Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-05-17 / 20. szám

Evangélikus Élet HSHHHHHHHHM m—iiiiiiiiiMifi KULTÚRKÖRÖK 2015. május 17. *■ 7 Énekkarok találkozója Szombathelyen ► Ismét megrendezték a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület hagyomá­nyos kórustalálkozóját május 9-én, szombaton délután. A szombat­­helyi evangélikus templomban tartott koncerten hat énekkar gyönyör­ködtette a közönséget. A szervezők nevében Sztruhár And­rás egyházzenei bizottsági tag, a he­lyi gyülekezet részéről pedig Steindl- Papp Judit másodlelkész köszöntöt­te a résztvevőket. A koncerten a szé­kesfehérvári, a mosonmagyaróvári, a kőszegi, a komáromi és a győri egyházközség kórusai, valamint a répcelaki Gyöngy kamarakórus mu­tatta be műsorát. Programjukat többen is orgona- és zongorakísé­rettel, illetve fúvósok, vonósok, gi­tár és ütőhangszerek bevonásával színesítették. Az alkalmon Szemerei János püs­pök hirdette Isten igéjét. Áhítatában Mt 26,75 alapján a zene szolgálatáról beszélt: „A hangok emlékeztetnek. Hatnak a lelkünkre, és formálnak, nemcsak a szavak, de a dallam által is. A hang, a dallam, a zene és a kó­rus mind eszközök Isten kezében” -fogalmazott a dunántúli kerület lel­kész! vezetője. A találkozó zárásaként a jelen lévő énekkarok három zeneművet közösen adtak elő. Ezután Szemerei János át­adta a részvételért járó emléklapokat a karnagyoknak. Az eseményt követően szakmai zsűriként Bence Gábor, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium ének-zene ta­nára és Németh Gyöngyi helyi énekta­nár értékelte az együttesek műsorának színvonalát. Tanácsaikat zártkörű megbeszélésen adták tovább a kóru­sok vezetőinek. Emellett a szombathe­lyi gyülekezet jóvoltából szeretetven­­dégség is várta a résztvevőket a gyü­lekezeti házban. ■ AM „Hozzád emelem...” Egyházzenei konferencia ► A Magyar Egyházzenei Társaság tizenkettedik, „Hozzád emelem...” - A liturgikus zene irányai címmel megrendezett kongresszusán ve­hettek részt az érdeklődők május 8-10. között Győrben. A fő helyszín az egykori zsinagóga volt, amely ma a Varga Tibor Zeneművészeti In­tézet díszterme. A háromnapos eseményt Barsi Ba­lázs ferences szerzetes nyitotta meg péntek délután a liturgia irányairól szóló, gondolatébresztő előadásával. A további programok közül min­denki megtalálhatta a neki tetszőt: az Öt templom fesztiválhoz kapcsolódva - amelynek keretében megrendezték az egyházzenei tanácskozást - minden felekezet lehetőséget adott arra, hogy az érdeklődők megismerhessék. Szombaton öt előadás hangzott el. Délelőtt dr. Déri Balázsnak, a Ma­gyar Egyházzene folyóirat felelős szerkesztőjének köszöntő szavai után az ökumené jegyében dr. Hafenscher Károly evangélikus lelkész, minisz­teri biztos, dr. Pap Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem Hit­­tudományi Karának docense, vala­mint Kelemen Áron bencés szerzetes beszélt saját felekezete szempontjá­ból a liturgikus zene irányairól. Mindhárom előadó máshonnan közelítette meg a kérdést. A jelenlé­vők hallhattak a liturgikus mozgások irányáról, szó esett a templomépíté­szetről, a liturgia dialógusjellegéről, ember és Isten kapcsolatáról, az újí­tások és a hagyományok összefüggé­séről egyaránt. Abban azonban mindannyian egyetértettek, hogy a három felekezet közös múltja meg­határozó, és a reformáció sem változ­tatott az irányon: Krisztust kell kö­vetnünk - hangzott el. Ezt az irányt meg kell tartanunk, akármilyen kor­ban, akármilyen változások köze­pette élünk is. A délutáni két előadás Jáki Sándor Teodózról, a 2013-ban elhunyt ben­cés szerzetesről emlékezett meg, aki nagyban hozzájárult a győri bencés gimnázium színvonalas egyházzenei oktatásához, illetve a környék zenei életét is élénkítette. Az előadók, dr. Medgyesy-Schmikli Norbert és dr. Kővári Réka az életrajzi információk után Teodóz atya gyűjtéséből fenn­maradt zenei felvételeket osztottak meg a hallgatókkal. Az előadások so­kak számára személyes jelleggel is bírtak, hiszen többen még tanítványai voltak. Az emlékező előadások után több program közül lehetett válogatni. Az orgonás tagozat a győr-szabadhegyi Szent Anna-templomot látogatta meg, amelynek orgonáját Peking Péter épí­tette 1779-ben, eredetileg a győri kar­melita templom számára. Az orgona 1907-ben került át mai