Evangélikus Élet, 2015. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)
2015-04-12 / 15. szám
2 -m 2015. április 12. FORRÁS Evangélikus Élet HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 1. VASÁRNAP (FEHÉRVASÁRNAP - QUASI MODO GENITI) - JN 20,19-29(30-31) Este is virradhat Omtio oecumenica Drága mennyei Atyánk! Leborulunk előtted, és magasztalunk téged. Megtörted a rettentő halál hatalmát, és Jézus Krisztus által az örök élet ajándékát adod a benne hívőknek. Köszönjük neked, hogy megváltoztatod látásunkat, hitet ébresztesz bennünk, és erősíted azt. Szentlelked munkája által nem a halál reménytelensége bénít, hanem te újra és újra az örök élet reménysége által erősítesz meg minket, és gyermekeidként a szabadság Leikével élhetjük mindennapjainkat. Mennyei Atyánk, kérünk, tisztítsd meg szívünket életünk minden napján, és add nekünk Krisztus békességét. Könyörgünk hozzád az egész világért. Békédet kérjük a háborúskodás helyett, szeretetedet kérjük a gyűlölködés helyett. Megbocsátani segíts minden helyzetben elutasítás, türelmetlenség és bosszú helyett. Könyörgünk hozzád egész anyaszentegyházadért. Bocsásd meg bűneinket, Urunk! Add, hogy mindenütt tisztán és igazán hirdessék igédet. Segítsd és vezesd azokat, akik nagyon szeretik egyházadat, mert mindennél jobban szeretnek téged. Add, hogy életük százszoros termést hozzon a gyülekezetben, ahol élnek. Téged kérünk, te szaporítsd meg népedet gyülekezeteidben szerte a világon. Könyörgünk a benned hívőkért, de különösen azokért, akik keresnek téged, azokért, akik nem akarnak tudni rólad, és azokért, akiknek szívében a gonosz megfojtotta a tebeléd vetett hitet. Tarts meg, Urunk, igédben és a beléd vetett hitben minden embert. Könyörgünk azokért, akik örömöt élnek meg. Segítsd őket, hogy felismerjék ajándékaidat, és neked adjanak hálát mindenért. Könyörgünk a szenvedőkért. Segíts nekik, hogy a te kezedbe tudják letenni fájdalmukat, félelmüket, reménytelenségüket, haragjukat, kemény szívüket, kétségbeesésüket, fásultságukat, gyászukat és mindent, ami a szívüket terheli. Add, hogy szomjazzanak rád, az élet forrására, merítsenek belőled, és éljenek Jézus Krisztus által. Törd meg közönyünket, és adj segítő szívet, lelket, kezet, hogy elinduljunk azok felé, akiknek szükségük van szolgálatra kész szeretetünkre. Könyörgünk hozzád a betegekért. Gyógyítsd meg őket, teremtő Isten! Könyörgünk hozzád azokért, akiket az orvosok nem tudnak meggyógyítani, és azokért, akik életük estéjét élik. Vigasztald őket jelenléteddel, amikor a halállal kell farkasszemet nézniük. Könyörülj rajtuk és szeretteiken. Add nekik a feltámadás hitét és az örök élet reménységét. Könyörgünk hozzád szeretteinkért közelben és távolban, és könyörgünk önmagunkért is. Kérünk, légy hozzánk irgalmas, és áldj meg minket szereteted ajándékaival. Előtted borulunk le, Urunk, Istenünk, aki magad vagy az élet. Várjuk szent Fiad dicsőséges visszatérését, és kérünk, hogy tarts meg minket a veled való közösségben itt, a földi életben és egykor az örök életben. Jézus nevében kérünk, hallgasd meg könyörgésünket. Ámen. