Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-31 / 22. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. május 31. *• 5 Evangélikus Élet Egy pályaív lenyomata Bemutatták a Gáncs Péter elnök-püspökkel készített interjúkötetet ► „Nyitott ajtót adtam eléd..címmel jelent meg a Kairosz Kiadó Miért hiszek? sorozatának százötödik kötete, melyben a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészi vezetője, Gáncs Péter tárta fel gondolatait. Az elnök-püspökkel hitéről, életéről és szolgálatáról a Magyar Katolikus Rádió szerkesztője, Zimányi Ágnes beszélgetett. Az interjúkötetet dr. Kránitz Mihály római katolikus teológusprofesszor mutatta be május 20- án a budapesti Deák téri egyházközség gyülekezeti nagytermében. „Nyitott ajtót adtam eléd... ” A tudás, a lelkesedés és a kegyelmi meghívás közvetítését hangsúlyozta könyvet méltató szavaiban dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető professzora. Kiemelte, hogy nemcsak egy memoárkötet íródott, amikor az ökumené iránti elkötelezettségéről (is) ismert evangélikus elnök-püspök, Gáncs Péter a katolikus újságíróval, Zimányi Ágnessel beszélgetett, hanem a tanúságtétel igénye is megfogalmazódott. „Az evangéliumot képviselő Krisztus-hívő szól nyíltan a saját életéről, családjáról, lelkészi szolgálata állomásairól, mely a kortörténet hiteles rajzát is adja a személyesen megélt történelmi helyzetek alapján” - foglalta össze a kötet tartalmát a katolikus professzor. Egy lelkészi pálya lenyomatán túl az evangélikus egyház szervezeti felépítésével és jelenlegi helyzetével, társadalmi és vallási kérdésekben elfoglalt álláspontjával, a keresztséghez és az úrvacsorához fűződő sajátosságokkal is megismerteti az olvasót a könyv, ezért méltán számíthat a legszélesebb közönség figyelmére - mutatott rá Kránitz Mihály. A bemutató után Zimányi Ágnes beszélgetett az elnök-püspökkel. A könyvsorozat címét átfogalmazva Gáncs Péter kifejtette: inkább a „Kiért hiszek?" kérdésre tenné a hangsúlyt. „Jézus Krisztus a mi hitünknek a forrása, ő megajándokozott minket a bizalmával, és nekünk adta a lelkét.” A püspök kiemelte a nyomtatott sajtó és az internet szerepét - segíthetnek közvetíteni hitünket a fiatalok, a keresők és a nem hívők felé -, de a „hagyományos” csatornák, vagyis az istentiszteletek, a gyülekezeti alkalmak fontosságát is hangsúlyozta. „A katolikus-evangélikus dialógus izgalmas lehetőség az evidensnek tűnő hittétetelek, fogalmak átgondolására, egymást gazdagítjuk a nyitottsággal, sok áldását éreztem és tapasztaltam” - reagált a beszélgetések ökumenikus jellegét firtató felvetésre Gáncs Péter. Kihasználva az alkalmat, lapunk a fiataloknak szóló ajánlóra kérte fel a könyvbemutató főszereplőit. Zimányi Ágnes a kétségeket, a pár- és pályaválasztás kérdéseit mindig Istenbe vetett bizalommal megoldó tanúságtételt emelte ki. Kránitz Mihály a könyv rövidségét és a műfaj kötetlenségét találta vonzónak a fiatalok számára, mert részleteiben, akár egy-egy kérdést kiragadva is érdekes lehet a válasz tartalma. Gáncs Péter azt tartotta a fő vonzerőnek, hogy összehasonlíthatók a különböző társadalmi rendszerekben megélt élethelyzetek, tapasztalatok; a könyv címe pedig kíváncsivá teheti az Isten által kinyitott ajtókra azokat fiatalokat, akik a bezártság érzését, a saját szűk lehetőségeiket tapasztalják. ■ Walkó Ádám „Nyitott ajtót adtam eléd..” Gáncs Péter evangélikus elnök-püspökkel beszélget Zimányi Ágnes. (Miért hiszek? sorozat.) Kairosz Kiadó, Budapest, 2015. Ára 1500 forint. Dr. Kránitz Mihály, Gáncs Péter és Zimányi Ágnes