helyére, és 2010-ben restaurálta Takács Péter. A bemutatóval párhuzamosan gö­rögkatolikus vecsernye kezdődött; ezt orgonahangverseny követte a római ka­tolikus templom felújításra váró hang­szerén. A koncert egészé improvizáci­óból állt: Fassang László orgonamű­vész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa az öt felekezet - a zsidó, a református, a római katoli­kus, a görögkatolikus és az evangélikus - egy-egy emblematikus énekét dol­gozta fel a legkülönbözőbb módokon. Vasárnap félórás különbséggel kezdődtek a felekezeti - evangélikus, görögkatolikus, református, római katolikus - főistentiszteletek. Az evangélikus istentiszteleten Ittzés János nyugalmazott püspök hirdetett igét, és Hafenscher Károly, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének hallgatói szolgáltak. Rogate, az imádság vasárnapja meg­mutatta a lehetőségek gazdag tárhá­zát: az imádság egyik formája az éneklés, amely Szent Ágoston gondo­lata szerint kétszeres imádsággal ér fel. ■ Kocsis Krisztina Evangélikus kóruslét Cantate-vasárnap környékén még a nem éneklők is szembesülnek zenei együtteseink létével. De milyen kép rajzolódik ki a hallgatók előtt, és milyen eredményt hoz a számvetés, ha aktív zenészként saját kórusmun­kánkra tekintünk? A Budai Egyházmegye énekkara­inak (hatvanöt éve rendszeresen megtartott) találkozóján idén az egy­házi év ünnepeihez illeszkedő - te­hát reménység szerint „otthon” is használható - kórusműveket énekelt az egyesített énekkar. A kórus meg­szólalásait mozaikprédikáció foglal­ta egységbe. Örvendetes, ritka él­mény volt a nagyarányú férfikar je­lenléte (jövőre érdemes lenne önál­ló feladatot kapniuk?), ugyanakkor csökkent a területünkön működő énekkarok száma. A műsorlapon feltűnt, hogy a szerzők összeállítása Bachtól a néhai kelenföldi kántor és Kodály-tanítvány Sulyok Imréig akár egy harminc év­vel ezelőtti találkozóról is származ­hatott volna. Az „Úr Jézus Krisztus feltámadt, halleluja” keresztény éle­tünk egyik legfontosabb mondata - de vajon kizárólag C-dúrban és Lot­­ti akkordjain tudjuk ezt hirdetni, vagy van figyelmünk, bátorságunk kevésbé ismerős szerzők darabjaiban is keresni a zenei kihívást? Fenntartható kórusok? Mindez messzebbre vezet egy ünne­pi alkalom szervezési kérdéseinél. Gyakori tapasztalat, hogy miköz­ben a rendelkezésre álló eszközök (gyülekezeti énekkarok számára el­érhető kották, egyházi és szakmai to­vábbképzések) köre egyre bővül, kó­rusainkat sokszor mintha nem az erősödés jellemezné. A társadalmi körülmények változása, az iskolai zeneoktatás visszaszorulása, a de­mográfiai folyamatok hatása gyüle­kezeti együtteseinkben is érezhető. Ugyanakkor tapasztaljuk, hogy aki - akár komolyabb zenei előkép­zettség nélkül - egy zenélő közösség részévé válik, az nemcsak az istentisz­teleti szolgálatot, de egyéni életét is gazdagítja. Felmerül tehát a kérdés, hogy mindennapos kórusmunkákkal segítjük-e a sokunk életének értéket adó kóruslét fennmaradását, az új ta­gok bekapcsolódását. Honnan (nem) jön az utánpótlás? Nyitott próbát a munkaévben néhány alkalommal hirdethetünk széles kör­ben. Ilyenkor (is) lényeges a kórus­tagok befogadó attitűdje: megszoká­sainkat félretéve tekintsünk egyen­rangú társként az érkezőkre. Gyülekezetünkben évek óta ha­gyomány a nagy ünnepek másodnap­ján tartott „örömzene”, amikor ének­kel vagy hangszerjátékkal minden ér­deklődő bekapcsolódhat a közös ze­nélésbe. A nagy létszámú alkalmi együttesekben való részvétel feleme­lő, de személyes megszólítás nélkül aligha segíti kórusaink hosszú távú fennmaradását. Kiscsoportos alkal­mon vagy a templompadban társa­ink énekét hallva is hívogathatunk az énekkarba. A kórus fogalma sokak számára evidensnek tűnik, de valóban tudják, milyen vállalást jelent a tagság, vagy mi történik egy próbán? Zenés áhí­taton, hírleveleinkben nemcsak az el­hangzó darabokról adhatunk hírt, de a kórus hétköznapjainak bemutatá­sával is emberközelibbé tehetjük az énekkar közösségét. A gyülekezeti gyermekmunkára építő kórus sokéves befektetést kíván. Ha óvodás-, általános iskolás korban igényt teremtünk a közös éneklésre, van remény, hogy az (akár új telepü­lésre költöző) gimnazista vagy egye­temista számára már természetes, hogy énekkart keres magának. Külön érték, ha a kántor, az