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Már húsvét nyolcadát ünnepeljük, de még mindig húsvétról van szó. A feltámadásról, helyesebben a Feltámadottról meg a tanítványokról. A Feltámadott nem szakad el tőlük, még akkor sem, amikor a tanítványok leszakadtak róla. Utánuk jár. Mindent a Feltámadott határoz meg. Azt is, ami a kereszten történt, azt is, amiben most élnek, azt is, ami előttük van. Az ünnep dátuma változhat, de a Feltámadott nincsen ehhez kötve. Él és éltet. Akkor is, amikor tanítványai előtt minden elsötétedik. Húsvéttal, a Feltámadottal a hajnalt szoktuk összekapcsolni. Hogyan is feledhették volna a kenetvivő asszonyok, hogy akkor korán hajnal volt! A hallatlan hír a felkelő nap sugaraihoz hasonlóan hasított bele gyászuk sötétjébe. Hajnal volt, de nem az átaludt éjszaka adta az energiát Péter és János futásához. A hír volt semmivel nem összehasonlíthatóan friss. De aznap is beesteledett, mint más napokon. János evangéliumában nem számít ritkaságnak, hogy egy időpont-vagy helyszín túlmutat betű szerinti jelentésén. Valami átragyog időponton és helyszínen. Nem változtat rajta, de mégis felvillant valami többet, nagyobbat. Pedig ezek a jelzések nagyon szűkszavúak. Pár szavasak csupán. Amikor Júdás elhagyta az úrvacsorái asztalt, hogy azt tegye, amit Jézus szava szerint tennie kell, az evangélista szinte csak mellékesen beleszúr elbeszélésébe három szót: „Már éjszaka volt’.’ (13,30b) A görög szöveg hangzása még tömörebb. De ez a három-Nyolc évvel ezelőtt, rovatunk első sorozatának keretében már röviden említettük az 1911-ben megjelent Keresztyén (Dunántúli) énekeskönyv legfontosabb énekszerzőit. Most az a szándékunk, hogy - ha nem szánunk is minden éneknek teljes cikket, de - áttekintjük minden szerző minden versét. Mégpedig azért, mert esély mutatkozik arra, hogy az összegyűjtött írások átfogó kézikönyvvé, akár tankönyvvé formálódjanak. A hatszáz éneket tartalmazó Dunántúli énekeskönyv majd harmada Sántha Károly egykori sárszentlőrinci lelkész, saját korában elismert költő, egyházi író alkotása. Százöt saját költés mellett hatvankilenc éneket fordított vagy dolgozott át e könyv számára. Egyetlen szerző ilyen súlyú jelenléte még akkor sem tenne jót egy gyűjteménynek, ha minden vers remekműnek bizonyulna. Az énekeskönyv 1955-ös kiadása a régiek közül sok éneket kihagyásra ítélt. A megritkítás Sántha művei esetében - érthető módon - radikális volt, a tisztogatást tizenhét éneke élte túl. Fordításai és átdolgozásai sokkal jobban jártak, többségük bekerült az új könyvbe. Ma használatos énekeskönyvünkben Sántha Károly szerepe tovább csökkent. A szerzőket és fordítókat feltüntető jegyzék huszonhárom énekéről és fordításáról tud; majdnem mindegyik ismert dallamokra szavas mondat magában rejti mindazt a kimondhatatlan sötétséget is, amely azon az estén csak kezdett ráereszkedni Jézusra, a tanítványokra és az árulóra. A feltámadás napján is beesteledett, mint máskor. A teremtés rendje változatlan maradt. A tanítványok hasonlóképpen. Magukra zárták az ajtót, de a félelmüket nem tudták kizárni. Azt sem remélték, hogy a zárt ajtók mögött valahogy mégis kialusszák magukból a félelmet. A Gecsemánéban el tudtak aludni. Most éberen félnek. A VASÁRNAP IGÉJE Az emberre nem csupán rásötétedhet, hanem hordozhatja is magában, áraszthatja is, sűrítheti is a sötétséget. Pedig a tanítványok edzett emberek voltak, de most félnek. Mi lesz velük, ha a Mesterrel ez történt? Együtt voltak, de egymás arcáról semmi jót, semmi bátorítót nem tudtak leolvasni. Húsz éve már, hogy egy egyházművészeti konferencián neves építészek a korunkbeli templomépítészet elveit szándékoztak tisztázni, kialakítani. Többségük bírálta a keletelt, hosszirányú templomteret, mivel ebben - szerintük - csak egymás hátát lehet látni. A centrális teret vélték ideálisnak, mivel ebben egymás arcát lehet látni, és ez a látvány segít alkalmazott ad nótám vers (az adatközlés meglehetősen elnagyolt, így minden jó szándékunk ellenére