Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-12 / 15. szám
8 -m 2015. április 12. PANORÁMA Evangélikus Élet A keresztyénség ► „Az egyházon kívül nincs üdvösség” (extra ecclesiam nulla salus) tétel kizárólagossága meghatározta az elmúlt évszázadok teológiáját és gyakorlatát. A gyarmatosítás egyház által is támogatott, sok esetben méltatlan folyamata ütközött a Szentírás tanításával (lásd például A misszió című, Roland Joffé által rendezett angol filmet). Dr. Szalai András hittanár, lelkészasszisztens, valláskutató (Apológia Kutatóközpont; Magyarországi Metodista Egyház): Az úgynevezett „metodizmus” a 18. században az anglikán egyházon belüli ébredési és megszentelődési mozgalomként indult, vezetője elsősorban John Wesley lelkész volt. Wesley halála után vált önálló felekezetté, napjainkra pedig hetvenmilliós, sokszínű világegyházzá, amely a keresztény egységmozgalom (ökumené, aliansz) aktív tagja. A Magyarországi Metodista Egyház az Egyesült Metodista Egyház (United Methodist Church, UMC), a legnagyobb metodista világközösség része. A metodisták Krisztus misszióparancsának megfelelően mindig is igyekeztek elvinni a jó hírt a világ ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Világunkban minden változik. Az elmúlt évtizedekben látványosan alakult, formálódott a keresztyénség és más vallások kapcsolatrendszere. A 20. században az egyház átértékelte addigi látását, gyakorlatát. Ebben a folyamatban a II. vatikáni zsinat nyitása volt a legmeghatározóbb. Némelyek szerint most a ló másik oldalára esett át Róma. A katolikus egyházon belül is kritika tárgyává lett a pápa assisibeli együtt imádkozása a vallások vezetőivel. Egyes tantételek szerint az egyházon kívül is van üdvösség. Ezt többen a misszió elerőtlenítésének is tartják. Az elmúlt évtizedekben megélt globalizáció közel hozta egymáshoz a vallásokat, különösen Európában és Észak-Amerikában. Megjelentek, és hatást gyakorolnak a társadalomra a buddhisták, muszlimok, krisnások és sok más vallás, illetve „új vallás” hívei, misszionáriusai. Kontinensünkön keresztyén templomokat zárnak be, és hetente adnak át mecseteket. Hollandiában láttam református templomot, melyet ma muszlimok használnak. Budapest központjában működő élelmiszerboltban ingyenesen elvihető muszlim iratmissziós füzetekhez lehet hozzájutni. Volt konfirmandusom férjhez ment egy Budapesten (is) élő muszlim vezetőhöz, elhagyta magyar nevét. Egy alkalommal muszlim női viseletben meglátogatott missziói központunkban. Legutóbb Indiából érkezett tőle zavaros üzenet. Egy másik hívő leány Londonban ment férjhez egy líbiai származású férfihoz. Több mint tíz éve élnek együtt, szerelemmel szeretve egymást, tiszteletben tartva egymás világnézetét. A férfival elmentem egy külvárosi mecsetbe az éjjel tizenegy órakor kezdődő kétórás imádkozásra. Különös élmény volt látni ezer férfit a „keresztyén Európa” egyik meghatározó városában Állatihoz imádkozni. Más példákat, eseteket is sorolhatnék, melyek jelzik: megváltoztak az idők. A folyamatot nehézzé, sőt tragikussá tették az elmúlt évek terrorcselekményei, egészen az Iszlám Állam félelmetes aktivitásáig. Ugyanakkor arról is tudunk, hogy a feszültségek egyik kiváltó oka az, hogy muszlim országokban jelentős keresztyén ébredések tapasztalhatók. Az első hitágazat alapján más vallások tagjai is embertestvéreink. Tisztelettel és szeretettel kell rájuk néznünk. Isten sokféleképpen nyilatkoztatta ki magát a történelemben, a természetben és a lelkiismeretben. Mindezeket ők is érzékelhetik. Ugyanakkor hisszük, valljuk, tapasztaljuk, hogy Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet. Ő Isten végső szava, üzenete az embervilág számára. O a világ Megváltója. Szent és örömteli kötelességünk az agapé tapintatával hirdetni ezt minden nép számára. Megkértem néhány teológust, hogy írják meg röviden egyházuk és a maguk álláspontját más vallások és a keresztyénség kapcsolatáról. ■A szerző egyházunk országos missziói lelkésze Dr. Kránitz Mihály tanszékvezető egyetemi tanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar): A vallás istenkeresés. A római katolikus egyház ötven évvel ezelőtt változtatott magatartásán a vallásokkal való kapcsolat tekintetében, amikor a II. vatikáni zsinaton (1962-1965) pozitív értékelést adott a nagy világvallásokról és magáról a vallási jelenségről. Ez volt az első alkalom, hogy nem elítélően nyilatkozott az egyház a vallásokról, mint a múltban, hanem kiemelte közös vonásaikat, és az igazság és a szentség egy-egy sugarát fedezte fel bennük. Külön dokumentum foglalkozott még a vallásszabadsággal, mely minden egyes vallás híveinek biztosítja vallásuk szabad gyakorlását. Mivel Isten az egész világ alkotója és