Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-31 / 22. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2015. május 31. » 3 A Lélek erejével Lelkésziktatás Rábaszentandráson Kettős ünnepe volt pünkösdhétfőn a rábaszentandrási gyülekezetnek: ekkor iktatta be hivatalába megválasztott lelkészét, Varga Tamást Gabnai Sándor, a Soproni Egyházmegye esperese. Az úrvacsorás istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. „Az áldás Istentől jön, nem emberi produktum - hangsúlyozta Jóéi 2,28-29 alapján tartott prédikációjában a püspök. - Isten drága kincset bízott ránk, az ő igéjét, amely Lelke által élővé tesz, és ledönti a nemek, generációk, társadalmi rétegek közötti akadályokat.” Az iktatás és a személyes áldás emelkedett pillanatai után Varga Tamás lépett a szószékre. Igehirdetésében ő is a Szentlélek erejéről tett tanúságot az ünnep textusa, ApCsel 10,34.42-48 alapján. „Akit Urunk szava megérint, az át is formálódik. Ahol a Lélek elevenné teszi az igét, ott az egyház is növekszik” - fogalmazott. Az alkalomhoz kapcsolódó közgyűlésen köszöntőt mondott többek között Gabnai Sándor esperes és Hegedűs Attila, a frissen beiktatott lelkész egykori mentora is. Az ünnepi alkalom résztvevőit ezután szeretetvendégség várta a helyi faluházban. ■ Adámi Mária Varga Tamás Szombathelyen született. Gyermekéveit Bükön töltötte, középiskolai tanulmányait a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnáziumban folytatta. Itt ismerte meg későbbi feleségét is, már az első napon. Érettségi után, 2005-ben felvételt nyert az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. A 2010-2011-es tanévet ösztöndíjasként a németországi Neuendettelsauban töltötte. Hatodéves gyakorlatát a soproni gyülekezetben végezte Hegedűs Attila lelkész mentorsága alatt. 2012-ben avatta lelkésszé Szemerei János püspök. Szolgálatát a rábaszentandrási és a szilsárkányi gyülekezetben kezdte. 2010-ben kötött házasságot; feleségével, Patocskai Judittal két gyermeket nevelnek. 17. századi énekeskönyvet vásárolt meg egyházunk ► Egy 1623-ból származó felvidéki evangélikus énekeskönyv is a budapesti Bősze Ádám Zenei Antikvárium legújabb árverésének anyagaként szerepel - hangzott el az aukciót felvezető május 14-i budapesti sajtótájékoztatón. A könyv a május 20-i aukció után a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) birtokába került. A Zeneakadémián május 20-án megtartott árverés százhetven tételből álló katalógusának legrégebbi tétele egy felvidéki evangélikus énekeskönyv volt, amelyben latin, német, magyar és szlovák nyelvű énekek is szerepelnek, köztük Mária-énekek és szentek tiszteletére írt himnuszok. „Utóbbiak miatt korántsem volt egyértelmű, hogy katolikus vagy protestáns énekeskönyvről van-e szó, de a kutatás kétséget kizáróan igazolta, hogy a kötet az evangélikus felekezethez tartozik” - magyarázta Bősze Ádám. Hozzátette: a könyv értékét mutatja, hogy az Országos Széchényi Könyvtár már elindította a védési eljárást, tehát a kötetet csak engedéllyel lehet kivinni az országból. A15. századi kódexlapba kötött, több mint háromszáz leveles, díszes kézirat az árverési katalógus leírása szerint gazdag egy- és többszólamú anyagot tartalmaz. Zenei jelentőségét tekintve az 1635-ös Eperjesi graduálhoz mérhető. Az első előzéken található bejegyzés szerint a kötet a besztercebányai Pribicer Márton könyvtárából származik: „Sum ex libris Martini Pribiceri, Neozolien[sis] etamicor[um] eis”. Később Olgyai Viktor (1870-1928) festőművész tulajdonába került. A könyvre való licitálást az MEE részéről Prőhle Gergely országos felügyelő javasolta, és Krámer György országos irodaigazgatóval szervezte meg. Dr. Mányoki János, az Evangélikus Országos Könyvtár igazgatója vett részt végül az aukción. (Az Evangélikus.hu értesülései szerint a könyv kikiáltási ára ötszázezer forint volt.) ■ Forrás: MTI Aligha vitatható, hogy a május az esztendő legszebb hónapja! Nemcsak a természet virágzó, illatozó szépsége, hanem a hónap egyházi és világi ünnepeinek gazdagító bősége miatt is. Az első vasárnap az édesanyáké, az utolsó a gyermekeké, közbén reménység szerint „megérkezik” a pünkösdi Lélek is. Sok gyülekezetben ilyentájt van a konfirmáció, amely magában hordozza a személyes pünkösd esélyét, ajándékát gyermekeink életében. De „idősebb gyermekként” is átélhetjük a pünkösdi csodát, akár egy cipőgyári csarnokból átalakított atlétikai centrumban, amely csordultig megtelt élettel és lélekkel bonyhádi egyházkerületi missziói napunkon. Itt hangzott el Böjté Csaba provokatív felhívása: „Imádkozzunk gyermekesőért a Kárpát-medencében, mert gyermek nélkül nincs élet, a gyermek a jövő!” Csaba testvérnek saját bevallása szerint körülbelül kétezer-ötszáz gyermeke van, akikről az általa alapított otthonokban gondoskodnak. Sziporkázóan szellemes képei szerint a gyermek olyan igazi orvosság, akit mindenkinek fel