Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-18 / 3. szám
6 ■* 2015. január 18. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Rembrandt: Jákob harca az angyallal Rembrandt, a fényfestő ► A holland „arany évszázadot” bemutató kiállítást rendezett a Szépművészeti Múzeum. A február 15-ig nyitva tartó tárlat a festészet segítségével vezeti be látogatóit a holland történelem zivataros és békés éveinek, a kultúra, a hit, az alkotás, az élet értékének alakulásába. Sokunk által nem ismert világ tárul elénk: más élet, más évszázad, más istenhit... A17. század legnagyszerűbb alkotóinak kiállítása hét egységben tárja elénk a kor témáit, a kor meghatározó művészeinek eltérő, mégis egységet mutató stílusát. Láthatók a kor úgymond kötelező darabjai: porték, csendéletek, bibliai témák. A hit gyakorlásának liturgiák alóli felszabadulása eredményezi, hogy az ember az élet egyszerű történéseiben, a természetben, a zenében, a szépségben találja meg Istent, és ez hitelesen ábrázolható. Talán nem szakszerűtlen azt állítani, hogy nem a témaválasztás adja egy kép vallási tartalmát, hanem valami megfoghatatlan belső tartalom sugárzik át a képen, amelyet saját hitünkkel hozhatunk kapcsolatba. Ámulatba ejtő, hogy a képek milyen fotorealisztikusan ábrázolják a fények, árnyékok játékát. A fény az életünkben is szimbolikus jelentéssel bír. Isten igazsága a fény, de mi magunk is lehetünk mások számára fény, azaz érték. A Biblia így fogalmaz: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. (Mt 5,16) Az élet és a vallás változása mellett a tudomány fejlődése is nagy hatással volt Rembrandtra, akit kutatásra késztetett a fény ábrázolásának problematikája. Sokszor a problémák elől futunk, pedig pont a problémák vihetik előre gondolkodásunkat. A kitartó kutatás, megoldáskeresés, a koncentrálás, összpontosítás és a rátalálás élménye nemcsak Istenhez visz közelebb, de személyessé teheti számunkra a művészek alkotófolyamatát is. Rembrandt rátalált a fényre. Rátalált Istenre, de rátalált arra is, hogyan ábrázolhatja a belső békét, az élet világosságát, az emberi érzelmeket. Mindezekben tanítványai követőivé váltak. A tárlatvezető - vagy éppen az audio guide - igen tartalmas háttérinformációkkal szolgál, illetve a feliratozás is igen sokszínű, komplex. Én azonban azt tanácsolnám, hogy álljunk meg egy-egy kép előtt gondolkodni, csodálkozni, elmélyülni. Lássuk kicsit saját szemünkkel, saját érzelmeinken átszűrve a képeket. A kiállítás kurátora jó érzékkel és nagy odafigyeléssel találta meg érdekességekként a magyar vonatkozású alkotásokat - ezekre érdemes odafigyelni. Jó időt szánni nemcsak a művész önarcképeinek, de a fiáról, Tituszról készült műveinek megtekintésére is. Időzzünk kicsit hosszabban Samuel van Hoogstraten Ablakon kitekintő című képe előtt, ugyanúgy, mint Vermeer képei előtt. Ne felejtsük megkeresni a kuriózumnak számító női festők munkáit. Nekem személyesen nagyon tetszett a zenélésbe önfeledten belefeledkező gyermekek képe, amelyet még ma is szinte magam előtt látok. A háborúval viharosan, lendületesen kezdődő tárlat egy békés tájképeket bemutató elcsendesedéssel nyugtatja gondolatainkat, lelkünket. A Rembrandt-morfok zárják a kiállítást, amelyekben a mester harminchét híres arcképének digitális feldolgozásával látjuk megöregedni és megfiatalodni a fény festőjét. ■ B.E. A holland gyűjtemény nemzetközi összehasonlításban is jelentős: a 17. századi mesterektől itt őrzött 500 festménnyel a Hollandián kívüli kollekciók sorában Európában az első öt közé tartozik. A holland „arany évszázadot” bemutató kiállításával a múzeum folytatja az intézmény jelentős gyűjteményeihez kapcsolódó kiállítássorozatát. Az üres aranyketrec A száz éve született Benedek István idézése így éltek az első csabai evangélikusok Kiadvány született a legelső gyülekezeti anyakönyv adataiból Híres családban született. Nagyapja Benedek Elek, a nagy mesemondó és lapszerkesztő. Apja, Marcell író és műfordító: a francia, angol, német irodalomból mintegy kétszáz művet ültetett át magyar nyelvre. A január 17-én száz éve született Benedek István polihisztor: orvos, író, művelődéstörténész, egyetemi előadó volt. Könyveiben, tanulmányaiban az örök tanár rejtőzik, akinek legfontosabb az erkölcsi tartás, amely minden rendszerben egyaránt érvényes. Benedek István tudós ember volt, de rövid írásaiban sűrűn hozzászólt a politika eseményeihez is. Tollát mindenkor a nemzethez hű eszmeiség vezette, a különböző kultúrák tisztelete. Kórházi orvosként kezdte gazdag pályáját. 