ének- vagy hit­tanár hidat tud képezni az iskola és a gyülekezet között. A kórusmunka a hagyomány és az élő gyülekezeti valóság kettősségében zajlik. Fontos továbbadni azt a tudást, hogy „minek hol a helye” az egyhá­zi évben - de az ünnep jellegéhez il­lő módon és a közösséget megmoz­gatva játszhatunk a térrel, az átgon­dolt zenei sokféleséggel. Sok szép példáját tapasztaljuk, hogy ahol egy arra alkalmas kántor, pedagógus, netán lelkész megtanít­ja a gyülekezetét énekelni, annak a hatása generációkon át érezhető. A gyülekezeti énektanítás a hangsze­res istentiszteleti szolgálat ápolásá­val legalább egyenértékű feladat. A kóruslét pedig az istentiszteleti funkción túl szolgáló közösségre, to­leranciára, igényességre, az egymás­hoz kapcsolódás kultúrájára nevel. Merre tovább? A fiatalabbak május 26-ig még jelent­kezhetnek a fóti kántorképző tanfo­lyamaira (http://kantorkepzo. luthe­­ran.hu/), ahol a hangszeres és elmé­leti oktatás, a lelki tartalom mellett hangsúlyosan szerepel az egészséges éneklés kultúrája. A kórusmunkát irányítók csatla­kozhatnak a karvezetőkkel kibővült kántorlistához (fraternet-kantor­­subscribe@lutheran.hu): repertoár­kérdésekkel, technikai problémákkal, a kórusszervezés vagy az egyházi év sajátosságaival birkózva bátran kér­hetjük itt is a tapasztaltabb kollégák tanácsát. A fővárosban élőknek szívből aján­lom a kórusok éjszakáját (http://20is. korusokejszakaja.hu), mely június 6-án harmadszor veszi birtokba a Pa­lotanegyedet, hirdetve, hogy a kórus­lét a 21. században sem „ciki” hanem egyenesen „menő” elfoglaltság. Mindannyiunkat pedig arra bizta­tom, hogy noha a Szenüélek a lelkek­­hez hasonlóan a megfáradt kórus­munkát is bizonyára meg tudja újí­tani, magunk is munkálkodjunk sa­ját utánpótlásunk felnevelésén. ■ Pap Kinga Marjatta Mintha csak néhány éve történt vol­na, hogy az emberek Budapest leg­forgalmasabb utcáin vonultak végig Jézusért. Vagy a soron következő népstadionkerti és kisstadionbeli há­laadó és dicsőítő napok, ahol több tízezres tömeg felekezeti hovatarto­zástól függetlenül, Istent áldva tudott együtt ünnepelni és örülni. Majd minden évben az újabb és újabb Soul & Gospel fesztiválok és a kisebb­­nagyobb dicsőítő alkalmak. Zeneka­rok, prédikátorok a világ minden tájáról - és persze számos magyar te­lepülésről. Résztvevők húsz-huszon­öt országból, a legkisebb falvaktól a legnagyobb városokig, kisgyerekek-Jubileumi Ez az a nap! május 30-án Az ország legnagyobb keresztény megmozdulása a Budapest arénában tői egészen az idősekig. Misszióex­pók, gyermekprogramok, hálaadó estek, különböző stílusú koncertek, huszonnégy órás dicsőítések, misszi­ós körutak hazánkban és külhonban, valamint konferenciák és szeminári­umok. A felsorolást sokáig lehetne még folytatni, de talán jobb is, ha csak egy­szerűen összefoglalom: Ez az a nap! Végiggondolni is nehéz azt a renge­teg élményt és történést, amelyet az elmúlt másfél évtizedben szereztünk a keresztény szervezet rendezvénye­in. A lista azonban folytatódik, ugyan­is a tizenötödik jubileumát ünneplő Ez az a nap! ismét rendkívüli prog­­, rammal vár minden érdeklődőt és lel­kileg megújulni vágyót a soron követ­kező, 2015. májusi eseményére. A már hagyományosan a tavasz végén megszervezett nemzetközi és ökumenikus rendezvénynek ismét a Papp László Budapest Sportaréna ad otthont május 30-án. Az Ez az a nap! stábja a korábbiakhoz hasonlóan idén is jól ismert külföldi előadókat és a keresztény körökben szinte min­denki által ismert hazai zenei szolgá­lókat hívott meg. Az est fő fellépője a népzenei ele­mekkel vegyített folk-indie stílus­ban alkotó Rend Collective Írország­ból. Az egyik legjobban várt dicsőí­tő koncertet az amerikai Bethel Mu­sic dicsőítő csapat adja. Fellép a Joy Gospel Music, valamint Pintér Béla, Csiszér László és még sokan mások. Ajánljuk minden érdeklődőnek. Mozduljunk meg együtt az egész Kárpát-medencével, vigyük orszá­gunkat, nemzetünket Isten elé! Itt az újabb lehetőség, hogy sok ezren ismét összegyűljünk egy napra, egy szívvel, egy lélektől átitatva - sok helyről, sok nemzetből, sok felekezetből és minden korosztályból. Töltsük meg együtt a Budapest arénát! ■ Cs. Sz. Az eseményről bővebb információ a szervezők honlapján található: www. ezazanap. hu.

Next

/
Thumbnails
Contents