kellene írni, hiszen nélküle üres, szomorú az életünk. S ha már orvosság, akkor a gyermek is „használat előtt felrázandó”... Ha egyházunk honlapjára kattintunk, a videofelvételből megtudhatjuk, hogy mit értett ezen a ferences szerzetes. A vele készített ötvenperces interjút érdemes lenne ezen a hétvégén, a gyermeknapi rendezvények keretében minél több helyen megnézni, meghallgatni. Egy ilyen hiteles embernek a gyermekneveléssel kapcsolatosan elmondott tanácsai, tapasztalatai, színes'történetei remek témákat kínálnak a legkülönbözőbb gyülekezeti alkalmakra, baba-mama körre, szeretetvendégségre, óvodai, iskolai szülői értekezletekre. Ugyancsak érdemes a bonyhádi nap többi programját közkinccsé tévő felvételekre rákattintani, mert ezen a napon valóban megélhettük a sokszínű, Krisztus-arcú egyház közös------1-----CZti/íri Imádság „gyermekesőért” András Timótheus profi operatőri és szerkesztői munkájának köszönhetően azok is részesülhetnek a nap áldásaiból, akik személyesen nem tudtak ott lenni. De nekünk, akik a helyszínen lehettünk részesei ennek az élménynek, szintén ajándék, hogy a korszerű technika jóvoltából újra - talán mélyebben, figyelmesebben, tudatosabban - megélhetjük, feldolgozhatjuk és továbbgondolhatjuk mindazt, amit Bonyhádon kaptunk. így lehet áldott utóélete, folytatása, valódi missziói kisugárzása egy ilyen napnak. Ezt a „továbbélést” segítheti a Kiss Tamás által szerkesztett igényes programfüzet, amelyet a közel ezer résztvevő hazavihetett. Ben-, ne megtaláljuk - többek között - a nap énekét lelkesítő dallamával és biztató refrénjével: „Jöjj, Jézus, jöjj! Téged dicsérünk énekünkkel, a szívünkben már Te vagy a fény! Jöjj, hívunk: jöjj! Szabadításod újjá tett minket, árad reánk lelkedből az új remény!” (Huszák Zsolt fordítása.) Remélem, ez az ének is tovább él, és kísér minket, akárcsak a füzet utolsó oldalán olvasható, útra indító imádság, melynek néhány sorát idézem: „Köszönjük, hogy te az élet Isteneként fogadtál bennünket - add, hogy mi is a tőled tanult szeretettel fogadhassunk másokat. Köszönjük, hogy közösségben lehettünk - add, hogy otthon is közösséget keressünk és találjunk... Kérjük Lelked erejét, hogy otthonunkban, gyülekezetünkben elmondhassuk azt, hogy a Krisztus-arcú egyházban mindenkinek helye van. Kérjük lelked erejét, hogy evangéliumod kísérjen bennünket életünk minden napján.” (Mesterházy Balázs) Annak érdekében, hogy el ne felejtsük ezt a Bonyhádon megtapasztalt, Krisztus-arcú egyházat, a sportcsarnok „oltárképeként” szolgáló hatalmas molinót kitűztük a budapesti Puskin utcai püspöki hivatal lépcsőházának falára (képünkön). így mostantól ez a hívogató kép köszönt minden belépőt: Isten hozott a Krisztus-arcú egyházban, ahol mindenkinek helye van... Amint lapunk előző számának tudósításaiból is kiderült, a bonyhádi missziói napról egyenesen Soltvadkertre vezetett tovább az utunk, ahol a rendszerváltás után elsőként átvett evangélikus óvoda negyed évszázados áldásos munkájáért adtunk hálát. Lakatosné Hachbold Éva, aki immár két évtizede vezeti a soltvadkerti „gyermekkertet” (Kindergarten), remek igét választott az ünnepi meghívóra: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk” (íjn 3,1) Ha egy gyülekezetnek óvodája van, az segíthet abban is, hogy soha ne feledkezzünk meg a gyermekekről, valamint azt se feledjük el, hogy mi is azok vagyunk, sőt azok is maradhatunk akárhány évesen. A pünkösdi Lélek egyik legnagyobb ajándékáról így vall Pál apostol: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismétféljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: »Abbá, Atya!« Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örö-ÉGTÁJOLÓ + kösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak..!’ (Róm 8,14-17) Soltvadkerten az igén kívül más is segített eszembe juttatni gyermek voltomat. Az istentiszteletre nem a lelkészi hivatalban öltöztünk be, hanem ezúttal a templomkertre nyíló, gyönyörű, új óvodaépület szolgált „sekrestyeként” Amikor kimentem a mosdóba, először felnőttes rutinnal szemmagasságban kerestem a tükröt, de hiába... Aztán lassan kapcsoltam: óvodában vagyok, ahol meg kell tanulni újra gyermeknek, kicsinek lenni. Meg kell tanulni lehajolni, mert az óvodában minden, így a tükör elhelyezése is a gyermekekhez igazodik, itt minden értük és nekik van, őket szolgálja... Bárcsak megtanulnánk és mernénk az óvodán kívül is így lehajolni egymáshoz, a kicsikhez, az elesettekhez! Úgy, ahogy az egész világmindenség Ura és Teremtője is lehajolt hozzánk Jézus Krisztusban. Ő maga is kisgyermekké lett, hogy mi is újra Isten gyermekei lehessünk! Sajnos lassan vége a színpompás májusnak, elmúlik a gyermeknap is... Számunkra viszont az év háromszázhatvanöt napja Isten gyermekeinek napja lehet - egy reménységünk szerint egyre inkább Krisztus-arcú egyházban. így legyen! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