nem biztos, hogy az összes énekét észrevesszük). Az önálló dallam hiánya minden bizonnyal gyengítette Sántha verseinek fennmaradási esélyét. Jellemző, hogy saját dallamra énekelt kéuéneke túlélte a tisztogatást. Ezek közül az első a Szegény fejem, hová hajtnálak (EÉ 415; nem szerepel a jegyzékben), Kapi Gyula dallamával. (1911-ben második dallamlehetőségként feltüntették az Én Istenem, én bűnös embert, EÉ 423.) Sántha verse átdolgozás: alapja Pécseli Király Imre (1590 k. - 1641) Szegény fejem Uramhoz óhajt kezdetű éneke (EÉ 414). így mai énekeskönyvünk Bűnbánat fejezetében egymás mellett szerepel az eredetin alapuló és a sánthai forma - ahogy ez szövegük néhány azonos motívumából látható. A Sántháról készült tanulmányok (Kiss János, Gálos Miklós) mind megemlítik, hogy szövegeiben talán túlzottan is kedvelte a sírást és a könnyeket. Erre most is van példa: „Szemem, ó, Isten, könnybe lábadt, / Hol leljek nyugtot, én szegény?” (2. versszak) „Szemed sűrű könnyektől ázott / Értem, aki meghervadok.” (5. versszak) Mint ahogy a legtöbb bűnbánati versben, itt is történik hivatkozás Krisztus szenvedésére. Az örök élet reménysége fejezetben található Mintha szárnyon szállna én megélni a közösséget. Szerencsére más vélémény is volt. Elhangzott, hogy a keresztény istentiszteleti közösségnek más ismertetőjele is van, mint az egymással való kapcsolat: együtt néznek előre, Krisztusra. Amikor a hét első napján is beesteledett, és a tanítványokra bensőjükben is sötétség ereszkedett, nem az mentette meg őket, hogy „átélték egymást” hanem hogy a Feltámadott megjelent középen. Addig a félelem volt a centrumban. A Feltámadott jelenléte kiszorította a félelmet. Nem szótlan látomásként volt jelen, hanem szavával is, új tartalommal töltve meg a megszokott köszöntést. Feloldozás volt ez a félelemből, a hitetlenségből, a reménytelenségből. Egyúttal felhatalmazás és elkötelezés, hogy saját érzéseik helyett a Feltámadott kereszten szerzett bocsánatának hirdetőivé váljanak. Ne félelmet hordozzanak, hanem a minden jogos félelemből is oldozó bocsánat szolgálattevőivé váljanak. Krisztus szájává és Krisztus kezévé, Krisztus akaratából, megmagyarázhatatlan bizalma, irgalma erejével. Ő van középen, amikor emberi szóval békességet köszönt ránk keresztelésünkkor, feloldozásunkkor, testének és vérének emberi kézzel nyújtásakor - és majd a koporsónk fölött elhangzó áldásban is. De erre a szolgálatra megbizonyosodott tanúkat szánt. Ezért Tamástól sem sajnálja a megbizonyosodás lehetőségét. Sőt közelebb engedi magához, mint a többieket. Annak azonban 'semmi nyoma nincsen, hogy Tamás élt volna ezzel a kivéteidőm, mint pára (EÉ 523) az elmúlás témáját boncolgatja. „Ó, örök Istenség, mennyei szent Felség: / Add jól megfontolnom én múlandó voltom! / Abban van az élet, ha ismerlek téged, / S kit elbocsátottál, Megváltómul adtál.” (2. versszak) Az ének dallama Pálóczi Horváth Ádám gyűjteményéből származik: Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek (1813). A következő két ének a Keresztyén élet fejezet része. A Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem (EÉ 455) a diakóniához is kapcsolódó és gyakrabban használt szövegek közül való; eredeti hat versszakából itt az első négy szerepel, jelentős változtatásokkal (dallama az Ó, Krisztus-fő, sok sebbel, EÉ 200). Folytassuk a gondolatmenetet a kimaradt ötödik strófával: „Te vagy a szeretetnek / Remeke, ó, Uram! / E földön minden elvész, / Éltünk is elrohan; / De örök a szeretet, / Halál ellen is paizs, / A szeretet átnyúlik / A