1945-47-ben a kolozsvári egyetem pszichológiatanára; 1948-tól a budapesti elmegyógyintézet vezetője. Hosszú éveken át terápiás szakrendelést vezetett. 1971-től szabadfoglalkozású író... Ezek a fontosabb állomások az életében, a többi egy szorgos elme szüntelen munkálkodása, teremtő képzelete. Filozófiai, művelődéstörténeti esszéi mellett szépíróként is feldolgozta idegorvosi élményeit. Legizgalmasabb munkája, az Aranyketrec (1957) sok kiadást megért beszámoló osztályáról. Egy elmegyógyintézet hétköznapjai, lakóinak vergődő élete. A Fájdalomhercegről, Karinthy Frigyes beteg költő fiáról többször is írt. „Amikor az 1956-os forradalom után el kellett hagynunk az épületet, vittük magunkkal Gábort. Különcségét megszoktuk, ördöggörcsös állapotát parírozni tudtuk, talán még szeretett is bennünket. Manzárdszobájában jól érezte magát, ki sem mozdult. Kényszereiről leszokott, de a felöltözésről is: pizsamában és házi köntösében élt közöttünk, a vendégeket is így fogadta.” Aki el akar igazodni Benedek István hatalmas életművében, könnyen eltéved. Csak ámul, napi „robotok” után hogyan volt ereje új és új könyvek írására. Legnagyobb epikus vállalkozása terjedelmes, önéletrajzi ihletésű családregénye, a Csínévá (1968), három kötetben. Erdély fényben ragyogó tájai, a református kollégium vendégváró harangja, a kisbaconi ház barátainak vitája, a Székelyföld virrasztó falvai tündökölnek a veretes lapokon. Tudományos munkái közül kiemelkedő az európai orvoslás története, a Hügieia (1990). Sokat foglalkozott a darwinizmus értelmezésével, az egyik legjobb hazai szakértőjeként tartjuk számon. Legismertebb kutatási területe a Semmelweis-életmű feltárása. Komoly értője volt a francia kultúrának, elsősorban a felvilágosodástól kezdődően. Kedves költőjéről, Adyról és Csinszkáról is sokat írt. És a legnagyobb tisztelettel idézte föl édesapja, Benedek Marcell törékeny alakját, közös Rousseau-fordításaikat. Időskorában vágott bele régi, nagy tervének megvalósításába: a magyar hazafias verseket válogatta hatalmas kötetbe. Többszöri kiadásai is elfogytak. Sokan gazdagodtak e kötetből, az elmondhatatlan érzésnek szavakba öntött vallomásaiból. Végezetül egy fájó gondolat: gyermektelenül hunyt el 1996-ban, vele megszakadt a három kiemelkedő személyiséget adó Benedek família legtermékenyebb ága. „Azon gondolkodom néha - írta 1988-ban -: jó orvos voltam? Szakmai tudás szempontjából nem. De értettem valamihez, tudtam bánni a betegekkel. Az én időmben igazi elmebajosok éltek köröttem, organikus betegségüket nem gyógyította meg semmi. Nem is ez volt a célom, hanem az, hogy jól érezzék magukat. És ha volna még valami szavam a szakmában, azt tanácsolnám a kollégáknak: foglalkozzanak többet az emberrel, mint a betegségével.” ■ Fenyvesi Félix Lajos ► Közel háromszáz évvel ezelőtti idők társadalmi és egyházi viszonyait tárja fel az a kiadvány, melyet a minap jelentetett meg a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség. A békéscsabai evangélikus gyülekezet életmódja a 18. század első felében az első anyakönyv alapján című könyv szerzője MekisÁdám, az egyházközség egykori lelkésze. A páratlanul gazdag és hiánypótló munka mindeddig kéziratban hevert a gyülekezet levéltárában. A kiadványt a közelmúltban mutatták be a nagyszámú érdeklődőnek; sokan személyes ismerősei voltak a már több mint három évtizede elhunyt szerzőnek, aki 1980-ban, nyugalomba vonulását követően kezdett az íráshoz. A könyvet Kovács Nóra, a helyi Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium történelemtanára méltatta. Mint elmondta, a szép kivitelű mű az 1722-1752 közötti időszakot tárja fel. Ezekből az időkből a legelső anyakönyvet dolgozza fel: a török kiűzése utáni korszak újratelepítéseinek idején jött. létre a mai gyülekezet őse. Az anyakönyv legnagyobbrészt latinul íródott, kisebb részben biblikus szlovák nyelven, amely a mai cseh nyelvvel mutat rokonságot.