Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-12 / 15. szám
12 -m 2015. április 12. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Baromfiudvar Húsvét után ► Nézzétek, milyen vidáman repkednek ezek a pillangók a virágok körül! Ha helyesen fejtitek meg a keresztrejtvényt, a virágokba írt betűkből összeolvashattok egy szót, húsvét örömhírét. 1. „Bizony, Isten ... volt ez!” - mondta a százados. 2. Ebben a városban halt meg Jézus. 3. Ezen a helyen feszítették meg. 4. Ezen a napon volt az utolsó vacsora. 5. Jézus anyja. 6. Ezen ülve vonult be Jézus Jeruzsálembe virágvasárnap. 7. Ez szólalt meg, miután Péter háromszor megtagadta a Mestert. 8. Ő volt a zsidók királya Jézus halálakor. 9. Ő volt a római helytartó a keresztrefeszítéskor. 10. Ezt rendelte el Jézus az utolsó vacsorán a kenyérrel és a borral. (■VMSDViun VT 'snjvifd •6 !s3pou3f-[ g ísvyvy 'Z Uvuívzs g ívuvj,y S tyovofnso -p itfjoSjof) € ‘.uAd]vszma[ z !mj r :svpjo8diY Gyermekkoromban, a múlt század harmincas, negyvenes éveiben a falusi portákon hajnalban kakaskukorékolásra ébredtek az emberek. A tyúkok kotkodácsoltak, a libák gágogtak, kotlósok vezették nemrég kelt, apró csibéiket - egyszóval zajlott az élet a baromfiudvaron. Mára mindez megváltozott. A csibék keltetőgépekben bújnak ki a tojásokból, és a napfénytől, valamint természetes rovartáplálékuktól elzárva, nagy tömegben összezsúfolva várják sorsuk szomorú beteljesedését. Apró gyermekkorom óta rajongok a madarakért, és persze nagyon szeretem a baromfiakat is. Akkoriban a falusi portákon mindenütt a konyha sarkában ülő kotlósok keltették ki a csibéket. Amikor egy tyúk kotyogva, borzolt toliakkal járt-kelt az udvaron, és bárhol meglátva egy tojást nyomban ráereszkedett, már tudtuk, hogy kotlani fog. Egy nagy fonott kosarat megtömtünk szalmával, és a közepén kialakított mélyedésbe mindig huszonegy tojást tettünk. Ráültettük a kotlóst, amelyik azonnal boldogan elhelyezkedett rajtuk. Kicsit még forgolódott, aztán csak ült mozdulatlanul. Néha maga alá nyúlt, és megforgatta a tojásokat. Az udvaron a tyúkok sűrűn pötyögtettek maguk mögé. A kotlós csak reggel, amikor levettük a tojásokról, hogy igyon, és kukoricát csipegessen, tojt egy hatalmasat és meglehetősen szagosat. Azután máris sietett vissza a tojásokra. Ült tovább szorgalmasan, amíg egy reggel hangos kotyogással jelezte: a kiscsibék megérkeztek. Aranyos látvány volt, amint kikukucskáltak a mama tollai közül. A merészebbek a hátára ültek, és halkan pityegtek közben. MESÉLNEK AZ ÁLLATOK Néhány napra - még odabent - egy nagyobb ládába kerültek, ahol buzgón csipegették az eléjük szórt kukoricadarát. Aztán már mehettek is ki, a napsütötte udvarra. A tyúkok próbáltak kíváncsian közeledni, de a kotlós felborzolt toliakkal azonnal elkergette őket. De elkergette a macskát is, amelyik ugyancsak megpróbált a csipogó csapat közelébe jutni. A csibék az „anyukájuk” körül rajzottak, és boldogan csipegettek - hangyákat, pókokat, apró gyommagvakat. A nagy kakas büszkén nézte őket, és időnként hangosan kukorékolt. ■ Schmidt Egon Kérdések 1. A sárga pihés csibék között néha fekete is akad. Fekete tyúk lesz belőle? 2. Pulykák is éltek az udvaron. Vajon milyenek a tojásaik? 3. Megkotlanak a kacsák is? •dvu gz jnpqjmoy gpi isppy y qpjpjpq jv^nfasopoy Sipuiiu jvyosvfoj v ap 'uaSi vqpjq £ ■ydsdtCjidj z ■soSvuuapua)/ ‘iuap[ t yozsv]Vj\ Bolháné délben telefonál Bolhának:- Hazaugrasz ebédre, vagy érted küldjem a kutyát? * * * A vadász barátjának meséli az afrikai vadászkalandját:- Egyik este tigrisordításra ébredtem. Nem volt sok időm, fogtam a puskámat, kirohantam, és úgy, pizsamában lelőttem a tigrist.- De miért volt a tigrisen pizsama?- Olyan szívesen síelnék! - panaszkodik a százlábú. - De mire felcsatolom az összes lécemet, elmúlik a tél... * * * A kis pingvin sírva panaszkodik a fókának:- Elveszett a mamám!- Hogy nézett ki?- Fekete-fehér. HUMORZSÁK- Miért nincs a halnak haja?- ???- Mert sosem tudná megszárítani. .......................... - * . v . - « t » l < cc
