Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

2015-04-12 / 15. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2015. április 12. w- 13 Cseresznyevirágzáskor Japánban Oszakába utazott hagyatékért a bonyhádi Lotz János-kutató ► Immár negyedszázada kutatja a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium tehet­ségmenedzsere, Lenczné Vrbovszki Judit a világhírű, ám itthon kevésbé ismert evangélikus nyelvész, Lotz János életét és munkásságát. A Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének pályázatán elnyert támogatásból 2014-ben eljutott Japánba, ahol az oszakai Kansai Gaidai Egyetem könyvtárában őrzik a bonyhádi gimnáziumban érettségizett, regényes sorsú nyelvtudós hagyatékát. A tanulmányút tapasz­talatairól és élményeiről az evangélikus iskolák kutató és alkotó tanárainak harmadik konferenciáján tartott előadást március 24-én a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban az eredetileg magyar-ének szakos, Lotz-kutató tanárnő. Lenczné Vrbovszki Judit, Waseda Mika és Mátics Anna az oszakai Kansai Gaidai Egyetem előtt Lenczné Vrbovszki Judit érdeklődése huszonöt évvel ezelőtt fordult a világ­hírű bonyhádi diák élete felé, amikor még a helyi Solymár Imre Városi Könyvtárban dolgozott. Lotz János ba­rátja és osztálytársa, dr. Kovács Zoltán jogtanácsos ösztönözte a kezdeti ku­tatásokat, az amatőr helytörténész kézirata sok fényképpel, magánleve­lekkel és dokumentumokkal szolgált. Később, 2006-ban, a bonyhádi evan­gélikus gimnázium alapításának két­­századik évfordulóján emléktáblát helyeztek el Lotz János tiszteletére az iskola folyosóján, valamint Lotz János útja címmel jubileumi emlékkönyvet adtak ki Terts István nyelvészpro­fesszor szerkesztésében. Az intézményben 2005-től mű­ködik a Lotz János anyanyelvi szakkör, melynek egyik fő célkitűzése a Lotz­­kutatás. Ennek eredménye egy negy­venperces ismeretterjesztő film, és ké­szülőben van egy monográfia is. A tu­dós nevét viseli még a születésnapja, március 23. körül évente a bonyhádi gimnáziumban megrendezett orszá­gos szövegértési és helyesírási verseny. A tanárnő kutatásai során a külföldön élő kulturális attasék, nagykövetek, in­tézményvezetők segítségét is elnyer­te az anyaggyűjtéshez. Fasori előadásában Vrbovszki Judit természetesen kitért a kalandos sor­sú nyelvtudós életrajzára is. Szülei, Lotz Márton és May Katalin a jobb megélhetés reményében az 1910-es években vándoroltak ki az Amerikai Egyesült Államokba; Lotz János Mil­­waukeeban (Wisconsin állam) szüle­tett 1913-ban. A változó munkalehe­tőségek miatt többször költöztek, így a kis János az alapiskolát már Detro­­itban kezdte. A család 1920 tavaszán visszatelepült Somogyvámosra, a ré­gi birtokra. Lotz 1923 és 1931 között volt a bonyhádi evangélikus reálgimnázium tanulója. Szokatlannak tűnhet, hogy egy szegény kisbirtokos családból származó gyermek gimnáziumban érettségizzen, de Lotz tehetségére, nyelvtudására - angolul és németül is folyékonyan beszélt - felfigyelt a so­­mogyvámosi evangélikus elemi nép­iskola tanítója, Böhm (Böjté) Sándor. Az akkor még csak tízéves Lotz szá­mára kiállította az 5-6. osztály elvég­zéséről szóló bizonyítványt is; noha azt koránál fogva még nem végezhette el, értelmi képességei és ismeretei alap­ján Böhm erre jogosultnak tartotta. A gimnázium akkori igazgatójának, Fáik Jánosnak szemet szúrt a „csala­fintaság” de miután személyesen is meggyőződött a kisfiú kivételes tudá­sáról, tandíjmentességet és teljes ellá­tást - szállást, napi háromszori étke­zést - biztosított számára az interná­tusbán, ráadásul eseti ruhasegély ki­utalását is elrendelte. Az