkozó eszmében. Mára ez a nézőpont változott meg” - hangsúlyozta. A migráció kérdésében „a kényelmes Európának nincs közös cselekvési terve”. A professzor rámutatott arra a nehézségre, hogy a terrorizmussal kapcsolatban nem lehet a megszokott értékdefiníciókat, nyelvet használni, hiszen aki az egyik oldalon ellenség, az a másikon hős; ami az egyik oldalon gyilkosság, a másik oldalon dicsőséget jelenthet. Európai vonatkozásban, a lehetőségek szintjén Béres Tamás a vallásközi párbeszédet hangsúlyozta. „A szekuláris állam eddigi modelljei helyett olyanra lenne szükség, mely képes kezelni a vallási sokszínűséget”- emelte ki. A más kultúráktól való félelemmel kapcsolatban arra az ellent► „Egy olyan világban, ahol szinte minden a pénzről szól, a pápa és a különböző keresztény egyházak megszólalásaira az emberek nagyon várnak és vágynak” - véli Nógrádi György, aki szerint vallásháború folyik a világban. A biztonságpolitikai szakértővel, a Budapesti Corvinus Egyetem professzorával az Iszlám Államról, az arab világról, a menekültkérdésről, hatalmi érdekekről és erkölcsről is beszélgettünk. „A keresztény elvekkel a napi p Beszélgetés Nógrádi Györj.- Úgy tűnik, mintha az Iszlám Állam a semmiből bukkant volna fel az utóbbi időszakban. Létrejöttének körülményeit még ma is találgatások övezik. Hogyan erősödhetett meg ez a szerveződés? Kik állnak mögötte? Ön hogyan látja ezt a kérdést?- Az alaphelyzet az, hogy ma a világon három nagyhatalom van, Európa nincsen köztük. Ennek rengeteg előnye és hátránya van. Az Európai Unióhoz tartozó huszonnyolc állam szinte minden kérdésben szűkén vett nemzeti érdeket képvisel: az ukrán válságtól kezdve a migráció kérdéséig Európa nem egységes. Azokkal az elvekkel, amelyeket a kereszténység hirdet, a napi politikában sajnos ritkán találkozhatunk. A globalizált világban rengeteg ember érzi úgy, hogy vesztese a globalizációnak. Ezt érezzük az arab világban, és ezen túl az iszlám világban is. Az arab világ szerepe és súlya például az előállított bruttó hazai terméket, a GDP-t illetően lecsökkent, a kulcskérdésekben - mint például az informatika, az angol nyelvtudás - ezek a térségek óriási hátrányban vannak. Az Iszlám Állam előzménye az, hogy hosszú évszázadok óta folyik az élethalálharc az iszlám síita és szunnita irányzata között. „Síita félholdról” szoktak beszélni: ide tartozik Irán, ahol síita többség van; szövetségi rendszerébe tartozik Irak, ahol a lakosság közel többsége síita - a Nyugat hagyományosan a szunnita kisebbséget, ennek keretében pedig korábban Szaddám Huszeint támogatta. A „síita félholdhoz” tartozik még az a Szíria, ahol a lakosság hatnyolc százaléka síita, más néven alevita, és ide tartozik a Hezbollah szervezet Libanon déli részén. Az alapvetően nyugati és szunnita stratégia az volt, hogy ezt a síita félholdat meg kell bontani a leggyengébb láncszemnél - és ez a leggyengébb láncszem Szíria. Ezért elkezdtek különböző csoportokat támogatni. Az egyik ilyen csoport volt maga az Iszlám Állam, amelyet a Nyugat hozott létre, és eredetileg teljesen más feladatot szánt neki. De ez az Iszlám Állam - ahogy korábban az al-Káida is - radikalizálódott. Elképesztő anyagi támogatást kapott a szervezet Katartól és Szaúd- Arábiától, amelyek azért támogatták ezt a formációt, mert a síita Iránt akarták gyengíteni. Nyugati felhördülésre Katar és Szaúd-Arábia persze leállt a támogatással, a valóságban azonban magánszemélyek folytatták a támogatást. És a szervezet elkezdte önjárását: létrehoztak egy kalifátust, a területükön adókat szednek. Gyilkolják a nem hozzájuk tartozókat: a síita iszlám képviselőit, de a más vallásúakat, így a keresztényeket is. Ennek hatására Európa úgy érezte, hogy tenni kell valamit. Az évtizedek ótá vesztes és működésképtelen iraki kormány felkérésére, amerikai vezetéssel létrehozunk most egy hatvan országból álló szövetséget arra, hogy