benne az ember Teremtője, senki sem lehet közömbös számára, aki bármilyen adott környezetben életének nagy kérdéseire keresi a választ. A kereszténység az általános vágyakozás beteljesülését jelenti, s egyúttal azt a feladatot is, hogy a Jézus által elhozott teljes kinyilatkoztatás mindenkihez eljusson. Az önhibájukon kívül a kereszténységről ismeretet nem szerző személyeket a saját lelküsmeretük segíti, melyet Isten mint az „ő hangját" minden emberben elhelyezett, s ez az általános jóra irányít. Amikor vallási alapon ember ember ellen támad - s erre napjainkban is nagyon sok példa van -, akkor a közös Teremtőről s az általános isteni szándékról feledkeznek el, mert Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére” (íTim 2,4). Míg korábban az egyértelmű térítés szándékával hódítottak katolikus keresztények addig fel nem fedezett területeket (Ázsia, Afrika, Amerika), mára az egyén döntésének tisztelete és az egymással való párbeszéd lépett előtérbe. Istennek van hatalma arra, hogy egyedül őáltala ismert utakon adja kegyelmét, és üdvözítse a nem keresztényeket vagy a más vallásban élőket, de mégsem szabad elfeledkezni Kriszszövetségben: „Athéniférfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: az ismeretlen istennek. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek’.’ (ApCsel 17,22- 23) De előtte „háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal” (16. v.). íKor 8,5, Gál 4,8, de az egész Ó- és Újszövetség szerint más népek istenei „valójában nem azok”. Ha ez érvényes a kánaáni, egyiptomi, babiloni, göDr. Szentpétery Péter tanszékvezető egyetemi docens (Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás- és Társadalomtudományi Tanszék), a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Vallásközi és Dialógus Bizottságának elnöke: Az ember az egyetlen végtelenre nyitott lény. Minden gondolkodó ember alapvető kérdései: honnan jöttünk, hová megyünk, miért élünk? A vallások többé-kevésbé közös emlékezete: az ember régen sokkal boldogabban élt, a jelenlegi helyzet nem az igazi, valamiféle szabadulás szükséges. Észérvekkel szinte senki sem győzhető meg valamely vallás helyességéről vagy helytelenségéről. Egyrészt a vallás az egész ember legbensőbb ügye, nem csupán az ésszerű gondolkodásé. Másrészt vallási kérdéseket nem lehet és nem szabad hatalmi szóval eldönteni. Végképp nem szabad egymás érzékenységét megsérteni. Minden vallás hívei hajlamosak a jó oldalt felnagyítani, a kevésbé jót elhallgatni, elszigetelt esetnek beállítani. Az önkritika, ha sokszor fájdalmas is, számunkra sem nélkülözhető. A kereszténység és más vallások lehetséges viszonya: 1. Exkluzív izmus: kizárólagosság. Eszerint bár lehetséges homályos istenismeret, de csak a Krisztus-hívők üdvözülhetnek. 2. Inkluzivizmus: az egyetlen igazi vallás/hit a kereszténység, de más vallások is többé-kevésbé alkalmasak Isten akaratának közvetítésére. Ma ezt a meggyőződést hangoztatják leginkább. 3. Pluralizmus: minden vallás egyenrangú. A fő, hogy az ember higgyen valakiben/valamiben, és tiszAz egyház politikai, katonai és gazdasági hatalmánál fogva feljogosítva érezte magát más vallások elnyomására, megszüntetésére. Elég csak utalni a zsidók, indiánok, afrikai feketék ellen a kereszt jegyében elkövetett bűnökre. Volt miért bocsánatot kérnie II. János Pál pápának. De ő legalább megtette... A kapernaumi százados (Mt 8,5- 13) és a kánaáni asszony hite (Mt 15,21-28) megszégyenítette a kinyilatkoztatás birtokosait. - „...Isten nem személyválogató, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik" (ApCsel 10,34-35), azaz Kornéliusz is. Pál areopágoszi beszéde a párbeszédkészség legszebb példája az Újrög-római istenekre, akkor ugyanez mondható más vallásokról, amelyekre a Szentírás nem utal, illetve amelyeket azóta alapítottak. De más vallások követőinek is „a törvény cselekedete a szívükbe van írva” (Róm 2,15). Krisztust tartjuk az egyetlen Üdvözítőnek, ugyanakkor a más vallású, sokszor tévelygő emberben is látnunk kell a felebarátot, mint az irgalmas samaritánus példázatában olvashatjuk-(Lk 10,25-37). Ez bizony nagyon nehéz feladat, de nem térhetünk ki előle. tus hirdetéséről, mert ő minden ember Üdvözítője. Erről azonban szelíden és tiszteletet mutatva kell tanúságot tenni. A 21. században kulcsfontosságú kérdés, hogy a vallások együtt tudjanak működni az élet, a béke és az igazság védelme érdekében. Ezen a ponton a katolikus egyház tanítása egybecseng más vallások felfogásával is. tességes legyen. Hogyan akarhatja valaki a párbeszédet, ha azt állítja, hogy az övé az egyetlen igazi vallás? A válasz persze nem dönthető el demokratikusan. Ha mindegyik egyformán jó, miért az egyiket vagy másikat követi valaki?
