Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-05-03 / 18. szám
6 4i 2015- május 3. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Sántha Károly emlékezete Költészete meríthető forrás, személye példakép ► Közel két hónapja - március 8-án - jelent meg az Evangélikus Életben Bakay Péter „figyelemfelhívó” írása, amelyben rövid tájékoztatást olvashattunk a százhetvenöt éve, 1840. október 22-én született és 1928. szeptember 9-én elhunyt Sántha Károlyról és arról a nemes elhatározásról, amellyel a sárszentlőrinci gyülekezet presbitériuma 2015- öt - hajdani lelkésze iránti tisztelete jeléül - Sántha Károly-emlékévnek nyilvánította. A tisztelet annak a lelkésznek szól, aki sandi és várpalotai kitérő után Sárszentlőrincre - káplánkodása helyszínére - tért vissza, és ott harmincöt éven át vezette gyülekezetét, egészen nyugállományba vonulásáig, hetvenegy éves koráig. Ám szava és lantjának pengése messzebbre hangzott. Kapi Béla püspök egyházunk legtermékenyebb énekköltőjének tartotta, aki „borús és nehéz időben lantjának énekeivel Krisztushoz vezette, hinni, szeretni és remélni tanította az ő népét” Sárszentlőrinc emlékezik, Sárszentlőrinc ünnepel. Kövessük példáját minél többen, és tűzzük templomaink énektábláira havonta egyszer Sántha Károly egy-egy énekét mi is! Mondanivalójuk ma, száz-százötven év távolából is aktuális: meríthető, éltető forrás. Sokak előtt ismeretes, hogy 1911-ben kiadott és évtizedeken át használatos Dunántúli énekeskönyvünk Sántha Károly 105 eredeti éneke mellett 69 általa fordított vagy átdolgozott éneket tartalmaz. Mai énekeskönyvünkből 10 saját szerzeményét és 13 fordítását, illetve átdolgozását énekelhetjük. Pap volt és költő. Személye példakép. Életének és költészetének bemutatásával az Evangélikus Élet 2014. január 26-i számában és a Luther Kiadó gondozásában tavaly júniusban Kettős elhivatottsággal címmel megjelent (ma már nem kapható) antológiában találkozhattunk somogy-aalai kötődése jogán. (Lapunk Cantate rovatában pedig dr. Ecsedi Zsuzsa írt - a Dunántúli énekeskönyv legfontosabb énekszerzőiről szólva - Sántha munkásságáról [2015. április 12. és 19., 2. o.y. -Aszerk.) Mélyebben is megismerkedhetünk majd vele annak az emlékkönyvnek a segítségével, amely a sárszentlőrinci közösségben jelenleg szolgáló Csepregi Erzsébet lelkész és Bakay Péter kezdeményezésére készül, és a jubileumi ünnepre (október 18-ra) jelenik meg. Sántha Károly énekköltészete és az a további „istenadta” ajándék, amelyből az irodalmár lelkész teljes költői, írói és műfordítói munkássága kinőtt, e kiadványból tárul majd az érdeklődő elé, és ebből ismerhető meg az ember is. # # Ht Művei főképp verses formájúak, de prózai munkái is figyelemre méltók. Költeményeit tekintve az énekek az ismertebbek, de írt versbe foglalt imákat, elbeszélő költeményeket, dalokat, ódákat és életképeket is. Versei közül - az énekek mellett - a mély hitéből fakadó, vallásos témájú költeményei a jelentősebbek. Prózai alkotásai imádságok, egyházi beszédek és tanítások. Az irodalom és a Biblia elválaszthatatlan. Hogyne tudná és érezné ezt a pap költő! A Szentírás gyakran ihlette alkotásra Sántha Károlyt is. Műveinek elején gyakran használt mottóként egy-egy igét. Írásainak szinte teljes körét áthatja az Isten iránti szeretet. A magas termetű lelkész égi Atyjához való gyermeki ragaszkodása, magasztos szavai ámulatba ejtik a gyarló, alázatot nem ismerő embert. Istenhez csak fennkölt, magasztos, ódái szárnyalású hangon szólt, ahogy elődei (Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty) is tették. A hazáról és a családról szóló verseinél