akkoriban szinte hihetetlen le­hetőséget Lotz bőségesen kamatoztat­ta: mind a nyolc évet kitűnő ered­ménnyel zárta, a Petőfi Sándor önkép­zőkörben verseket, novellákat, elbe­széléseket írt, fordított a latin, német, angol irodalomból (például Horatius és Heinrich Heine műveiből). Ezek többségét az önképzőkör Érdem­könyvében publikálták is. Sorra nyer­te az iskolai alapítvány pénzjutalma­it, majd megválasztották az önképző­kör ifjúsági elnökévé. A gimnázium támogatását Lotz soha nem felejtette el: amikor stock­holmi egyetemi tanár lett, első fizeté­séből ezer pengőt (mai értéken több mint félmillió forintot) utalt Bonyhád­­ra, és abból a gimnázium megalapítot­ta a Lotz János könyvtárat. Lotz mentorai között a tanárnő megemlítette a Berzsenyi Dániel Iro­dalmi Társaság tagját, Hajas Bélát, aki a nyelvész osztályfőnöke, magyar- és latintanára volt, illetve az Eötvös Jó­zsef Collegium igazgatóját, Gombocz Zoltánt, akinek az ösztönzésére kez­dett el foglalkozni a leíró nyelvészettel. Neki köszönhetően jutott 1935-ben Lotz kétéves svédországi ösztöndíj­hoz: a Stockholmi Magyar Intézet lek­tora, majd igazgatója lett. Ekkor írta meg főművét német nyelven, a Das ungarische Sprachsys­tem (A magyar nyelvrendszer) című strukturális grammatikát. A könyv so­ha nem jelent meg magyarul, viszont ebbe nem törődött bele Lenczné Vrbovszki Judit: a bonyhádi gimnázi­um tanáraival lefordították, illetve a tanítványok és szülők segítségével megszerkesztették a könyvet, amely­nek on-line kiadását tervezik. (Ehhez még szükség van a nyelvtan lektorá­lására - a szükséges anyagi forrás biz­tosításáért pályázni szeretne az anya­nyelvi szakkör.) A stockholmi egyetem - elismer­ve kimagasló tudományos munkássá­gát - mindössze huszonkilenc évesen, 1942-ben egyetemi tanárrá nevezte ki Lotz Jánost. A fiatal tudós kora legjobb nyelvészeivel - Roman Jakobsonnal és Wolfgang Steinitzcel - dolgozhatott együtt. Időközben Magyarországon behívták katonának; a behívásnak ő nem tett eleget, így megfosztották ál­lampolgárságától. A sors azonban bőségesen kárpó­tolta: a volt kolléga, Jakobson aján­lására 1947-ben vendégprofesszori meghívást kapott a New York-i Co­lumbia Egyetemre, ahol két év múl­va az általános és összehasonlító nyelvészet professzora, majd az urál­­altaji nyelvészeti kutatások központ­jának igazgatója lett. Itt a hangsúlytan területén is egyedülálló tudományos eredményt ért el: 1960-ban felvettek - egy röntgenfilmet a magyar nyelv hangjairól. Később a szülőföldje fővá­rosában, Washingtonban székelő Al­kalmazott Nyelvészeti Központ (Cen­ter for Applied Linguistics) kutatóin­tézetnek vezetésére kérték fel, és megbízták az intézet európai bázisá­nak - Stockholm alközponttal törté­nő - kiépítésével. Munkássága elis­merését az 1969-ben elnyert George Washington-díj is jelzi, amelyet korábban például Teller Ede és Neu­mann János is megkapott. A hazájában jogfosztott tudós - nemzetközi hírnevének köszönhető­en - vízumot kapott Magyarország­ra, 1966-ban meghívták vendégpro­fesszornak a budapesti tudomány­­egyetemre, és 1973-ban a Magyar Tu­dományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Tagja lett a te­kintélyes New York-i Ford Alapít­ványnak is, és segítségével száz ma­gyar kutató - ötven természettudós és ötven humán professzor - jutha­tott külföldi ösztöndíjakhoz szerte a világban. Ez „a legvidámabb barakk­ban” szinte példa nélküli lehetőség­nek számított. Lotz János 1973-ban hunyt el Chevy Chase-ben (Maryland állam, Egyesült Államok). Mivel őt tekinti egyik szellemi előfutárának, halála után a Nemzetközi Magyarságtudo­mányi Társaság