másvilágba is.” Ehhez a gondolathoz is kapcsolódik az Emberek s angyalok szavával szólhat nyelvem (EÉ 442), mely az 1911-es énekeskönyv szerint eredeti költemény, az 1982-es szerint pedig átdolgozás, ifjabb Lucas Bac(k)meister lutheránus teológus (1570-1638) verséé. A szeretet himnuszának (íKor 13) nyelvi túlzások nélkül megfogalmazott parafrázisa tíz, illetve nyolc versszakban, a Jer, dicsérjük Istent (EÉ 40) dallamára. Mindennap más bizonytalanságot, megpróbáltalezéssel. Nem a keze mozdul a sebek helye felé, hanem a hite nyílik a Feltámadott felé: „Én Uram és én Istenem!” Ez a megbizonyosodottak hitvallása. Az „éjszaka volt” ellenpárja ez: este is virradhat, ha a Feltámadott feloldozó köszöntése elér. Szóáradat helyett döbbenetes szűkszavúság, amelyben bűnbánat és imádat elválaszthatatlan egységbe fonódik. A Feltámadott tekintete messze túllát a tanítványok csoportján. Amikor bizonyossá teszi őket életéről, bűnön, halálon való uralmáról, azokat is látja, akik majd végeláthatatlan sorban, az elsők tanúskodása nyomán hallják, és tanúskodnak arról, hogy ő él, és irgalmával uralkodik. Akik majd ennek a tanúskodásnak az erejével mernek keresztelni, feloldozni, szentséget nyújtani és keresztséget, feloldozást, szentséget hálaadással fogadni. Nem magukhoz kötnek embereket, hanem a Feltámadotthoz, aki keresztel, feloldoz, és magát ajándékozza a szentségben. Ezen a vasárnapon köszönjük meg, hogy Krisztus-hitünk nem mesén, vágyálmokon, hanem a megbizonyosodott tanúk láncolatán érkező, a feltámadott szájából származó „jó hír” erejéből születik, és őriz bennünket mindaddig, amíg mint „nem látó” boldogok a látás örömére is eljutunk. ■ Fehér Károly Imádkozzunk! „Sebeid Tamásként látnom nem lehet, /Mégis Istenemnek vallak téged. /Hadd, hogy egyre jobban hinni tudjalak, / Tebenned reméljek, téged vágyjalak’.’ (Aquinói Szent Tamás) tást hozó világunkban különösen aktuális a hatodik vers: „Mindent hisz és remél, / Nfem csügged el bizalma; / Él benne a remény / Bátorító hatalma. / Élet tusáiban / Eltűr mindeneket, / És el nem fogy soha / Az igaz szeretet.” A húsvét utáni vasárnapon zárjuk írásunkat Sántha Károlynak a Dicséretek fejezetben található magasztaló versével: A hatalom Istenének zendüljön ajkunkon ének (EÉ 64). Az eredeti változat öt versszakban a hatalom, az áldások, a kegyelem, a békesség és az öröklét Istenét dicsőíti. Ehhez a szinte eufórikusán emelkedett lelkiállapothoz jól illik fontos pünkösdi énekünk erőteljes dallama: Jövel, Szentlélek Úristen, töltsd (EÉ 229). „A hatalom Istenének / Zendüljön ajkunkon ének, / Ki teremtett mindeneket, / A szép földet, a szép eget, / Füvet, fát és virágokat, / Napot, holdat, csillagokat! / A szellőnek suttogása / Téged áld s a tenger zúgása. / Dicsőség néked, Teremtőnk! // A kegyelem Istenének / Zendüljön ajkunkon ének! / Ki szent Fiát elküldötte, / E világot úgy szerette. / Szeretetnek mély tengere, / Boldog, ki elmerül bele! / Mily gazdag, Atyánk, kegyelmed! / Elménk nem ér föl, hiszünk benned, / Térdre borulva imádunk! // (...) Ha Jézussal élünk, halunk, / Mint ő, mi is föltámadunk! (...) Dicsőség légyen Istennek!” (1., 2., 4. versszak) p Dr. Ecsedi Zsuzsa „Dicsőség néked, Teremtőnk!” ► A húsvét ünnepe utáni hetekben átfogó írásokkal jelentkezünk, amelyek énekeskönyvünk eddig rovatunkban részletesebben még nem tárgyalt szerzőit és az ő énekeiket mutatják be. Elsőként Sántha Károly (1840-1928) következik, mégpedig azért, mert idén ünnepeljük születésének százhetvenötödik évfordulóját. CANTATE Éged lilén diczeriinc.
