Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-18 / 3. szám
ÖKUMENIKUS IMAHETI o~jrfi MELLÉKLET 7-10. oldal „Ez az esemény nem a két egyistenhívő vallás, az iszlám és a keresztyénség háborúja. Ugyanúgy nem, mint ahogy nem vallási kérdések miatt háborúztak a nyugati hatalmak az Egyesült Államok vezetésével.” Az életveszélyes szólásszabadság... W- 3. oldal „Az evangélikus kórház egyházi háttere többlet, amely kifejezetten hasznosítható a gyógyításban. Ez a tevékenység az egyház számára erkölcsi tőkét jelent, méltó az egyházhoz, ugyanakkor a feladat igényli is ezt a többletet.” Napirenden az evangélikus kórház ügye 5. oldal Ünnepség Szatmárcsekén !► 4. oldal Az első csabai evangélikusok 6. oldal Pesterzsébeti kiállításmegnyitó 11. oldal Charlie Hebdo !► 13. oldal Szimbolikus nyugvóhely a Donnál 14. oldal Lovejoy és Oltard üstökösei W- 15. oldal Budapesten, az Erzsébet téren elbontották a karácsonyi adomány fát, amelyet a Hello Wood, a Design Terminál és a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet épített fel mérnöki pontossággal az adventi időszakban. A tizenegy méter magas építmény százötven mázsa tűzifából készült. Az adomány fa hasábjai most rászoruló családokhoz kerültek. A különleges karácsonyfa nagy feltűnést keltett, osztatlan sikert aratott itthon és külföldön. „Itt az egyháznak küldetése van” Újra napirenden az evangélikus kórház ügye ► Előterjesztés készült a kormány részére a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) egészségügyi intézményének megalapításával összefüggő intézkedésekről. A dokumentum jogalapot teremt arra, hogy 2015-ben tárgyalást kezdjen az emberi erőforrások minisztere és az evangélikus egyház elnöksége. Az előterjesztés másik lényeges eleme, hogy a 2016-os költségvetés tervezésekor a kormány az egyházi egészségügyi intézmények kiegészítő támogatásáról döntve az evangélikus intézmény működtetésének anyagi feltételeit is megnyugtatóan rendezze. A dokumentum a napokban kezdte meg közigazgatási útját, s június végére kerülhet előzetes anyag a kormány asztalára. Az imádság, és a csend hete Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) épületegyüttese hatalmas park közepén áll. A Budakeszi határában majdnem száz évvel ez-A magyar, német és szlovák hagyományú Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség 1807-ben alakult anyagyülekezetté. A közösség alapítói - a „lutheránus eretnekségük” miatt kitelepített németek - a 18. század második felében érkeztek több hullámelőtt létesített intézmény az első világháborúból hazatértek gyógyulását volt hivatva szolgálni. A jó levegő és a szép természeti környezet enyhüban Stájerországból, Karintiából és Felső-Ausztriából. A megkülönböztetés és a megbélyegzés kétszáz évvel később is szenvedést hozott a német ajkú, de többségében már magyar tudatú és anyanyelvű közösségnek. 1944 kalést ígért, pavilonok sokasága várta a testi-lelki kínoktól szenvedőket. Bejáratánál térkép igazítja el az érkezőt. A 21. századi, modern, gyönyörű, új főépület nem kórház benyomását kelti: panorámás erkélyei és napfényes, tágas belső terei gyógyszállónak is beillenének; az előcsarnokba lépve tisztaság, rend érződik. Súlyos beteg, sérült emberek töltik itt életük meghatározó hónapjait. Sorsok fordulnak meg, családok élete változik meg örökre. Törés és újraépítés - lelki értelemben is. Drámák. Emberfeletti munka, szakszerűség és alázat, odahajlás a segítségre szorulóhoz: itt ez a mindennapok rendje. 1^- Folytatás az 5. oldalon rácsonya után Rákoskeresztúron is megjelentek a szovjet csapatok, majd 1945 vízkeresztjén kezdetét vette a deportálás háborús jóvátételi kényszermunkára, „málenkij robotra”. A 2. és a 3. Ukrán Front parancsnokai által kiadott 0060-as parancs szerint a német származású munkaképes személyeket kellett összegyűjteni és a Szovjetunióba szállítani. A német nyelvű vagy „németes” nevű lakosok összegyűjtésében néhány helyi magyar kommunista is hatékony segítséget nyújtott. A későbbi deportálásoknál már magyarokat is összefogdostak, hogy a szükséges „fejkvótát” tartani tudják. 1^ Folytatás a 3. oldalon ■ D. Szebik Imre Tüntetések híreitől zajos és terroristatragédiákkal terhelt januárunkban nagy szükségünk van a csendre és az imádságra. Urunk az. ökumenikus imahéten ezt kínálja minden testvérünknek. A csend, a külső és a belső csend a lélek csendje. Elnémul a gyakran hallásunkat is károsító, fülsiketítő zene, és az istenhajlék csendje kínál belső meditációt életünkről, Istennel való kapcsolatunkról és a környezetünkben élőkhöz való viszonyunkról. Melyikünk merné kétségbe vonni, hogy erre a létfontosságú csendre szüksége lenne? Végiggondolni őszintén, mi az igazi érték, s mi az, ami talmi, múló jelenség. Miért érdemes lelkesedni, harcolni, s mi az, ami csak látszatra fontos, amivel ámítanak, de a magunk és mások emberségének lényegén nem tud