Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-19 / 16. szám
Köszönetkampány az 1%-ért Hálakoncert Békéscsabán - ételosztás szerte az országban W- Összeállítás a 11. oldalon Hittanverseny és gyermeknap w 3■ oldal Evangélikus siker az OTDK-n w 4■ oldal Túlvilági elképzeléseinkről *• s. oldal Beszélgetés Büky Anna íróval 7. oldal Ötszáz éves modernitás W- 9. oldal Melléklet: ÚTITÁRS - magyar evangéliumi lap Újabb költészet napi rekord Értéktudatosság Kétezer diák szavalt együtt Pestszentlőrincen Mostan színes tintákról álmodom Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnek egy kisleánynak, í eqv kisleánynak, w*akit szeretek. Kosztolányi Dezső <■ MOSTAN SZÍNES TINTAKRÜl ÁLMODOM japan s egy kedve ► Újabb rekordot állítottak fel Budapest XVIII. kerületének iskolásai. A pestszentlőrinci Kossuth téren április 10-én - a költészet napjához kapcsolódóan - mintegy kétezer diák mondta el egyszerre Jordán Tamás színész, rendező közreműködésével Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról álmodom című versét. A Sztehlo Gábor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium korábbi igazgatójának, dr. Kalina Katalinnak a kezdeményezésére még tavaly csatlakoztak a kerületi iskolák a Nagy versmondás rendezvénysorozathoz. Mint ismeretes, a 12 legszebb magyar vers című kezdeményezést és ezen belül a Nagy versmondást 2008-ban indította útjára Fűzfa Balázs szombathelyi irodalomtörténész, egyetemi docens és Jordán Tamás színész, rendező, akik a magyar líra gyöngyszemeire szeretnék felhívni a figyelmet. Idén a költészet napjához kapcsolódva a Karinthy Frigyes Gimnázium, a Vörösmarty Mihály Ének-zenei, Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium, a Pogány Frigyes Szakközépiskola, a Gulner Gyula Általános Iskola, a Pestszentlőrinci Német Nemzetiségi Általános Iskola és a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola diákjai szavaltak a Sztehlo-gimnázium épülete előtti parkban. Ahogyan azt Kolarovszki Zoltán megbízott iskolaigazgató bevezetőjében elmondta, tavaly ezerhétszáz diákkal sikerült rekordot felállítani. Akkor a Sztehlón kívül még három másik gimnázium diákjai voltak jelen. Az idén azonban tovább bővítették a kört, és általános iskolák is csatlakoztak a versmondáshoz. Még háromszáz diákkal többen voltak most a rendezvényen. A szavalást ezúttal is Jordán Tamás Kossuth-díjas színművész „vezényelte” (képünkön), a rekordkísérletet pedig Fűzfa Balázs irodalomtörténész ellenőrizte és felügyelte. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna A rekordszavalás az Evangélikus.hu honlapon is megtekinthető. Költészet napi összeállításunk a 6. oldalon. Reformáció emlékbizottsági ülés is szülessenek az ötszáz éve zajló reformációról. Az ülésen részt vett dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke, valamint Németország és Svájc budapesti nagykövete is. ■ MTI Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének vezetésével harmadik alkalommal ülésezett a Reformáció Emlékbizottság április 9-én Budapesten, ezúttal az Északi Evangélikus Egyházkerület székházában. A reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának megünneplése Magyarország számára kultúrtörténeti jelentőségű esemény, felekezetre való tekintet nélkül - hangsúlyozta a miniszter. A 2017-ben tartandó jubileumi megemlékezés akkor lesz eredményes, ha a reformáció értékei az egész nemzet számára közkinccsé válnak - tette hozzá Balog Zoltán. A tanácskozáson a bizottság megvitatta és jóváhagyta a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára tervezett pályázati rendszert és a programok elindítását. Dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos beszámolt a korábbi ülés óta elvégzett munkáról, továbbá bejelentette a napokban közzétett két pályázati felhívást: a Kárpát-medencei reformáció témájú fotópályázatot és a fiatal képzőművészeknek szóló kiírást. A bizottság tagjai - köztük egyházi és állami vezetők - javaslatokat fogalmaztak meg a 2016-2017-es programtervezettel kapcsolatban. Egyetértettek annak fontosságában, hogy a rendezvények mellett Kárpát-medence-szerte maradandó emlékek ■ Orosz Gábor Viktor Miközben Pierre-Simon Laplace Napóleonnak a Naprendszer működését magyarázta, hirtelen azt a kérdést tette fel a császár: ebben a rendszerben hol van Istennek a helye? A meglepő válasz így hangzott: „Uram, számomra az említett hipotézis szükségtelen.” A világ Isten nélkül is érthető - etsi Deus non daretur! Megütközhetünk e kijelentésen, ám az nem szükségszerűen istentagadó. Eberhard Jüngel, a Tübingeni Egyetem professor emeritusa számára ez a kijelentés igaz teológiai tétel is lehet, hiszen félreértés az, ha Istent a mi mértékeink és elvárásaink szerint tartanánk szükségszerűnek - a világmagyarázatot kiegészítő és teljessé tevő létezőnek. Világunk és benne az ember önmagában is érdekes! Az ember Isten nélkül is viselkedhet emberi, humánus módon. A keresztények Istene saját magáért érdekes. Az emberi elvárások szerint szükségesnek tartott Isten nem a szabad, nem a minket meglepő és lenyűgöző Isten! Nem a világ titka. A keresztény hit azonban az ilyen Istenről szól. Ez a meglepő Isten a keresztény teológiában a kinyilatkoztató, az önmagát feltáró Isten. Ezért az önmagában is érdekes Isten az ember számára új módon teszi érdekessé magát. Ő a világ titka! Isten létének legbelsőbb lényege az a szeretet, amely önmegvalósítás az önmegtagadás szabad tettében: Isten éppen abban igazán önmaga, hogy emberként adja magát az embereknek. Ez olyan ellentmondásnak tűnhet, amely kizökkent a hétköznapi gondolkodás sekélyes medréből. Isten és az ember, a világ titka és a szükségszerűség gondolata jelzi azon ellentét feloldása iránti igényt, amely hitben kaphat választ. Ám ez nem jelenti azt, hogy a testté lett Ige üzenete ne lenne érvényes és meghatározó azok számára is, akik semmiféle világnézeti vagy vallási elköteleződést sem vállalnak fel tudatosan. Napjainkban sokan az ítéletalkotás értéksemlegességére törekednek, mégis szüntelen kötöttek maradnak saját kultúrájuk normatív sarokigazságaihoz, amelyek évszázadok során határozták meg az európai kultúra fejlődését. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen április 15-én Az értékközvetítés útjai és útvesztői című konferencián neves előadók arra a kérdésre keresték a választ, hogy a „negatív modernizáció” sodrában miként szólaltatható meg szívderítő módon az evangélikus és keresztény tradíciónkban rejlő derűs világszemléletet, békét teremtő és közösségépítő örömhír. Polányi Mihály mutatott rá arra, hogy a tudományos hipotézisek a verifikációtól (igazolhatóság) függenek, míg a matematikát, a vallást vagy a művészeteket helyesebb, ha a validáció (érvényesség) eljárásával fogadjuk el. Képzeletünk művei hasznos, talán még szükséges alkotások is, amelyek olyan jelentésvilágot teremtenek, amely lehetővé teszi számunkra a felelősségvállalást. A felelősséghez azonban mindig értéktudatosságnak kell kapcsolódnia. A kortárs filozófiai és teológiai művek gyakori állítása, hogy a modern életvilág törvényszékké vált. Az utolsó ítélet újkori megkérdőjelezése sem szüntette meg az emberi egzisztencia „fórumszituációját”; ahogyan Schiller mondta: „a világtörténelem a világítélet” amelyben a vádló és a vádlott ugyanaz, és önmagukat szüntelen igazolniuk kell. Az evangélikus megigazulástan ugyanakkor szembehelyezkedik az általános igazolás vagy az önigazolás kényszerével, amely a társadalom minden szintjén fellelhető. Ebben a helyzetben joggal merül fel a kérdés: ki vagyok tulajdonképpen én, és egyáltalán van-e jogom az élethez? Ezt a helyzetet élte át K. úr Franz Kafka A per című regényében, amely éppen életvilágunk törvényszékké válásának szimbóluma és egzisztenciális mélydimenziója. Ekképpen a létezéshez való jogunkat egyrészt cselekedeteinken és teljesítményünkön keresztül, másrészt rájuk való tekintettel kell igazolnunk, amit ismét cselekedeteink által próbálunk meg hitelesíteni. Az egyház és a társadalom értékközvetítő kapcsolatának kulcskérdése mégsem strukturális, hanem tartalmi jellegű. Tartalmilag hiteles és meggyőző hozzájárulás a közös orientálódáshoz. Ebben az értelemben megszívlelendő a neves német teológus, Jürgen Moltmann gondolata, miszerint a keresztény etika feladatát nem a világhoz való alkalmazkodásban, sem az attól való elszigetelődésben, hanem a világ megváltoztatásának útmutatásaként értelmezi. Éppen ezért bír a keresztény etika átalakító erővel. Ehhez azonban az egyénre vonatkozóan három feltételnek kell érvényesülnie, közülük a második az identitás megváltozásában fejeződik ki: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre’.’ (2Kor 5,17) A Krisztussal való önazonosság az individuum lényegi egysége. Az identitás megváltozásához hozzátartozik a Teremtő ismeretében való gazdagodás, amely az új én felöltözésének a része: „...és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt’.’ (Kol 3,10) Az ember Krisztusban újult meg. Az új identitás feltétele körülményei megváltoztatásának. A „változás ethoszával" összekapcsolódik „az új idők pátosza”, mert a reménység etikája a jövőt Krisztus feltámadásának fényében látja! A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének docense