- Ezek a szövegek talán még izgalmasabbak a kutató számára, mivel a gyülekezet életébe engednek betekintést. Persze csak azok számára, akik bírják ezeket a nyelveket. Mekis Ádám nemcsak latinul, hanem szlovákul is kitűnően értett hetedik generációs csabai evangélikusként, lelkészként pedig megértett mindent, amit a száraznak tűnő szövegekben olvasott - mondta a tanárnő. - Áldásos munkája révén immár előttünk, átlagolvasók előtt is feltárul ez a rég letűnt kor. Erre csupán egy széles műveltségű, precízen és komoly elhivatottsággal dolgozó lelkész-kutató-tanító-ismeretterjesztő tudós ember képes - hangsúlyozta. Mekis Ádám dolga már csak azért sem volt könnyű, mert a tintával, lúdtollal írt bejegyzések ennyi idő távlatából nehezen olvashatók. Könyvében a száraz anyakönyvi bejegyzéseken kívül feldolgozta az egyéb bejegyzéseket is. Ezek segítségével pillanthatunk be leginkább a 18. század közepén élő és virágzó első csabai evangélikus gyülekezet életébe. Mivel az állami anyakönyvezést Magyarországon csak 1895-ben vezették be, a 19. század végéig a lelkészek állami feladatokat is elláttak. Ez az anyakönyvvezetés mellett a Helytartótanács, a vármegye és a földesúr rendelkezéseinek kihirdetését jelentette. A világi hatóságok rendeletéit a szószékről is meg kellett hirdetni, mivel ezek nagyon is közelről érintették az átlagembereket, úgy is, mint a gyülekezet tagjait, és úgy is, mint állampolgárokat. A18. század első felében a lelkészek idejét, energiáját azonban leginkább az kötötte le, hogy a sok különböző helyről folyamatosan érkező új telepeseket, egyháztagokat összefogják, gondozzák, gyülekezetté kovácsolják. így volt Csabán is, ahová a Felvidékről érkeztek evangélikusok. Számukra csak a Biblia, Luther Kis kátéja és a Tranoscius-énekeskönyv nyújtott reménységet és hitet.- A fiatal csabai gyülekezetét, illetve a hozzá tartozó családokat, noha rendkívüli élni akarás, munkaszeretet és alkotó vágy volt bennük, már az első években különböző csapások sújtották: járványok, tűzvészek, balesetek, magas csecsemőhalandóság és hasonlók. Az anyakönyv száraz adatai mögött emberi sorsok rajzolódnak ki: a jó szemű kutató, mint Mekis Ádám, megtalálta ezeket - mondta el Kovács Nóra. Külön kiemelte a munka páratlanságát a tekintetben, hogy általa Csaba újjátelepítésének, a gyülekezet megalapítóinak, első lelkészeinek neve és élete tárul elénk a szokásosnál részletesebb bejegyzések nyomán. Ilyeneket Burján Sámuel, idősebb Tessedik Sámuel és Haán Lajos lelkészektől is olvashatunk. Külön érték, hogy Tessedik bővebben beszámol a Kistemplom 1745- ös építésének körülményeiről. Mekis Ádámot minden érdekelte ezekből a régmúlt időkből, az is, hogy milyen keresztnevek voltak a legnépszerűbbek ekkoriban, hogy milyen házassági vagy éppen temetkezési szokások léteztek, vagy hogy miként vetették ki az egyházi adót. A könyv értékét növeli, hogy megadja a latin szavak és kifejezések magyar jelentését, és közli a latin és szlovák rövidítések jegyzékét is. A kiadvány az Evangélikus Kéziratok sorozat második darabjaként jelent meg, a borítótervet Bereznai Miklós készítette. ■ Szegfű Katalin Mekis Ádám: A békéscsabai evangélikus gyülekezet életmódja a 18. század első felében az első anyakönyv alapján, 1722-1752. Szerkesztette Bakay Péter. (Evangélikus Kéziratok 2.) Békéscsabai Evangélikus Egyházközség 2014. Ára 800 forint. Kapható a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség Lelkészi Hivatalában (Szeberényi téri.).
