Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-05-31 / 22. szám

I 2015. május 31. KERESZTUTAK 1^— Evangélikus Élet HIRDETÉSEK Felhívás álláshelyek betöltésére Az Evangélikus Pedagógiai Intézet pedagógiai előadó, pedagógiai szak­értő munkakörökbe (elsősorban teljes munkaidőben) várja azoknak a le­endő munkatársaknak a jelentkezését, akik legalább tízéves, kiemelke­dő, eredményes szakmai munkával, kifejezetten jó együttműködési és kommunikációs készséggel, szociális kompetenciákkal rendelkeznek. A pedagógus-szakvizsga előfeltétele az alkalmazásnak. Kiemelt területek: óvodapedagógia, általános iskola. Előnyt jelent evan­gélikus köznevelési vagy szakmai szolgáltató intézményben szerzett ta­pasztalat. A jelentkezés határideje: június 19., 16 óra. Jelentkezni lehet Majoros­­né Lasányi Ágnes igazgatónál önéletrajz és motivációs levél elektroni­kus úton történő megküldésével. Levelezési cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. E-mail cím: agnes.lasanyi@lutheran.hu. Felhívás - ajánlásokat vár a kuratórium Egyházunk legmagasabb kitüntetéseit ősszel adjuk át Egyházunk országos presbitériuma 2007-ben szabályrendeletet alkotott (I/2007. V. 10.) az Ordass Lajos-díj és a Prónay Sándor-díj alapításáról és - évente egyszeri - odaítélésének körülményeiről. A 2015. évi díja­­zandók személyére vonatkozóan a kuratórium ajánlásokat vár. Emlékeztetőül: az Ordass Lajos-díj olyan, feddhetetlen életű, magyar vagy külföldi, felszentelt - akár más felekezetű - személynek ítélhető oda, aki kiemelkedően sokat tett a magyar evangélikus egyházért. A Prónay Sándor-díj olyan világi személynek vagy intézménynek ítélhető, aki vagy amely kiemelkedő szellemi vagy anyagi támogatással áll a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház mellett. A díjakat ifi. Szlávics László szobrász al­kotta, velük pénzjutalom nem jár. Az ajánlásokat -1500-3000 leütésnyi indoklással - Zászkaliczky Zsu­zsannának, a kuratórium titkárának kérjük eljuttatni október 10-ig. Cím: Magyarországi Evangélikus Egyház, 1085 Budapest, Üllői út 24. vagy zsu­­zsa.zaszkaliczky@lutheran.hu. Emlékeztetőül a korábbi évek díjazottjai: Ordass Lajos-díj: Terray László (2008), Pósfay György (2009), Pátkai Róbert (2010), Ittzés János (2011), Takácsné Kovácsházi Zelma (2012), Schu­­lek Mátyás (2014). Prónay Sándor-díj: Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázi­um, Sopron (2008), Kaláka együttes (2009), Boleratzky Lóránd (2010), Polgár Rózsa (2011), Benczúr László (2012), dr. Cserháti Péter (2013), Sztruhár András (2014). Nyári istentiszteletek Bagolyirtáson A mátrai Názáret-templomban (3235 Mátraszentimre-Bagolyirtás, Jó­kai u. 7-9 ) június, július és augusztus hónapban minden vasárnap 11.30- kor istentisztelet várja a turistákat és a környéken lakókat. A 2015. évi missziói pályázat ny A szétosztható keret hárommillió-ötszázezer forint volt. Nyolcvannégy pályázó összesen 6 015155 forintot igényelt. A következő gyülekezetek, illetve egyházmegyék kaptak támogatást missziói programjuk megva­lósításához. Albertirsa (Irsa) 40 000 Ft; Ambrózfalva 50 000 Ft; Bakonyszentlászló 30 000 Ft; Bakonytamási 30 000 Ft; Bács-Kiskun Egyházmegye 50 000 Ft; Beled 25 000 Ft; Bezi-Enese 60 000 Ft; Borsod-Hevesi Egyházmegye 50 000 Ft; Bőny 34 000 Ft; Bp.-Angyalföld 30 000 Ft; Bp.-Budafok 50 000 Ft; Bp.-Budavár 30 000 Ft; Bp.-Cinkota 20 000 Ft; Bp.-Csillag­­hegy 30 000 Ft; Bp.