változtatni. „Hússzagú rezervátumaidban nagy a ricsaj, huszadik század, / Az esték meghitt csendjében / csak az öregek és költők üldögélnek.” (Kónya Lajos: Huszadik század) Tényleg csak az öregeknek és a költőknek lenne szükségük a csendre? A költő megállapítása csak a 20. századra igaz? Aligha. Az idősebbeknek több év suhant el a fejük fölött, de napjainkban az öregek is új kihívások előtt állnak, s ezeket csendben érdemes számba venniök. A költő pedig ihletet, sugallatot vár felülről. Enélkül nem tud alkotni. De melyikünknek nincsenek megválaszolatlan kérdései? Talán éppen ezen az imahéten kaphatunk választ ki sem mondott kételyeinkre, legyünk fiatalok, középkorúak vagy éppen öregek! Éljünk a lehetőséggel, hív a harang, vár az Isten! Az ökumenikus imahét alkalmai lehetőséget kínálnak a lakóhelyünk más templomba járó keresztényeivel való találkozásra is. Sokan várják ezt, január harmadik hetét, hogy katolikusok, reformátusok, evangélikusok, baptisták, metodisták, ortodox hitű vagy éppen pünkösdi testvéreink együtt dicsérjék az Urat, erősítsék egymást a Krisztus iránt elkötelezett élet áldásában, s ismerkedjenek egymással. Sokkal szorosabbra kell fűzni kapcsolatainkat a ma sokat hangoztatott hálózat kialakítása érdekében is. Segíthetünk egymásnak és másoknak is, ha a kölcsönös megismerés által bátran ajánlhatunk jól felkészült és megbízható testvért egy-egy munkahelyre. Az ez évi imahét központi gondolata János evangéliuma 4. fejezetének 7. versében olvasható: „Jézus így szólt hozzá: »Adj innom!«” Az a tény, hogy Jézus szóba áll egy Samáriából származó asszonnyal, önmagában is csodának számít. A samáriaiak ugyanis elhagyták az ősi zsidó hagyományt. Idegen asszonnyal pedig nem volt szabad ismerkednie senkinek. A bibliai ige és alaphelyzet kiválasztása brazil testvéreink részéről telitalálat. Jézus nem a származását, nem is az asszony hitét vizsgálja, szóba áll vele, dialógust kezdeményez. Tanulság és üzenet ez azon keveseknek, akik az ökumenében a mai napig saját hitük elárulását gondolják megvalósulni. Félnek, hogy hitük igaz tartalma vegyül a másik látásává]. Mintha ők hordoznák egyedül a teljes igazságot, elfelejtvén, hogy Jézus a teljes igazság kizárólagos letéteményese. Jézus nem öncélúan beszélget az asszonnyal, hanem az életét, a kapcsolatait akarja meggyógyítani. Rávezeti arra a látásra, hogy nem is Jézusnak, hanem neki magának van szüksége az élő vízre, az irgalomra és a megbocsátó szeretetre, amely életének új értelmet és igaz tartalmat ad. S ezt követően már ő kér Jézustól abból az élő és tiszta forrásból, amelyet egyedül ő tud neki nyújtani. Vajon nem erre a tiszta forrrásra van-e szükségünk mindannyiunknak, tartozzunk bármely keresztény közösséghez? Az elmúlt év novemberében a Rómában tartott, szokásos évi ökumenikus püspöki konferencia alkalmából Ferenc pápa minden résztvevőt fogadott. Magam is közöttük lehettem. Köszöntőbeszédében a pápa hangsúlyozta a Krisztusban való összetartozás fontosságát és a keresztények felelősségét ezért a földi világért, amelyben keresztényüldözés, gyűlölet és bosszú, ártatlanok mártírhalála, megannyi könny és vér, éhség és otthontalanság, csalódás és magányosság keseríti életünket. Majd hozzátette: nekünk, keresztényeknek egyik nagy lehetőségünk az imádság, ahogy Jézus tette - még az ellenségeiért is az Atyához kiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek’.’ (Lk 23,34) Ezen az imahéten különösen is éljünk az Istenhez fordulás kiváltságával szenvedő, hajléktalan, éhező és élő vízért szomjazó embertársainkért! De ez korántsem ment fel bennünket azon kötelezettség alól, hogy tevőlegesen is melléjük álljunk, és segítsük őket terheik könnyítésével. Ferenc pápa meghívást kapott magyarországi látogatásra, s készül 2016-ban hazánkba. Kérte, hogy imádkozzunk érte, felelős szolgálatáért és nehéz feladatai teljesítéséért. 2015 ökumenikus imahetében Jézus velünk is szóba akar állni, mint egykor a megvetett samáriai asszonnyal. Adjunk esélyt magunknak - keresztény testvéreink nagy családjában - a vele való beszélgetésre. Gyógyulhatunk általa. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház nyugalmazott püspöke Koszorúzás Rákoskeresztúron ► Rákoskeresztúron 1945-ben vízkereszt ünnepén, január 6-án kezdődött meg a német és magyar ajkú lakosság deportálása a köznyelvben „málenkij robotnak” nevezett kényszermunkára, háborús jóvátételre. A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség hetvennégy gyülekezeti tagját is munkatáborokba hurcolták a ma Ukrajna területén fekvő Makijevka bányaváros szénbányáihoz. Közülük tizenketten nem térhettek vissza. A deportálások hetvenedik évfordulója alkalmából január 9-én a gyülekezet, a XVII. Kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat és Rákosmente Önkormányzata a Bulyovszky-háznál koszorúzással emlékezett meg az elhurcoltakról.
