Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-12 / 15. szám
„Fehér ruhát öltenek a konfirmandusok. Ez egyszerre utal a bibliai korban szokásos, a profán használattól elkülönített menyegzői ruhára, színében pedig Jézus Krisztus bűn és halál feletti győzelmére.” Az üveghegyen túl W- 3. oldal „Barth szerint a vallásossággal szemben a hit áll, mely válasz Isten önmagát megismertető tettére: arra, hogy Isten Jézus Krisztusban mintegy »bemutatkozott« az emberiségnek, azaz kijelentette, kinyilatkoztatta önmagát.” A keresztyénség és más vallások >► 8-9. oldal „Alig ocsúdtunk fel a Germanwings 150 életet kioltó tragédiájából, nagycsütörtökön jött az újabb megrázó hír: Kenyában 142 egyetemistát ölt meg az al-Shabaab Szomáliái iszlám terrorszervezet hat felfegyverzett tagja - csak azért, mert keresztyén egyetemi hallgatók voltak.” Lamentáció 142 meggyilkolt keresztyénért W- 10. oldal Este is virradhat 2. oldal Bevetésen a katasztrófák lelkészei !► 4. oldal Koreai keresztények között 5. oldal Egy házibuli versus egyházi buli ^ 7. oldal Lotz János nyomában & 13. oldal Emlékezés D. Koren Emilre W- 14. oldal Kézzelfogható segítség Ukrajna 10 régiójában 18 ezer embernek segít az Ökumenikus Segélyszervezet 200 millió forint értékű segélyprogramja ^ Április első napjaiban Dnyipropetrovszk megyében folytatódott az Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) ukrajnai segélyprogramja. A szervezet helyszínen tartózkodó munkatársai a helyi partnerszervezetekkel együttműködésben élelmiszert és higiéniai csomagokat adtak át a harcok elől elmenekült családoknak. Az elmúlt egy évben több mint egymillió ember hagyta el otthonát a háborús területeken; közülük legtöbben Ukrajna más, biztonságosabb régióiban kerestek menedéket. A városok mellett egyre több falu is bekapcsolódik a folyamatosan érkező családok fogadásába. A kisebb településekre nehezebben jut el a segítség, ezért az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai faluról falura járva juttatták el a segélycsomagokat a nélkülözőknek. A Dnyipropetrovszk megyei támogatott falvak mellett közvetlenül a donyécki frontvonalhoz közeli Rozivka településre is vitt segítséget a segélyszervezet csapata, illetve bejutva Mariupolba, a helyi partnerekkel egyeztetve megkezdte programja donyécki elemeinek előkészítését. A jelenleg zajló akció is része a MOSZ év elején indított, nemzetközi összefogásban megvalósított programjának, melynek keretében az ország tíz régiójában (Kijev, Harkiv, Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk, Herszon, Mariupol, Donyeck, Ivano-Frankivszk, Lviv és Kárpátalja) több mint tizennyolcezer belső menekült kap támogatást. A segélyprogram fókuszában a többgyermekes családok állnak. A helyben beszerzett élelmiszer- és higiéniai csomagok, babaápolási termékek, valamint háztartási eszközök és takarók célba juttatása mellett a felmérések alapján újabb speciális projektek is indultak. A segélyszervezet állapotos nőknek biztosít a szüléshez kórházi csomagokat, illetve a háború traumáit átélteknek nyújt pszichoszociális segítséget. Mint ismeretes, a belső menekültek támogatása mellett az ukrajnai háborús helyzet nyomán kialakult gazdasági válság miatt Kárpátalján is rendkívüli segélyprogramot hajt végre az Ökumenikus Segélyszervezet. A támogatás 2015. tavaszi szakaszának értéke meghaladja a tízmillió forintot, amely összeg a beérkező adományok függvényében várhatóan nőni fog. A segítségnyújtás jelenleg három területre koncentrál: a Beregszászi járásban rossz körülmények között élő, elsősorban egyedülálló idősek támogatása; az olyan, főként többgyermekes családok segítése, ahol a családfenntartó katonai szolgálata miatt kerültek nehéz helyzetbe; illetve a gyermekétkeztetés. A teljes humanitárius program tervezett összértéke eléri a kétszázmillió forintot. A genfi székhelyű szövetség, az ACT Alliance többi tagszervezetétől érkező nemzetközi támogatások mellett a források fontos részét képezik a magyarországi adományozók felajánlásai is. Az elmúlt másfél hónapban már százezren támogatták a programot az 1353-as adományvonal hívásával. MÖSZ-infó A segélyszervezet továbbra is várja a pénzadományokat a 11705008-20464565 számlaszámra (a közleményrovatban, kérjük, tüntessék fel: „Ukrajna”). Ezenkívül az összefogáshoz bárki csatlakozhat a segelyszervezet.hu honlapon keresztül, illetve az 1353-as adományvonal tárcsázásával is: az egyszeri hívás kétszázötven forint támogatást jelent. ■ Dr. Korányi András Hosszú kihagyás után nemrég megint kimentem egy meccsre. Annyi lelkesedésem és kalandvágyam persze még most sem volt, hogy mindezt a hazai foci kedvéért tegyem meg, hanem németországi kollégákkal, barátokkal döntöttünk úgy, hogy egy hosszú és igencsak ülős tudományos konferencia