az Iszlám Államot szétverjük. Igen ám, de senki nem hajlandó harcoló alakulatokat küldeni. Odaküldünk logisztikát, légierőt, hírszerzést, őrzés-védést. Ez szükséges, de nem elégséges a győzelemhez. Egy elhúzódó háborúban az idő nem nekünk dolgozik! Az irakiak azt mondják, hogy ők az Arab Liga - a szunnita államok - támogatásával fellépnek, és kiverik Irakból az Iszlám Államot. Sajnos azonban az iraki hadsereg gyengén ment előre, az ország közepén, Tikritnél megállt, és nem tudta bevenni a várost, még úgy sem, hogy harmincezres támadó erővel ment öt-hatszáz védő ellen. Csak nyugati támogatással tudták megszerezni a várost. Jelenleg az a helyzet, hogy júniusra várható a következő nagy csapás északon Moszul ellen. Ezzel lassan Irakból valóban ki lehetne nyomni az Iszlám Állam erőit, de ennek vetületeként rengeteg ember terroristaként otthagyja majd a térséget, és hazatér. A legtöbb terrorista Szaúd-Arábiából, Líbiából, Tunéziából és Marokkóból érkezett, de rengetegen jöttek Európából is, olyan családokból, ahol a második, harmadik, negyedik, ötödik generáció is képtelen volt integrálódni. Franciaországban bejelentették, hogy 1573 nyilvántartott terrorista van, és a miniszterelnök szerint nem az a kérdés, hogy lesz-e merénylet az országban, hanem az, hogy mikor. Arányaiban Belgiumban van a legtöbb terroristagyanús egyén, de rossz a helyzet Nagy-Britanniában és a skandináv országokban is. Németországban pedig városi szinten tartják nyilván a terroristákat, mégsem tudnak mindenkit nyomon követni.- Milyen kilátásaink vannak akkor? A katonai beavatkozás, úgy tűnik, igencsak negatív hatásokkal járhat a jövőre nézve...- A Nyugat jól tette volna, ha az elmúlt évtizedekben nem avatkozik be a térségben, mert a beavatkozások kontraproduktívak voltak, pontosan a szándékkal ellenkező hatást értek el. Ugyanakkor nyugati segítséggel olyan szélsőséges szervezetek jöttek létre, amelyeket ma önmagában a muzulmán világ nem tud szétverni. Szükségük van a segítségünkre. Ahogyan említettem, a lehetőség az, hogy beavatkozunk Irakban, de tudjuk, hogy ezek az emberek szét fognak széledni. És Szíriában még akkor sem lesz megoldás. Itt az alapvető dilemma az, hogy a Nyugat jelentős része ma Bassár el-Aszad szíriai elnökkel nem akar tárgyalni. Nélküle, ellenében ugyan fel lehet lépni, de akkor az egész országban vákuumot hozunk létre, és olyan káosz lesz, mint amilyen jelenleg Líbiában van. Jól fontolóra kellene hát venni, milyen lépések a célravezetők.- Térképek keringtek a világhálón arról, hogy az Iszlám Állam meddig szeretne terjeszkedni. Ön szerint fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország területét támadás éri?- Az Iszlám Államnak azon a bizonyos térképén az összes olyan terület szerepel, ahol valaha iszlám hatalom volt. Rajta van Európa jelentős része, így Magyarország is, a százötven éves török uralom eredményeként. Ennek semmilyen politikai realitása és konzekvenciája nincsen. De jól hangzik, hogy az országok fenyegetve érezzék magukat. Ugyanakkor azt látom, hogy Európa nem hajlandó tudomásul venni, hogy a muzulmán világ egyre nagyobb része ellenünk van, és szimpatizál az Iszlám Állammal. Nem vagyunk hajlandók tudomásul venni, hogy például egyes felmérések szerint a Nagy-Britanniában generációk óta élő muszlimok nyolcvan százaléka azt vallotta, hogy a Charlie Hebdo francia hetilap elleni fellépés jogos volt! Nem merjük tudomásul venni, hogy Észak-Afrika liberális államaiban a lakosság jelentős része szimpatizál az Iszlám Állammal. Az Iszlám Állam a legjobb embereit nyugati egyetemekre küldi. Gyakorlatilag mi neveljük ki őket. Egy mindenen túlnőtt hatalmi központ jött létre a mi segítségünkkel, ami ellen logikailag katonai fellépést lehet kezdeményezni, de ez is, ahogyan említettem, felemás dolgokat szülhet. Az idő pedig nem nekünk dolgozik. Egyiptomban egyszer valaki azt