is ezt tapasztalhatjuk. Mindhárom szent volt előtte. A témák tekintetében kiapadhatatlan, híves patakra lelt. Mindig keresett és talált is benne üdítő, friss vizet. A patakot tápláló források: Isten, haza, család. Szinte mindenről s minden alkalomra írt. Az Istent dicsérő, hozzá fohászkodó és neki hálát adó munkáiban példák sorára lelünk. Advent, karácsony, óév, újév, böjt, nagypéntek, húsvét, pünkösd éppen úgy írásra ihlette, mint a konfirmáció, a reformáció vagy március 15-e. Anyja, hitvese, gyermekei és unokái is jelen vannak költészetében. Külön írt a nőkről, a gyermekekről és az árvákról is. Jeles költőinkről, íróinkról (Arany, Petőfi, Jókai, Katona), államférfiainkról (Rákóczi, Kossuth, Deák) és reformátorainkról (Luther, Melanchthon) is olvashatunk megemlékező, méltató sorokat. Ám a nap- és évszakok sem kerülték el figyelmét. Mély hazaszeretetéről és a szenvedő családok iránti együttérzéséről tanúskodik a hadba vonult katonák és családjuk számára írt imádságoskönyve. A ma már igazi ritkaságnak számító zsebkönyvben a hét minden napjára külön-külön kínál bibliai igével jelzett imát prózában és versben. Ám tartalmaz imádságokat a háború által előidézett leggyakoribb élethelyzetekre (katona sebesülése, halála, temetése, hadifogságból való szabadulása, hazatérése), a katonákkal kapcsolatos személyekre (szülő, feleség, menyasszony, kórházi orvos, ápolónő, árvák), az égbe kiáltó öldöklések befejezésére és a béke óhajtására vonatkozóan is. Prédikációiban Sántha Károly Isten igéjét tisztán hirdető, hitében és Isten iránti bizalmában rendíthetetlen, a buzgóságból kifogyhatatlan lelkészként szólt. Műveire általában jellemző a patetikus hang, a szentimentalizmus. Elbeszélő költeményeiben a liberalizálódó társadalomban élő, hétköznapi emberként közvetlenül tapasztalt, éles szemmel meglátott igazságtalanságokról, romlottságokról és istentelenségekről írt, de nem szakadt el papi mivoltától sem. Tanít, nevel, és óva int a bűnös cselekedetektől. Esetenként túlzott is a didaktikai cél. Epikai műveiből prózaepikája (prédikációi, imádságai), verses epikáiból elbeszélő költeményei emelhetők ki. * # ük Lírai művei, a versek sok költői képpel, a Bibliából vett parafrázisokkal, zeneiséggel tárulnak elénk. Témájukat tekintve sokszínűek. Az 1897-ben megjelent, Költemények című kötetének egyik versében így írt: „Zengtem hazát, szerelmet, Istent, / Szent eszményképem volt e három.” Tizenöt évvel később két kötetbe foglalva jelentek meg versei Isten, haza, család címen. Mivel szerelmes versei hitveséhez szóltak, ezért az utóbbi változat a megfelelőbb művei besorolásához. Istenes versei a legjelentősebbek, s műveinek nagyobb részét alkotják. Hazafias verseket általában egy-egy jeles nemzeti eseményhez kötődő alkalomra vagy történelmi személyhez fűződő évfordulóra írt. A család témakörébe tartozó versei mindent elmondanak arról, amire ez a kis közösség hivatott. Sántha Károly mint költő „az egész nemzeté volt”. Mélyen lírai családi költeményeit is közkinccsé tette. Pontosan eligazodott az érzelmek és gondolatok világában. Őszinte hangon szólt. Szemléletesen jelent meg verseiben a szeretet, a féltő gondoskodás, a gyengédség és a szerelem. Ezek kifejezésére használt metaforák: a gerlice, rózsa, rózsalevél, rózsabimbó, liliomszál stb. Négy verset emelek ki - egy-egy versszakának idézésével - a család témakörből. Elgondolkoztatnak a bölcső előtt, a nagyanya, anya, serdülő és gyermeklány együttlétekor, de anyák napján is. Sokat elmondanak abból, amire a család hívatott. A Bölcsődal altató, amelynek andalító hatását, lágy zeneiségét a