a Deák téri könyvbemutatón Táncoltak a templomtetőért ► Önfeledt hangulat költözött a pusztaföldvári kultúrházba pünkösd előestéjén. Az intézmény és a helyi önkormányzat által szervezett jótékonysági bál kedvezményezettje ezúttal a helyi evangélikus gyülekezet volt, amely jövőre temploma tetejét szeretné megjavíttatni. A jótékony célú esteknek már hagyományuk van a Békés megyei községben. Gyűjtöttek már például óvodai játékokra, újraélesztő készülékre és térfigyelő kamerára is. A művelődési ház feldíszített nagytermébe jegyet váltó közönséget ezúttal dr. Baranyi István polgármester köszöntötte. Kiemelte, hogy a községnek fontos az evangélikus templom és az egyház által közvetített értékrend. Ezért döntöttek úgy, hogy ezúttal a templomtető megmentésére gyűjtenek. Az est fővédnöke, Lázár Zsolt esperes emlékeztetett arra, hogy Pál apostol jókedvre és adakozásra invitálta a híveket. Lászlóné Házi Magdolna helyi lelkész ismertette, hogy a százkét éves istenháza állapota miatt nincs idő késlekedni, a palatető komplex felújítását el kell végezni, ha meg szeretnék menteni az épületet. A helyi katolikus óvoda kicsinyei verses és táncos összeállítással adták meg az este alaphangját, majd az alsó tagozatos evangélikus hittanosok egy kisebb csoportja lépett a színpadra. A falu általános iskolájának nyolcadikosai nyitótáncukat mutatták be a gyülekezet felügyelője, Zalainé Kaczkó Ágnes nőiszabó-mester által készített ruhákban. A helyi önkormányzat cége által biztosított vacsora után éjszakába nyúló mulatság kezdődött, ahol gyerekek és felnőttek is jól érezték magukat. Az este folyamán mindenki nyert: a gyülekezet pénzadományt, a résztvevők egy vidám estét, az esperes pedig a tombolán egy üveg vörösbort... ■ László Jenő Csaba HUSZONÖT ÉVE LÁTHATÓK EGYHÁZI MŰSOROK A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN - 2. RÉSZ A szerkesztő emlékei ► Visszaemlékezéseimet nem műsoraink dokumentálásának szánom, hiszen csupán azokat az emlékeket vetem papírra, melyek mind a mai napig élénken élnek bennem, kapcsolódva egy-egy találkozáshoz. Lehet, hogy első olvasásra jelentéktelennek tűnnek, de bennem felidézik a negyedszázada forgatott műsorok hangulatát. Az első adás után havonta jelentkeztünk a televízió képernyőjén. A következő adás felvételére Kemenesmihályfára, a mozgássérült-táborba látogattunk. Számomra egy kicsit haza, Kemenesaljára. Kovács Imre, a helyi fiatal lelkész és Cserháti Péter orvos, a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség akkori elnöke szólt erről az igen fontos feladatról, a mozgássérültek táboroztatásáról, a velük való kapcsolattartásról. Emlékszem, az Új hullám című műsorba is bekerült ez a rész. Egy kis bakival: Feyér Zoltán műsorvezető a falu nevét Kemenesmihályfalvának mondta. Hát igen, ő nem járt ott. Kovács Imi azóta elment közülünk. Emlékét talán egy kicsit ez a műsor is megőrizte. A következő adásban Siófok, a templom szentelésének hetében. Fabiny Tamás ment el a stábbal keresztapjához, Józsa Mártonhoz. Mi Budapesten, egy pár négyzetméteres irodában készítettünk interjút a templomot tervező Makovecz Imrével. Csak az operatőr fért be, kérdezni is csak ajtón kívülről lehetett. A hét elején a vasárnapi ünnepnek még nyoma sem volt. A képeken üres templom, készülődés. Hogy azután az utolsó napokban megérkezzen a berendezés kamionokon Finnországból. Ezt persze a stáb akkor kételkedve fogadta, mondván: aligha lesz itt bármi vasárnap. Fazekas Bence operatőr így is gyönyörű képeket készített. Nagy György, a rendező és riporter hazajövet elmesélte, hogy