róla nevezte el az 1977-ben alapított és ötévenként odaítélt emlékérmet. A nyelvész hatalmas hagyatékot - ötezer könyvet, százötven folyóiratot, háromezer-ötszáz cikket és kiterjedt levelezést - hagyott hátra. Felesége, Ann M. Norsworthy nem tudta gon­dozni az értékes örökséget, így az - a tudós volt tanítványának, a híres nyelvésznek, Robert Austerlitznek a közvetítésével - az oszakai Kansai Ga­idai Egyetem könyvtárába került. A hagyatékot egy amerikai könyvke­reskedőn keresztül japán állami segít­séggel vásárolta meg Tokunaga Yasu­­moto és Koizumi Tamotsu nyelvész­­professzor húszmillió jenért (körül­belül negyvenhatmillió forintért). A kutatások folytatását hatéko­nyan elősegítené a hagyaték megisme­rése, ami azonban Bonyhádról lehe­tetlen. Ennek érdekében 2014-ben Lenczné Vrbovszki Judit pályázott a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetségének eredetileg csak az Eu­rópai Unió területére kiírt támogatá­sára. A Japánba szóló pályázat még­is sikeres lett, melynek révén egy te­hetséges bonyhádi diákkal, Mátics Annával Oszakába utazhattak. A tanulmányúton először a magyar igekötők vizsgálatával foglalkozó, Lotz-emlékérmes Waseda Mika pro­fesszor asszony meghívására az álla­mi Oszakai Idegen Nyelvi Egyetemet látogatták meg. Itt 1985-től melléktan­tárgyként oktatják a magyar nyelvet, és 1993-tól - Japánban elsőként - be­indult a magyar szakos képzés is. A tanárnő és tanítványa megismer­kedhetett a magyarul tanuló japán hallgatókkal: átlagosan minden tan­évben tizennyolcán választják a szá­mukra igencsak egzotikus nyelvet. (A hallgatókkal kitöltettek egy tesztet Lotz János életéről, amelyen meglepő­en jó eredményt értek el, Mátics An­na pedig előadást tartott nekik a Tol­na megyei Sárköz népművészetéről. A muzikális japánok könnyűszerrel megtanultak egy sárközi népdalt is.) Vrbovszki Judit egy napot tölthetett a Kansai Gaidai Egyetem könyvtárá­ban. A hatalmas örökséget példás rendben őrzik, kétsoros konténerek­ben, katalogizálva. A tanárnő több száz fényképet készített, és megkap­ta a hagyaték katalógusát is, mely fon­tos forrásanyagul szolgál a kutatás folytatásához. Bár Japánba visszatér­ni nem olyan egyszerű, egy japán csa­lád felajánlotta otthonát, hogy a jö­vőben egy hónapig náluk lakhasson a Lotz-kutató. Már csak az utazáshoz kellene újabb támogatókat találni... Vrbovszki Judit már kutatott a svédországi Uppsalai Egyetem és a Stockholmi Egyetem könyvtárában, távlati tervei között pedig szerepel a New York-i Columbia Egyetem felke­resése is. Ki tudja, ott milyen értékes dokumentumokra bukkanhatna. Idén megható és történelmi talál­kozóra került sor a bonyhádi szöveg­értési és helyesírási versenyen: Lotz János egykori menyasszonyának fia (Böhm Sándor unokája) megismer­kedhetett Lotz egyik fiával, Charles Peter Lotzcal. (A jegyesek frigye azért nem köttetett meg, mert Lotz Svédországban maradt, egykori ta­nítójának lánya pedig utóbb Auszt­riában ment férjhez. A találkozón Böhm Sándor unokája felkiáltott: „Nahát, ha ez a frigy létrejön, mi most nem lennénk itt!”) Kiterjedt nemzetközi levelezése ellenére Lenczné Vrbovszki Judit so­káig nem tudta kideríteni, Lotz János hol van eltemetve, hogy egyszer majd megkoszorúzzák a világhírű bonyhá­di diák sírját. Fiától, Pétertől tudta meg, hogy apja a kaliforniai Sacra­­mentóban talált végső nyughelyre. De a koszorúzás már egy másik hosszú utazás története lesz. ■ WalkóÁdám A magyar szakos japán hallgatók Waseda Mika előadását hallgatják A Lotz-kutató a hagyatékot böngészi az oszakai egyetem könyvtárában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents