Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-12 / 15. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. április 12. w- 13 Cseresznyevirágzáskor Japánban Oszakába utazott hagyatékért a bonyhádi Lotz János-kutató ► Immár negyedszázada kutatja a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium tehetségmenedzsere, Lenczné Vrbovszki Judit a világhírű, ám itthon kevésbé ismert evangélikus nyelvész, Lotz János életét és munkásságát. A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének pályázatán elnyert támogatásból 2014-ben eljutott Japánba, ahol az oszakai Kansai Gaidai Egyetem könyvtárában őrzik a bonyhádi gimnáziumban érettségizett, regényes sorsú nyelvtudós hagyatékát. A tanulmányút tapasztalatairól és élményeiről az evangélikus iskolák kutató és alkotó tanárainak harmadik konferenciáján tartott előadást március 24-én a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban az eredetileg magyar-ének szakos, Lotz-kutató tanárnő. Lenczné Vrbovszki Judit, Waseda Mika és Mátics Anna az oszakai Kansai Gaidai Egyetem előtt Lenczné Vrbovszki Judit érdeklődése huszonöt évvel ezelőtt fordult a világhírű bonyhádi diák élete felé, amikor még a helyi Solymár Imre Városi Könyvtárban dolgozott. Lotz János barátja és osztálytársa, dr. Kovács Zoltán jogtanácsos ösztönözte a kezdeti kutatásokat, az amatőr helytörténész kézirata sok fényképpel, magánlevelekkel és dokumentumokkal szolgált. Később, 2006-ban, a bonyhádi evangélikus gimnázium alapításának kétszázadik évfordulóján emléktáblát helyeztek el Lotz János tiszteletére az iskola folyosóján, valamint Lotz János útja címmel jubileumi emlékkönyvet adtak ki Terts István nyelvészprofesszor szerkesztésében. Az intézményben 2005-től működik a Lotz János anyanyelvi szakkör, melynek egyik fő célkitűzése a Lotzkutatás. Ennek eredménye egy negyvenperces ismeretterjesztő film, és készülőben van egy monográfia is. A tudós nevét viseli még a születésnapja, március 23. körül évente a bonyhádi gimnáziumban megrendezett országos szövegértési és helyesírási verseny. A tanárnő kutatásai során a külföldön élő kulturális attasék, nagykövetek, intézményvezetők segítségét is elnyerte az anyaggyűjtéshez. Fasori előadásában Vrbovszki Judit természetesen kitért a kalandos sorsú nyelvtudós életrajzára is. Szülei, Lotz Márton és May Katalin a jobb megélhetés reményében az 1910-es években vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba; Lotz János Milwaukeeban (Wisconsin állam) született 1913-ban. A változó munkalehetőségek miatt többször költöztek, így a kis János az alapiskolát már Detroitban kezdte. A család 1920 tavaszán visszatelepült Somogyvámosra, a régi birtokra. Lotz 1923 és 1931 között volt a bonyhádi evangélikus reálgimnázium tanulója. Szokatlannak tűnhet, hogy egy szegény kisbirtokos családból származó gyermek gimnáziumban érettségizzen, de Lotz tehetségére, nyelvtudására - angolul és németül is folyékonyan beszélt - felfigyelt a somogyvámosi evangélikus elemi népiskola tanítója, Böhm (Böjté) Sándor. Az akkor még csak tízéves Lotz számára kiállította az 5-6. osztály elvégzéséről szóló bizonyítványt is; noha azt koránál fogva még nem végezhette el, értelmi képességei és ismeretei alapján Böhm erre jogosultnak tartotta. A gimnázium akkori igazgatójának, Fáik Jánosnak szemet szúrt a „csalafintaság” de miután személyesen is meggyőződött a kisfiú kivételes tudásáról, tandíjmentességet és teljes ellátást - szállást, napi háromszori étkezést - biztosított számára az internátusbán, ráadásul eseti ruhasegély