után jót tesz majd nekünk a Bundesliga. Magáról a mérkőzésről talán felesleges is leírni, hogy valódi focit láttunk a pályán, hiszen ez arrafelé természetes. Sokkal inkább érdemes viszont azt megosztanom, ami a telt házas stadionban zajlott le: valódi közösségi ünnep, egy kisebb focifieszta, amely betöltötte és átmozgatta a lelátókat, és persze lendületben tartotta a pályán küzdőket is. Az egész a beénekléssel kezdődött jó háromnegyed órával a kezdőrúgás előtt, majd a bemelegítés után következett a játékosok név szerinti köszöntése, a drukkerek szertartásos éneke a sálak magasba emelésével, ami aztán megalapozta az egész mérkőzés alatti lelkesítést, bátorítást a döntetlennel végződő meccset lefújó bírói sípszóig. Talán első látásra merész gondolat, ha mindezt megpróbáljuk összevetni azzal, ami templomainkban, gyülekezeteinkben történik - még akkor is, ha éppen a hangulati elemek miatt mondhatják sokfelé szerte a világban, hogy a foci egyfajta népinemzeti vallásos eseménnyé, kultusszá lett. Ha azonban Pál apostolnak szabad volt az újszövetségi kor sportolóit a kemény versenyeken futó atlétától a küzdősportok öklöző hőseiig példaként emlegetni a gyülekezetek számára, talán manapság sem követünk el ezzel szentségtörést. Mert az a bő két óráig tartó élmény azóta sem hagy nyugodni engem. Különösen egy zászló igen lényegre törő felirata jut eszembe gyakran: „Ihr für uns, wir für euch!” (Ti értünk, mi értetek!) Vajon milyen is lehetne egy istentisztelet vagy gyülekezeti esemény, ahol magától értetődően töltené be a teret - ha nem is tízezrek jelenlétében - ez az egyszerű, elemi üzenet? Ahol a szolgálattevők csapata számíthat a jelenlevők tüntető szimpátiájára, elkötelezettségére, lelkesítő énekére és biztatására. És ahol ugyanez a csapat világosan és lelkes erőbedobással a mi színeinkért, a mi helytállásunkért és örömünkért - egyszóval értünk - hajt és küzd. A nagypénteki és húsvéti győzelmét követő időre maga a Mester adta meg a távlatot a tanítványok közössége számára: „...nem értük könyörgő k csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem..!’ (Jn 17,20) így aztán senki sem csodálkozhatott azon, hogy a kereszt alatt megtért római katona vagy a - korábban halált skandáló tömegből Péter prédikációja nyomán Jézus követésére induló - jeruzsálemiek példáját követve egyre többen igazoltak le a keresztények csapatához, vagy kötelezték el magukat mellettük a szimpátiájukkal. Jézus egy olyan, egymás iránti elkötelezettségében és befogadó nyitottságában erős közösségért imádkozott utolsó földi óráiban, amelynek tagjai ugyan rettentő külső nyomásra számíthat-Vajon fel merjük-e tenni önmagunknak a kérdést, hogy abban a világban, ahol a korábbiakhoz képest a keresztény istentisztelet nyilvános öröm- és hálaünnep is lehet, miért szégyeníthet meg bennünket még egy olyan, világias ízű összehasonlítás is, mint egy átlagos hétvégi sportesemény? nak majd, mégsem a maguk zártkörű rendezvényein érzik magukat elemükben, többé-kevésbé lelkesedést erőltetve magukra és egymásra. Vajon fel merjük-e tenni önmagunknak a kérdést, hogy abban a világban, ahol a korábbiakhoz képest a keresztény istentisztelet nyüvános öröm- és hálaünnep is lehet, miért szégyeníthet meg bennünket még egy olyan, világias ízű összehasonlítás is, mint egy átlagos hétvégi sportesemény? Nyilván ez a párhuzamba állítás számos ponton sántít is. Egyikünk sem szeretné például, ha a mi egyházunk vagy gyülekezeteink szolgáló csapatának tagjai olyan bőséggel adnának témát a legzavarosabb bulvársajtónak, ahogyan az a labdarúgás világában mindennapos. Ugyancsak méltatlan lenne az is, ha a Magyarországon régóta elhíresült kiszólást vennénk magunkra a foci világából: kis pénz, kis egyház, nagy pénz, nagy egyház... S akkor még nem is beszéltünk arról a hiú dicsőségvágyról, amely a mindennapi életben egy-egy játékosból, edzőből, csapattulajdonosból vagy vezérszurkolóból sugárzik a nyilvánosság előtt. Minderről talán Arany János keserű örvendezésével mondhatjuk mi is: „Milyen szép dolog, hogy már ma / Nem történik ilyes lárma...” Bibliánkban és az egyház történetében azt találjuk, hogy Jézus húsvéti győzelme nyomán a megújulás és újjászületés közösségévé vált az apostolok körül kialakult tanítványi gyülekezet. Ugyanez az átütő erejű evangélium aztán időről időre megújulást hozott a kiterjedt egyház életében is: megerősítette közösségi összetartozásukat, s ennek következtében gyarapította, termőre fordította a szolgálatukat. Ahogyan magyar valóságunkban a modern stadionok építése önmagában nem újíthatja meg a bennük zajló játékot és az emberi közösségeket, ugyanígy templomaink nagyban folyó felújítása sem teremthet megújuló egyházat. A változásnak, a megújulásnak ma is velünk kell elkezdődnie, folytatódnia!