páros rímek és a refrén fokozzák, s a 21. század gyermekét ugyanúgy mély álomba ringatják, mint a 19. századét: Reng a bölcső, halkan lendül, Zeng az ének, lágyan zendül; Gyönyörűség vagy nekem - Szunnyadj drága gyermekem! Az Anyám, anyám, szegény anyám című versének keresztrímes sorai minden szülőt szerető halandóban mély gondolatokat ébresztenek. „Kezet csókolni”, áldást kapni és áldást adni ment a szerző „bú-gond miatt” meghajolt - de meg nem tört -, élete alkonyán lévő anyjához. Mondatai az anyjához való rohanásra késztetik azt, akinek még módja van rá: Anyám, anyám, én jó anyám, Ki meg nem törsz bú-gond miatt: Dicső éltednek alkonyán Kezet csókolni jött fiad. Ki karjait áldásra tárja, Még ott is a sír éjjelén: Áldásom a legjobb anyára, Áldásom az ő szent nevén! A nő című versében megjelenik az anyja térdén gerliceként turbékoló gyermeklány, a szemérmes, szerelemtől pirosló, hamvas arcú nagylány, a hű hitves s ezüst hajával a nagyanya. Kifejeződik a költeményben a kor női ideálja, akinek legfőbb feladata a családi tűzhely melegének őrzése, ahonnan elindul, és ahova hazatér a férj, s ahol biztonságban cseperednek a gyermekek. A hála hangja zeng minden szavából. Igaz, hogy mára ez az ideál megváltozott, de amit mond, és ahogyan megjeleníti az egyes képeket, követendő példa lehet számunkra is a szeretet és tisztelet kifejezésére. Óh szép a nő s tisztelt, ezüst hajával, Gyermekeit ki hűn nevelte fel; Sarum leoldom, úgy kulcsollak által, Emelj magadhoz, óh áldott kebel! Óh kedvesim ti, életem nyarán: Lánykáim, nőm, s te, édes jó anyám! A pap költő a felesége iránti szerelem érzését közvetlenebb szavakkal is leírta. Őszintesége, megható volta miatt egy ilyen versből vett idézettel zárom a család fogalomkörébe sorolható versekről szóló elmélkedést. A Most is úgy szeretlek téged című vers meggyőző bizonyítéka annak is, hogy az egymást szerető embereket a szerelmük elkísérheti a sírig: Mikor a kezeddel Nekem adtad szíved, - Mikor enyém lettél, S én sírig a tied, Mikor ajkamon Első csókod égett -Most is úgy szeretlek téged! A mikor és a most határozószavak az üzenet megfogalmazásának eszközei. Kifejező voltuk nem kétséges. Meg van-e még ez az ajándék? Álom? Valóság? Az említett négy vers mind nyelvezetében, mind szeretetet és tiszteletet sugárzó tartalmában példaértékű, ahogy költőjük személye is. Sántha Károly költészetéről egyik fiatal lelkészünk - Pongrácz Máté - így ír: „A fiatal generáció evangélikus lelkészeként számomra nagyon fontosak azok az emberi, lelkészi példák, életutak, amelyekből irányt, segítséget tudok meríteni szolgálatom és hivatásom útján. Amikor Sántha Károly verseivel először találkoztam, sokkal inkább izgalmas életútja, énekeskönyvi énekei ragadtak meg, mint versei. A kor stílusában és kifejezésmódjában megfogalmazott, gyakran patetikus hangvételű költemények értékeit a versek témáinak sokszínűségében látom. Sántha Károly evangélikus lelkészként mer írni a szerelemről, a nőkről, a szülőkről, a hazaszeretetről. Nem ragad meg pusztán a lelkészi mivoltából adódó témák tengerében, hanem kilép mindebből, és emberként, férfiként mutatja be versei által saját érzéseit és azt, hogyan gondolkodik a világról, az életről egy evangélikus lelkész. Versei ezáltal különleges feladatot kapnak, egyfajta jelzőtábla minden idők evangélikus lelkészei számára; a lelkész elsősorban legyen »ember« a szó legnemesebb értelmében, és csak aztán lelkész! Számomra nagyszerű élmény volt Sántha Károly költészetével találkozni, sok áldást és vezetést kaptam szavai, gondolatai által.” Bárcsak így éreznének sokan! ■ Dr. Jáni János