Józsa Márton nagyon megörült nekik, hiszen markos férfiakra volt szükség, hogy a feltámadt Krisztust ábrázoló, egy tömbből faragott, igen nehéz szobrot átvigyék a régi parókia udvaráról a templomba, vagyis a siófoki Fő utca másik oldalára. Roskadoztak is a kollégák a súly alatt. Gyuri mesélte, hogy ő jól járt, mert a fejénél fogta a szobrot. A talpánál már csak többen bírták el. Aztán később Krisztus hajója címmel el is készítettük talán első önálló filmünket. Józsa Márton templomépítő lelkész és Makovecz Imre mondta el a páratlan dokumentumértékű filmben az építés történetét, kapcsolatuk alakulását. Az iskolákkal, az oktatással már akkor is kiemelkedően foglalkoztunk. Celldömölki gyülekezetemben Bedy Zoltán felügyelő mesélte, hogy a Soproni Magyar Társaságnak ő volt az utolsó főtitkára, és Benkő László nyelvészprofesszor, akkori tanára volt az utolsó elnöke. Erre emlékezve készítettük el azt az összeállítást, melyben a soproni líceum oly fontos diákkörével foglalkoztunk. Kis János néhai püspök naplójából, melyben Berzsenyi Dánielt is felidézte, Bánffy György olvasott fel részleteket. Visszatekintve a siófoki és a soproni műsorra, döbbenten kell megállapítanom, hogy a műsorban megszólaló egyik szereplő sem él már. Jó, hogy megőrzik szavaikat a filmkockák. Oktatással foglalkozó műsorunk aktualitását a soltvadkerti német nyelvű óvoda szentelése adta. 1990. október 21-én került adásba az az Örömhír, melyben többek között megszólalt Németország nagykövete is. Emlékszem, Káposzta Lajos esperessel, kinek legfőbb része volt az óvoda indulásában, Nagy György egy kis óvodai székre ülve készítette az interjút, hogy a háttérben a babaház és a többi játék is jól látsszon. Dokumentum immár a szentelésről készült felvétel Harmati Béla püspökkel és a szép egyenruhába öltözött óvodásokkal. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az augusztusi műsorban Balatonszárszóra, az ifjúsági konferenciára látogattunk. Trabantommal én már a kezdésre lementem, a stáb másnap jött. Borús, esőre hajló idő volt. Nem a legideálisabb egy balatoni konferencia hangulatának visszaadásához. Amikor több napon keresztül forgatunk egy egészen más jellegű és nagyságú Szélrózsa találkozón, akkor eszembe szokott jutni az az első műsor, amelyet teljes egészében egy ifjúsági konferencia dokumentálására szántunk. Fabiny Tamás akkor még csak udvarolt későbbi feleségének, Katinak, aki felolvasta a Nézz föl! című kötetből Tamás egyik meditációját. Szeverényi János tartotta az áhítatot a Balaton partján, és megszólalt a részt vevő fiatalok között például Adorjáni Dezső, a mai kolozsvári püspök is. Völgyessy Szomor Móni (akkor még nem vette fel a Fanni nevet) szép énekével zárult az összeállítás. Feljöttem Pestre a vágásra, és amikor visszamentem Szárszóra, már vittem is magammal VHS-kazettán az elkészült műsort, melyet így még adás előtt bemutathattunk a résztvevőknek. Meg is szavaztattuk őket, hogy pontozzák a forgatást és a műsort. Számomra nagy dicséret volt, hogy míg a forgatásra - gondolom, az énekek többszöri ismétlése, a napirend felrúgása miatt - hármast adtak, addig az elkészült műsorra ötöst. Talán nem izgultam annyira azóta sem amiatt, hogyan fog tetszeni a munkánk. Akkor ott első kézből kaphattam meg a kritikát, amely, hála Istennek, pozitív volt. Az első műsorok különösen is mély nyomot, szép emlékeket hagytak bennem. Persze ugyanezt elmondhatom az azt követő években készült adásainkról is, melyek közül néhányat még szeretnék felidézni. ■ Nagy László lelkész, szerkesztő A SZERZŐ FELVÉTELE