-Józsefváros 40 000 Ft; Bp.-Kelenföld 40 000 Ft; Bp.­­Kispest 30 000 Ft; Bp.-Pesterzsébet 80 000 Ft; Bp.-Rákoskeresztúr 40 000 Ft; Bp.-szlovák ajkú gyülekezet 30 000 Ft; Bp.-Zugló 30 000 Ft; Budaörs 80 000 Ft; Bük 30 000 Ft; Cegléd 40 000 Ft; Celldömölk-Al­sóság 36 000 Ft; Csorvás 40 000 Ft; Csömör 40 000 Ft; Dunakeszi 40 000 Ft; Dunaújváros 40 000 Ft; Fót 50 000 Ft; Gerendás 40 000 Ft; Gyoma 60 000 Ft; Gyón 50 155 Ft; Győrság 20 000 Ft; Győrújbarát 40 000 Ft; Harka 30 000 Ft; Kaposvár 50 000 Ft; Kemeneshőgyész 25 000 Ft; Kisapostag 50 000 Ft; Kölese 60 000 Ft; Kővágóörs 40 000 Ft; Lébény 40 000 Ft; Lucfalva 60 000 Ft; Maglód 50 000 Ft; Marcalger­­gelyi 40 000 Ft; Mezőtúr 40 000 Ft; Miskolc (Hunyadi u.) 60 000 Ft; Mó­­richida 60 000 Ft; Nagyalásony 40 000 Ft; Nagybánhegyes 40 000 Ft; Nagybörzsöny 30 000 Ft; Nagykanizsa 60 000 Ft; Nagyveleg 40 000 Ft; Nyáregyháza 50 000 Ft; Nyírtelek-Filadelfia 80 000 Ft; Őrimagyarósd 40 000 Ft; Ősagárd 60 000 Ft; Pápa 40 000 Ft; Pécs 60 000 Ft; Péteri 40 000 Ft; Pusztaföldvár 70 000 Ft; Pusztavám 50 000 Ft; Répcelak, Vek­ker együttes 50 000 Ft; Sárszentlőrinc 80 000 Ft; Sárvár 30 000 Ft; Sikátor 40 000 Ft; Siófok 40 000 Ft; Szakony 30 000 Ft; Szentetornya 80 000 Ft; Székesfehérvár 40 000 Ft; Szolnok 50 000 Ft; Szügy 40 000 Ft; Tab 30 000 Ft; Takácsi 30 000 Ft; Telekgerendás 40 000 Ft; Tengelic 40 000 Ft; Tényő 30 000 Ft; Tés 50 000 Ft; Tét 20 000 Ft; Várpalota 50 000 Ft; Veszprém 40 000 Ft; Veszprémi Egyházmegye 30 000 Ft. PROTESTÁNS ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE Közgyűlés - extrákkal Alexa Károly, Fenyvesi Félix Lajos, Kiss Sándor, Nagy Katalin, Petrőczi Éva és Novotny Zoltán szövetségi el­nök személyében hat Rát Mátyás-díj­jal kitüntetett médiamunkás is jelen volt május 20-án este a Protestáns Új­ságírók Szövetsége (Prúsz) közgyű­lésén, melyen „hivatalosan is áttekin­tették” a fennállásának tizedik évfor­dulóját tavaly ünneplő szervezet ju­bileumi évének eseményeit. A fővá­ros egyik kedvelt éttermének kü­löntermébe szervezett alkalmon - a napirendi pontok megtárgyalása után - Ozsváth Sándor és Petrőczi Éva ajánlotta a tagtársak figyelmébe a legutóbbi összejövetel óta megjelent kötetét. A szövetség egy külföldön élő tiszteletbeli tagjának, Weisz Jenő­nek az életrajzi könyvét pedig - a ki­advány ugyancsak Prúsz-tag szer­kesztője, Boda Zsuzsa távollétében - az EvÉlet olvasószerkesztője, Dobso­­nyi Sándor mutatta be. ■ E. É. „... együtt valának” Sokunk számára jelképértéke volt an­nak, hogy a már tizenegy esztendőssé cseperedett Protestáns Újságírók Szö­vetsége (Prúsz) 2015-ös közgyűlését éppen pünkösd hetében tartotta. A las­san törzshelyünkké vált, kopárságában is otthonossá beszélgetett Bródy Sán­dor utcai pincekülönterem falán ugyan nincsenek (alapvetően nem szakrális színhely lévén nem is lehetnek) igés la­pok, lelki szemeink előtt azonban az este folyamán többször is megjelenhet­tek az alábbi sorok: „És mikor a pün­kösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának’.’ (ApCsel 2,1; Károlyi-fordítás) Akik ezt az igehelyet magyarázzák, többnyire az „egy akarattal” szókap­csolatra helyezik a fő hangsúlyt. Ez­úttal - nem eredetieskedő célzattal, hanem a helyzet pontos jellemzése ér­dekében - toljuk el az idézett kieme­lést az „együtt valának” irányába. Mert éppen ez az a jelenség amely az Úr 2015. esztendejében annyi szakmai és magánjellegű társulásból olyan fáj­dalmasan hiányzik. Sokan jönnek ugyan össze ilyen­olyan célzattal, de nagyon gyakran bi­zony csak céltalanul, közönyösen téblá­­bolnak egymás társaságában. És ez még a jobbik eset. Gyakoribb a nyűt vagy fojtott egymásra acsarkodás, vetélkedés, irigykedés, a riválisnak érzett társak kí­méletlen félrelökdösése. A Prúsz égöve alatt - tapasztalom már negyedik esz­tendeje - ez egészen másként van. Nem áll szándékomban szentté idealizálni - hála istennek - egyre növekvő számú csapatunkat; egyházi kötődéseink, té­máink, gyakran szolgálati helyeink el­lenére mi sem mentesülünk az emberi gyöngeségek alól. Azonban: a jelenkori „fősodorral” ellentétben mi még tu­dunk érdeklődni egymás munkája, könyvei, leírt és elmondott szavai iránt. És érdekel bennünket társaink lelki és fizikai jólléte, tudunk aggódni egymá­sértés hálát mondani egy-egy társunk gyógyulásáért. Pedig legalább annyira különbö­zünk egymástól, mint az első pünkös­dön ama tizenkettő. De ahogyan te­remtő Istenünk nem tesz különbséget köztünk képzettség és képességek sze­rint, úgy ebben az egyáltalán nem „korszerű”, mert nem irgalmatlanul si­kerközpontú kis protestáns tollforga­­tói demokráciában mi is egyformán megbecsüljük, figyelemmel meghall­gatjuk az önkéntes munkát végző önképző evangelizátort, a neves mé­diaszemélyiséget vagy a magasan képzett egyetemi embert. Fölöttünk tehát nemcsak az egyhá­zi év e kitüntetett szakában, nemcsak a pünkösdi rózsa virágzása idején lo­bognak a bennünket egy nyelvre, egy­más megértésére hangoló pünkösdi lángok, hanem minden időben. Ez ter­mészetesen nem személyes érdemünk, nem valamiféle „megszentelt elitség” jele, hanem a nagybetűs Egy Akarat eléggé meg nem köszönhető ajándéka. Ez az ajándék olyan erőt ad mindnyá­junknak, hogy készek vagyunk az egy­házi újságírást - ezt a gazdagságot és hírnevet aligha termő szolgálatot - a legnehezebb körülmények között is folytatni, a toll és a számítógép-billen­tyűk szerény, köznapi apostolaiként. Olvasóinknak is hálával tartozunk azért, hogy visszajelzéseikkel, biztatá­sukkal segítenek abban, hogy kifogy­hatatlan örömmel és bizakodással dolgozzunk az egyre nehezedő külső körülmények szorításában is. Május 20-án este találkoztunk. Az­óta is újra és újra előveszem e találko­zás kedves tárgyi emlékeit. A testvér­­felekezetektől kapott újságokat, a bap­tista egyház tolláit és madárlátta ajándék csokoládéit, de főleg a sok-sok baráti szót és mosolyt - s lám, máris van útravalóm a következő napokra! ■ Petrőczi Éva A Prúsz etikai bizottságának jelentése Szövetségünk belső rendje néha évente több alkalommal is szükséges­sé teszi, hogy munkánkat, működé­sünket mérlegre téve beszéljünk eti­kai kérdésekről. Elsősorban olyan témák vagy helyzetek megvitatására kerülhetne sor, amikor a szövetség tagjaként valaki az etikai kritériuma­inknak nem megfelelően ír, szól, cselekszik, viselkedik. Mivel az etikai koncepciók relati­­vizálódásának, sőt ütközésének vilá­gában élünk, így a regula tekinteté­ben elég nehéz szituációt teremtene, ha kényszerítő körülmények miatt minősítenünk kellene bárkit is tagtár­saink közül. A szeretet mindent el­rendező erejének köszönhetően - melyről tudjuk, hogy ez nem a mi szeretetgyakorlatunkat, sokkal in­kább mennyei Atyánk hozzánk lehaj­tó, elnéző, megbocsátó, felemelő szeretetét jelenti - az elmúlt közgyű­lés óta eltelt időben mentesültünk belső etikai ügyek tárgyalásától. Ám nem lehettünk