kiutalását is elrendelte. Az akkoriban szinte hihetetlen lehetőséget Lotz bőségesen kamatoztatta: mind a nyolc évet kitűnő eredménnyel zárta, a Petőfi Sándor önképzőkörben verseket, novellákat, elbeszéléseket írt, fordított a latin, német, angol irodalomból (például Horatius és Heinrich Heine műveiből). Ezek többségét az önképzőkör Érdemkönyvében publikálták is. Sorra nyerte az iskolai alapítvány pénzjutalmait, majd megválasztották az önképzőkör ifjúsági elnökévé. A gimnázium támogatását Lotz soha nem felejtette el: amikor stockholmi egyetemi tanár lett, első fizetéséből ezer pengőt (mai értéken több mint félmillió forintot) utalt Bonyhádra, és abból a gimnázium megalapította a Lotz János könyvtárat. Lotz mentorai között a tanárnő megemlítette a Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság tagját, Hajas Bélát, aki a nyelvész osztályfőnöke, magyar- és latintanára volt, illetve az Eötvös József Collegium igazgatóját, Gombocz Zoltánt, akinek az ösztönzésére kezdett el foglalkozni a leíró nyelvészettel. Neki köszönhetően jutott 1935-ben Lotz kétéves svédországi ösztöndíjhoz: a Stockholmi Magyar Intézet lektora, majd igazgatója lett. Ekkor írta meg főművét német nyelven, a Das ungarische Sprachsystem (A magyar nyelvrendszer) című strukturális grammatikát. A könyv soha nem jelent meg magyarul, viszont ebbe nem törődött bele Lenczné Vrbovszki Judit: a bonyhádi gimnázium tanáraival lefordították, illetve a tanítványok és szülők segítségével megszerkesztették a könyvet, amelynek on-line kiadását tervezik. (Ehhez még szükség van a nyelvtan lektorálására - a szükséges anyagi forrás biztosításáért pályázni szeretne az anyanyelvi szakkör.) A stockholmi egyetem - elismerve kimagasló tudományos munkásságát - mindössze huszonkilenc évesen, 1942-ben egyetemi tanárrá nevezte ki Lotz Jánost. A fiatal tudós kora legjobb nyelvészeivel - Roman Jakobsonnal és Wolfgang Steinitzcel - dolgozhatott együtt. Időközben Magyarországon behívták katonának; a behívásnak ő nem tett eleget, így megfosztották állampolgárságától. A sors azonban bőségesen kárpótolta: a volt kolléga, Jakobson ajánlására 1947-ben vendégprofesszori meghívást kapott a New York-i Columbia Egyetemre, ahol két év múlva az általános és összehasonlító nyelvészet professzora, majd az urálaltaji nyelvészeti kutatások központjának igazgatója lett. Itt a hangsúlytan területén is egyedülálló tudományos eredményt ért el: 1960-ban felvettek - egy röntgenfilmet a magyar nyelv hangjairól. Később a szülőföldje fővárosában, Washingtonban székelő Alkalmazott Nyelvészeti Központ (Center for Applied Linguistics) kutatóintézetnek vezetésére kérték fel, és megbízták az intézet európai bázisának - Stockholm alközponttal történő - kiépítésével. Munkássága elismerését az 1969-ben elnyert George Washington-díj is jelzi, amelyet korábban például Teller Ede és Neumann János is megkapott. A hazájában jogfosztott tudós - nemzetközi hírnevének köszönhetően - vízumot kapott Magyarországra, 1966-ban meghívták vendégprofesszornak a budapesti tudományegyetemre, és 1973-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Tagja lett a tekintélyes New York-i Ford Alapítványnak is, és segítségével száz magyar kutató - ötven természettudós és ötven humán professzor - juthatott külföldi ösztöndíjakhoz szerte a világban. Ez „a legvidámabb barakkban” szinte példa nélküli lehetőségnek számított. Lotz János 1973-ban hunyt el Chevy Chase-ben (Maryland állam, Egyesült Államok). Mivel őt tekinti egyik szellemi előfutárának, halála után