tétlenek, hiszen több olyan eset is adódott, amikor már­­már a megszólalás, állásfoglalás kö­zelébe kerültünk, de emocionálisan motivált szándékunkat, tusakodá­sunkat a józanság lelke felülírta, s a bölcsebb hallgatás felé terelte. Valamilyen formában azonban mindannyian érintettek vagyunk ab­ban a folyamatban, amely a hazai mé­dia átrendeződésének politikailag determinált és egzisztenciálisan mély nyomot hagyó eseményeiből kibon­takozik. A közelmúltban a sajtó által képviselt és hirdetett igazodási pon- I tok, hír- és véleményformáló bázisok a politikai, gazdasági, hatalomgyakor­lási érdekeltségek abszolút függvénye­iként pár órán belül váltottak irányt. Etikai hivatkozásokkal érvelve ke­resték a média professzionális szerep­lői helyüket, egzisztenciális biztonsá­gukat a talán nem is olyan váratlanul kialakult helyzetben. A tájékoztatás terén újabb szakmai, emberi szakadé­kok keletkeztek, s tovább mélyült a hi­teles hír fogalmának, meghatározá­sának etikai problémája. Minderről bizonyára véleményt al­kotva szólhatott volna a Prúsz is, de ilyen irányú - elvi jellegű, netán a konkrét politikai kontextust érintő - etikai állásfoglalásra nem volt lehe­tőségünk, vagy talán hiányzott ehhez a bátorságunk. Ha a magyar világi médiában zaj­ló, ígéretesnek kevésbé nevezhető fej­leményeket nem feladatunk minősí­teni, más területeken célszerű lenne - a költői szépségű bibliai képet használva - a kürtöt a szánkhoz emelni. A keresztyén színezetű, egy­házi vagy világi hátterű, de egyházi témákkal is foglalkozó biogokra gon­dolok. Az elektronikus közlés határ­talanságának és szűrhetetlenségé­­nek féktelen terjedése közepette, legtöbbször a sunyi névtelenség ha­mis bátorságtudatában kialakult egy olyan véleményformáló rendszer, amely felvet igen súlyos etikai prob­lémákat is. Fájdalmasan tapasztaljuk, hogy sok esetben a keresztyén etika evidenciáit a magukat egyházi jelle­gű vagy hátterű blogok írói, szerkesz­tői sem veszik figyelembe. Arra nincs esélyünk sem, hogy bármit is szabá­lyozzunk e téren, de szervezetünk lé­tező szakmai tekintélyével talán ér­demes lenne megnyilatkoznunk. Más újságíró-szervezetekkel együtt tagjai vagyunk a Média Önszabályo­zó Testületnek; roppant alaposan, jo­gilag és szakmailag igen átgondoltan készülő etikai szabályzatának meg­alkotásában részt vállalunk. A min­denre kiterjedő alaposság indoka egyben visszajelzése annak, hogy a médiaetika terén a hajszálgyökérnyi repedések is komoly konfliktusokhoz vezethetnek, ugyanakkor egyetlen hajszálgyökér is éltető fontosságú a közeledés, az együtt munkálkodás, a konszenzus megteremtéséhez. A Prúsz elkötelezetten keresztyén szervezet. írásaink, megszólalása­ink, fellépéseink, bármilyen üzenet­­továbbításunk vagy netán meg nem szólalásunk szükségszerűen az Ige fe­gyelme alatt áll. Ez jelenti számunk­ra a tájékozódási pontot, ez vezet a közlés, a tájékoztatás tartalmi és metodikai folyamatának szakszerű munkálásában. Szavunkra akkor figyelnek, üzene­tünket akkor tekintik hitelesnek, ha a szorongató, netán kísértő vagy sokszor kényelmet is kínáló külső kö­rülmények, hatások közepette me­rünk megalkuvásmentesen keresz­tyénnek lenni. Ma ez nem tűnik a könnyű magatartásformák, életvi­teli módszerek egyikének. Pedig más alternatíva számunkra nincs. Ezért kérjük, hogy ehhez ad­jon a Prúsznak még több bátorságot, hitet és erőt a kegyelem Istene. ■m v: - ■ - —

Next

/
Thumbnails
Contents