a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság róla nevezte el az 1977-ben alapított és ötévenként odaítélt emlékérmet. A nyelvész hatalmas hagyatékot - ötezer könyvet, százötven folyóiratot, háromezer-ötszáz cikket és kiterjedt levelezést - hagyott hátra. Felesége, Ann M. Norsworthy nem tudta gondozni az értékes örökséget, így az - a tudós volt tanítványának, a híres nyelvésznek, Robert Austerlitznek a közvetítésével - az oszakai Kansai Gaidai Egyetem könyvtárába került. A hagyatékot egy amerikai könyvkereskedőn keresztül japán állami segítséggel vásárolta meg Tokunaga Yasumoto és Koizumi Tamotsu nyelvészprofesszor húszmillió jenért (körülbelül negyvenhatmillió forintért). A kutatások folytatását hatékonyan elősegítené a hagyaték megismerése, ami azonban Bonyhádról lehetetlen. Ennek érdekében 2014-ben Lenczné Vrbovszki Judit pályázott a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének eredetileg csak az Európai Unió területére kiírt támogatására. A Japánba szóló pályázat mégis sikeres lett, melynek révén egy tehetséges bonyhádi diákkal, Mátics Annával Oszakába utazhattak. A tanulmányúton először a magyar igekötők vizsgálatával foglalkozó, Lotz-emlékérmes Waseda Mika professzor asszony meghívására az állami Oszakai Idegen Nyelvi Egyetemet látogatták meg. Itt 1985-től melléktantárgyként oktatják a magyar nyelvet, és 1993-tól - Japánban elsőként - beindult a magyar szakos képzés is. A tanárnő és tanítványa megismerkedhetett a magyarul tanuló japán hallgatókkal: átlagosan minden tanévben tizennyolcán választják a számukra igencsak egzotikus nyelvet. (A hallgatókkal kitöltettek egy tesztet Lotz János életéről, amelyen meglepően jó eredményt értek el, Mátics Anna pedig előadást tartott nekik a Tolna megyei Sárköz népművészetéről. A muzikális japánok könnyűszerrel megtanultak egy sárközi népdalt is.) Vrbovszki Judit egy napot tölthetett a Kansai Gaidai Egyetem könyvtárában. A hatalmas örökséget példás rendben őrzik, kétsoros konténerekben, katalogizálva. A tanárnő több száz fényképet készített, és megkapta a hagyaték katalógusát is, mely fontos forrásanyagul szolgál a kutatás folytatásához. Bár Japánba visszatérni nem olyan egyszerű, egy japán család felajánlotta otthonát, hogy a jövőben egy hónapig náluk lakhasson a Lotz-kutató. Már csak az utazáshoz kellene újabb támogatókat találni... Vrbovszki Judit már kutatott a svédországi Uppsalai Egyetem és a Stockholmi Egyetem könyvtárában, távlati tervei között pedig szerepel a New York-i Columbia Egyetem felkeresése is. Ki tudja, ott milyen értékes dokumentumokra bukkanhatna. Idén megható és történelmi találkozóra került sor a bonyhádi szövegértési és helyesírási versenyen: Lotz János egykori menyasszonyának fia (Böhm Sándor unokája) megismerkedhetett Lotz egyik fiával, Charles Peter Lotzcal. (A jegyesek frigye azért nem köttetett meg, mert Lotz Svédországban maradt, egykori tanítójának lánya pedig utóbb Ausztriában ment férjhez. A találkozón Böhm Sándor unokája felkiáltott: „Nahát, ha ez a frigy létrejön, mi most nem lennénk itt!”) Kiterjedt nemzetközi levelezése ellenére Lenczné Vrbovszki Judit sokáig nem tudta kideríteni, Lotz János hol van eltemetve, hogy egyszer majd megkoszorúzzák a világhírű bonyhádi diák sírját. Fiától, Pétertől tudta meg, hogy apja a kaliforniai Sacramentóban talált végső nyughelyre. De a koszorúzás már egy másik hosszú utazás története lesz. ■ WalkóÁdám A magyar szakos japán hallgatók Waseda Mika előadását hallgatják A Lotz-kutató a hagyatékot böngészi az oszakai egyetem könyvtárában